Magukkal ragadhatnak-e a modern zenei irányzatok?
MIT mondjunk a modern zenéről — rock, a punk, a funk, a rhythm and blues, a country and western zenéről, és a többi, ma sokfelé felburjánzó különböző irányzatokról? Képesek-e ezek szöveggel vagy anélkül befolyásolni gondolkozásodat vagy aláásni szellemiségedet?
Bill Mullane, volt New Yersei-i (USA) rock zenész ezt a következőképpen magyarázza: „Mikor basszusgitáron játszottam egy rock együttesben, az egész hatás fizikai volt. A szüntelen tomboló ütések és az agresszív stílus egyszerűen áthatott. Mint zenész szinte azonosultam vele. Aztán, ahogy a hallgatóság reagálását figyeltem, amelyet magával ragadott ugyanaz a primitív ösztön, még jobban igyekeztem fokozni a hatást. Ilyesfajta hang ez. Magával sodor. Természetesen én akkoriban gyakran voltam kábítószer hatása alatt, mint ahogy a hallgatóság nagy része is. Ettől fokozódott az eufónia (kellemes érzés). Olyan az, tudjátok, mint amikor minden féket kiengedünk. Megvadulsz és minden gátlásodról elfelejtkezel.”
„Azt hiszem, ezért mennek a mai fiatalok a különféle hangok után, amelyek feltűnnek napjainkban. Azonosulnak velük és üzenetükkel. Visszapillantva, látom, hogy azt a módot tükrözik vissza, ahogy ők éreznek a világ és a modern élet iránt. Elvégre is, a nukleáris veszély ott függ az emberiség feje fölött. Ki tudja, meddig élhetünk? Ezért teszik magukévá azt a magatartást, hogy: ’Élj, amíg lehet. Élvezd az életet, amennyire csak módodban áll!’”
Nos, éppen itt, az azonosulással kapcsolatos magyarázatban van a dolog bökkenője. (Vö. 1Korinthus 15:32.) Kívánhatja-e egy igazi keresztény, hogy a modern zene legtöbb irányzatával azonosítsák? A Torontó Star című kanadai újság nemrégiben azt írta: „Szex és szadizmus egybeolvadt a Tubes [San Francisco-i rock együttes] koncertjén.” Az író így folytatta a magyarázatát: „Ami a The Tubes együttesnek csupán társadalmi szatíra, az mindenki más számára esetleg szadista mazochizmus, bilincsbe zárt szexualitás, szentségtörés és fajtalanság.” Milyen közössége lehet az igaz kereszténynek ezzel?
A New York Post közölt egy cikket „A Rolling Stones sátáni világa” címmel. Ez egy teljes oldalt betöltő összefoglalása volt az együttes kábítószer visszaéléseinek. A Rolling Stones magatartása a kábítószer, a szex és Sátán vonatkozásában hangosan és félreérthetetlenül kicseng a zenéjükből. Azonosulhatsz-e ilyen magatartással úgy, hogy ugyanakkor Krisztussal is azonosulj? (2Korinthus 6:14, 15).
Zene és spiritizmus
Sajnos, nem ez az egyetlen veszély az ilyen modern zenékben, amit a lelkiismeretes kereszténynek figyelembe kell venni. Pál apostol arra ösztönözte az igaz keresztényeket: „Öltsétek fel Isten teljes fegyverzetét, hogy képesek legyetek szilárdan megállni az Ördög cselszövéseivel [mesterkedéseivel, Ökumenikus] szemben. Mert a mi küzdelmünk . . . a sötétség világuralkodói ellen, a mennyei helyeken levő gonosz szellemi erők ellen [irányul]” (Efezus 6:11, 12). Sohasem szabad könnyen vennünk ezt a figyelmeztetést. A démoni hatás fokozódik, és van-e jobb eszköz az emberek rászedésére, mint a zene, különösen az energikus nemzedék esetében?
Most derül ki, hogy sok modern együttes mélyen bele van keveredve a spiritizmusba és az okkult szokásokba, gyakorlatokba. Mások keleti vallásokat és filozófiákat igyekeznek népszerűsíteni zenéjükkel. Például:
Palmer Robert, dzsesszkritikus cikket írt a The New York Times című lapban ezzel a fejcímmel: „Varázslástól áthatott dzsessz-album”. Ebben a The Art Ensemble of Chicago [Chicagoi Művészegyüttest a következőképpen mutatja be: „A The Art Ensemble of Chicago jelszava: ’Nagy fekete zenét — ősit a jövőnek’ . . . De itt többről van szó egyfajta feketeségnél. Itt a néger mágia feketeségéről van szó, amikor varázsigét mondanak az éj sötétjében. Nem kimondottan rosszindulatú feketeség ez; de mégsem olyan lemez, amelyet szívesen felrak az ember még a legvadabb partyn is . . . Képzeletbeli utazás a sötétség kellős közepébe.” Mint Jézus Krisztus tanítványa, szeretnél-e ilyen lemezt a gyűjteményedbe?
Tekintetbe véve Pálnak az efezusi keresztényekhez írt szavait, ésszerű dolog lenne-e a mondernkori keresztényeknek olyan lemezeket tartani magángyűjteményükben, amelyek a démonizmust és spiritizmust dicsőítik? Ha tudomása van valakinek arról, hogy egy bizonyos együttes belemerült az okkult dolgok tanulmányozásába és művelésébe, vajon biztonságos volna-e részéről azt feltételezni, hogy semmiféle hatás nem szivárog át ebből sem a dalszövegükbe, sem a ritmusukba, vagy akár a lemezborítójukra is?
Például egy csoport a „Mr. Crowley” nevű darabot játssza. De hát kicsoda ez a Mr. Crowley? A 20. század ördögök imádója és a modern boszorkányság terjesztője! Sok esetben egy pillantás a borítólapra elegendő ahhoz, hogy Jehova keresztény tanúja eldöntse: megvásároljon-e egy lemezt vagy sem. Ez különösen így van, ha a boszorkányság és démonizmus, vagy pogányság és okkultizmus ábrázolásai és jelképei vannak rajta.
Gordon Grant, egykori nightklub-előadóművész, aki a megélhetését dzsessz, majd rock zenével kereste Los Angelesben az USA-ban, kijelentette: „Minden együttes, amellyel eddig kapcsolatban voltam, bizonyos fokig belekeveredett a spiritizmusba. Amikor egy új taggal találkoztak, az első mondatuk ez volt: ’Mi a jeled?’ Komolyan vették az asztrológiát, és a zodiákus jeled fontos volt számukra.” Vajon te szeretnéd-e, ha az asztrológiával vagy más démoni praktikákkal azonosítanának? (5Mózes 18:10–13).
Zene és erkölcstelenség
Pál apostol több közvetlen tanácsot adott az efezusiaknak a levelében, amely éppenúgy érvényes ma is, és a zene területén is. Így figyelmeztetett: „Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy mohóság [köztük szexuális mohóság] még csak ne is legyen említve köztetek, ahogyan az szent emberekhez illik; sem szégyenteljes viselkedés . . . sem trágár tréfálkozás” (Efezus 5:3–5).
Ti szülők, és fiatalok: Ellenőriztétek-e néhány lemez dalszövegét, amely forgalomban van és esetleg már az otthonotokban is megvan? Lehet, hogy fülbemászónak találjátok a zenét, vagy az üteme olyan, amilyet szerettek. Eleinte nem törődtök a szövegével és nemsokára dúdoljátok a dallamát. Sőt néha még korcsolyapályákon is ez a fajta zene szól. Helyes volna-e, ha Jehova tanúi ilyen zenére köröznének körbe-körbe? ’De hát mi ebben a veszélyes?’, kérdezheted.
Ezek a népszerű együttesek zenéjükkel a paráznaságot, a kábítószert mint életutat reklámozzák. „Szeretném látni, milyen vagy az ágyban” és „Forró vagy és szexis”; ilyen szövegek találhatók egy mostani albumban. Egy híres énekes éppen az album borítólapján fejezte ki a nézetét, és ezt mondta: „Nem látok semmi rosszat két egymással egyetértő közötti szexben . . . Nem hiszek a túl erkölcsös filozófiában.” Milyen gondolati egység lehetséges az igaz keresztény elme és az ilyen szövegben és filozófiában megnyilvánuló magatartás között? Szabad-e azonosulni Krisztus követőjének az ilyen ’elidegenedett gondolkozással’? (Efezus 4:18; vö. 1Mózes 39:7–12).
Zene és az idősebb korosztály
Az idősebb nemzedék könnyen azt gondolhatja, hogy mindez csak a fiatalokra és az ő zenéjükre érvényes. De mit mondjunk a 20 és 30 évvel ezelőtti énekekről, dalokról, amelyeket nosztalgiával élveznek még? A „Big Spender” [A nagy Pazarló] egy prostituáltat ábrázol, aki megpróbál ügyfelet „horgászni”. A „Fever” [A láz] alig leplezett heves szexuális vágy leírása. „Never on Sunday” [Vasárnap soha] szintén egy prostituált dala. Milyen sokan élvezték akkor az ilyen dallamokat anélkül, hogy az összefüggésére gondoltak volna?
További példákat sorolhatnánk fel, amelyek rámutatnak, mily körmönfont Sátán ravasz cselszövése, amellyel arra csábít, hogy olyan zenével szórakozzunk, amely lealacsonyító gondolatokat és filozófiákat közvetít, amelyeket rendes körülmények közt azonnal elvetnénk. Mit szemléltet ez? Azt, hogy mindnyájan, öregek és ifjak egyaránt, komolyan meg kell fontoljuk, milyen zenére vigadunk. Anélkül, hogy tudatában lennénk, azonosíthatjuk magunkat ezzel a világgal, amely „a züllöttség posványának . . . mélypontja felé” halad (1Péter 4:4).
Van min elgondolkozni minden kereszténynek, akár gyülekezeti vén, akár szülő, akár fiatal, akár gyermek. A helyszűke nem engedi meg, hogy minden rendelkezésünkre álló bizonyítékot felsoroljunk a „komoly” és modern zenei kifejezésmód lealjasító hatásairól. De minden lelkiismeretes keresztény jól teszi, ha felülvizsgálja zenei ízlését, valamint hogy milyen lemezgyűjteménye van, és összhangban jár el az Írás szerinti józan érveléssel.
Mit tehet az igazi keresztény?
Amikor Pál Efezusban prédikált, olyan sikeres volt a szolgálata, hogy sok spiritiszta okkult praktikákat gyakorló egyén elfogadta a keresztényiséget, és akcióba lépett, hogy megvédje jövőbeni szellemiségét. A beszámoló így hangzik: „Azok közül pedig, akik a varázslást űzték, sokan összehordták [spiritiszta] könyveiket, és elégették mindenki szeme láttára. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így terjedt az Úr igéje [ÚV: Jehova szava] hatalmasan, és megerősödött” (Cselekedetek 19:18–20; Ökumenikus fordítás).
Jehova Szava nálad is növekedni és uralkodni fog? Ha szükséges, teszel-e lépéseket, hogy értékes tagnak tekinthessenek Jehova „szent nép” között? (Efezus 5:3). Nemrég, amikor ezt a vitakérdést Jehova teljes idejű szolgáinak egy nagyobb csoportja előtt felvetették, sok limlomos albummal teli dobozt kiborítottak és megsemmisítettek, egyszerűen az erkölcstelen tartalma és démoni tendenciája, és a világ lealacsonyító életstílusának támogatása miatt. A döntő tényező nem a pénzbeli értéke, hanem a szellemi értékeket fenyegető ártalmas hatásának lehetősége volt.
Némelyek úgy érezhetik, hogy mi nagyon sajátságosan gondolkozunk bizonyos modern együttesek vagy zenetípusok vonatkozásában. Pál apostol azonban így nyilatkozott: „Az éretteknek szilárd eledel való, akiknek megkülönböztető képessége gyakorlott a jó és a rossz megkülönböztetésében” (Zsidók 5:14). Az érett keresztény, a Bibliából kiiskolázott lelkiismeretének gyakorlásával minden nehézség nélkül meghatározza, milyenfajta zene elfogadható. Jehova Tanúi nem követelnek talmudi tilalom listát a magatartásuk irányítására, sem a tiltott zenék „indexét”. Használja mindenki értelmi képességét, mikor a mennyei Atyja jótetszését keresi mindenben, beleértve a zene megválasztását is (Efezus 5:18–20; Filippi 1:9–11).
[Kép a 9. oldalon]
A zenei felvételeid vajon a spiritizmust, a kábítószereket vagy az erkölcstelenséget támogatják?