„Íme, eljött Jehova szent tízezreivel”
„Íme, eljött Jehova szent tízezreivel, hogy mindenkin végrehajtsa ítéletét és bűnösnek nyilvánítson minden istentelent istentelen cselekedeteik miatt, amelyeket istentelen módon követtek el, és minden gyalázatos dolog miatt, amit az istentelen bűnösök ellene szóltak” (Júdás 14, 15)
1. Hogyan kell Jehovára mint Legfőbb Bíróra tekintenünk?
JEHOVA, a Legfőbb Bíró megérdemli, hogy mindenki tisztelje (Ésaiás 33:22). Sokan mégis tiszteletlenül viselkednek iránta. Az ilyen szemtelen gonosztevők közé tartoznak az „istentelen emberek”, akikről Júdás írt Istentől ihletett levelében. Isten iránt azonban senki sem viselkedhet tiszteletlenül úgy, hogy büntetlen maradjon, mert nem kétséges, hogy ’Jehova eljön végrehajtani ítéletét az istenteleneken’ (Júdás 14, 15; Jób 9:1–4).
2. a) Milyen kérdésekre hívta fel eddig a figyelmünket Júdás levelének a megvizsgálása? b) Miben segíthet nekünk Júdás további tanácsa?
2 Júdás levelének előző megvizsgálásakor különös hangsúlyt kapott, hogy mennyire szükséges ellenállnunk a hamis tanításnak és azoknak, akik beszennyezik a testet, de ugyanakkor megszívlelnünk a bibliai figyelmeztetést és tiszteletben tartani át Istentől elrendelt felsőbbséget (Júdás 1–10). Júdás további tanácsai bárcsak növelnék a Legfőbb Bíró iránt érzett tiszteletünket, hogy szilárdan megállhassunk tanúi között az örök élet kilátásával!
„Jaj nekik!”
3. Miben volt bűnös Káin?
3 A Jehovát kihívóan megvető „istentelen emberek”-ről Júdás ezt írja:
„Jaj nekik, mert Káin nyomdokában jártak és fizetségért Bálám tévelygő pályájára sodródtak és Kóré lázadó beszédében vesztek el” (Júdás 11).
Amikor azt mondja: „jaj nekik”, Júdás arra a szerencsétlen sorsra utal, amely utoléri majd az „istentelen embereket”, akik befurakodtak Jehova népének gyülekezetébe. (Vö. Lukács 11:42–47, 52.) Isten elismeréssel fogadta el Ábelt és állati húsból és vérből álló áldozatát, ugyanakkor elvetette Káin helytelen szellemben bemutatott vértelen áldozatát. Káinnál hiányzott a hit, és nem tisztelte az Istentől Ábelra ruházott dicsőséget és méltóságot. Irigységgel és gyűlölettel a szívében, Káin semmibe vette még az isteni figyelmeztetést is, és megölte testvérét (1Mózes 4:2–8; Zsidók 11:4; 1János 3:12).
4. a) Mi volt „Káin nyomdoka”? b) Miért kell kerülnünk „Káin nyomdokát”?
4 Káin először is tiszteletlenül viselkedett Jehova iránt, ezért tiszteletlen viselkedését Júdás „Káin nyomdoká”-nak nevezi. Amiként kihívó cselekedete és gonosz indítéka teljesen rossz volt, ugyanúgy van ma is mindazokkal, akik Jehova tanúinak vallják magukat, de Isten ki nem érdemelt kedvességét mentségül akarják felhasználni a gátlástalan viselkedésre. Az ilyenek „Káin nyomdokában” járnak. Káinhoz hasonlóan — aki gyűlölte és megölte a testvérét — ők is ’gyilkosok’, mivel gyűlölik a hű keresztényeket, akiket Jehova méltónak tartott a szolgálatára (1János 3:15). Isten megátkozta Káint, és a vízözönben elsöpörte minden ivadékát. Ugyanúgy „jaj” lesz azoknak, akik „Káin nyomdokában” járnak, mivel ez nem tetszik Jehovának és pusztuláshoz vezet.
5. a) Milyen pályát követett Bálám? b) Kik ’sodródtak Bálám tévelygő pályájára’ Júdás idejében? c) Mi történik azokkal, akik most meg akarják rontani Jehova népét a hamis tanítással és az állatias szenvedélyekre való csábítással?
5 A test beszennyezésére törekvő istentelenek szintén „fizetségért Bálám tévelygő pályájára sodródtak”. Engedve a moabita király, Bálák többszöri csábító ajánlatának, Bálám — a jutalom reményében — három ízben is megpróbálta megátkozni az izraelitákat, ámde Jehova mindannyiszor áldássá változtatta az átkot. Ezért a kapzsi Bálám azt javasolta Báláknak, hogy ha sikerül a hamis vallás gyakorlására és állatias szenvedélyekre csábítaniuk Izraelt, Isten még a saját népét is meg fogja átkozni. A gonosz tanács meghallgatásra talált, és az izraeliták féktelen viselkedése miatt 24 000-en pusztultak el az Istentől jövő csapás és közvetlen ítélet végrehajtás következtében (4Mózes 22:1—25:9; Jelenések 2:14). Később maga Bálám is életét vesztette azok kezétől, akiket megpróbált megátkozni (4Mózes 31:8). Ugyanúgy pusztulás vár mindenkire, aki azt állítja magáról, hogy Jehova tanúja, ámde kapzsiságból igyekszik megrontani Jehova népét, hamis tanítás követésére és állatias szenvedélyek gyakorlására csábítva azt. Ezekben a modern időkben is előfordult ilyesmi, ezért Jehova hű, önátadott tanúi legyenek résen!
6, 7. a) Miben vétkezett a lévita Kóré? b) Mi történt Kóréval és a hozzá csatlakozókkal? c) Hogyan kell tekintenünk a „lázadó beszédet”?
6 Júdás által említett további intő példa a lévita Kóré, aki „lázadó beszéd”-re ragadtatta magát. Ambíciótól fűtve, hamisan azzal vádolta Mózest, hogy az önző módon tette meg fivérét, Áront főpappá, Áront pedig azzal vádolta, hogy tisztességtelen úton szerezte meg a papi méltóságot saját maga és családja számára. Kóré nem tartotta tiszteletben a dicsőséget és a méltóságot, amellyel Isten Áront és a fiait felruházta, hanem Isten intézkedése ellen lázadt.
7 Jóllehet Kóré és néhány rubenita, akiket a maga oldalára állított, megmenekültek Egyiptomból, de sohasem léphettek az Ígéret Földjére. Ehelyett megnyílt alattuk a föld, mások pedig halálra égtek a Jehova által rájuk bocsátott tűzben. Az isteni ítélet ellen zúgolódó 14 700 izraelita pedig a Jehovától jövő csapásban lelte halálát (4Mózes 16. fejezet). Oly biztos volt az Isten ítéletének végrehajtása a lázadó „istentelen embereken”, hogy Júdás elmondhatta róluk: ezek „elvesztek”. Ezzel el is intéződött az ügy. Mindez szolgáljon figyelmeztetésünkre, hogy kerüljük a „lázadó beszédet”!
8. Miért oly fontos ma számunkra Káin, Bálám és Kóré intő példája?
8 Igen, mindenképpen jaj azoknak, akik Jehova és szervezeti elrendezése ellen lázadnak! Júdás rámutat, hogy jaj azoknak, akiknél hiányzik a szeretet és a hit (mint Káinnál), vagy akik (mint Bálám) kapzsi módon fizetést várnak olyan tanításért, ami a féktelen viselkedést mozdítja elő, s akik (mint Kóré) nem tisztelik az Istentől kinevezett felsőbbséget. Júdás szavai minden bizonnyal erőteljes figyelmeztetésül szolgálnak mindazok számára, akik Jehova tanúinak vallják magukat, mégis bíráló és tiszteletlen magatartást tanúsítanak Isten mai teokratikus elrendezése iránt.
Intő példa a hasonlatban
9. Mit jelentett az, hogy az istentelen tévtanítókat „víz alatti sziklazátonyokhoz” hasonlították?
9 Júdás egy hasonlattal folytatja figyelmeztetését:
„Ezek víz alatti sziklazátonyok a ti szeretetvendégségeiteken, mialatt veletek lakmároznak; önmagukat félelem nélkül hizlaló pásztorok, szelektől ide-oda hajtott víztelen fellegek, késő őszi [mégis] gyümölcstelen, kétszeresen kihalt, gyökerestől kitépett fák; a maguk szégyenét tajtékzó, szilaj tengeri hullámok; pálya nélküli csillagok, amelyek számára a fekete sötétség van fenntartva mindörökre” (Júdás 12, 13).
A hamis tanítók többek közt olyanok voltak, mint „víz alatti sziklazátonyok”. Azok a férfiak azt állították, hogy szeretik a hívőket, közben víz alatti rejtett zátonyokhoz hasonlítottak, éles szélű, csipkézett sziklazátonyokhoz, amelyek képesek felhasítani és megölni az úszókat vagy hajótörést okozni. Ha Jehova tanúi nem ’folytatnak kemény harcot a hitért’, az ilyen félrevezető tanítók az ingadozó hívőket odajuttatják, hogy ’hit dolgában hajótörést szenvedjenek’ (1Timótheus 1:19).
10. a) Mik lehettek az első keresztények „szeretetvendégségei”, és mi indította az „istentelen embereket” arra, hogy részt vegyenek azokon? b) Mit kerüljenek Jehova tanúi a társadalmi összejöveteleiken?
10 Azok az „istentelen emberek” részt vettek a keresztény „szeretetvendégségeken”. Ezek az alkalmak olyan lakomák lehettek, ahová az anyagi téren jobb módú keresztények meghívták szegényebb sorsú hívőtársaikat. A test beszennyezésére törekvő egyének azonban aljas indítékból vettek részt az ilyen lakomákon. (Vö. 2Péter 2:13.) Ma is vannak olyanok, akik megpróbálják a Jehova tanúi közt megrendezett társadalmi alkalmakat a falánk evés, túlzott ivás, világi énekek és táncok alkalmaivá tenni. A hű keresztény tanúk sohase engedjék meg, hogy ilyesmi előforduljon a társadalmi összejöveteleiken.
11. a) Milyenfajta pásztorok voltak az istentelen tévtanítók? b) Mi legyen a lojális keresztények álláspontja ma az ilyen tévtanítókkal szemben?
11 Az istentelen tévtanítók továbbá olyan pásztorokhoz is hasonlítottak, akik kiuzsorázták és feláldozták a nyájat, hogy ruházkodjanak és táplálkozzanak belőle. Megpróbálták nem kívánt útra terelni az ingadozókat és nem táplálták őket megfelelő szellemi eledellel. (Vö. Ezékiel 34:7–10.) Létkérdés tehát, hogy a lojális keresztények ma elutasítsák az ilyen tévtanítók nézeteit!
12. Miben hasonlítottak a Júdás korabeli tévtanítók „a szelektől ide-oda hajtott víztelen fellegek”-re?
12 Júdás napjainak tévtanítói megtévesztő fellegekhez is hasonlítottak, amelyek a hőn óhajtott esőt igérik, s közben semmi vizet nem adnak, mert a szél tovasodorja őket. Az ilyen embereket is a tévelygés szele hajtotta, és mivel „víztelen fellegek” voltak, szellemi téren teljesen üresek és haszontalanok maradtak. Jehova tanúi óvakodjanak minden felfuvalkodott hamis tanítótól!
13. Miért hasonlítottak a tévtanítók „kétszeresen kihalt” „gyökerestől kitépett” gyümölcstelen fákra?
13 Mivel hiányoztak belőlük Isten szent szellemének gyümölcsei, ezek a hitvány egyének késő őszi, gyümölcstelen fákhoz is hasonlítottak, amelyek nem hoznak termést a gyümölcsérés idején. „Kétszeresen kihalt”, vagyis „teljesen kihalt” fák voltak (Today’s English Version). Ezek az emberek „beszivárogtak” a gyülekezetbe, azt állítva magukról, hogy szellemileg elevenek, miután formailag vízben alámerítkeztek. De mivel nem hoztak gyümölcsöt Isten dicsőségére, úgy kellett kezelni őket, mint az ókori Palesztinában a terméketlen gyümölcsfákat. Az ilyen fákat gyökerestől kitépték és megsemmisítették, hogy ne kelljen gyümölcsfa adót fizetni utánuk. A „gyökerestől kitépett” kifejezés arra utal, hogy a megbánást nem tanúsító hitehagyott tanítókra pusztulás várt.
14. Miért voltak a tévtanítók olyanok, mint a „szilaj tengeri hullámok”?
14 Mivel azok a hamis tanítók nem rendelkeztek Isten szent szellemével, egyben a „szilaj tengeri hullámok”-ra is hasonlítottak. Éppen olyan szilaj természetűek voltak, mint a nyugtalan tengeri hullámok, amelyek iszapot és tengeri moszatot kavarnak fel. Hasonló módon azok a nyughatatlan, állatias egyének a látszat kedvéért hangos hitvallásokat tettek, istentelen cselekedeteik és tanításaik azonban aljas gonosztevőknek bélyegezték meg őket, akiknek inkább szégyenkezniük kellene (Ésaiás 57:20, 21).
15. Milyen csillagokhoz hasonlítottak a tévtanítók, és mi volt fenntartva számukra?
15 Mivel azok a tévtanítók nem jártak egyenesen az igazság útján, hasonlók voltak a „bolygó csillagok”-hoz (Katolikus fordítás). Természetesen az ilyen kiszámíthatatlan pályán mozgó csillagok szerint lehetetlen volt a hajósoknak tájékozódni. Ezért nem lehetett megbízható szellemi vezetést várni a hitehagyott tévtanítóktól, ahogyan a „pálya nélküli” csillagokban sem lehetett megbízni. Az ilyen hamis fényforrások számára Isten csupán a „fekete sötétséget” „tartotta fenn”, ami az örök pusztulásukat jelentette. Sokféle oka van tehát annak, amiért Jehova hű keresztény tanúi teljesen elvetik a tévtanítókat és tévtanaikat.
Jehova közbelép, hogy végrehajtsa ítéletét
16. Ki volt Énok és mit jövendölt meg?
16 Annak bizonyítására, hogy Jehova az istentelenek ellen fordul, Júdás ezt mondja:
„Igen, ezekről is jövendölt Énok, Ádámtól fogva a hetedik, amikor azt mondta: ’Íme, eljött Jehova szent tízezreivel, hogy mindenkin végrehajtsa ítéletét és bűnösnek nyilvánítson minden istentelent istentelen cselekedeteik miatt, amelyeket istentelen módon követtek el, és minden gyalázatos dolog miatt, amit az istentelen bűnösök ellene szóltak” (Júdás 14, 15).
Az első embertől, Ádámtól számítva, Énok volt a „hetedik”. Közben a következők voltak: Séth, Énos, Kénán, Mahalálél és Járed (1Mózes 5:3–18). ’Énok Istennel járt’, Jehova kinyilatkoztatott igazsága szerint élt (1Mózes 5:24; Zsidók 11:5). Énokot szellemi romlottság vette körül, mégis Isten prófétájaként bátran szolgálta Jehovát.
17. Honnan tudhatott Júdás Énok jövendöléséről?
17 Nincs kinyilatkoztatásunk arról, hogy Júdás honnan szerzett tudomást Énok próféciájáról. Az isteni ihletésű Írásokban korábban nincs szó ilyesmiről. Talán Jézus idézett Énok próféciájából valamelyik beszédében, és ezt élőszóban adták tovább. Arra azonban semmi bizonyíték nincsen, hogy Júdás az apokrif „Énok Könyvé”-ből idézett volna ilyen kijelentést. Mivel Júdás isteni ihletés alatt írt, az Énok próféciájára való utalás a levelében szavainak megbízhatóságát, őszinteségét igazolja.
18. a) Miért mondhatjuk, hogy Énok egyúttal a Júdás korabeli tévtanítókra vonatkozóan is prófétált? b) Énok próféciája szerint hogyan bánik majd a Legfőbb Bíró azokkal, akik tiszteletlenek iránta?
18 Énok „ezekről [a Júdás napjaiban élő tévtanítókról] is jövendölt”, amennyiben a korábbi gonosztevőkre vonatkozó dolgok őrájuk is alkalmazhatók. Jehova, a Legfőbb Bíró, akiről az istentelen vagy tiszteletlen emberek gyalázkodóan beszéltek, rajtuk is végrehajtja elmarasztaló ítéletét. Ebből a célból eljön „szent miriádjaival” vagy „szent tízezreivel”, vagyis nagyszámú igazságos angyalával. (Vö. 5Mózes 33:2; Dániel 7:9, 10.) A „szent tízezrek” közül a Legfőbb maga a Messiás, aki által Jehova eljön és ítélkezik (Lukács 1:35; János 5:27; Cselekedetek 17:30, 31).
19. a) Az Énok idejében élő gonoszokhoz hasonlóan milyen „gyalázatos dolgokat” szóltak az „istentelen emberek” Jehova ellen? b) Minek kellett biztosan bekövetkezni azokra az istentelenekre, akik be akarták szennyezni a testet? c) Hogyan kell tehát Jehova tanúinak viselkedniük?
19 Jehova tág lehetőséget adott azoknak az istentelen vagy tiszteletlen embereknek arra, hogy kinyilvánítsák bűnösségüket, mintegy a „féktelen viselkedésük” által. Istentelenségük aljas cselekedeteik és szavaik által teljesen nyilvánvalóvá lett, és ezen az alapon bűnösnek bizonyultak, Isten ’bűnösnek nyilvánította’ őket. Ahogyan az Énok napjaiban élő gonoszok „gyalázatos dolgokat” szóltak Isten ellen, úgy azok az „istentelen emberek” is lenézték a felsőbbséget és gyalázkodóan szóltak azokról, akikre Jehova bizonyos fokú dicsőséget ruházott rá (Júdás 8–10). Ezzel „gyalázatos dolgokat” szóltak Jehova ellen, és ítéletben részesültek. Énok jövendölésének megfelelően Isten végrehajtotta az istentelenek elleni ítéletét a Noé napjaiban bekövetkezett vízözön idején. Az isteni ítélet végrehajtása a test istentelen beszennyezőin tehát biztosan bekövetkezett, és Jehova tanúi számíthatnak arra, hogy hasonló ítélet végrehajtásának a szemtanúi lehetnek napjainkban. Ezért feltétlenül vigyáznunk kell a tetteinkre és a beszédünkre, hogy elnyerhessük Isten tetszését és elkerülhessük a pusztulást.
Kerüljük a zúgolódást és az öntelt beszédet!
20. Hogyan tekintsék Jehova szolgái az istentelen emberek zúgolódását és panaszkodását?
20 Egyéb istentelen jellemvonásokra utalva, Júdás ezt írta:
„Ezek zúgolódók, a sorsuk miatt panaszkodók, akik saját vágyaik szerint járnak el, és szájuk öntelt szavakat szól, miközben személyiségeket tisztelnek saját előnyük végett” (Júdás 16).
Jehova keresztény tanúi felszólítást kapnak, hogy ’mindent zúgolódás . . . nélkül tegyenek’ (Filippi 2:14, 15). Az istentelenek azonban „zúgolódók” voltak, akárcsak az izraeliták, akik Mózes és Áron ellen zúgolódtak, és ezért meg kellett halniuk a pusztában, mivel tulajdonképpen Isten ellen zúgolódtak (4Mózes 14:1–38; 1Korinthus 10:10). Az állatias emberek azonkívül „a sorsuk miatt panaszkodtak”, ahogyan a világi szegények panaszkodnak, mivel nem élnek jómódban stb. Természetesen a Júdás idejében élő igaz keresztényekhez hasonlóan Jehova mai tanúi is a mennyei bölcsességben bíznak és Isten szellemétől várnak segítséget a nehéz körülmények elviseléséhez. Soha ne legyünk hát olyanok, mint a Júdás korabeli istentelen zúgolódók!
21. a) Milyen módon ’jártak el a saját vágyaik szerint’ az „istentelen emberek”? b) Hogyan tiszteltek azok az öntelt egyének személyiségeket a saját előnyük végett, és miért volt az helytelen?
21 Azok az öntelt egyének ’a saját vágyaik szerint jártak el’; erkölcstelen érzéki vágyaik vezették őket, nem pedig Istennek vagy Fiának parancsolatai. (Vö. Jakab 4:1–3.) S mialatt ’a szájuk öntelt szavakat szólt’ vagy ’nagyképű szavakkal dobálództak’ (Katolikus fordítás), kiválasztottak maguknak egyes embereket, akiknek képmutató módon hajbókoltak. (Vö. Zsoltárok 140:11 [Károli: 140:12]; Titus 1:10, 11; 2Péter 2:18, 19.) Azok az erkölcstelen emberek ’személyiségeket tiszteltek a saját előnyük végett’. A gazdagok, a kiválóak és mások kegyét és támogatását keresték anyagi vagy társadalmi előnyök reményében. Ez pedig durván önző dolog volt, és teljesen vakká tette azokat a gonosztevőket a sokkal magasabb rendű isteni célok és Jehova kegyének elnyerése iránt. Ezért nem tisztelték a Legfőbb Bírót és ezért ítélték pusztulásra őket.
22. Az eddigiek során mit mutatott meg nekünk Júdás a saját javunkra, és mit tartalmaznak a záró szavai?
22 Júdás nyíltan arra buzdítja hívőtársait, hogy ’folytassanak kemény harcot a hitért’. Rávilágít az erkölcstelenség, a lázadozás és a zúgolódás elleni bibliai figyelmeztetésre, és semmi kétséget nem hagy az isteni ítélet végrehajtása tekintetében. Nagyon is itt az ideje, hogy Jehova tanúi elgondolkozzanak ezen! S amint látni fogjuk, Júdás záró szavai, szívhez szóló kérlelésükkel együtt, szintén sokat mondanak most Jehova imádóinak!
Tudnál válaszolni ezekre a kérdésekre?
◻ Mi volt „Káin nyomdoka”, és Jehova népe miért kerülje azt?
◻ Kik ’sodródtak Bálám tévelygő pályájára’, és neked miért kell őrizkedned attól?
◻ Milyen intő példa áll előttünk a lévita Kóré személyében?
◻ Miben hasonlítanak a Júdás által említett „istentelen emberek” „kétszeresen kihalt, gyökerestől kitépett” gyümölcstelen fákra?
◻ Mit jövendölt meg Énok, és mire indítsanak minket az ő szavai?
◻ Milyen magatartást kell tanúsítanunk Júdás tanácsa alapján a zúgolódókkal és azokkal szemben, akik ’személyiségeket tisztelnek saját előnyük végett’?
[Kép a 13. oldalon]
A megbánást nem tanúsító, hitehagyott tanítókra pusztulás várt, akárcsak a gyökerestől kitépett gyümölcstelen fákra