Idővel aztán még többeket is begyűjtöttek a Királyság örökösein felül, akiket az I. világháború eseményei szétszórtak. Az 1919-cel kezdődő időszak folyamán további személyek ezrei foglaltak állást Isten felállított Királysága mellett, akik aztán átadták magukat Jehovának, alámerítkeztek, szellemi nemzésben és felkenetésben részesültek, ezután pedig maguk is felsorakoztak az eredeti maradék mellé. Ezeket az újonnan csatlakozókat — mint osztályt — a keresztényi kort megelőző bibliai drámák kiváló szereplői árnyékolták elő. Ezek közt a szemléltetésül szolgáló jellemek közt volt a moábita Ruth, aki a zsidó Naominak, az anyósának lojális kísérőtársa lett, valamint Eszter királyné, az unokahúga annak a Márdokeusnak, aki az Ahasvérus császár vagy Xerxes uralma alatt álló perzsa birodalom első miniszterévé lett.

14. Mi jelzi tehát az ellenképi begyűjtés vagy sátoros ünnep kezdetét?

¹⁴ Mind Ruth, mind pedig Eszter kapcsolatba került Dávid királyi ágával, illetve annak fennmaradásával egészen „Dávid fia”, Jézus első eljöveteléig. (Máté 1:1, 5; Ruth 4:18–22; Eszt 4:13, 14) A Ruth és Eszter osztály begyűjtése, az eredeti felkent maradékkal együtt, az ellenképi begyűjtés vagy sátoros ünnep kezdetét jelzi.

23. a) Az ellenképi sátoros ünnepet ünneplő maradékot beragyogta-e szellemi világosság 1923-ban? b) A Máté 25:31–46-ban levő példázatnak hogyan látták az alkalmazását?

²³ A modernkori ellenképes sátoros ünnepen részt venni készülő felkent maradék számára szellemi világosság ragyogott elő Jehova mennyei templomából. A Ruth és Eszter által előárnyékolt szellemi osztály begyűjtésekor történt, hogy Jézusnak a juhokról és kecskékről szóló példázata — amit a Máté 25:31–46-ban találunk feljegyezve — különleges megvilágításba került, és felvilágosította értelmünket.