Mi az életcélod?
KENICHI napról napra egyre gondolt: ’Megtalálni az aranyat, amely itt van valahol ezekben a hegyekben.’ 35 évig elszántan kutatott a japán szülővárosán kívül fekvő hegyekben. „Nem volt időm se feleségre, se barátokra”, mondhatta. Magányos ember lett, hajtotta a nehezen megfogható arany keresése.
Aztán 65 éves korában megtalálta Kenichi, amit keresett. Végre övé volt az értékes arany! Hogyan reagált, miután elérte életcélját? Így töprengett: „Először gazdag akartam lenni. De most már nem sokat jelent nekem az arany.”
Talán megérted, miért érzett így Kenichi. Igaz, gazdag volt. De a kutatásban elhasználta 35 legszebb évét — ezeket az éveket már soha nem hozhatja vissza. Ez a társtalan ember úgy érezte, hogy céljának elérése egyszerűen nem érte meg a fáradságot. Voltak-e a te életedben olyan céljaid, amelyekért keményen dolgoztál s mégsem találtad kielégítőnek őket? Dániel Levinson pszichológus, miután tanulmányozta azok életét, akik „megvalósították álmaikat”, azt írja, hogy gyakran „felteszik a kérdést: ’Ez minden? Ennyi az egész? Megérte mindazt, amiről közben le kellett mondanom?’”
Másrészt lehet, hogy azok közé tartozol, akik belátják az anyagias célok hajszolásának hiábavalóságát, és ennek következtében határozatlanok saját céljaik tekintetében. A világos életcél hiánya azonban éppen annyira káros, mint a hiábavaló cél hajszolása. Dr. Bennett Leventhal gyermek pszichiáter szerint sok jómódú ifjú viselkedési problémája abból adódik, hogy szüleik nem tűztek ki számukra „semmi más célt az anyagi sikeren túl”. Abban a csikágói külvárosban, ahol Dr. Leventhal praktizál, az öngyilkossági arányszám — különösen az ifjúságot illetőleg — az Egyesült Államok adatai szerint a legmagasabbak között van. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című tekintélyes német lap egyik vezércikke szerint (1981. szeptember 12.) a kábítószerrel való visszaélés drámai növekedésének, a kötelességmulasztásnak, a depressziónak és az esztelen bűnözésnek alapvető oka az ifjúság körében a „céltalanság növekvő érzése”. Igen, nincs helyes megfelelő célja az életüknek.
Mit tarthatunk eszményi (nemes), magasztos célnak?
Sok ember célja csupán a mindennapi kenyér megszerzése. Egy mostani felmérés alapján, amelyet 1000 különböző embercsoporthoz tartozó és eltérő vagyoni helyzetű tizenévessel végeztek, úgy találták, hogy a fő céljuk az „örülök, ha munkát kapok” volt. De nem kerülheti el a figyelmedet, hogy gyakran az ilyen cél is hiábavaló lehet, és nem is kielégítő. Mégis a fogyasztói érdek, az élelem, a ruházat és a lakás megszerzése az egyedüli valódi cél sok ember életében.
A legnagyobb Tanító, aki valaha is a földön járt, más célt helyezett kilátásba. Ő ezt mondta: „Ne azért az eledelért munkálkodjatok, amely elvész, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre.” Arra buzdította az embereket, hogy emeljék fel tekintetüket és törekedjenek annak a gondoskodásnak elérésére, amely örökké tartó életet eredményezhet. Milyen emberek részesülhetnek ilyen jutalomban? Jézus szerint azok, akikre „az elismerés pecsétjét” teszi Isten (János 6:27). Ezek szerint Jézus azt a célt tűzte tanítványai elé, hogy munkálkodjanak Isten jóváhagyásának, elismerésének megszerzésén, és így nyerjenek boldog, örök életet (2Péter 3:13).
Milyen különbséget hoz létre a cél
Jézus követői gyökeresen megváltoztatták életmódjukat, mivel szívüket erre a legfontosabb célra irányították. Egyikük, Pál apostol nyilvánvalóan gazdag szülőktől származott egy tekintélyes középkeleti városban. Sok korabeli ifjúnál magasabb iskolázottságban részesült egy tiszteletben álló zsidó tanító és bíró részéről, és kortársainál nagyobb előhaladást ért el és kiválóbb karriert futott be. Mégis, mivel ’a célra törekedett, Isten felülről való elhívásának díjára’, ezeket a régi dolgokat „szemétnek” ítélte és életét az Isten helyeslését élvező dolgok (el)végzésére szánta. Így volt ez a többi keresztény esetében is, Pál hűséges önátadása és céljának őszintesége világosan megnyilvánult a szemlélők előtt (Cselekedetek 22:1–3; Galaták 1:14; Filippi 3:5–8, 14).
Hasonló buzgóság és tiszta, őszinte szándék figyelhető meg a mai igazi keresztényeknél is. Egy kanadai újságíró, miután megszemlélte Jehova tanúinak egyik összejövetelét, azt írta, hogy növekedésük fő oka a „hihetetlen kötelességérzet és önátadás, amely a tanúknál megfigyelhető”. Sokuk számára valódi boldogságot jelent ezen életcél követése, nagyobb boldogságot, mint bármely más foglalkozás.
A 19 éves Márk elérte azt a célt, hogy az egyik legjobb motorkerékpár versenyző volt Kalifornia államban (USA). „Eljutottam arra a pontra, hogy sok versenyt megnyertem. Híres lettem, annyi pénzem volt, amennyit akartam, és enyém volt minden lány szerelme a városban” — mondta Márk. „Hanem amikor megnyertem egy nagy versenyt, azt kérdeztem magamtól: Ez minden? Életem csúcspontján vagyok, de hol van a teljesítmény nagy érzése?” Mások, akik közeli szemlélői voltak fényes versenykarrierének, az ő életpályáját tűzték ki célul. „Megpróbálták elérni azt, amit én, de az egész dolog nevetséges. Nem értem el semmit, és ők ez után vágyódtak!” Időközben Márk komolyan tanulmányozni kezdte a Bibliát Jehova tanúival és meglátta az eszményi [nemes] magasztos cél követésének értékét. Miután Jehova egyik tanúja lett, életét Isten helyeslésének, elismerésének keresésére és mások szellemi megsegítésére adta át. Élete későbbi szakaszára utalva, a már 27 éves Márk azt mondta: „Most igazi barátokat találtam, és örülök, hogy másoknak igazi, szellemi segítséget nyújthatok. Végre érzem, hogy az életemmel maradandó értéket nyújtok az embereknek.”
De milyen mértékben befolyásolja a keresztény életét ez a célkeresés? Milyen erőfeszítést kell tennie a kereszténynek egy ilyen cél eléréséhez? Hogyan hoz megelégedést a helyes cél követése? Milyen előzetes célokon kell dolgozni, hogy elérje az ember az örök élet végső célját? Ilyen kérdésekről lesz szó a következő cikkben.
[Oldalidézet a 20. oldalon]
„Most igazi barátokat találtam, és örülök, hogy másoknak igazi, szellemi segítséget nyújthatok. Végre érzem, hogy az életemmel maradandó értéket nyújtok az embereknek.” (Egy 27 éves, volt motorkerékpárbajnok.)