12. a) Hogyan törődött a ’hű rabszolga’ a „más juhok” közül való eltévelyedett egyénekkel? b) Milyen példákat tudnál mondani arra, hogyan tértek vissza némelyek hálás szívvel a nyájba?

¹² Mint az ábrahámi szövetség fájának termékeny ágaihoz tartozó egységes csoport, a „hű és értelmes rabszolga”, Krisztus földön élő felkent testvéreinek maradéka nagyon jól ismeri a „más juhok” egyes tagjainak azt a létfontosságú szükségletét, hogy felébredjenek önteltségükből és újból gyümölcsöt termő keresztényekké legyenek (Máté 24:45–47). Ebből a célból tette közzé a „rabszolga” az olyan cikkeket, mint pl. „Térjetek vissza lelketek Pásztorához!”, amely megjelent Az Őrtorony 1982. május 1-i (angol) számában (magyarul lásd: 82/21, 12. oldal). A mi Királyság-szolgálatunk pedig 1982 januárjától kezdve egy cikksorozatot közölt ugyanerről a témáról. Hozott-e valamilyen eredményt a Mester „rabszolgájának” ez a szilárd útmutatása? Voltak-e olyanok, akik visszatértek Istenükhöz, Jehovához? Igen, sokan voltak. Figyeld meg a 26. oldalon megemlített tipikus példákat!

[Kiemelt rész/kép a 26. oldalon]

Ők ’visszatértek lelkük pásztorához és felvigyázójához’ (1Péter 2:25)

A franciaországi Normandiából írta egy asszony: „Tíz évig tartó tétlenség után továbbra is haboztam megtenni a szükséges lépéseket, jóllehet időközben többször is megpróbáltam — persze sikertelenül — visszatérni [Jehova Tanúi] gyülekezetébe. A Bibliával ellentétes viselkedésem miatt — amit a gyülekezet elhagyása óta gyakoroltam — féltem Jehova fegyelmezésétől, a vének és az egész gyülekezet szemrehányó tekintetétől. Mialatt a férjem szüleinél töltöttem a szabadságomat, kezembe került Az Őrtorony egyik száma, és abban olvastam egy cikket, amely pontosan az enyémhez hasonló esetről szólt: egy tétlen testvérről. Amikor olvastam, hogy milyen szerető kedvességet tanúsított Jehova a testvér iránt, és hogyan nyújtottak neki szerető segítséget a vének, és milyen szívélyesen fogadták vissza a gyülekezet tagjai, erőt éreztem magamban ahhoz, hogy visszatérjek Jehova szervezetébe.”

Suzanne, egy észak-franciaországi gyülekezet hírnöke ezt írja: „Őszinte köszönettel tartozom Jehovának, Fiának, Jézus Krisztusnak, és „a hű és értelmes rabszolgának” a tétleneknek nyújtott segítségért. Jómagam is tétlen voltam, amikor a vének felkerestek és felajánlották, hogy bibliatanulmányozásról gondoskodnak a számomra. Elfogadtam ajánlatukat, és most igen boldog vagyok, újra látogatom az összejöveteleket, és rendszeresen részt veszek a prédikálásban. Már képes vagyok testvérnői szeretetet tanúsítani mások iránt, akiknek bátorításra van szükségük.”

Yolande, egy másik francia tanú évekig elmaradt az összejövetelekről, sőt nem is imádkozott már, mivel bűnösnek érezte magát, amiért elhagyta Jehova asztalát. Miután visszasegítették Jehova szervezetébe, ezt írta: „Mélységes hálát érzek Jehova iránt, amiért segített nekem, és még egy lehetőséget adott. Teljes szívemből arra buzdítok mindenkit, aki valamilyen okból ellanyhult, hogy térjen vissza Jehovához.”

[Kép]

A szerető buzdítás következtében sok tétlen lett újra ’gyümölcstermő’-vé