3. fejezet

Élettelen anyagból keletkezett-e az élet?

AZ EVOLÚCIÓ azt állítja, hogy az élet első élő sejtje a földön önmagából az élettelen anyagból jött létre. A földön minden anyag kémiai elemekből áll. A kémiai elem olyan anyag, amely csupán egyféle atomokból áll, és a szokásos kémiai eszközökkel tovább már nem bontható, illetve nem egyszerűsíthető.

Tapasztalható-e fejlődésre irányuló törekvés a föld elemei között? Nem, mert az atomok rendszerint stabilak, vagy némely esetben ha nem is stabilak, hanem szétesnek, de ezek végül szintén stabil elemmé alakulnak át.

Ez a tény összhangban van az „entropiának” (energiaveszteség) nevezett tudományos alapelvvel. Ez lényegében azt jelenti, hogy van egy irányzat a magasabb rendű szervezettségből lefelé, az alacsonyabb rendű szervezettség felé. A rendezettség növekedése soha nem jön létre külső erő nélkül. Szolgáljon szemléltetésül a következő: Ha a föld elemeit magukra hagyjuk, létrehoznak-e valaha egy autót vagy akár egy egyszerű fogaskereket? Ellenkezőleg, az elemek úgy maradnak, ahogy vannak. Ha az ember gépet alkot az elemekből, és ezt a gépet magára hagyja, az lassan tönkremegy.

Vegyünk szemléltetésül egy nagy hordót, és dobjunk bele különböző acél-, üveg-, gumi- és más anyagdarabokat. Forgassuk meg a hordót ezerszer, és nyissuk ki. Tapasztalni fogjuk-e valamikor, hogy az anyagok önmaguktól egy tökéletes autóvá alakultak át? Nem. Bármennyiszer ismételjük is meg a kísérletet, mindig csak az anyagok keverékét fogjuk megtalálni. Ebből a tényből egy alapvető igazságra következtethetünk.

A földön az élettelen anyag egyszerűen nem keres módot a saját maga megjavítására, hanem inkább a semleges állapot vagy az állandóság elérésére törekszik. Ezen az sem változtat, ha a mérhetetlen időt hívják segítségül. Az idő pusztuláshoz, széteséshez vezet. Az idő múlásának következményeként a fémek megrozsdásodnak, a sziklák elpusztulnak. Az idő romboló és nem építő erő. Az idő az evolúció ellensége. A tehetetlenség törvénye is ezt erősíti meg. A tehetetlenség az a minden testben megnyilvánuló törekvés, amely arra készteti a testeket, hogy mindaddig megtartsák nyugalmi állapotukat, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásukat, amíg kívülről ható erők ennek az állapotnak a megváltoztatására nem kényszerítik őket. Egy labda nem pattan fel magától a földről, nem repül oda senkihez. A kocsi sem indul el addig, míg nagyobb erő nem hat rá. Az élettelen anyag, amelynek nincs mozgása, energiája és élete, örökre élettelen marad, hacsak egy külső, felsőbbrendű erő nem hat rá, és nem ad neki irányt és szervezettséget.

A Discovery című folyóirat 1962. májusi száma R. Schubert-Soldern: Mechanism and Vitalism (Szerkezet és vitalizmus) című könyvének ismertetése során ezt közli:

„Minden molekula egy — a semlegesítésre törekvő — elektrokémiai irányzat eredménye. Ezek tehát az állandóságra való törekvés kifejezői. ,A materialisták szerencsétlenségére azonban a változékonyság az élet egyik jellemzője, s így hihetetlen, hogy az állandóság állapota felé hajló anyag összessége olyan állandó kémiai változékonyságot hozna létre, ami az élő anyag jellemzője.’ Így tehát elképzelhetetlen, hogy élet nélkül valaha is szerves vegyület jöjjön létre. ,Nem gondolható el olyan szervetlen anyag, amelyben a szén, oxigén és hidrogén úgy egyesüljenek, hogy víz és szén-dioxid helyett cukrot alkossanak.’”⁴²

A tények tehát azt bizonyítják, hogy a földön az elemek nem felfelé fejlődnek, mondjuk bonyolultabb elemekké vagy szerves vegyületté, hanem fordítva. Ahhoz pedig, hogy az evolúció megtörténhessék, az élettelen elemeknek nem csupán egy másik elemmé vagy szerves vegyületté, hanem ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb valamivé kellett volna fejlődniük. Élő sejteket kellett volna létrehozniuk az evolúció során.

AZ ÉLŐ SEJT

A föld élettelen elemei és az élő sejtek között óriási szakadék van. Még a legjobban felszerelt laboratóriumokban sem sikerült létrehozni élettelen anyagból egyetlen egyszerű sejtet sem. De még ha sikerülne is, ez csak azt bizonyítaná, hogy az elemeknek az élő anyag létrehozásához irányító erőre van szükségük.

Ne gondoljuk azt, hogy egy élő sejt annyira egyszerű, hogy minden további nélkül létrejön az élettelen anyagból. A Look című folyóirat az 1962. január 16-i számában ezt írta: „A sejt olyan bonyolult, mint New York városa.”⁴³

Minél gondosabban tanulmányozzuk az egyszerű sejtet, annál bonyolultabbnak bizonyul. Von Bertalanffy német biológus úgy nyilatkozott, hogy „a legegyszerűbb sejt fiziko-kémiai folyamatai minden részletének megértése meghaladja felfogóképességünket”, amint L. Eiseley, a híres evolucionista idézi a The Immense Journey (A mérhetetlen utazás) című könyvében.⁴⁴ Sir James Gray, a cambridge-i egyetem állattanprofesszora a Science Today-ban ezt írja:

„Egy baktérium sokkal bonyolultabb, mint az emberek előtt ismeretes bármely élettelen rendszer. Nincs a világon olyan laboratórium, amely felvehetné a versenyt a legkisebb élő szervezet biokémiai tevékenységével.”⁴⁵

Az evolucionista J. T. Bonner a The Ideas of Biology (Biológiai alapismeretek) című könyvében megjegyzi:

„A sejt hallatlanul ötletes egység, annyira, hogy ha az evolúció álláspontjából vizsgáljuk, könnyebb elképzelni egy egyszerű sejtnek bonyolult állatokká és növényekké fejlődését, mint azt, hogy kémiai anyagok sejtté formálódjanak. Nagyon valószínű, hogy az első lépés volt a legnehezebb . . . A kezdeti fejlődés tanulmányozása valóban tudományos találgatásnak számít.”⁴⁶

A New York Times 1966. november 13-i számának tudományos rovatában a növényi sejtről ezt olvassuk:

„Az élet egyik legkisebb egységében, a zöld növények sejtjeiben megy végbe a legnagyobb termelési folyamat.

Ez a termelési folyamat . . . a fotoszintézis. E folyamat során évente mintegy 100 milliárd tonna szervetlen elemi szén alakul át életet fenntartó szerves anyaggá.

Ezzel szemben a világ összes nagy kohói csak félmilliárd tonna acélt gyártanak ugyanennyi idő alatt.”⁴⁷

E sejtek bonyolultsága és termelőképessége olyan tények, amelyek egyáltalán nem támogatják az evolucionisták következtetéseit. Ha egy kohó bonyolultságából és termelőképességéről arra tudunk következtetni, hogy értelmes tervező műve, akkor vajon nem ugyanerre a következtetésre kellene jutnunk a sejtekkel kapcsolatban is?

A sejt bonyolultságát lemérhetjük egy neuron vagy idegsejt működésén. Az ember agyában állítólag legalább tízmilliárd ilyen sejt van. Régebben azt gondolták, hogy minden neuron olyan, mint egy egyszerű áramközvetítő, vagy mint a telefonközpont kapcsolóasztala. Az újabb kutatások azonban feltárták, hogy a neuron sokkal bonyolultabb, mint egy egész elektronikus számítógép. Vajon nem lenne-e óriási teljesítmény, ha a tudósoknak sikerülne olyan végtelenül bonyolult, önprogramozású elektronikus adatfeldolgozó gépet feltalálni, amely mindössze 0,025 milliméter hosszú? Meg tudná-e szó nélkül állni valaki, ha azt állítanák, hogy ez a gép magától keletkezett, s élettelen anyagból fejlődött ki értelmes elme irányítása nélkül?

Ha a sejtet egy könyvvel hasonlítjuk össze, akkor a tények azt bizonyítják, hogy a könyv kevésbé bonyolult, mint a sejt, és sokkal, de sokkal könnyebb előállítani, mint egy sejtet. A könyv azonban értelmes szerzőt és könyvnyomtatót tételez fel. Nem jön létre magától. Webster teljes terjedelmű szótárának megszerkesztéséhez 757 évre lett volna szükség, ha egy ember egyedül végezte volna el, nem számítva a gépírók, fénymásolók és hivatali tisztviselők, valamint a több mint 200 tanácsadó idejét, és nem beszélve a sok munkás idejéről, akikre a könyv nyomtatásához, a mű összefűzéséhez szükség volt.⁴⁸ Senki sem állíthatja, hogy egy ilyen mű a festékmolekulák véletlen egymás mellé rendeződéséből állt elő. Szükség volt értelmes irányításra. Mivel a sejt sokkal bonyolultabb, nem kellene-e ugyanilyen következtetést levonnunk az ezzel kapcsolatos tényekből? Nem ok nélkül mondta Edwin Conklin, a princetoni egyetem biológiaprofesszora egy alkalommal: „Annak valószínűsége, hogy az élet véletlenül keletkezett, körülbelül annyi, mint annak a valószínűsége, hogy egy nyomda felrobbanásakor egy teljes terjedelmű szótár jön létre.”⁴⁹

Jegyezzük meg ebben a tekintetben Loren Eiseley közismert evolucionista és antropológus nyilatkozatát a The Immense Journey című könyvéből:

„Az intenzív kutatások feltárták, hogy a feltehetően még oly egyszerű amőba is egy bonyolult, önműködő vegyi gyár. Az a régi feltevés, hogy az amőba egy egyszerű festékfolt, amelynek csak a kémiai összetételét kell megállapítani ahhoz, hogy az életfolyamatot működésbe hozzuk, a legjobb esetben is az igazság szörnyű elferdítésének bizonyul.

E sok hiábavaló erőfeszítés után a tudomány abban az eléggé kellemetlen helyzetben van, hogy az élet keletkezéséről olyan elméleteket kellett felállítania, amelyeket nem tudott bizonyítani. A teológusokat mindig megrótták azért, mert mítoszokra és csodákra hivatkoznak; most pedig a tudósok is kénytelenek megteremteni a saját mitológiájukat, tudniillik azt a feltevést, hogy az a folyamat, amelyet napjaink minden erőfeszítése sem képes igazolni, az valóban bekövetkezett a kezdet kezdetén.”⁵⁰

Ez az elmélet szöges ellentétben van azokkal a bizonyítékokkal, amelyek kimutatják, hogy a föld élettelen elemei önmaguktól nem fejlődnek felsőbbrendű élő szervezetté. Dr. Eiseley elismerte:

„Az alsó tagozatúak számára írt állattan könyvekben sokszor megfigyelhető az az irányzat, hogy a felkészületlen olvasót a párolgó kis tavacskából vagy a tenger jótékony kémiai bölcsőjéből egyetlen hármasugrással oly magától értetődően és gyorsan elvezesse az alacsonyabb rendű életformákhoz, mintha az élet keletkezésében semmi vagy legalábbis nagyon kevés titokzatosság lenne.

Ezt a magatartást élesen bírálta Woodger, a híres brit biológus, aki néhány évvel ezelőtt megjegyezte: ,A laza szerves vegyületek és a klorofilltestecskék a természetben önmaguktól nem maradnak fenn, illetve nem jönnek létre napjainkban. Így arra a feltevésre kényszerülünk, hogy valamikor olyan feltételeknek kellett uralkodniuk, amelyek ilyen vegyületek létrehozásához szükségesek voltak, bár a jelenlegi természettudományos ismereteink semmiképpen sem jogosítanak fel ilyen feltevésre . . . közönséges dogmatizmus azt állítani, hogy amit el akarsz hinni, az valóban megtörtént.’”⁵¹

Az evolucionista Rutherford Platt a The River of Life (Az élet folyója) című könyvében ezt írja az élő sejtről: „Az élet eredeti, egysejtű formája annyira tökéletes és olyan hathatósan magában hordja a test kialakításához, az idegek és izmok működéséhez és a továbbszaporodáshoz szükséges képességeket, hogy a sejt alapvető méreteiben vagy felépítésében az élet kialakulása óta semmit sem változott.”⁵²

Nos, miért nem változott? Ha a sejt mégiscsak az evolúció útján keletkezett, miért nem fejlődött tovább? Csupán merő véletlen volt, hogy ez a végtelenül bonyolult mechanizmus kezdettől fogva tökéletes volt? Feltalált-e az ember valaha gépet, melyet ne kellett volna évekig javítgatni és tökéletesíteni? A világ legtehetségesebb emberének sem sikerült eddig olyan tökéletes gépet feltalálni, amely további módosításra, tökéletesítésre nem szorult volna. A sejt viszont ilyen gépezet. Tudományos-e az evolucionisták következtetése, akik a tények bizonyítása nélkül azt mondják, hogy az élettelen, értelem nélküli elemekből létrejön az, ami egyetlen zseniális embernek sem sikerült?

HONNAN ERED AZ ÉLET?

Az evolucionisták elmélete, amely szerint élettelen anyagból élő sejt fejlődött ki, csak finomított változata az ősnemzés elavult elméletének, amelyet az igazi tudományos tények fokozatosan megfosztottak a hitelétől. A Review Text in Biology című tankönyvben ezt olvassuk erről:

„Francesco Redi olasz orvos volt az első, aki 1688 táján kontrollvizsgálatokat hajtott végre abból a célból, hogy megcáfolja azt a nézetet, amely szerint kukacok rothadó halakból kígyókból és húsból keletkeznek . . . Redi bebizonyította, hogy a kukacok és legyek élő szülőktől és nem a holt anyagból jönnek létre.

Lazzaro Spallanzani olasz pap a következő kísérletet végezte el (1780 körül): Különböző gyümölcslevekkel töltött meg üvegeket, majd lezárta és felforralta, s azután lehűtötte, és egy pár napig állni hagyta őket. Végül Spallanzani megvizsgálta az üvegek tartalmát, de nem talált bennük semmilyen organizmust. Még mikroszkóppal sem talált semmit bennük. Ebből arra következtetett, hogy a gyümölcslében semmi sem tudott kifejlődni, mivel a forralás minden élő szervezetet megölt abban. Tehát nem maradt bennük többé olyan élő szervezet, amelyből újak keletkeztek volna.

Louis Pasteur, francia tudós (1860 táján) végérvényesen bebizonyította, hogy ha a mindenütt jelen levő mikroorganizmusok szerves anyagba kerülnek, és ott táptalajra találnak, táplálkozni kezdenek, növekednek és elszaporodnak, ezáltal számtalan sok magukhoz hasonló mikroorganizmust hoznak létre. Élelmiszert tartalmazó üvegek lezárva és sterilen tartva . . . még több hónap után sem tartalmaznak mikroorganizmusokat.”⁵³

Az élet — bármilyen „egyszerű” legyen is — csupán a biogenezis tudományos elve alapján keletkezik. Erről az alapelvről Az amerikai enciklopédia ezt mondja:

„A görög bios [élet] és genesis [születés, eredet, teremtés] szavakból jött létre ez a biológiai kifejezés annak az életnek a jelölésére, amely szerint élő szervezetek csakis más élő szervezetekből keletkezhetnek . . . a biológusok nemcsak abban értenek egyet, hogy minden élet egy előző életből származik, hanem abban is, hogy a szülő szervezet és annak utódja ugyanaz a fajta.”⁵⁴

Ez pontosan megfelel azoknak a tudományos tényeknek, amelyek bebizonyítják, hogy az élettelen anyagból sohasem jön létre semmiféle élet. Új élet keletkezésére csak ott van lehetőség, ahol már van élet. Ilyen értelemben nyilatkozik B. B. Vance és D. F. Miller: Biology for You című, 1963-ban megjelent könyve: „Minden növényi és állati életforma, amelyet a biológiában már megvizsgáltunk, utódait saját testéből hozza létre s nem másképpen.”⁵⁵

Ezek olyan tények, amelyeket a tudomány ténylegesen bebizonyított. Jegyezzük meg mégis E. J. Gardner evolucionista állattanprofesszor nyilatkozatát az Organic Evolution and the Bible (Szerves fejlődés és a Biblia) című könyvéből:

„A távoli múltban [körülbelül egymilliárd évvel ezelőtt vagy még régebben] megtörténhetett bizonyos ősnemzés, amelyből a földön a jelenlegi életformák leszármaztak . . .

Annak lehetősége, hogy a megfelelő elemek, a szükséges energia és a sajátos környezet történetesen mind együtt legyen, valószínűtlennek tűnik, de a roppant nagy időszakban a ,lehetetlen’ elkerülhetetlenné válik.”⁵⁶

Hogyan lehet ezt az érvelést tudományosnak tekinteni, amikor ellentétben áll az ismert tényekkel? Ez egyáltalán nem tudományos álláspont, hanem vak hiszékenység.

A SEJTTŐL FÖLFELÉ

Mivel az egysejtű már kezdettől fogva oly kielégítő volt, miért kellett volna bonyolultabb életformává fejlődnie? Ha az egysejtű szervezeteket, például a ma is változatlan formában létező amőbát megvizsgáljuk, felmerül a kérdés, mivel magyarázhatjuk azt, hogy közülük némelyek továbbfejlődtek, mások viszont nem?

Ha az egysejtű egy elektronikus adatfeldolgozó géphez hasonlítható, mit mondjunk a sejtek milliárdjaiból felépült bonyolult életformákról, amelyekben sejtek egymással összhangban olyan feladatokat végeznek el, amilyeneket egyetlen gép sem tud utánozni? A Science Year című könyvben (1965-ös kiadás) egy bonyolult elektronikus készülék rajzát láthatjuk a következő felirattal:

„A pók a természet egyik legegyszerűbb állatának látszik, és a pókháló is egyszerű, de szimmetriájában csodálatos rajzolatú forma. A valóság az, hogy a pók és a pókháló sokkal bonyolultabb, mint a fenti készülék sok-sok vezetékével és elektronikus ,agyával’ együtt . . .

A természetet kutató tudósok szembe találják magukat az egyszerűvel és a bonyolulttal. De semmi sem látszik annyira bonyolultnak, mint maga az élet.”⁵⁷

Egy egyszerű életformának miért lenne szüksége egy új szerv, például a szem kifejlődésére? Egyáltalán honnan tudhatja, hogy a szem révén tökéletesebbé lenne, hiszen azelőtt sohasem látott? Honnan tudhatja, hogy egyáltalán lehet-e látni? A szem sok finom, bonyolultan kapcsolt részből áll: szaruhártyából, pupillából, szivárványhártyából, recehártyából, látóidegekből, izmokból és erekből. Mindezeknek egyidejűleg kellett kifejlődniük, különben a szem semmit sem ért volna. Sőt, egy csak részben kifejlődött szem komoly hátrányt jelentene. Darwin ezt az írásában elismerte, midőn ezt írta:

„Az a feltevés, hogy a szem utánozhatatlan szerkezetének, a látásélességet a különböző távolságokhoz igazító, a különböző fénymennyiséget átengedő, valamint a szférikus és kromatikus hibákat kiküszöbölő képességének természetes kiválasztódás útján kellett létrejönnie, nyíltan be kell vallanom, a lehető legnagyobb mértékben lehetetlennek tűnik.”⁵⁸

Darwin azzal próbálta megmagyarázni a szem kialakulását, hogy az sok átmeneti kis változás eredménye. Korunk evolucionistái azt állítják, hogy a kísérletek és tévedések során, amikor egy kis változás előnyösnek mutatkozott, az öröklődött, és beépült az utódok szervezetébe. De bármelyik állat szemét vizsgáljuk is meg, azt kell megállapítanunk, hogy a szem mindig teljes vagy tökéletes, és sohasem találjuk azt átmeneti fejlődési fokozatban.

Az élő teremtményekkel kapcsolatos tények még sok más nehézséget is okozhatnak. Az egysejtű szervezetek, mint például az amőba, önmaguktól, ivartalanul szaporodnak. A kettéosztódás során két új sejt keletkezik. Ha az ivartalan szaporodás kielégítő volt — márpedig az volt, hiszen ezek ma is pontosan ilyen módon szaporodnak környezetükben —, miért kellett létrejönnie az ivaros szaporodásnak? Hogyan fejlődhetett ki fokozatosan, egymással párhuzamosan a férfi és a női ivarszerv, amelyek egymást tökéletesen kiegészítik, jóllehet a teljesen ki nem fejlődött állapotukban hasznavehetetlenek?

Ha a nőstényeknél az emlőmirigyek lassú fejlődés révén jöttek létre, hogyan táplálták időközben a kicsinyeiket? Ha pedig másképpen is tudták táplálni őket, akkor miért fejlődtek ki az emlők? Ha az emlők azért fejlődtek ki, mert ez a táplálkozás magasabb rendű formája, akkor miért vannak még mindig olyan állatok, amelyek másképpen táplálják utódaikat, és mégis éppen olyan jól fennmaradnak?

A többsejtű szervezetek bonyolultsága az evolucionista G. S. Cartert az Animal Evolution (Állatok fejlődése) című könyvében a következő nyilatkozatra készteti: „Senki sem tekinthet a rovarok vagy a gerincesek roppant bonyolult szervezetére anélkül, hogy kétségbe ne vonná, hogy a mi viszonylag egyszerű elméleteink ilyen bonyolult formák eredetére tökéletes magyarázatot szolgáltathatnak.”⁵⁹

A KÉSZÍTMÉNY KÉSZÍTŐT TÉTELEZ FEL

Az emberi tudás és tapasztalat azt bizonyítja, hogy minél bonyolultabb egy gépezet, annál értelmesebb az alkotója.

Még egy egészen kezdetleges eszköz láttán is elismerjük, hogy azt valakinek el kellett készítenie. Ha régi indián nyílhegyet látunk egy múzeumban, azt mondjuk-e, hogy ,fejlődés útján jött létre’? Nem elismerjük-e, hogy ezt valaki elkészítette? Merné-e valaki azt mondani, hogy a föld körül keringő űrhajó úgy került oda, hogy a fémmolekulák véletlen egymás mellé rendeződéséből a földön előállt az űrkabin, amely éppúgy véletlenül összekapcsolódott egy ,kifejlődött’ rakétával és üzemanyagtartállyal, és mindez szintén véletlenül minden értelmes irányítás nélkül kikerült tökéletes föld körüli pályájára? El kell ismernünk, hogy az űrhajónak építője volt.

Merné-e valaki azt állítani, hogy a matematikai képletek is maguktól fejlődtek ki, értelmes matematikus elme nélkül? Vajon tulajdoníthatjuk-e ezeket a táblán levő krétamolekulák véletlen egymás mellé rendeződésének? Mit mondhatunk akkor a teremtésben tapasztalható, minden elképzelést felülmúló matematikai pontosságról? P. Dirac, a cambridge-i egyetem matematikaprofesszora a Scientific American 1963. májusi számában ezt mondta:

„A természet egyik alapvető vonásának tűnik, hogy az alapvető fizikai törvények nagy szépségű és erejű matematikai elmélet képleteiben vannak leírva, amelyeknek megértéséhez meglehetősen fejlett matematikai tudásra van szükség . . . Az ember talán úgy tudná ezt a helyzetet megmagyarázni, hogy Isten egészen kimagasló matematikus, és Ő a világegyetem teremtésénél nagyon fejlett matematikai tudást alkalmazott.”⁶⁰

Sir Isaac Newton brit tudós érdekes módon bizonyította egykor, hogy minden készítmény készítőt tételez fel. Egy ügyes mechanikussal elkészíttette egyszerű naprendszerünk kicsinyített mását, melynél golyók képviselték a bolygókat, amelyek fogaskerekekkel és szíjmeghajtással voltak összekapcsolva, s ezáltal harmonikusan mozogtak a forgatókar megforgatásakor. Később Newtont meglátogatta egy tudós barátja, aki nem hitt Istenben. Beszélgetésüket a Minnesota Technolog című folyóirat leközölte:

„Egy napon, amikor Newton éppen dolgozószobájában ült és olvasott, hitetlen barátja betoppant. Pillantása a Newton melletti nagy asztalon álló gépezetre esett. Mint tudós, azonnal felismerte, mi áll előtte. Az asztalhoz lépett, lassan megfordította a forgatókart, és leplezetlen csodálkozással figyelte, hogy az égitestek mindannyian viszonylagos sebességükkel forognak pályájukon. Néhány lépést hátrálva felkiáltott: ,A kutyafáját! Milyen kitűnő szerkezet! Ki csinálta?’ Newton anélkül, hogy könyvéből felpillantott volna, így válaszolt: ,Senki.’

A hitetlen barát hirtelen Newtonhoz fordult, és így szólt: ,Bizonyára nem jól értetted a kérdésemet. Én azt kérdeztem, ki készítette ezt? Newton most fölpillantva, a legkomolyabban mondotta, hogy senki sem készítette, hanem az oly csodálatosnak tartott anyag véletlen összetalálkozásából jött létre ez a forma. Az elképedt hitetlen barát kissé ingerülten így válaszolt: ,Azt hiszed, bolond vagyok!? Nyilvánvaló, hogy valaki készítette, mégpedig egy kiváló tehetség, és én szeretném tudni, ki az.’

Könyvét félretéve Newton felállt, és kezét barátja vállára tette. ,Ez a gépezet csak gyenge utánzata annak a sokkal nagyobb rendszernek, amelynek törvényeit ismered. Nos, nekem nem sikerül meggyőznöm téged arról, hogy ennek a szerkezetnek, amely csupán játékszer, nincs alkotója, te mégis azt állítod, nem hiszel abban, hogy annak a nagy eredetinek, amelynek mintájára ez készült, tervezője és teremtője van. Mondd meg nekem, milyen logikával tudsz ilyen összefüggéstelen következtetésre jutni?”⁶¹

Newton meggyőzte barátját, hogy minden készítmény készítőt tételez fel. De ha csak magunk körül szétnézünk, a mindennapi életben nap nap után ugyanilyen következtetést vagyunk kénytelenek levonni. Ha szobádban vagy, kérdezd meg magadtól: Hány tárgy jött létre evolúció révén, és mennyi értelmes szakember munkája nyomán? Magától fejlődött-e ki a íróasztalod, vagy készítőre volt szüksége? S mit mondhatsz a lámpádról, az ágyadról, a székedről, a kályhádról, az asztalodról, a szőnyegedről, falodról és magáról az épületről? Mindezeket el kellett készítenie valakinek. Sőt, te sem létezhetnél apa és anya nélkül. Logikus lenne ezek után azt állítani, hogy a legbonyolultabb dolgoknak, az élő szervezeteknek nem volt szükségük alkotóra?

Egy tudós, aki kémiai kutatással foglalkozik, tényekre alapozott logikus következtetését a következőképpen írta le:

„A szerves és biokémiai folyamatok az állati szervezetben oly bonyolultak, hogy nem lepődhetünk meg azon, ha néha működési zavar vagy betegség lép fel. Az ember inkább azon csodálkozik, hogy ilyen bonyolult mechanizmus hogyan tud egyáltalán helyesen működni. Mindez végtelenül értelmes tervezőt és fenntartót tételez fel . . . A legegyszerűbb, ember alkotta gépezetnek is tervezőre és kivitelezőre van szüksége. Hogyan lehet feltételezni, hogy egy tízezerszer bonyolultabb mechanizmus önmagától fejlődött ki, és önmagát tervezte meg? Ez teljesen meghaladja felfogóképességemet.”⁶²

Jóllehet sokan elismerik, hogy ezek a következtetések helyesek, ésszerűek, mégis vannak, akik azt állítják, hogy kellett fejlődésnek lenni, és a földön található kövületekre utalnak a fejlődés bizonyítékaként. De vajon valóban bizonyítják-e ezek az evolúciót?

[Kép a 25. oldalon]

A kocsi nem indul el magától, hacsak valamilyen külső erő hatást nem gyakorol rá

[Kép a 25. oldalon]

A magára hagyott gép elpusztul, mivel az élettelen anyagokban megnyilvánuló hajlam nem a felépítés, hanem a szétesés felé irányul

[Kép a 25. oldalon]

Az idő pusztulást idéz elő — széttördeli a sziklákat. Az idő nem épít, hanem rombol

[Kép a 25. oldalon]

A nyugvó labda nem emelkedik fel magától a földről

[Kép a 28. oldalon]

Egy adatfeldolgozó gép nem önmagától fejlődött ki az élettelen anyagból. Egy élő sejt viszont sokkal bonyolultabb a legkomplikáltabb komputernél is

[Kép a 29. oldalon]

TELJES TERJEDELMŰ SZÓTÁR

Egy könyv nem a festékmolekulák szerencsés elrendeződése következtében, vagy valamilyen véletlen nyomdaüzemi robbanás folytán jön létre. A könyv mégis igen egyszerű dolog, még egyetlen élő sejthez viszonyítva is

[Kép a 31. oldalon]

NYITOTT

ZÁRT

ROTHADÓ HÚS

A kukacok a húsban petékből fejlődnek ki, melyeket a legyek raktak le. A gondosan lezárt üvegben nem fejlődnek ki a férgek, mert a legyek nem férnek a húshoz

[Kép a 33. oldalon]

„A növények és állatok sokasodása csak szaporodás útján lehetséges.” „Minden élet korábbi életből származik . . . a szülő és az utód ugyanahhoz a fajhoz tartozik.”

[Kép a 35. oldalon]

NORMÁLIS SZEM

LÁTÓIDEG

RETINA

LENCSE

PUPILLA

SZIVÁRVÁNYHÁRTYA

SZARUHÁRTYA

LENCSEIZMOK

Ha a szem kifejlődött, a számos bonyolult részének egyidejűleg kellett kifejlődnie ahhoz, hogy a szem használható lehessen. De még a szemhez képest sokkal egyszerűbb fényképezőgépnek is tervezőre és készítőre van szüksége

[Kép a 37. oldalon]

Miként az egyszerű nyílhegynek, úgy a rakétának is alkotóra van szüksége. Mit mondjunk akkor a legkomplikáltabb dolgokról — az élő szervezetekről?

[Kép a 38. oldalon]

Vajon egy matematikai képlet a táblán levő krétamolekulák szerencsés elrendeződése következtében jött létre?

[Kép a 39. oldalon]

Vajon ezek közül hány fejlődött ki önmagától? Hányat hozott létre egy intelligens alkotó munkája?