Azokat a felkent keresztényeket pedig, akik még életben vannak a földön és Krisztus hű „rabszolgáiként” szellemileg éberek, és „kellő időben” felszolgálják a szellemi „eledelt”, kinevezi összes „tulajdona”, vagyis a Királyság földi érdekei fölé (Máté 24:45–47; Lukács 12:42–44). Ennek a „hű és értelmes rabszolgának” kell végeznie és vezetnie „a Királyság jó híre” prédikálásának világraszóló munkáját, és ’akkor jön el a vég’ (Máté 24:14).

Várniuk kellett a felkent keresztények feltámadására, akik hűségben hunytak el, várniuk kellett a „hű és értelmes rabszolga” osztály világos azonosítására, amely osztály kinevezést kap arra, hogy Krisztus Királysága földi érdekeit képviselje. Végül ez a „rabszolga” folytatja a szellemi eledel felszolgálását, s közben elöl jár „a Királyság e jó híre” prédikálásában . . . „az egész lakott földön”, mielőtt eljön a „vég”.

12. a) Minek a cselekvését várta el Krisztus hű „rabszolgájától”, amikor eljött, hogy szemlét tartson háznépe fölött, és kik végezték akkor ezt a munkát? b) Mit végez azóta is a hű „rabszolga” osztály?

¹² Hála az egyre növekvő világosságnak, amely a „hű és értelmes rabszolga” osztály közvetítésével az Isten Szavára kiárad, ma már mindezt megértjük (Példabeszédek 4:18). A „rabszolgával” kapcsolatban Jézus ezt mondta: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura a háziszolgák fölé kijelölt, hogy kellő időben megadja nekik az eledelüket? Boldog az a rabszolga, akit az ura, amikor megjön, ilyen munkában talál. Bizony mondom nektek, összes javai fölé kinevezi őt” (Máté 24:45–47). Amikor a trónra emelt Jézus Krisztus 1919-ben szemlét tartott háza népe fölött, úgy találta, hogy Az Őrtorony folyóirattal kapcsolatban levő keresztény csoport lojálisan igyekezett „éberen őrködni” a „kellő időben megadott” szellemi eledel segítsége nyomán. Ez a „rabszolga” osztály mind a mai napig hűséggel gondoskodik szellemi eledelről, hogy az Úr „háziszolgái” és társaik képesek legyenek ’figyelni’ és ’éberen maradni’ (Márk 13:33).