Vajon csalás áldozata lettél?

Mivel Jézusnak van neve, az Atyjának talán nincsen?

A VILÁGON ma sok millió ember nagyon is kételkedik a vallásban. De talán meglepődve hallanák, hogy a legtöbb vallással maga Isten is elégedetlen. Ennek egyik oka, hogy az úgynevezett keresztény vallások a történelem egyik legnagyobb csalását követték el. Éspedig egy alapvető kinyilatkoztatással: Isten azonosságával kapcsolatban.

A kereszténység egyházainak legtöbb tagja „Isten”, „Úr”, „a Mindenható” és ehhez hasonló megnevezéseken ismeri a Teremtőt. De hát a Legfelségesebbnek talán nem volna neve? Mielőtt megszabadította az izraelitákat Egyiptom rabságából, ez a mindenható Isten közölte velük feltett szándékát, azt tudniillik, hogy az ő ’nevét hirdessék az egész földön’ (2Mózes 9:16). Tehát feltétlenül van neve. És semmiképpen nem egy névtelen Isten jelenléte okozta a Sínai-hegynél azt a csodálatos látványt (amelyet címlapunk ábrázol), amikor a hegy megremegett és Isten kiadta a Tízparancsolatot Mózes közvetítésével. Egyebek közt az izraeliták azt a parancsot kapták: „Jehovának, a te Istenednek nevét méltatlanul fel ne vedd” (2Mózes 19:16—20:18). Vajon jöhet ilyen parancs egy névtelen Istentől?

Az állítólagos keresztényeknek ismerniük kellene az isteni nevet. Természetesen használják Isten Fiának nevét. De ritkán ejtik ki — ha egyáltalán kiejtik — az Atya személyes nevét. Pedig amikor a földön volt, Jézus Krisztus kijelentette mennyei Atyjához intézett imájában: „Én megismertettem velük [követőimmel] a te nevedet és ezután is megismertetem” (János 17:26).

Az eddig elmondottakból, valamint Jézus mintaimájából is kitűnik, hogy Istennek igenis van neve. Sőt Jézus arra tanította követőit: imádkozzanak azért, hogy a mennyei Atya neve legyen „megszentelve”, vagyis hogy ezt a nevet szentnek tekintsék az emberek! (Máté 6:9). Akkor hát miért nem használják a kereszténység egyházaiban? És miért hiányzik ez a név a legtöbb bibliafordításból?

[Kép a 3. oldalon]

ATYA

A MINDENHATÓ

LEGFELSÉGESEBB

ÚR

ISTEN

A hiányzó név titkának megfejtése

AMIKOR az izraeliták vezetője, Mózes mintegy 3500 évvel ezelőtt elkezdte megírni az emberiség történetét, természetesen anyanyelvét, a hébert használta. Az a megírt történet a Héber Iratok 39 könyve közül az első 5 könyvet alkotja. Népszerű nevén Ótestamentumnak vagy Ószövetségnek is nevezik. Azok az Írások közel 7000-szer tartalmazzák Isten megkülönböztető, tulajdon nevét. S vajon melyik ez a név?

A név annyira szent, hogy annak használatával kapcsolatban Isten a következő parancsot adta Izraelnek: „Ne ejtsd ki Jahvé [Héberül: יהוה], a te Istened nevét, hogy helytelenül használd azt” (2Mózes 20:7, The Jerusalem Bible). „Ne használd tiszteletlenül Jehova, a te Istened nevét!” (The Living Bible). Felismered a „Jahvé” vagy a „Jehova” nevet? Vagy talán szokatlanul cseng ez a név a te fülednek?

De figyeld meg a parancsolatot. Vajon megtiltotta Isten nevének használatát vagy kiejtését? Nem. Egyértelműen csak annak helytelen használatát tiltotta meg!

Vajon miért nem ellenőrzöd ezt az írásszöveget — a 2Mózes 20:7. versét — a saját Bibliádban? Bizonyára meglepne. A legtöbb fordításban többé-kevésbé így szól: „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd” (Károli fordítás). „Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába” (1979, Katolikus fordítás). „Ne mondd ki hiába az ÚRnak a nevét” (Ökumenikus fordítás, 1975).

Nos, nem figyeltél meg valami különöset? Igen, a legtöbb bibliafordításból hiányzik az isteni név! A kereszténység és a judaizmus legnépszerűbb fordításainak sok millió példányánál kihagyták, törölték a világegyetem legfontosabb nevét. Hát nem különös ez?

Talán valamilyen félreértés történt? Vagy szándékos kísérlet arra, hogy leminősítsék, jelentéktelenné tegyék a Legfőbb Úr, Jehova nevét? Ez utóbbi esetben a legsúlyosabb csalással állunk szemben, ami kihatással van az embernek Teremtőjéhez fűződő kapcsolatára.

Vajon használták-e a nevet a régi időkben?

Már az emberi történelem kezdetétől használták az Isten nevét. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy a bibliai történelmi feljegyzés azt mondja: „Ekkor Ádám érintkezett Évával, feleségével, aki teherbe esett. Idővel megszülte Káint, és azt mondta: ’Férfit szültem Jehova segítségével.’” A The NIV Interlinear Hebrew-English Old Testament-ben ez a következőképpen látható:

אֶת־ קַיִן וַתֹּאמֶר קָנִיתִי

szültem és mondta Kain ***

אִישׁ אֶת־ יְהוָה ‏׃ וַתֹּסֶף

és ő így folytatta (2) Jahve val férfi

Itt Isten megkülönböztető neve világosan látható, éspedig ebben a formában: Jahvé (1Mózes 4:1).

Vajon mit mutat ez? Azt, hogy a föld legelső emberi lakói már ismerték Teremtőjük személyes nevét. Ez a név azonosította továbbra is az egyedüli igaz Istent a teljes Héber Iratok megírása alatt, vagyis több mint ezer éven át. Ha ez így volt, önként felvetődik a kérdés: Hogyan, és mikor kezdődött el hát a „Jehova” vagy „Jahve” név elrejtésének gyakorlata?

Hatással volt-e a zsidó hagyomány a te Bibliádra?

Igen nehéz meghatározni, hogy tulajdonképpen mikor kezdték elhagyni Isten nevének használatát. Némi bizonyíték amellett szól, hogy ez az i. sz. 70-es év előtt történt s valamiféle babona alakult ki a hagyományhoz ragaszkodó zsidók között, aminek következtében kezdték kerülni Isten személyes nevének kiejtését. Miután évszázadokon át használatban volt az isteni név, a zsidó vallási hatóságok úgy döntöttek, hogy ez a név túlságosan szent ahhoz, hogy ki szabadjon ejteni, és egyetlen módon lehet meggátolni a név helytelen használatát, éspedig úgy, ha egyáltalán nem ejtik ki ezt a nevet. Nos, ez a logika éppen olyan, mintha azért tiltanák be a házasságot, hogy elkerüljék a házasságtörést!

Ez a zsidó hagyomány vajon befolyásolta-e a kereszténység bibliafordítóit? Vajon dicsőítették-e Isten nevét, avagy inkább fenntartották a zsidó tévedést, és mellőzték az isteni nevet? Hiányos-e a Bibliád ezen a téren? Rövid pillantás néhány modern bibliafordításra máris választ ad ezekre a kérdésekre.

Az An American Translation kiadója (1923-as Smith-Goodspeed-féle kiadás) ezt írta: „Ebben a kiadásban az ortodox zsidó hagyományt követtük, és a „Jahvé” név helyett az „Úr” szót használtuk.” (A kiemelés tőlünk van!) A The New International Version (1978), előszavában kijelenti: A YHWH isteni névvel kapcsolatban . . . a fordítók elfogadták a legtöbb angol nyelvű fordításnál alkalmazott elvet, és a nevet az ’ÚR’ szóval helyettesítették.”

A Revised Standard Version (1952) — elvetve elődje, az American Standard Version (1901) jó példáját, amely következetesen használja a Jehova nevet — ezt a magyarázatot adja: „A mostani átdolgozott kiadás visszatér a King James Version (1611) módszeréhez, amely viszont a görög és a latin fordítók által felállított példát, valamint a zsinagógában a Héber Iratok olvasásánál régóta meghonosodott szokást követi.” (A kiemelés tőlünk van!)

A zsidó hagyomány kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy világszerte mellőzik a világmindenség legfontosabb nevét. És a kereszténység fordítóinak többsége boldogan követi ezt az eljárást. De vajon miért? Miért nem akarják, hogy megtaláld a saját Bibliádban a Jehova vagy a Jahvé nevet?

Mi volt hát az indíték?

David Clines, az angliai Sheffield Egyetem Bibliai Tanszékének előadója akaratlanul is megadja nekünk a fordítók indítékának kulcsát. A Theology című folyóiratban azt írja: „Egyik következménye annak, hogy a keresztény tudatból hiányzik a Jahve név, az a tendencia, amely a figyelmet Krisztus személyére összpontosítja, mint aki az istenség kizárólagos megnyilvánulása . . . Az olyan egyházi énekekben, mint például: ’Jézus a mi barátunk!’ . . . megtaláljuk a gyakorlatban azt, amit buzgón tagadnánk az elméletben: a háromság második személyének unitáriusi [vagy egyisten] fogalmát.” Majd Clines professzor így fejezi be: „Szinte az történt a gyakorlatban, hogy a trinitáriusi (vagyis háromszemélyű istenséget valló) teológia központi helyet biztosított Krisztus személyének és munkájának. Az Atya [Jehova] és a Szellem szerepe mind a teológiában, mind a liturgiában (szertartásokban) általában alá lett rendelve a Fiú szerepének.”

No és mi lett mindennek a végeredménye? A zsidók számára a Legfőbb Úr, Jehova név nélküli elvont fogalommá lett: ő „az Istenség”. Számos protestáns szemében az Atya személye elmerült Krisztusban, és a második helyre szorult a háromtagú Istenükben. A katolikus vallásgyakorlatban Jehovát nemcsak Jézus Krisztus szorította ki a helyéből, hanem Jézus Anyja, Mária is. Vajon miért? Azért, mert a trinitáriusi felfogás szerint Máriát „Isten anyjá”-nak tekintik. Ez kirekesztette Jehovát az átlag-katolikusok szeretetéből.

Te kinek tartod Jehovát? Igyekszel-e bensőségesen megismerni őt? Az ilyen irányú döntésed lényeges kihatással lesz egész jövődre, hisz Jehova kijelentette: „’És megszentelem az én nagy nevemet, amelyet a nemzetek között beszennyeztek, . . . és a nemzeteknek meg kell tudniuk, hogy én vagyok Jehova’ — ez a Legfőbb Úr, Jehova kijelentése —, ’amikor megszentelem magam közöttetek az ő szemük láttára’” (Ezékiel 36:23).

Az emberiség nagy szerencséjére, Jehova létrehozta az ő tanúit, akik ebben a huszadik században félelem nélkül hirdetik nevét és szándékát.