11. a) Miért helyeselte Isten az ókori Izrael háborúit? b) Hogyan tekinti Isten és Krisztus a modernkori hadviselést? (Vö. 2Korinthus 10:3, 4.)

¹¹ Igaz, hogy Isten ókori szolgái is vívtak háborúkat. De gondoljunk arra, hogy azok teokratikus háborúk voltak, és Isten parancsolta meg azokat. Izrael abból a célból harcolt, hogy megfossza a romlott erkölcsű, démonimádó nemzeteket az Isten tulajdonát képező „föld”-től (3Mózes 18:24–27; 5Mózes 7:1–6). Vajon a nemzetek háborúi — különösen a világuralomért 1914 óta vívott háborúk — Isten jóváhagyásával történtek? Amikor katolikusok mészárolnak le katolikusokat, protestánsok ölnek protestánsokat, buddhisták buddhistákat vagy muzulmánok muzulmánokat, vajon Istennel összhangban járnak el, aki „egy emberből alkotta az emberek minden nemzetét”? Hogyan tekinti Krisztus, a Békefejedelem azt a vérontást, ami a kereszténységben végbement, amikor kitört az első, majd a második világháború? (Cselekedetek 17:24–26; Ésaiás 9:6). Figyeljük meg, milyen új és magasabb rendű irányadó mértékeket állított fel a keresztények számára a Békefejedelem közvetlenül az erőszakos halála előtt.

12, 13. a) Miért gondoskodott Jézus arról, hogy a tanítványainak kardjuk legyen? b) Mit magyarázott meg Jézus később egész világosan a keresztény hadviseléssel kapcsolatban?

¹² A prófécia betöltésében neki jutott szerepre gondolva mondta Jézus a tanítványainak elfogatása előestéjén: „Akinek nincsen kardja, adja el felső ruháját és vegyen rajta kardot. Mert mondom nektek, be kell következnie rajtam annak, amit az Írás mond: ’És a törvénytelenek közé számították.’” Erre azt felelték: ’Uram, íme, van itt két kard’, ő pedig azt mondta nekik: „Az elég.” (Lukács 22:36–38). Vajon mire elég? Először arra, hogy beteljesedjen az Ésaiás 53:12. verse. Másodszor arra, hogy fontos tanulsággal szolgáljon a keresztényeknek.

¹³ Természetesen kinek lehetne alaposabb oka a kard használatára, mint annak, aki meg akarja védelmezni az Isten Fiát’ Isten azonban nem akarta, hogy Jézust megkíméljék abban az időben. Amikor tehát Péter apostol kardot használt a főpap szolgája ellen, Jézus azt mondta neki: „Tedd vissza a helyére kardodat, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26:52, 53; János 18:10, 11). Jézus ezzel világosan értésünkre adta, hogy a teokratikus hadviselésben attól kezdve nem szabad testi fegyvereket használni.

14. Jézus kijelentése alapján mit foglal magában az, hogy valaki ’nem része a világnak’?

¹⁴ Ez egyébként teljesen megegyezik azzal, amit Jézus korábban, ugyanazon az estén közölt a tanítványaival, tudniillik, hogy azért üldözik majd őket, mert „nem képezik részét a világnak”. Ez Jézus imájával is összhangban volt, amelyet azon az estén Atyjához intézett és amelyben kiemelte, hogy — akárcsak ő maga — a tanítványai sem „része a világnak”. Összhangban volt ez azzal is, amit Jézus Pilátusnak mondott: „Az én Királyságom nem része ennek a világnak. Ha a Királyságom része volna e világnak, az én követőim harcoltak volna, hogy ne legyek kiszolgáltatva a zsidóknak. Ámde az én Királyságom nem ebből a forrásból való” (János 15:19, 20; 17:14–16; 18:36).

15. a) Milyen egységhez vezet a világtól való elszakadás? b) Ennek az egységnek milyen árnyalatait írja le az Ésaiás 2:2–4 verse?

¹⁵ Vajon elkülönítetted-e magadat ettől a világtól és annak erőszakos módszereitől, ahogy Jézus és a tanítványai az első században? Ha igen, akkor bizonyosan bekerültél abba a csodálatos világméretű egységbe, amelyet csak Jehova Tanúi tapasztalnak ma. Ez az egység az Isten törvénye és a jelen időre vonatkozó akarata iránti engedelmességből fakad. Ma ugyanis a békeszerető keresztények „nagy sokasága” özönlik Jehova nagy szellemi temploma felé, az imádathoz (Jelenések 7:9, 10, 15). Az Ésaiás 2:2–4 így írja le őket: „Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR [ÚV: Jehova] házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR [ÚV: Jehova] hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR [ÚV: Jehova] igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” (Ökumenikus fordítás).

16. a) Miben térnek el Jehova Tanúi a világtól? b) Mit jövendölt meg a Mikeás 4:1–5 verse Isten népének jólétéről, annak okáról és a végső kimenetelről? c) Mivel kapcsolatban merül fel itt további kérdés?

¹⁶ Ezek nem zászlólengető ultra-hazafiak, hanem egy békés, egységes nép, minden nemzetből. Valóban semlegesek a harcoló világban. Miután elmondja, hogyan kovácsolták ezek az emberek ’fegyvereiket ekevasakká’, a Mikeás 4:1–5 leírja szellemi jólétüket és azt a kilátásukat, hogy örökké élhetnek teljes egységben itt a földön. A prófécia szembeállítja őket a világ népeivel és azt mondja: „Minden nép . . . a maga istenének nevében jár; mi pedig Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk határtalan ideig, sőt örökké.”

’Keressétek a békét és kövessétek azt!’

1. a) Hogyan ’kereshetjük a békét és követhetjük azt’ ebben az erőszakos világban? b) Miért kell buzgón Jehovához könyörögnünk próbateljes helyzetekben?

VAJON hogyan követhetnénk Péter apostol fent idézett tanácsát, amikor ilyen erőszakos világ vesz körül minket? Péter maga ad rá választ, amikor azt mondja, hogy ’forduljunk el a rossztól és jót tegyünk’. Arra kell tehát törekednünk, hogy békés viszonyba kerüljünk Jehova Istennel, a Jézus Krisztus áldozatába vetett hit alapján. Azután úgy követhetjük a békét, ha szigorúan azokhoz az irányadó mértékekhez tartjuk magunkat, amelyeket Isten a Szavában megszabott számunkra. „Mert Jehova szemei az igazságosakon vannak és fülei esdeklő imáikra irányulnak. Jehova arca azonban a gonosztevők ellen fordul” (1Péter 3:11, 12). Amikor a gonoszok megpróbálnak rosszat tenni nekünk, mi buzgón imádkozhatunk Jehovához. Hangos szóval kiálthatunk hozzá, segítségül hívhatjuk a nevét, mintha rabló vagy más gonosztevő támadna meg minket. (Vö. 5Mózes 22:25–27.)

2. Ha erőszakkal találkozunk, miben bizakodjunk Dávid szavai alapján?

² Az erőszak nehéz perceiben a Jehovába vetett teljes bizalom gyakran az életben maradás kulcsa. Jehova tanúja nem egy esetben tapasztalta az áldásokat, amikor olyan bizalommal volt Isten iránt, mint amit Dávid fejezett ki a Zsoltárok 18:46, 48 szerinti imájában: „Jehova él, és legyen áldott az én Kősziklám! Magasztaljátok fel megmentésem Istenét. Megment haragos ellenségeimtől; az ellenem felkelők fölé emelsz fel engem, az erőszakoskodó férfitól megszabadítasz engem.” Jehova Tanúinak több milliónyi tagját, akik erős hittel várják Isten azon ígéretének beteljesedését, amely szerint ’a föld az igazságosaké lesz, és örökké rajta lakoznak’, e szavak is biztosítják: „Az igazságosak megmentése Jehovától jön; erődjük ő a szorongattatás idején” (Zsoltárok 37:29, 39).

3. a) Mit mutat meg nekünk az 5Mózes 32:10 és a Dániel 3:19–27 verse? b) Mire mutat Ráháb megszabadulása, s egy modernkori úttörő megszabadulása?

³ Bármilyen helyzet adódjék is ebben az erőszakos világban, Jehova képes ’megóvni őket mint szeme fényét’ (5Mózes 32:10; Dániel 3:19–27). Ha úgy akarja, még a nukleáris tömegmészárlás borzalmai között is képes megóvni az övéit. Ez kitűnt az 1945. augusztus 6-án történtekből, amit Jehova egyik hű szolgája élt át, aki a japáni Hirosima börtönében állta ki az üldözést. Azon a reggelen a szokásostól eltérő munkarend következtében olyan helyzetbe került, hogy sértetlen maradt az atombomba robbanásakor.a A börtön nagyrésze a földdel lett egyenlővé. De ahogy Ráháb is túlélte Jerikó tüzes pusztulását, Katsuo Miura is túlélte Hirosima pusztulását (Józsué 6:23, 24). Ahogy kifejezte, hálás Jehovának, amiért ’kibombázták’ őt a börtönből, hogy hátralevő életét az úttörőszolgálatnak szentelhesse. (Vö. Zsoltárok 116:15.) Semmi sem túl csodálatos szuverén Urunk számára, aki „az igaz Isten, nagy és hatalmas Isten ő, seregek Jehovája az ő neve” (Jeremiás 32:17–19).

Maradjunk szoros kapcsolatban Jehova szervezetével

4. Hogyan írja le az Ésaiás 60. fejezete Isten szervezetének mai állapotát?

⁴ Ahhoz, hogy szembenézhessünk a mostani erőszak napjaival, szükségünk van Jehova anyai szervezetének gyengéd vezetésére. Az 1938-as esztendő óta tökéletesebb teokratikus állapot uralkodik Isten népénél, amint Jehova bejelentette: „Fejedelmeddé a békességet teszem, és kormányzóddá az igazságot. Erőszakról nem fognak hallani többé országodban, sem pusztulásról és rombolásról a határaidban. Szabadításnak fogod hívni a falaidat, a kapuidat meg dicsőségnek.” Ma világszerte a békesség és az igazságosság szeretete jellemzi Jehova szervezetét, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 64 évvel ezelőtt néhány ezer Királyság-hirdetőből álló „kevés” 2 477 000-res létszámú „hatalmas nemzetté” legyen, amely 205 országban tör előre ezen a földön. A szántóföldről érkező jelentések azt mutatják, hogy amint egyre jobban közeledik „a vég”, Jehova ’a kellő időben felgyorsítja’ ezt a munkát (Ésaiás 60:17, 18, 22, Katolikus fordítás; Máté 24:14).

5. A Zsoltárok kijelentése szerint mi ad erőt Jehova népének az erőszakkal szemben?

⁵ Ennek a terjeszkedésnek túlnyomó része az erőszakkal szembenézve történt meg, mint például Hitler idejében, amikor Jehova Tanúi a koncentrációs táborok tapasztalatain estek át, vagy amikor háborús időben a csőcselék támadt rájuk az Egyesült Államokban. Az erőszak egyre jobban terjed és fokozódik sok helyen a földünkön. Kevés ország, sőt talán egyetlen egy sem tapasztalt több erőszakot az utóbbi években, mint éppen Libanon. Testvéreink mégis szilárdan állnak ott. És mi tartja őket erőben? A Jehovába vetett feltétlen bizalom és az eltökélt szándék, hogy szoros kapcsolatban maradnak egymással az összejövetelek és más keresztényi tevékenység segítségével (Zsoltárok 73:28; 149:1).

6. Hogyan kell tekintenünk a rendszeres összejöveteleket, és miért?

⁶ Ez eszünkbe juttatja, hogy az erőszak tombolása idején sohasem szabad elhanyagolnunk az összejöveteleinket (Zsidók 10:24, 25). Ha ennyire fontos felövezni magunkat Sátán világának erőszakos cselekményeivel szemben, arra is szükség van, hogy erőt gyűjtsünk az Ördög ravaszabb cselfogásainak leküzdésére. A rendszeres összejöveteleinken való részvétel életet jelent számunkra!

7. a) Hogyan igyekszik a Sátán felforgatni Isten népét? b) Milyen sajátos módon szeretné a Sátán felkorbácsolni az erőszak és az erkölcstelenség szellemét? c) Hogyan követhetjük a békét és milyen célt kell szem előtt tartanunk?

⁷ Ezekben a rettenetes időkben Sátán megpróbálja megbontani Isten népének sorait azáltal, hogy igyekszik ’önmagukat szerető, pénz szerető emberekké tenni őket [akiket vonz a pénzért megvehető csillogás], . . . s akik inkább a gyönyört kedvelik, ahelyett, hogy Istent szeretnék’. Nos, ezek a dolgok eltéríthetnek minket az Isten népével való rendszeres összejövetelektől (2Timótheus 3:1, 2, 4). Ahelyett, hogy magunkba szívnánk az erőszak és az erkölcstelenség sátáni szellemét, amit annyira dicsőítenek bizonyos tv-műsorok, egyes video játékok és ehhez hasonlók, mennyivel fontosabb, hogy a személyes tanulmányozással, a komoly elmélkedéssel és az összejöveteleink látogatásával igyekezzünk elsajátítani és a gyakorlatban alkalmazni a pontos ismeretet, amely az ’örök életet jelenti’! (János 17:3; Filippi 1:9–11; Kolossé 1:9–11).

Hol találunk védelmet?

8. a) Hogyan reagálnak sokan a világban a mai erőszak idejére? b) Mutasd meg néhány példával, hogy miért nem bölcs eljárás az, amit követnek?

⁸ Az erőszak félelemmel tölti el a föld nagy városai lakóinak szívét. A Gallup intézet egyik nemrégi felmérése szerint az amerikaiak 45 százaléka fél egyedül kimenni az utcára éjjel a lakásuktól egy mérföldön belül. Sokan fegyvert hordanak maguknál. De vajon ez az a mód, ahogyan Jehova Tanúinak cselekedniük kell: csak úgy győzhetik le az erőszakot, ha maguk is felkészülnek arra, hogy erőszakot alkalmazzanak? Az „önvédelmi fegyverek” által okozott számos baleset — amikor fiatalkorúak öltek meg más fiatalkorúakat — arra késztessen minket, hogy álljunk meg és vizsgáljuk meg a helyzetet. Közismert dolog, hogy egy hivatásos bandita, ha másik fegyvert lát, tüzelni fog — éspedig azért, hogy öljön. Milyen esélye lehet ilyen esetben egy reszkető kezű amatőrnek?

9. Hol és hogyan találhat a keresztény menedéket?

⁹ A keresztény nem a fegyverviselésben talál menedéket, hanem abban, hogy ’keresi a békét és követi azt’ (1Péter 3:11). Jehovában bízzál! Ha bűnöző támad rád, mondd meg neki, hogy Jehova Tanúja vagy. Ne állj ellent annak, aki erőszakot alkalmaz, hanem add át neki az anyagi javakat, amelyeket követel. Az életed többet ér ezeknél. Ha megállítanak és megfenyegetnek, imádkozz Jehovához segítségért. Jusson eszedbe: „Jehova neve erős torony. Abba fut az igazságos és védelmet talál” (Példabeszédek 18:10).

10. a) Mit mutat az Ezsdrás 8. és a 2Korinthus 11. fejezete az önvédelemmel kapcsolatban? b) Hogyan mutatják meg az Afrikából és az Írországból érkező tudósítások, mennyire ostoba dolog lőfegyvert hordani?

¹⁰ De hát nincsenek-e olyan alkalmak, mint például amikor veszélyes területeken, felkelések, zavargások idején kell átutazni ilyen helyeken, amikor Jehova Tanúi jobban tennék, ha lőfegyvert vinnének magukkal önvédelem céljából? A válasz határozottan: nem! (Vö. Ezsdrás 8:21–23, 31; 2Korinthus 11:23–27.) Vegyük például egy bizonyos afrikai országban utazó felvigyázóinkat. Az utóbbi években ezeknek a testvéreinknek gyakran kellett háborús zónákon átutazniuk, hogy meglátogathassák a gyülekezeteket. Néha gerillák állították meg őket, néha a biztonsági erők. Ha lőfegyvert találnak náluk, az életükbe kerül. Kevés kivétellel, Jehova Tanúiként való igazolásuk, és mindenfajta fegyver hiánya, szabad utat nyitott számukra. Ugyanez történt a háborgó Észak-Írországban, ahol az a mondás járja, hogy „a halál hozzátartozik a tájképhez”. Jehova Tanúinak semlegessége közismert, és mint békeszerető emberek védelmet találnak mind a katolikusok, mind a protestánsok lakta területen.

11. a) Mi teszi világossá, hogy a keresztények nem fegyverezhetik fel magukat halálos fegyverekkel? b) Kibe kell helyeznünk a bizodalmunkat a Szentírás szerint?

¹¹ A Szentírás és Jehova Tanúinak modernkori tapasztalata is azt igazolja, hogy a keresztényeknek egyáltalán nem tanácsos lőfegyvert vagy egyéb fegyvert hordaniuk maguknál, vagy akár az otthonukban vagy más helyen tartani, hogy támadók vagy betolakodók ellen használják azt (Ésaiás 2:4; 1Péter 3:11). A keresztény inkább Jehovában, az ő Istenében bízzon! (Zsoltárok 18:48 [18:49, Károli]; 140:1, 4 [140:2, 5, Károli]; Példabeszédek 3:5–7).