Az engesztelő és vétekáldozat kötelező áldozat volt.

A vétekáldozat súlyosabb bűn esetén vált szükségessé. Személyes vétket kellett elfedeznie, amely hűtlenségből, csalásból vagy rablásból származott és bizonyos szándékosság volt felismerhető benne. Egy tolvajnak háromféle dolgot szabtak ki: egy állatáldozatot, a meglopott kártalanítását, és bizonyos esetekben az érték húsz százalékának megfizetését. Ezek az áldozati előírások Jehova kiváló igazságérzetét szemléltették. Isten figyelembe vette a vétkes rangját, anyagi helyzetét és bűnének súlyosságát. (3Móz 5:1—6:7-ig; és 7:1–7) Ezekben az áldozati előírásokban az izraelitákat kétszer is utasították arra, hogy vért ne egyenek. — 3Móz 3:17; 7:26, 27.