Teremthet-e valóban egységet ez a világ?

MEGVALÓSULHAT-E valaha e világ törekvéseinek eredményeképpen az a vágyálom, hogy a világ egységes lesz? Lehetséges-e, hogy a világ ügyeiben vezető szerepet betöltő befolyásos elem e cél elérése felé terelje az embereket?

E világ több ezer éve kísérletezik a legkülönbözőbb kormányzatokkal, valamint gazdasági és társadalmi rendszerekkel. De tudott-e bármelyik is egységet teremtő erővé válni? Visszájára tudta-e fordítani azt a tragikusan szétzilált, egyenetlen állapotot, amelyben a mai emberiség van? Ha nem, mi tudhatná?

Amiről a politika beszél

Az emberi ügyek alakulásában erősen ható tényező: a politika. A történelem azonban sajnos azt mutatja, hogy a politika sem tudott egységet teremtő erővé válni az emberek között. Ellenkezőleg, a több ezeréves sok-sok próbálkozás után a világ megosztottabb, mint valaha, pedig minden lehetséges politikai ideológiát kipróbáltak. Jelenleg annyi független nemzet és oly sok különböző típusú politikai rendszer létezik, amennyi eddig a történelem során még nem volt.

Ha az emberi kormányok egységet teremtő erők lettek volna a világ népei között, bizonyára ez már bebizonyosodott volna. Ehelyett minden évszázad a véres háborúk történetéről tanúskodik, s bizony eddig már több ezer háború lezajlott. A mi XX. századunk minden eddigi századnál a legkatasztrófálisabban megosztott, s a legkisebb jele sem mutatkozik annak, hogy napjainkban a béke fokozatosan megvalósul. Két szörnyű világháború zajlott le nemzedékünkön belül, aminek körülbelül 70 millió halálos áldozata lett. De mintha mindez nem lenne elég! A War in Peace (Háború a békében) című nemrég megjelent könyv kijelenti, hogy a második világháború óta közel 130 katonai összetűzés volt, több mint 100 országban, és összesen körülbelül 35 millió ember vesztette életét. Gondoljuk csak el! Mindez egy úgynevezett békeidőszakban!

Ennek a siralmas állapotnak a fő oka az, hogy az emberiség ragaszkodik a maga különálló politikai és nemzeti hatalmához. Ezek okozták az emberi család kifejezett megosztottságát, mivel mindannyian ellentétes célok megvalósításán fáradoznak. Ezért mondta Arnold Toynbee történész, hogy a nacionalizmus „voltaképpen a legfőbb vallás”, mivel sokan imádattal határos engedelmességgel hódolnak neki. Toynbee kijelentette, hogy ez a szuverén államoknak kijáró imádat (államkultusz) megosztja a különböző országokban élő embereket, mert „ez a vallás az önzés (énközpontúság) igazi kifejezője”. Toynbee tehát úgy véli, hogy ez az „önzés az oka minden viszálynak”.

A politikai megosztottság most sokkal katasztrófálisabb, mint régebben, hiszen az emberiség már jól benne van a nukleáris korszakban. Minden nemzetben rettegnek az atomháborútól, különösen ha azt vesszük figyelembe, milyen hatékonyak lettek ezek a nukleáris fegyverek. The Fate of the Earth (A föld sorsa) című könyvben Jonathan Schell ezt írja: „Ami Hirosimában történt, az csupán egy milliomodnyi része annak a lehetséges tömegpusztulásnak, amely a világ jelenlegi nukleáris fegyverkezésének szintjén elképzelhető.”

Schell hozzáfűzte: „A politikára — eszerint — az a merő abszurditás jellemző, hogy míg egyik kezével épít a jövőnek, a másikkal éppen le akarja rombolni azt, amit épít. Valahányszor egy politikus felemeli a szavát, hogy teremtsünk egy jobb világot gyermekeink és unokáink számára . . . máris ott van a megsemmisítés veszélye, hogy mindennek éles cáfolatot adjon: Mert könnyen lehet, hogy nem lesznek gyermekeink és unokáink.”

Jézus Krisztus a Lukács 21:25, 26-ban mondott prófétai szavai napjainknak éppen ezt az állapotát jövendölték meg: „A földön a nemzetek gyötrődnek, mert nem találnak kivezető utat a tenger morajlása és háborgása miatt, mialatt az emberek elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek.” Micsoda találó leírása ez az emberiség jelenlegi megosztott állapotának!

Tekintettel ezekre a félelmetes kilátásokra, joggal vetődik fel a kérdés: Mivel egyetlen politikai rendszer sem tudja egyesíteni az emberi családot, vajon ez az Egyesült Nemzetek Szervezetének sikerülni fog? A válasz bizonyára: Nem! Miért? Mert az Egyesült Nemzetek Szervezete voltaképpen csak tükörképe ennek a viszály tépte világnak. Az ENSZ főtitkára elismerte: „Sajnos, messze eltávolodtunk az ENSZ alapokmányától.” Megjegyezte, hogy a szervezet határozatainak „egyre többször fittyet hánynak, vagy egyszerűen nem veszik tudomásul azok, akik elég erősnek érzik magukat ehhez”. Az eredményt így összegezte: „Veszélyesen közel állunk egy új nemzetközi anarchiához.” Az ENSZ eddigi eredményei alapján bizony még tisztviselői közül is egyre többen kétségbe vonják azt a szerepkörét, hogy ő biztosítsa az emberiség egységét.

Ha becsületesen elemezzük a tényeket, el kell ismernünk, hogy a történelem tanúsága szerint egyetlen tökéletlen, emberekből álló politikai rendszer sem képes az emberiséget egyesíteni, bármennyire is őszinték a vezetők. Helyénvaló Isten ihletett Szavának tanácsa a Zsoltárok 146:3. versében: „Ne bízzatok előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincs megmentés.”

Gazdasági zűrzavar

Van-e olyan gazdasági rendszer e világon, amely egyesítő erőként tudna hatni, és amely az egész emberi családnak biztosítani tudná, hogy a föld bőségesen megteremje azt, amire mindenkinek szüksége van? A történelem megint csak nemmel válaszol kérdésünkre. Egyetlen emberi gazdasági rendszer sem hozott létre olyan egységes, összehangolt megközelítési modellt, amely az összemberiség érdekeit szem előtt tudná tartani. Minden eddigi gazdasági rendszer nagy elégedetlenséget és csak nehézséget okozott az emberek millióinak.

Az utóbbi években egyik válság a másik után jelentkezik a világgazdaságban. A fejlődő országok adósságai óriásira duzzadtak, fizetési képességük pedig nem tartott lépést velük. Még a legfejlettebb országok adósságai is csak csillagászati számokkal fejezhetők ki. A szegénység óriási méreteket ölt. A munkanélküliek száma milliókra rúg. Évente újabb milliók halnak meg éhség vagy rosszul tápláltság következtében kialakult betegségek miatt. A szegények tömegei mindenütt tapasztalhatják a Jelenések 6:6-ban megírt isteni prófétai üzenet valóságát: „Egy egész napi bér lesz egy kilogramm liszt ára” (The New English Bible). Igen, sok helyen egy munkás napi bére éppen csak egy kenyérre elegendő.

Tekintet nélkül a gazdasági hanyatlást vagy pangást felváltó átmeneti javulásokra, a gazdasági helyzetkép változatlanul olyan, amilyennek a The New York Times cikke bemutatja: „A világ gazdaságát a háború utáni korszakban most fenyegeti a legsúlyosabb összeomlási veszély és kifejezett hanyatlás. Infláció, gazdasági hanyatlás, emelkedő munkanélküliség, rendkívüli nyomasztó kereskedelmi és pénzügyi gondok a nemzetközi együttműködés elveit és intézményeit óriási nyomásnak teszik ki.” André Fontaine francia lapkiadó kijelentette: „Ma egyetlen olyan kormányzatot sem ismerek, amely képes lenne megbírkózni napjaink főbb gazdasági problémáival. Ezért jelentenek voltaképpen ezek világproblémát, de különállóan egyetlen ország sem tudja megoldani őket.”

Ez tehát a dolgok lényege. A világ gazdasági problémái egységes, globális összefogást kívánnak. Viszont ezzel szemben a világ vezetői részéről túl sok az önző egyéni érdek, és emiatt tartós megoldásra nem számíthatunk.

Növekvő társadalmi problémák

A társadalmi problémák is az emberiség növekvő egyenetlenségét tükrözik. Gyűlölet és előítélet, bűnözés és erőszak, terrorizmus és fegyveres összeütközés — szinte minden kontinensen — jellemző tünete egy beteg világnak. Sok nagyvárosban az élet különösen veszélyessé vált. Jellemző egy olaszországi eset: Amikor egy rendőrtiszt egy rabot azzal a hírrel próbált megörvendeztetni, hogy hamarosan szabadul, a rab meglepő módon reagált erre a hírre a La Nazione közlése szerint: „A legkevésbé sem az izgat, mikor szabadulok. Nehéz időket élünk. Ha lehet, inkább szeretnék börtönben maradni. Túl könnyen megesik, hogy eltesznek valakit láb alól odakint.”

Olyan emberi gyengeségek is előfordulnak, amelyek a családokat megosztják, és bármelyik típusú politikai rendszerben aláássák az élet minőségét. Válások száma majdnem mindenfelé növekszik; egyes helyeken majdnem minden új házasságkötésnek a fele végződik válással. A túlzott italozásba való menekülés is jellemző mind a keleti, mind a nyugati világra. Ennek egyik következménye az, hogy naponta az ittas vezetés következtében szaporodnak a halálesetek, világviszonylatban 300 000 ember hal meg évente ilyen baleset következtében.

A kábítószerfogyasztás súlyos csapásként sújt milliókat. A nemi téren elhatalmasodó lazaság lemérhető a rettegett vérbajok fantasztikus emelkedésében, s e betegségek közül egyesek kezelhetetlenek, mert a kórokozók rezisztensekké váltak a gyógyszerekkel szemben. De ott vannak a nyomukban fellépő nemkívánatos terhességek és művi elvetélések is.

Erre a helyzetre tökéletesen illik a Biblia napjainkra megjövendölt próféciája: „Az utolsó napokban válságos, nehezen elviselhető idők lesznek.” Ez a prófécia sorba veszi mindazokat az állapotokat, amelyek szinte úgy hangzanak, mintha a napi sajtó híreit olvasnánk. A jövendölés kitér arra, hogy az emberek lesznek „magukat szeretők, pénzsóvárak, elbizakodottak, gőgösek, istenkáromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, nem lojálisak, természetes vonzalom nélküliek, megegyezésre nem készek, rágalmazók, önuralom nélküliek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, önfejűek, (büszkeségükben) felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent” (2Timótheus 3:1–5).

A társadalmi problémák romlását tovább növeli a fegyverkezésre fordított évi 800 milliárd dollár kiadás. Ez naponta több mint két millió dollárt tesz ki. Ugyanekkor gyermekek milliói halnak meg évente rosszul tápláltság következtében, persze sokan felnőttek is. E tekintetben a nyilvánvaló igazság ez: A társadalmi problémák és egyenlőtlenségek csak fokozódnak. Százmilliók élnek csalódottan, reményvesztetten. És nincs olyan társadalmi rendszer e világon, amely meg tudná oldani ezeket a problémákat, mivel nem egységes a problémamegközelítés.

Mostanra nyilvánvaló lett, hogy egyetlen politikai, gazdasági vagy társadalmi rendszer sem egyesítő erő az emberiség számára. De mit mondhatunk e világ vallásairól? Várhatjuk-e tőlük az egység megteremtését? Vagy hová fordulhatunk, kitől várhatjuk, hogy e szánalmasan megosztott emberi család végül is egységbe tömörüljön? A következő két cikk ezeket a kérdéseket fogja taglalni.

[Kép a 7. oldalon]

Az emberiségnek most megvan a lehetősége arra, hogy minden életet elpusztítson a földön

[Kép a 8. oldalon]

Százmilliók éheznek