Képezd az újakat képesített hírnökökké!
1 Júliusban sok alkalom kínálkozik az építő jellegű társaságra és tevékenységre. A sok alkalom közül kiemelnénk a havonta megtartott egy vagy két nyilvános előadást és a kerületkongresszust. Jó lenne, ha a bibliatanulmányozóink is ott lennének ezeken a különleges összejöveteleken és hallanák a tájékoztatást, amely eljuthat a szívűkig és a hit gyakorlására indíthatja őket. Ez a hónap kitűnő időszak arra, hogy még több figyelmet összpontosítsunk azokra, akikkel tanulmányozást folytatunk (Róma 10:13–15).
2 Vajon kiképezted-e a bibliatanulmányozódat a szolgálatra, amikor tanultál vele? Ezt kell tenni lépésről lépésre. Vannak hírnökök, akik nagyon hasznosnak találták úgy venni át ismétlésként a tanult anyagot a tanulóval, mintha prédikáló szolgálatban lennének. Megbeszélted már a tanulóddal, hogyan is történik a szántóföldi szolgálat, és miért éppen így? Ha a tanuló már eljutott az igazság pontos ismeretére, ha a szívében értékelni tudja azt, amit tanult és összhangba hozta az életét a keresztény alapelvekkel, meghívhatod őt, hogy tartson veled a prédikáló szolgálatba.
FELELJEN MEG A KÖVETELMÉNYEKNEK
3 De hát mikor hívhatunk meg valakit a szántóföldi szolgálatba, és mikor lesz nyilvánosan is felismerhető mint a gyülekezethez tartozó? Hasznos lenne újra átnézni a Szolgálatunk könyv 59. és 60. oldalát. Kifejezte-e már a tanuló azt a vágyát, hogy részt vegyen a prédikáló munkában? Ha igen, megfelel-e a bibliai és a szervezeti követelményeknek? Nem kétséges, hogy meglátod, mennyire előnyös ésszerű keretek közt meggyőződni arról, hogy valaki alkalmas-e erre a munkára, mielőtt meghívnánk az illetőt a nyilvános prédikáló munkában való részvételre. (Lásd az 59. oldal 3. bekezdését és a 2Tim 2:15.)
4 Intézkedni kell, hogy a szolgálatban résztvevő új egyén egy tapasztaltabb hírnökkel menjen együtt, általában azzal, aki tanította őt. Ez lehetőséget ad a képzésre. Amikor a tanuló már nem érzi annyira feszélyezve magát, nagyobb részt vállalhat a tanúskodásból (Gal 6:6). Amikor valaki először ad le szántóföldi munkajelentést, a gyülekezeti titkár figyelembe veszi azt, amit a Szolgálatunk könyv 63. oldal második bekezdésében olvashatunk. A titkár vagy a gyülekezeti szolgálati bizottság valamelyik tagja beszélje meg a dolgot azzal a hírnökkel, aki tanulmányozást folytat az illetővel, utána pedig magával a tanulóval kell találkozni és elbeszélgetni. Ha a tanuló alkalmasnak bizonyul arra, hogy a gyülekezettel kapcsolatban levőnek ismerjék el, akkor elfogadhatjuk őt gyülekezeti hírnökként.
OTTHONI KIKÉPZÉS
5 A fiatalok kiképzése Jehova szolgálatára otthon kezdődik és igen sok segítséget és buzdítást követel meg a szülők részéről. Ennek a kiképzésnek már szinte csecsemőkorban kell elkezdődnie (2Tim 3:14, 15). A családok arra kapnak buzdítást, hogy együtt tanuljanak és olvassanak abból a szempontból, hogy fenntartsák azt az erős vágyukat, hogy másokkal is rendszeresen megosszák az igazságot. Számos család szokássá tette, hogy naponta közösen beszélik meg a napiszöveget és a kommentárt. A gyerekeket is arra kell buzdítani, hogy szóljanak hozzá az anyaghoz (vö. Prédikátor 12:9–11 [12:12–14 Károli]). Próbáljátok minden nap elérni, hogy beszélhessetek a családban a bibliai igazságokról. Akkor a gyermekek is kívánni fogják, hogy részt vehessenek a tanítványképző munkában (És 54:13).
6 Amikor egy gyermek szeretné kifejezni magát a Királyság-szolgálatban és példás magaviseletű, a szülők megkérhetik a gyülekezeti szolgálati bizottság valamelyik tagját, hogy beszélgessen el a gyermekkel, és állapítsa meg, hogy alkalmas-e arra, hogy hírnöknek számítson. (Lásd a Szolgálatunk könyv 60. oldal 3. bek.) Ennek az előmenetelnek csak örülni lehet! (Péld 23:15).
7 Ennek a régi rendszernek már csak kevés ideje van hátra. Ezért mindannyian arra kapunk buzdítást, hogy teljes erővel vegyünk részt az arató munkában és az újakat is képezzük ki arra, hogy alkalmasak legyenek erre az életmentő tevékenységre (Máté 9:37, 38; Jel 22:17).