5. A Zsoltárok kijelentése szerint mi ad erőt Jehova népének az erőszakkal szemben?

⁵ Ennek a terjeszkedésnek túlnyomó része az erőszakkal szembenézve történt meg, mint például Hitler idejében, amikor Jehova Tanúi a koncentrációs táborok tapasztalatain estek át, vagy amikor háborús időben a csőcselék támadt rájuk az Egyesült Államokban. Az erőszak egyre jobban terjed és fokozódik sok helyen a földünkön. Kevés ország, sőt talán egyetlen egy sem tapasztalt több erőszakot az utóbbi években, mint éppen Libanon. Testvéreink mégis szilárdan állnak ott. És mi tartja őket erőben? A Jehovába vetett feltétlen bizalom és az eltökélt szándék, hogy szoros kapcsolatban maradnak egymással az összejövetelek és más keresztényi tevékenység segítségével (Zsoltárok 73:28; 149:1).

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Az erőszak eszkalációja — vajon hol ér véget?

„Egy totális nukleáris háború az Egyesült Államok és a Szovjetúnió között a világ lakossága mintegy 80 százalékának a halálával végződhet.” — „The Express” 1982. március 29-i cikke, amely egy kaliforniai szenátorral készített interjú alapján íródott.

„Esztelen bombázás. Az a veszély fenyeget, hogy a szovjet és az amerikai politikai vezetőket . . . meg fogják győzni arról, hogy a nukleáris háború igenis elképzelhető. Természetesen az a helyzet, hogy bármilyen háború, amelyben a szovjet vagy az amerikai nukleáris fegyvertár egészét vagy csak egy részét is bevetik, teljesen elpusztítaná az északi féltekét.” — Dr. Frank Barnaby, békekutató, 1982. december 26.

„Ha a háborúra való felkészültség a béke előfeltétele, akkor a béke sohasem volt ennyire bebiztosítva. Egymillió hirosimai bomba halmozódott fel a földön, és ez még nem gátolja meg a föld 4 milliárd 200 millió lakosát abban, hogy évente 115 angol fontnyi összeget költsön fegyverekre.” — Andre Fontaine, „Le Monde”, újra közölve a „The Guardian” 1983. január 9-i számában.

„Az ENSZ főtitkára mondja, hogy a nukleáris háború veszélye egyre nő. — ’Választhatunk: vagy a fegyverek új nemzedéke, vagy a jövő emberi nemzedéke’ — mondta a főtitkár.” — „New York Times”, 1983. február 16. száma, Javier Pérez de Cuéllar szavait idézve.