ÖNKÉNTES ÉS ELŐÍRT ÁLDOZATOK

A Mózes harmadik könyvének 1–7 és a 16. fejezete a különböző fajtájú áldozatokkal foglalkozik, melyeket a szentség érdekében az izraeliták bemutathattak, illetve be kellett mutatniuk. Az égő áldozat és a közösségi állatáldozat önkéntes volt. Az égő áldozatnál az állatáldozatokat a bőrükön és tollaikon kívül teljesen elégették az oltáron. A közösségi állatáldozatoknál csak egy bizonyos részt ajánlottak föl az oltárra, ami által Istennek az áldozatban való részességét szemléltették; a többi részt a papok és maga a feláldozó ette meg. — 3Móz 1:1–17; 3:1–17; 5:8; 7:11–36.

Az engesztelő és vétekáldozat kötelező áldozat volt. Az engesztelő áldozat célja a nem szándékos vagy tévedésből történt bűnök eltörlése volt. Hogy milyen állatot kellett ilyen esetben feláldozni, az attól függött, hogy milyen bűnért kellett kiengesztelést kérni: olyanért, melyet egy főpap vagy elöljáró követett el, vagy melyet az egész nép, vagy olyan bűnért, melyet egy valaki a nép közül követett el. — 3Móz 4:1–35; 6:24–30.

A vétekáldozat súlyosabb bűn esetén vált szükségessé. Személyes vétket kellett elfedeznie, amely hűtlenségből, csalásból vagy rablásból származott és bizonyos szándékosság volt felismerhető benne. Egy tolvajnak háromféle dolgot szabtak ki: egy állatáldozatot, a meglopott kártalanítását, és bizonyos esetekben az érték húsz százalékának megfizetését. Ezek az áldozati előírások Jehova kiváló igazságérzetét szemléltették. Isten figyelembe vette a vétkes rangját, anyagi helyzetét és bűnének súlyosságát. (3Móz 5:1—6:7-ig; és 7:1–7) Ezekben az áldozati előírásokban az izraelitákat kétszer is utasították arra, hogy vért ne egyenek. — 3Móz 3:17; 7:26, 27.

A 16. fejezet a mózesi törvények legfontosabb áldozatairól számol be, azokról, melyeket a kiengesztelés napján ajánlottak fel. Ezen a napon a nép bűneiért mutattak be áldozatot és égő áldozatot.

Az égő áldozat és a közösségi állatáldozat önkéntes volt. Az égő áldozatnál az állatáldozatokat a bőrükön és tollaikon kívül teljesen elégették az oltáron. A közösségi állatáldozatoknál csak egy bizonyos részt ajánlottak föl az oltárra, ami által Istennek az áldozatban való részességét szemléltették; a többi részt a papok és maga a feláldozó ette meg. — 3Móz 1:1–17; 3:1–17; 5:8; 7:11–36.