Az első világháború alatt hasonló szellemi állapotba kerültek, mint az izraeliták, amikor fővárosukat, Jeruzsálemet i. e. 607-ben elpusztították a babiloni seregek, őket pedig fogságba hurcolták a távoli Babilonba, hogy ott 70 évig szellemi szunnyadásba merüljenek.

6. Hogyan használta fel Isten Ezékiel prófétát, hogy prófétai leírást adjon a zsidó nemzet megelevenedéséről és az imádatban való helyreállításáról a saját hazájában?

⁶ Az ókori Izrael ügyeinek az i. e. 607—537 évek közötti állapotára utalt Jehova prófétája, Ezékiel, aki maga is babiloni száműzetésben sínylődött. Egyik látomásában egy száraz csontokkal megtöltött völgyet látott. Azt a felvilágosítást kapta, hogy azok a szétszórt csontok Izrael egész házának állapotát szemléltették a száműzetés idején. Amikor Isten parancsára Ezékiel prófétálni kezdett a szétszórt csontok felett, azok csontvázakká gyűltek össze, majd a csontvázakra hús rakodott. Végül lélegzeni kezdtek és a testek lábra álltak (Ezékiel 37. fejezet). A prófécia előképes beteljesedésében ez azt szemléltette, ahogyan Izrael megszabadul a babiloni fogságból annak a hatalomnak bukása után, és ismét élő nemzetté lesz, hogy ismét imádja könyörületes Istenét az újjáépített templomban, a helyreállított fővárosukban, Jeruzsálemben.

7. A nemzeti újjáéledéshez hasonló milyen eseményt jövendölt meg a Jelenések 11:3–13 verse?

⁷ A nemzeti feltámadás után jó néhány évszázaddal, valami ehhez hasonló prófécia jelent meg jelképes nyelvezetben a Jelenések 11:3–13 versében:

És holttestük ott lesz majd a nagy város széles utcáján . . . S a három és fél nap elteltével élet szelleme áramlott beléjük Istentől, és lábra álltak; és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. És egy hangos hangot hallottak szólni hozzájuk a mennyből: ’Jöjjetek fel ide!’ És felmentek a felhőben a mennybe, és az ellenségeik nézték őket. És abban az órában heves földrengés támadt.”