Buzgóság Jehova háza iránt

„Házad iránti őszinte buzgóság emészt engem.” — Zsolt 69:10.

1. Milyen erőteljes üzenetet hirdettek i. sz. 29 tavaszán?

I. SZ. 29 tavaszán Júdea pusztaságában feltűnő egyén jelent meg teveszőr ruhában, bőr övvel. Alámerítő János. Halljátok felvillanyozó üzenetét! — „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek királysága.” Sok szadduceus és farizeus van az alámerítkezésre jövők között. János nem szépítgeti szavait, mikor helyükre teszi ezeket a vallásos képmutatókat. „Ti viperák fajzatai”, így szólítja meg őket. Rávilágít, hogy az eljövendő Király szent szellembe fog alámeríteni és tűzzel; hogy búzaszerű egyének megmentésre lesznek összegyűjtve, az értéktelen polyvaszerű emberek pedig örökkévaló pusztulás tüzes ítéletére. — Máté 3:2–12.

2. Hogyan azonosította Isten a Királyt?

² Ősszel megjelenik a Király-jelölt. János alámeríti ezt a tökéletest, akire leszáll Isten szelleme mint egy galamb. A mennyből Jehova saját hangja hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, akit helyeselek.” — Máté 3:13–17.

3. a) Milyen felhívás csendült fel i. sz. 30 tavaszán? b) Hogyan mutatott buzgóságot Isten felkentje Atyja háza iránt?

³ Újra tavasz van, az i. sz. 30-ik évnek a tavasza. Éppen a Pászkát ünnepelték. És Galileában újra felhangzik a felhívás — „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek királysága.” (Máté 4:17) Ki a hirdetője ennek a királyságnak? Nem más, mint maga a felkent Király, aki most közel van. Jeruzsálemben a Pászka alkalmával kimutatta az igazságosság iránti szeretetét azzal, hogy kiűzte Jehova templomából azokat, akik kereskedésükkel elüzletiesítették Isten imádatát. Akkor ez a férfi, Jézus emlékeztette tanítványait arra, amit őróla írt a zsoltáros. „Házad [Jehova háza] iránti őszinte buzgóság emészt engem.” — Zsolt 69:10; Ján 2:13–17.

BUZGÓ IMÁBAN ÉS TEVÉKENYSÉGBEN

4. Hogyan mutatta ki Jézus őszinte érdeklődését Atyja nevének igazolása iránt?

⁴ Jézus mindig buzgó volt Jehova neve és jó híre iránt. Tanítványait imádkozni tanította azért, hogy az a név meg legyen szentelve. (Luk 11:2) És mielőtt elválasztották tanítványaitól, Jehovához intézett imájában ezt mondta: „Megismertettem velük a te nevedet és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel te szerettél engem őbennük legyen és én egységben legyek ővelük.” (Ján 17:26) Jézust őszintén érdekelte, hogy meglássa Atyja nevének megtisztítását minden gyalázattól és igazolását.

5. a) Mire összpontosult Jézus szolgálata? b) Milyen egyéb jótékony célból jött Ő?

⁵ Ez az úttörő szolga világot megrázó üzenettel jött. (Lásd a Zsidók 2:10; 12:2, Átdolgozott Standard fordítás) Erőteljes volt a prédikálása a Királyságról, amelyért imádkozni is tanította tanítványait, „Jöjjön el a te királyságod.” Ugyanezen alkalommal, Galilea egyik hegyén, azt tanácsolta hallgatóinak, hogy ne irányítsák szívüket az anyagi javakra, hanem inkább ,keressék továbbra is Isten királyságát és az ő igazságosságát’. (Máté 6:10, 19–21, 24–34) Jézus az emberiség szolgálatára jött, akiknek a jövendő királya volt. Azért is jött, hogy ,lelkét váltságul adja cserébe sokakért’. (Máté 20:28) Mindenki, aki hitet gyakorol az ő váltságáldozatában, örök életet nyerhet királyságának birodalmában. — Ján 17:3.

6. Hol és hogyan prédikált Jézus és milyen példaadó magatartással?

⁶ Micsoda dicsőséges „jó hír” volt ez! Jézus prédikálta ezt Palesztina földjén széltében-hosszában. A hegyoldalon, magánházaknál, zsinagógákban, a templomban, a tengerparton és más nyilvános helyeken prédikált.a Gyógyítási csodákat is véghezvitt, bemutatva ezzel, hogy a királyságában meg tud majd gyógyítani minden embert ezen a földön, s visszaállítja majd őket tökéletes életre egy egész földre kiterjedt paradicsomban. A beszámoló elmondja:

„Jézus bejárta az összes városokat és falvakat, tanított a zsinagógáikban és hirdette a királyság jó hírét, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. A sokaság láttán szánalmat érzett irántuk, mert elcsigázottak voltak és szétszóródottak, mint a pásztor nélküli juhok. Azután ezt mondta a tanítványainak: ,Bizony az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek azért az aratás urát, küldjön ki munkásokat az aratásába.” (Máté 9:35–38)

Hogyan talált meghallgatásra az ilyen „munkásokért” való könyörgés?

TÖBB ,MUNKÁST AZ ARATÁSBA’!

7. a) Hogyan kellett elvégeznie a tizenkét tanítványnak a feladatát? b) Hol találhattak ők méltó személyeket?

⁷ Jézus maga hozzáfogott a szükség kielégítéséhez, kiképezte és kiküldte tizenkét tanítványát. És hogyan kellett nekik elvégezni a munkájukat? Nos, ugyanolyan buzgalommal, mint amilyet a Mesterük bemutatott. Ő mondta nekik: „Bármely városba vagy faluba bementek tudakozzátok meg, ki abban méltó.” Ez szükségessé tette, hogy bemenjenek az emberek otthonaiba, ahol „méltó” emberek figyelnek a „jó hírre”. Ily módon azok a tanítványok is találnak majd szállást éjszakára. Néhány város azonban nem mutat talán vendégszeretetet irántuk. Ezért Jézus ezt mondta „Ha valamely házba bementek, ott maradjatok és onnan menjetek tovább. És ahol nem fogadnak be titeket, kimenvén abból a városból rázzátok le a port lábatokról tanúságul ellenük.” — Máté 10:11–15; Luk 9:1–6.

8. a) Mi mutatja még, hogy otthonok látogatását végezték? b) Akkor és most is, hogyan eredményezhet a házigazda barátságos magatartása áldást az ő számára?

⁸ Azok, akik kedvesen fogadták a tizenkettőt olyan helyre sorolták be magukat, hol elnyerhették Jehova áldását a Fián keresztül, pontosan úgy, ahogy Jézus megmondta azoknak a tanítványoknak:

„Aki titeket befogad, engem is befogad, és aki engem befogad, befogadja azt is, aki engem elküldött . . . És aki csupán egy pohár hideg vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mivel az én tanítványom, bizony mondom nektek semmi esetre sem veszti el a jutalmát.” (Máté 10:40–42)

Akkor régen éppen úgy, mint ma is gyakran megesik, hogy egy házigazda szelíd és figyelmes magatartása megnyitja számára az utat a szellemi áldások elnyerésére örök élet kilátásával. — Hasonlítsd össze a Máté 25:34–40-nel!

9. Hol végzett a 70 tanítvány arató munkát és milyen kettős céllal?

⁹ Mindazonáltal még több munkást kellett kiképezni az aratáshoz. Így „ezek után az Úr hetven másikat jelölt ki és párosával kiküldte őket maga előtt azokba a városokba és helyekre, ahová ő maga menni szándékozott”. Hogy vajon ők a zsinagógákba vagy a piacterekre mentek-e azt nem mondja meg a beszámoló. Azt azonban utasításul kapták, hogy menjenek az emberek házaiba. Jézus azt mondta nekik: „Bárhol beléptek egy házba először ezt mondjátok: ,Legyen békessége e háznak!’ És ha van ott barátja a békének, a ti békétek megnyugszik rajta. Ha pedig nincs, visszatér tihozzátok.” Az apostoloknak hálásan kellett fogadni azoknak a házigazdáknak a vendégszeretetét, akik hallgatták a „jó hírt”. De ha a házigazda vagy esetleg egy egész város nem volt hajlandó hallgatni a jó üzenetre, a tanítványoknak legalább figyelmeztetni kellett az embereket, ezt mondva: „Emlékezzetek rá, hogy elközelített Isten királysága.” Példát mutattak ezzel, melyhez Jehova tanúi ma is ragaszkodni törekszenek. Kettős munkában voltak úttörők, azoknak a házigazdáknak a tanításában, akik örömmel fogadták őket és azoknak az Isten eljövendő ítéletére való figyelmeztetésében, akik elutasították a „jó hírt”. — Luk 10:1–16.

10. Hogyan találhatnak ma Jehova tanúi olyan örömet, mint a 70 tanítvány?

¹⁰ A beszámoló elmondja, hogy „a hetven örömmel tért vissza”, mert a démonok is engedelmeskedtek nekik Jézus nevének használatára. Jézus azonban rámutatott, hogy tanítványainak inkább kell örülni a mennyei kilátásaiknak és szellemi felvilágosodásuknak. (Luk 10:17–24) Éppenúgy ma is azoknak a keresztényeknek, akik átadják magukat az emberek lakásaiban való tanításra és prédikálásra, alapos okuk van az örömre. Először is az Istenhez fűződő saját viszonyukért, az ő elhatározásának ismeretéért, és Jehova áldásáért, hogy segíti őket a „jó hír” másokkal való közlésében kifejtett erőfeszítésükben.

„SZENT SZELLEMMEL VALÓ ÖRÖM”

11. Hogyan reagált az új keresztény gyülekezet az üldözésekre?

¹¹ A szín i. sz. 33-ba és azutánra helyeződik. A „jó hír” terjesztésének felelőssége most már teljesen a nem régen alapított keresztény gyülekezeten nyugszik. Nyomban üldözésekkel találja szembe magát. De ezek csak élesítették értékelésüket a Jehova szuverenitásának támogatása és Krisztus által gyakorolt királyságának prédikálására adott megbízatásuk iránt. Péter és János bátran jelentette ki: „Ami minket illet, nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról a dolgokról, amiket láttunk és hallottunk.” A többi hivővel együtt dicsőítették Jehovát és úgy könyörögtek hozzá, mint aki „Szuverén úr, . . . aki teremtette az eget, a földet és a tengert, és minden bennük levő dolgokat.” — Csel 4:18–24.

12. Milyen példamutatóan foglaltak állást az apostolok az üldözéssel szemben és milyen eredménnyel?

¹² Amikor az üldözésnek egy további hulláma sújtotta Krisztusnak azokat a követőit, bátor tanúságot tettek a vallásos Szanhedrin előtt, így szólván:

„Mint uralkodónak inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint embereknek. Ősatyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti megöltetek kínzófára függesztve. Isten felmagasztalta őt mint Főképviselőt és Megváltót az ő jobbjára, hogy adjon Izraelnek megtérést és bűnbocsánatot. És mi tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak meg a szent szellem is, melyet az Isten adott azoknak, akik engedelmeskednek neki mint uralkodónak.” (Csel 5:29–32)

Mindaddig, míg azok az apostolok rendíthetetlenek maradtak Jehovának, a Szuverén Úrnak, és az ő Főképviselőjének, Jézus Krisztusnak támogatásában, rendelkeztek szent szellemmel, mely segítette őket a prédikáló és tanító munkában.

13. Hogyan őrizhették meg a keresztények mindmáig a „szent szellemmel való örömet”?

¹³ Az alatt a döntő időszak alatt nem volt idő eledelekről és egyéb közönséges dolgokról vitatkozni. Össze kellett fogni soraikat és egyesült frontot kellett alkotni a külső ellenség ellen. Ezt téve azt tapasztalták, amit Pál később úgy fogalmazott meg, hogy: „Az Isten királysága . . . igazságosságot és békét és szent szellemmel való örömet jelent.” (Róma 14:17) Mind e mai napig igaz, hogy azok a keresztények, akik bátran hirdetik Jehova szuverenitását és királyságát, mindaddig míg megtartják a helyes alapelveket testvéreikkel egységben, biztosítva vannak a szent szellem segítségéről és a munkájuk öröméről. — Hasonlítsd össze a Máté 25:21-gyel!

,SZÜNET NÉLKÜL FOLYTATTÁK’

14. Noha elrendelték, hogy hagyjanak fel a beszéddel, hogyan ragaszkodtak azok a tanítványok az isteni megbízáshoz?

¹⁴ A „jó hír” futótűzként terjedt. Semmi sem hűtötte le az apostolok örömét és buzgóságát. Amikor a jogász Gamáliel bölcs tanácsa, hogy „hagyjatok nekik békét” elfogadásra talált, az apostolok „örömmel mentek el a Szanhedrin elől, mivel méltóknak ítéltettek arra, hogy a [Jézus] nevéért gyalázatot szenvedjenek”. És hogyan reagáltak a Szanhedrinnek arra a rendelkezésére, hogy „többé ne beszéljetek a Jézus neve alapján”? A beszámoló úgy szól, hogy „minden nap a templomban és házról házra szünet nélkül folytatták tanításukat és a jó hír hirdetését a Krisztus Jézusról.” — Csel 5:38–42.

15. Bár a mi munkánk néhány vonatkozásban különbözhet, milyen alapvető tevékenységet végezhetünk az apostolok példája szerint?

¹⁵ Mint azok az apostolok, úgy mi is, ahol szabadságunkban áll, keressük meg „házról házra” azokat, akik méltók elfogadni a „jó hírt”. S ha megtaláljuk, újra meglátogathatjuk őket és segíthetünk nekik ingyenes Biblia-tanulmányozással az otthonukban. Természetesen a mi munkánk bizonyos vonatkozásban különbözik ma attól, mert nem megyünk a templomokba vagy zsinagógákba prédikálni. Emellett nyomtatott oldalak állnak rendelkezésünkre, s autók és egyéb utazási eszközök könnyítik meg munkánkat. Így az otthonok meglátogatása csodálatos módja a nyomtatott üzenet terjesztésének és azoknak a visszatérítésének Isten Igéje tanításához, akik reagálnak a „jó hír”-re.

,NE TARTSÁTOK VISSZA’

16. a) Hol tanúskodott és tanított Pál? b) Mi mutatja, hogy Pál a mi mai házról házra végzett tevékenységünkhöz hasonló otthon-látogatásokat tett?

¹⁶ Pál apostol a nyilvános prédikálásban is jó példát mutatott. A zsinagógákban, piactereken, folyóparton — mindenütt, ahol zsidókat és másokat talált — tanúskodott. Egy iskola előadótermében, Efézusban, két éven át naponta tartott előadást az új „tanítványoknak”. (Csel 16:13; 18:4; 19:9) Később Pál azt mondta azoknak, akik vénekké lettek Efézus gyülekezetében: „A legelső naptól fogva, amint beléptem Ázsia kerületébe . . . nem tartottam vissza magam, hogy elmondjam nektek mindazt, ami hasznos, sem attól, hogy tanítsalak titeket nyilvánosan és házról házra. Hanem alaposan tanúskodtam.” Kinek? Csak azoknak, akik végül vénekké váltak? Nem, mert Pál hozzátette, hogy tanúskodott „mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban Jézusban való hitről. Vagyis új személyek, akiknek szükségük volt a megtérés és hit elemi tanításaira azok közé tartoztak, akiket „nyilvánosan és házról házra” tanítottak már a Pál missziós szolgálatának legelejétől fogva Efézusban. — Csel 20:18–21; 18:19; 19:1–7; hasonlítsd össze a Zsidók 6:1-gyel!

17. a) Milyen alapon fordítja sok bibliafordítás a görög kat oikous kifejezést „házról házra” kifejezéssel? b) Hogyan mutatja Pál ,alapos tanúskodása’ mit kell magában foglalnia a keresztény tanúskodásnak?

¹⁷ Ez a „házról házra” kifejezés a görög kat oikous-ból van fordítva. Bár vannak más fordításai is, a Biblia sok közismert fordítása használja ezt a „házról házra” kifejezést.b Ez azért van, mert a görög kata szó „szétosztó” értelemben szerepel. (Figyeld meg a kata szó hasonló használatát a Lukács 8:1-ben „városról városra”, „faluról falura”; és a Cselekedetek 15:21-ben „egyik város után másik városban”.) Ezért mondhatjuk, hogy Pál házról házra prédikálva ,alapos tanúskodást végzett’. Dr. A. T. Robertson így kommentálja a Cselekedetek 20:20-at:

„Házaknál (szerint). Figyelemre méltó, hogy ez a minden prédikálók legnagyobbika házról házra prédikált és látogatását nemcsak társasági vizitnek használta.”

Ahogyan Pál ,alapos tanúskodást végzett’, a mai keresztények is felkeresik a szellemi dolgokra hajlandó házigazdákat, újralátogatásokat végeznek az otthonaikban és tanulmányoznak az érdeklődő személyekkel. Később, ha szükséges, pásztori látogatást tesznek hűséges felvigyázókkal.c

18. Miért nem tartotta vissza magát Pál és társai a házról házra való prédikálástól és tanítástól?

¹⁸ Minden oka megvolt Pálnak és a többi kereszténynek az ő napjaiban, hogy ,ne tartsa vissza magát’ a házról házra való prédikálástól és tanítástól. Válságos idők voltak azok. A dolgok zsidó rendszere gyorsan közeledett a pusztulásához. A római császárok bálványimádásra buzdítottak. Azoknak az embereknek, akik „az istenek félelmére voltak átadva”, égető szükségük volt arra, hogy keressék „az Istent, aki teremtette a világot és mindent, ami benne van”, aki akkor azt mondatta az embereknek, „hogy mindenütt megtérjenek”. — Csel 17:22–31.

19. a) Miért van ma égető szükség a házról házra tanúskodásra éppúgy, mint egyéb tanúskodási tevékenységre? b) Milyen eredménnyel jár, ha buzgón ,megmaradunk a hitben’?

¹⁹ Az „alapos tanúskodás” — házról házra, alkalmi tanúskodással a piactereken és máshol, újralátogatásokkal, rendszeres Biblia-tanulmányozások vezetésével az otthonokban — nagyon sürgős munka ma. Igaz, hogy Pál apostol napjaiban prédikálták a „jó hírt” „minden teremtésnek az ég alatt”. De további alapos erőfeszítésre van szükség erre, mielőtt kitör a „nagy nyomorúság”. Ahogy Pál apostol mondta a kolossébeli keresztényeknek, mindnyájunknak szükséges ,megmaradni a hitben szilárd alapon és rendületlenül, el nem pártolva a jó hír reménységétől.’ — Kol 1:23; Máté 24:21.

20. Hogyan szolgálhat ma az egész szívű házról házra prédikálás védelmül?

²⁰ Mint a római birodalom aranykorában, úgy ma is világi nyomás nehezedik a keresztényekre, hogy átadják magukat a gyönyöröknek, az úgynevezett „szórakozásnak”, „kikapcsolódásnak”, erkölcstelenségeknek, melyeket istentelen emberek gyakorolnak — „azok, akik nem ismerik Istent és nem engedelmeskednek a mi Urunkról, Jézusról szóló jó hírnek” —, pontosan azok, akik nemsokára „elszenvedik az örökké tartó pusztulás bírói büntetését”. (2Thess 1:6–9) A mi védelmünk abban van, hogy dolgozunk, amint Pál és a többi buzgó keresztény is az ő napjaiban dolgozott, „mindig legyen bőven tennivalótok az Úr munkájában”, dolgozzatok „egész lélekkel úgy, mint Jehovának és nem embereknek”. (1Kor 15:58; Kol 3:23) Nagy megelégedést és örömet kell találnunk, ha Pál apostol és más első századi gyülekezetbeliek példája szerint munkálkodunk „házról házra” és nyilvánosan, „alaposan tanúskodva”, hogy mások is megtanulhassák „az Istenhez való megtérést és az Úr Jézusban való hitet”. (Csel 20:20, 21) Ha így szolgálunk, rólunk is el lehet mondani mindig mint a Mesterünkről: ,A Jehova háza iránti buzgóság emészt engem.’ — Ján 2:17.

[Lábjegyzetek]

Prédikálás törvénytelen világban

„A törvénytelenség növekedése miatt a többségben kihűl a szeretet. De aki mindvégig kitart, megmentésben részesül. És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálták majd az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; s akkor jön el a vég.” — Máté 24:12–14.

1. Milyen mértékben lesz úrrá manapság a világban a törvénytelenség? (2Tim 3:1–5)

LÁTOD-E ma a törvénytelenség növekedését? A törvény és rend iránti tiszteletlenség áradata veszedelmesen növekszik. Bűnözés burjánzik a legtöbb nagyvárosban. Többé nem biztonságos az utcán sétálni. Az elmúlt években több kormányt megdöntöttek a forradalmak, más kormányok kénytelenek állig felfegyverkezni a belső forradalom és külső fenyegetések ellen. Még a kommunista világnak is megvannak a maga nehézségei, ahogy a nacionalizmus elsőbbséget nyer a szocialista „egység” előtt.

2. Mennyire itatta át a törvénytelenség a kereszténység sok szektáját?

² De mi történik a kereszténységgel? Amint Jézus megjövendölte napjainkra, hogy „a törvénytelenség növekedése” a kereszténység sok szektájára bomlasztó hatást gyakorol. A Bibliát, amely a törvény és rend iránti helyes tisztelet mellett száll síkra, ma sokan „idejét múlt” dolognak tartják. Sok egyház együtt halad a mai engedékeny társadalommal, szemet huny az erkölcstelenség, homoszexualitás és megvesztegetés felett és ezzel — a saját gyümölcseként — olyan hamis keresztényeket hoz létre, akik nem „öröklik Isten királyságát”. — Máté 24:12; 1Kor 6:9, 10.

3. Hogyan próbálnak befurakodni törvényszegő egyének az igazi keresztény gyülekezetbe és mit mondott Jézus az ilyen személyekről?

³ Törvényt nem tisztelő emberek még az igazi keresztény gyülekezetbe is megpróbálnak befurakodni azzal érvelve, hogy a mi Urunk „megígért jelenléte” nem ebben az időben van. Kigúnyolják a véneket és vitatják azt, hogy a Mester kinevezte a „hű és értelmes rabszolgát” a Királyság földi érdekeinek gondozására. (2Pét 3:3, 4; Máté 24:45–47) Az ilyenfajta személyekre vonatkozik Jézusnak a Máté 7:15–23-ban feljegyzett figyelmeztetése: „Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhoknak bőrében jönnek tihozzátok, de belül ragadozó farkasok . . . [Azon a napon] kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok előlem törvénytelenség cselekvői!”

4. Milyen tulajdonság gyakorlására kapunk buzdítást, és hogyan mutathatjuk fel azt a tulajdonságot?

⁴ Jézus azonban megmondta a valóban „juhokhoz hasonló” egyénekre vonatkozóan: „Aki mindvégig kitart, megmentésben részesül.” Hogyan tanúsíthatjuk, hogy ilyen minőségű kitartással rendelkezünk? Nos azzal, ha részt veszünk Jézus további szavainak teljesítésében: „És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálják majd az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég.” (Máté 24:13, 14) A ,királyság e jó hírének’ prédikálásában tanúsított kitartásunk által nyerhetjük el a megmentésünket.

5. a) Miért mondhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül ebben a munkánkban? b) Milyen ítélet folyik ma és ki végzi azt?

⁵ Nem vagyunk egyedül ebben a munkában, hiszen Jézusnak „a dolgok rendszerének befejezésére” utaló próféciája tovább megy és közli velünk, hogy „amikor az embernek Fia eljön az ő dicsőségében és vele a szent angyalok mind, akkor leül az ő dicsőséges trónjára”. A láthatatlan mennyekből irányítja azt az ítélő tevékenységet, amelyben szétválasztja a nemzetek tagjait, „mint ahogy egy pásztor szétválasztja a juhokat a kecskéktől”. A szétválasztó munka a „nagy nyomorúságban” éri el a tetőpontját, amikor a felelőtlen „kecskék” eltávoznak „örökké tartó kivágatásra”, míg az engedelmes „juhok” meghívást kapnak, hogy örököljék a királyságot, melyet az Atya számukra készített „a világ megalapítása óta”. — Máté 24:3, 21; 25:31–46.

6. a) Hogyan azonosították magukat az emberek a „juhok”-kal és a „kecskék”-kel? b) Hogyan mutatkozik meg gyakran az angyali vezetés a mi házról házra végzett szolgálatunkban?

⁶ Hogyan azonosítják magukat az emberek a „juhok”-kal és a „kecskék”-kel? Ez egy tanúskodó munka következtében történik, melyet a földön a király szellemtől felkent „testvérei” és azok társai végeznek. Ez a munka kiterjed „a föld legtávolabbi részéig”. (Csel 1:8) Lényegében egy hatalmas, világméretű, házról házra végzett hirdető hadjáratról van szó. Ez a tevékenység a szellemi dolgok értékelését eredményezi, amit a Királynak a „juhok” osztályához intézett szavai ajánlanak: „Idegen voltam és vendégszeretettel fogadtatok.” (Máté 25:35) Úgy tekinti „testvéreinek” befogadását, mintha őt magát fogadnák be. Ez éppen az ellentéte annak a fogadtatásnak, amelyet olyan nyakas emberek gyakorolnak, akik nem fordítanak figyelmet szellemi dolgokra. Ez a szétválasztó munka valóban angyali irányítással halad előre. (Máté 25:31, 32) És ezzel kapcsolatosan angyali segítség nyilvánul meg a „jó hír” prédikálása közben, mert nagyon gyakran megtörténik, hogy egy őszinte ember segítségért könyörög Istenhez, és egyszer csak Jehova egyik tanúját látja állni az ajtajánál! És milyen gyakran vezeti valami rendkívüli körülmény egyik vagy másik tanút olyan otthon felkeresésére, ahol a legnagyobb szükség van szellemi segítségre! Mivel tudomásunk van mennyei angyalok tízezreinek a segítségéről, soha ne szűnjünk meg felkeresni az arra érdemes embereket a házankénti buzgó prédikálás közben!

KÖVESSÜK AZ ELSŐ SZÁZADI PÉLDÁT

7. a) Mi mutatta, hogy az első keresztények erőteljesen végezték a tanúskodást „nyilvánosan és házról házra”? b) Milyen további összehasonlítást lehet még tenni az első századi és a modernkori kereszténység között?

⁷ Az első keresztények között nem volt megosztottság: nem voltak papok és laikusok. Azok, akik hittek az Úr Jézus Krisztusban nem elégedtek meg azzal, hogy templomi padsorokban üljenek. Tevékeny férfiak és nők voltak, szorgalmasan belekapcsolódtak a tanúskodásba „nyilvánosan és házról házra”. (Csel 20:20) Szó szerint ,betöltötték Jeruzsálemet a tanításukkal’, és prédikálták a jó hírt „minden teremtménynek az ég alatt”. (Csel 5:28; Kol 1:23) Eredményesek voltak, ahogy E. Arnold történész megjegyzi A korai keresztények című könyvében: „Közösségeik legegyszerűbb tagjai is hírnökök voltak; terjesztették a rájuk bízott igazságot.” Ugyanígy kell ennek lennie napjainkban is, mert minden hivő keresztényre vonatkoznak Pál apostol szavai: „Szívvel gyakorolunk hitet az igazságosságra, de szájjal teszünk nyilvános kijelentést a megmentésre.” És ennek eredményeként nagy tömegek hallhatják a „jó hírt”, mert „valóban ,az egész földre kihatott szavuk és a lakott föld határáig a szózatuk’”. — Róma 10:10, 18.

8. Milyen éles ellentét látható a kereszténység vallásai és az igaz keresztényiség között?

⁸ Mennyire eltér az igazi keresztények prófétai üzenete a kereszténység külsőségekre épülő szertartásaitól! H. G. Wells történész megjegyzi ezt a különbséget a Világtörténet alapvonalai című munkájában a következőképpen:

„Szükséges, hogy visszairányítsuk az olvasó figyelmét az alapvető különbségre a teljesen kifejlődött niceai [i. sz. 325-i] kereszténység és a názáreti Jézus tanítása között. . . . Ami teljesen nyilvánvaló, az, hogy a názáreti Jézus tanítása prófétai tanítás volt, új fajta, amely a héber prófétákkal kezdődött. . . . Egyetlen szervezete a prédikálók szervezete és fő tevékenysége a prédikálás. De a negyedik századi megtollasodott kereszténység . . . főleg papi vallás volt, olyan típusú, amely megszokott volt már a világ előtt évezredek óta. . . . gyorsan fejlődő szervezete a diakonusoknak, papoknak és püspököknek.”

Az igaz keresztényeknek mai prófétai tanításához rendelkezésre áll a létrejött királyság drága jó híre, melyet ,prédikálni kell előbb minden nemzetben’, mielőtt eljön a vég. — Márk 13:10.

9. Milyen házról házra történő szolgálat folyik sikeresen ma is, ami 1919-ben kezdődött először?

⁹ A „jó hírnek” ez a modernkori prédikálása újabb lendületet kapott a tervezett új folyóirat, Az Aranykorszak bejelentésével 1919. szeptember 5-én, Cedar Pointban, Ohio, U.S.A. megtartott kongresszuson. Ez a folyóirat most a bibliai „Ébredjetek!” címet viseli. (Róma 13:11) Ez a folyóirat egy különleges munka eszközévé lett, amelyet ott, azon a kongresszuson jelentett be a Watch Tower Társulat:

„Az ARANYKORSZAK-tevékenység házról házra végzett előfizetés-gyűjtés a királyság üzenetével, Istenünk bosszúállásának hirdetésével és a szomorkodók megvigasztalásával együtt.”

A házról házra való munkálkodás az Ébredjetek! és Az Őrtorony folyóiratokkal mind a mai napig egyik legértékesebb módja annak, hogy az emberekhez rendszeresen eljuttassuk a „jó hírt”.

10. Milyen felrázó felhívás hangzott el 1922-ben és hogyan kapcsolódott ehhez a házról házra történő tevékenykedés?

¹⁰ Jehova tanúinak házról házra végzett szolgálata további lendületet kapott az 1922-es második Cedar Point-i nagygyűlésen, ahol az alábbi emlékezetes felhívás elhangzott:

„Előre hát a harcban, míg Babilon utolsó nyoma is pusztán hever! Hirdessétek az üzenetet széltében-hosszában! A világnak meg kell tudnia, hogy Jehova az Isten és Jézus Krisztus királyok Királya és uraknak Ura. Ez minden napok legfőbb napja. Íme, a Király uralkodik! Ti vagytok a nyilvános bejelentői. Ezért hirdessétek, hirdessétek, hirdessétek a Királyt és királyságát!”

Annak a kongresszusnak egy napját csoportos tanúskodásra fordították házról házra és a jelentés arról számolt be, hogy 10 000 könyvet terjesztettek el a Királyság-hírnökök. Még a mai napig is újabb örömöket jelent a kongresszusok résztvevőinek a házról házra történő prédikálás különleges programja.

EGY ,SÁSKA’-SEREG ELŐNYOMULÁSA

11. a) Mihez hasonlították a Jehova tanúi seregének házról házra történő prédikáló tevékenységét? b) Hogyan hatott ez a „sáska” tevékenység 1) a papságra, 2) a becsületes szívű emberekre?

¹¹ Az 1920-as és 1930-as évek alatt ez az erőteljes házról házra történő prédikálás olyan volt, mintha egy sáskacsapás vonult volna át a kereszténységen. Ahogyan a Jelenések 9:7–10 megfogalmazza, „a sáskák alakja a csatára felkészített lovakéhoz volt hasonló . . . És a szárnyaik zúgása sok csatába rohanó lovas harciszekér zúgásához hasonlított. Farkuk is volt és a skorpiókéhoz hasonló fullánkjuk”. A buzgó tanúk „hatalmas” serege rajzott át a kereszténység városain és községein, leleplezve a helytelen tanokat és képmutató vallásgyakorlatokat. Ez gyakran aktív ellenállásra ingerelte a papságot. A „sáska” csapat figyelmeztetést közölt Jehova közeledő bosszúállás napjára vonatkozóan nevének minden gyalázója ellen és vigasztalta a becsületes szívű embereket azzal a jó hírrel, hogy a föld paradicsomi állapotába lesz helyreállítva Isten szuverén uralma alatt. — És 61:2.

12. a) Miért nem a derűs nyugalom napjai „az utolsó napok”? b) Hogyan lehet Jehova tanúínak a tevékenységére alkalmazni Jóelnek a „sáska”-seregre vonatkozó szavait?

¹² Ezek az „utolsó napok” nem a derűs nyugalom napjai. (2Tim 3:1) Mint Jóel, Isten prófétája kijelenti: „Jehova napja jön, mert közel van!” (Jóel 2:1) Noha ez a homály és gyötrelem napja a hamis vallásoskodók számára; azok, akik szeretik Istent, most szellemi felvilágosodásnak örvendhetnek, ami olyan, mint „a hajnal világossága, amely szétszóródik a hegyeken”. (Jóel 2:2a) Mint egy „sáska”-sereg hordják a Királyság üzenetét házról házra. Isten prófétája az alábbi megkapó szavakkal írja le buzgó tevékenységüket:

„Van egy nép, nagyszámú és hatalmas; hozzá hasonló nem jött létre a beláthatatlan múltban és utána sem lesz újra, nemzedékről nemzedékre a jövőben. Előtte tűz emészt, utána láng pusztít. Előtte olyan a föld, mint az Éden kertje; de utána sivár pusztaság, és bizony semmi nem menekülhet előle.” (Jóel 2:2b, 3)

Bizony, soha nem volt még olyan szellemi hadsereg, mint Jehova felkent tanúinak serege! Végigjárták a földet, leleplezve a babiloni vallások tévelygését, teljesen felemésztve édennek látszó működési területüket, de vigaszt hozva mindazok otthonába, akik befogadták a „jó hírt”. Jóel által ezt mondja Jehova a tanúinak csapatáról:

„Rohannak mint erőteljes férfiak. Mint a harcosok, felhágnak a falakra . . . betörnek a házakba. Az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj. . . . És maga Jehova biztosan kiereszti hangját hadereje előtt, mert igen népes az ő tábora. Mert hatalmas az ő szavának végrehajtója; mert nagy és igen félelmet keltő Jehova napja és kicsoda állhatja ki azt?” (Jóel 2:7–11)

A mennyei angyalok tízezreinek védelme alatt ezek a szellemi ,sáskák’ folytatják a látogatásaikat házról házra. A köznép örömmel hallgatja őket, amint egyre közeledik ,Jehova félelmet keltő napja’. — Lásd a Vallás című könyv 6. és 7. fejezeteit (i. sz. 1940); ezenkívül az Őrtorony 1939. június 15-i és július 15-i [angol nyelvű] számait „A vallás végzete” címmel!

13. Milyen „lovak” szolgálnak ma eszközül a „sáska”-seregnek, és milyen hatalmas házról házra történő tanúskodás ennek az eredménye?

¹³ Jóel próféta úgy látta ezt a „sáska”-sereget, mint harcra felkészített rohanó „lovakat”, amelyek olyan hangot adtak, mint a harciszekerek sokasága. (Jóel 2:4–6) Valóban nagy sereget alkotnak a Királyságot világszerte hirdetők, amint szellemi harcukat vívják „házról házra” prédikálva! És János látomása a továbbiakban leírja a „lovas sereget”, amely kétszer tízezerszer tízezer, azaz 200 000 000 tagot számlál. (Jel 9:16–19) Hatalmas eszközök ezek a „lovak” és milyen nagyszerű segítséget jelentenek Jehova ítéleteinek kihirdetésében! Milyen találóan hasonlíthatók a Bibliák, könyvek, folyóiratok millióihoz és millióihoz, melyeket a „sáskák” csapata szétosztott az utóbbi években a házról házra folytatott tevékenysége közben. (Lásd az „Ekkor befejeződött az Isten titka” 17. fejezetét!) Egyedül az 1978-as évben a „nagy sokaság” közreműködésével 216 709 937 Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratot terjesztettek el az otthonokban. A ,sáska’-sereg házról házra folytatott prédikálása feltétlenül nagy tanúskodást jelent.

AZ ÜLDÖZÉSEK LEKÜZDÉSE

14. Hogyan lehet a Jóel 2:7-et Jehova tanúinak a tilalom idején végzett tevékenységére alkalmazni?

¹⁴ Az igazság ellenségei megpróbálták leállítani ezt a prédikáló tevékenységet. Sok országban a nacionalista uralkodók betiltották e „sáskák” tevékenységét. Védőfalat próbáltak emelni a Királyság-prédikálás tevékenysége elé. A „sáskák” serege azonban megmászta ezeket a falakat, felhágtak rá mint „harcosok”. Néhány olyan városban, ahol a munka be volt tiltva, a helybeli érdeklődők csatlakoztak a tanúkhoz, és elvezették őket azoknak az otthonába, akikről tudták, hogy barátságos emberek. Olykor egyik háztömbben tanúskodnak egy-két lakásban, majd átmennek egy másik háztömbbe, hogy ott folytassák. Gyakran csupán a Bibliával tanúskodnak. Más országokban a tanúk alkalmi, kötetlen tanúskodással végeznek hatásos munkát, mialatt sóvárogva várják azt a napot, amikor a korlátozó bilincsek lehullnak és újból szabadon mehetnek házról házra.

15. Hogyan szállt síkra az Egyesült Államok Legfelső Bírósága a mi házról házra történő prédikálásunk érdekében?

¹⁵ A második világháború alatt az Egyesült Államokban mindent elkövettek a papok, hogy betiltsák Jehova tanúinak házról házra folytatott tevékenységét. Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága azonban sok esetben elismerte, hogy ezt a házról házra való tanúskodást támogatja a vallás szabad gyakorlását, valamint a sajtó- és szólásszabadságot biztosító alkotmány. Figyelembe véve Jehova tanúi tevékenységének bibliai alapját, Legfelső Bíróság többségi véleményében megállapította a Murdock v. Commonwealth of Pennsylvaniaban, 1943 májusában:

„Jogot formálnak rá, hogy Pál példáját követve taníthassanak ,nyilvánosan és házról házra’. Cselekedetek 20:20. Szó szerint veszik a Szentírás parancsát: ,Menjetek az egész világra és prédikáljátok az evangéliumot minden teremtménynek.’ Márk 16:15. . . . Ezt az evangelizálási módot használják ma széles körben a különböző vallási szekták, amelyeknek hitterjesztői ezer és ezer otthonba viszik el az evangéliumot és megkísérelik, hogy személyes látogatással szerezzenek követőket a hitük számára. Ez több mint prédikálás; több mint vallásos irodalom terjesztése. Ez a kettő kombinációja.”

A „sáska”-sereg és társaik valóban sikeresen hágtak át a jogi paragrafusokból emelt falakon, amelyekkel az ellenségeik megpróbálták akadályozni a házról házra való munkájukat.

VILÁGSZERTE „HÁZRÓL HÁZRA”

16. a) Milyen angyali tevékenység folyik most a szántóföldön? b) Miért bizonyult sikertelennek a kereszténység misszionáriusainak „prédikáló” módszere?

¹⁶ Egyik példázatát magyarázva Jézus így szólt: „A szántóföld a világ . . . Az aratás a dolgok rendszerének befejezése, és az aratók az angyalok.” (Máté 13:38, 39) János apostol is látott látomásában angyali tevékenységet a ,vég idején’, és ezt írta:

„Egy másik angyalt láttam repülni az ég közepén, és nála volt az örökkévaló jó hír, hogy hirdesse örömhírként mindazoknak, akik a földön laknak és minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek azt mondta hangos szóval: ,Féljétek Istent és adjatok neki dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája, ezért imádjátok azt, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait.’ És egy következő, a második angyal követte, ezt mondván: ,Elesett! Elesett a nagy Babilon, aki paráznasága haragjának borával megitatta az összes nemzeteket!’” (Jel 14:6–8)

Hogyan lehet az emberiség összes népeinek felkínálni az Isten királyságának uralmáról szóló örökkévaló jó hírt és közölni a hamis vallások világbirodalmának közelgő bukását és pusztulását? Vajon lehetséges-e ezt a kereszténység módszereivel tenni: elmenni az úgynevezett „pogány” országokba, iskolákat és kórházakat, segélyközpontokat építeni és alkalomadtán prédikálni a „rizs-keresztények”-nek, akik felkeresik őket? Nem, mert az ilyen módszerek soha nem vezettek eredményre. Nem volt sikerük, és a kereszténység vallásai, amelyek évszázadokon át partnerek voltak a fegyvercsempészésben és a gyarmati háborúkban, nagyon kevés tiszteletnek örvendhetnek a föld sok nem keresztény országában.

17. Milyen módszereket használtak fel Jehova tanúinak misszionáriusai és milyen eredménnyel?

¹⁷ Az ég angyalai az elmúlt években teljesen más misszionáriusi szolgálatot irányítottak. Az 1943-as évtől kezdődően Jehova tanúi működtetik a Gileádi Őrtorony Biblia Iskolát (eredetileg South Lansingban, New York, U.S.A.) kifejezetten a világ szántóföldjére kiküldendő misszionáriusok kiképzése céljából. És ezeket a misszionáriusokat kiküldték „prédikálni nyilvánosan és házról házra”, Biblia-tanulmányozásokat vezetni és új gyülekezetekbe gyűjteni az érdeklődőket. Eredményes volt-e ez a „házról házra” történő prédikálás? Biztosan az volt. 1943-ban 126 329 tanú szolgált 54 különböző országban a föld különböző területein 6310 gyülekezetben. 1978-ban, 35 évvel később 2 182 341 tevékeny tanú működött 205 országban, 42 255 gyülekezetbe szervezve.

18. a) Fontos-e ma házról házra tanúskodni és miért felelsz így? b) Hogyan tekinti Jehova népe az ítélkezés munkájával kapcsolatos szerepét? c) Mit kell tennünk, hogy biztosítva legyen számunkra a boldogság mint végkimenetel?

¹⁸ Amint az Istentől jövő „ítélet órája” rohamosan közeledik, úgy közeledik a befejezése felé a házról házra folytatott tevékenysége is mindazoknak, akik közületek hazai vagy külföldi misszionáriusokként szolgálnak. (Jel 14:7) Jóllehet ma sok ember bizonyul „kecskéhez hasonló” beállítottságúnak, vannak még „juhok” is, akik várnak rátok a területeteken. Ha bátran folytatjátok tevékenységeteket házról házra, a mennyei angyalok gondoskodni fognak arról, hogy oda irányítsanak titeket ezekhez a „juhokhoz”. A trónra emelt Király, Krisztus Jézus az ítélő Bíró. Mi egyszerűen alázatos szolgák vagyunk és az a kiváltságunk, hogy szerepünk lehet az ítélkező munkában és ennek úgy tehetünk eleget, ha ,alaposan tanúskodunk és tanítunk nyilvánosan és házról házra’. (Csel 20:20, 21) A kereszténység törvényt nem tisztelő városai és az egész föld nemsokára „valóban rommá zúzódik, hogy lakosok nélkül legyen”. Akkor boldogok lesznek mindazok, akik így feleltek a felhívásra, amely Jehova szolgálatába szólította őket: „Itt vagyok én, küldj el engem!” — És 6:8–11.