Tökéletesítsük tanítóképességünket — azáltal, hogy személy szerint törődünk az emberekkel
1 „Legeltesd kicsiny juhaimat!” (Ján 21:17). Ezekkel a szavakkal kívánta Jézus kihangsúlyozni szeretetét és személyes törődését a juhokhoz hasonló emberek iránt, akiknek arra volt szükségük, hogy az igazság Szavával táplálják őket szellemi vonatkozásban. Jézus háromszor adta tudtára nagy nyomatékkal Péternek, hogy másokat szolgálva mutathatja ki legjobban a Messiás iránti szeretetét.
2 Jézus maga is igazi barátnak és gyengéden szerető társnak bizonyult a követői számára: ’mindvégig szerette őket’ (Ján 13:1). Mint követőinek, nekünk is ugyanilyen személyes módon kell törődnünk azokkal, akik idővel új tanítványokká lesznek, és meg kell velük osztanunk Isten Szavának létfontosságú igazságait (Máté 28:19, 20). Ezt többféleképpen is megtehetjük.
TANÚSÍTSUNK SZEMÉLYES ÉRDEKLŐDÉST IRÁNTUK!
3 Azzal is kimutathatjuk személyes törődésünket, ha meghívjuk a tanulónkat az összejövetelekre, és gondoskodunk szükség esetén az oda- és visszaszállításukról. Ha nagylelkűek, kedvesek és vendégszeretők vagyunk, segítünk tanulóinknak meglátni, hogy működik a gyakorlatban a keresztényi szeretet. Az isteni tulajdonságok könnyen átterjednek másokra és gyakran olyan szellemet váltanak ki az emberekben, amilyet mi tanúsítunk irántuk. Ez pedig az alapelveken nyugvó szeretetre épült kedves, szoros barátság kialakulását eredményezi.
4 Ha tanulóink iránt nemcsak a formális tanulások alkalmával, hanem máskor is érdeklődést tanúsítunk és törődünk velük, az igen hasznos lesz számunkra is. Ahogy a tanulók előrehaladnak az igazságban, egyes hírnökök úgy tanúsítanak irántuk vendégszeretetet, hogy meghívják őket az otthonukba, ahol egészséges, teokratikus társaságban lehetnek. És ha ilyen alkalmakkor más hírnököket is meghívnak, még további barátokra tehetnek szert azok a tanulók. (Olvasd fel a Márk 10:29, 30 versét!) Ezek a teokratikus alkalmak elősegítik a keresztény érettségre való eljutást és a jó szokások kialakítását (Péld 13:20, vö. 1Korinthus 15:33). A velünk való baráti kapcsolat és a jó keresztényi viselkedés megfigyelése által kétségkívül azt tapasztalják majd, hogy mi nemcsak hirdetjük Isten Szavát, de aszerint élünk is, sőt az a mi életutunk (Jak 1:22).
5 Lehet, hogy néha úgy érezzük, a tanulóink nem érik el azt az eredményt, amit elvárnánk tőlük. Ilyenkor mit tegyünk? Segítsük őket szeretettel azon a területen, ahol leginkább szükségük van a segítségre. Ha mondjuk nehézségeik vannak bizonyos gyengeségek leküzdésében, keressünk ki a Társulat kiadványaiból olyan anyagot, ami segítségükre lehet ebben, és közösen vegyük át velük. De imádkozzunk is velük együtt abban az ügyben. (Vö. Jakab 5:16.) Segítsünk nekik, hogy teljes bizalommal legyenek Jehova iránt, megértsék, milyen fontos rendszeresen imádkozni és mennyire szükséges az imáinkkal összhangban cselekedni (1Pét 3:12; 1Ján 3:22).
6 Személyes érdeklődést tanúsítani mások iránt türelmet és szeretetet követel meg a részünkről. De nagy jutalommal is jár, amikor azt látjuk, hogy akikkel tanulmányozást végzünk, „dicsőítik Jehova szavát” és „hívőkké” lesznek! Miként a hű tanítványok, akik az apostoli időkben tanították az új érdeklődőket, mi is „betelünk örömmel és szent szellemmel” (Csel 13:48, 52).