Vajon minden igaz kereszténynek szolgának kell lennie?

„Minden pedig Istentől van, akit Krisztus kiengesztelt irántunk és ránk bízta a kiengesztelés szolgálatát” (2KORINTHUS 5:18).

1. Mi volt a helyzet a papi osztály tekintetében a gyülekezetben Pál apostol napjaiban?

[PÁL apostol napjaiban] „nem volt különbség a papság és a laikus osztály között, mert egyszerűen nem volt papi osztály”. Ez a kijelentés amely a londoni Times című lapban látott napvilágot, alapvető igazságot tár fel a korai keresztényiséggel kapcsolatban. Ott nem létezett papságra és laikusokra történő megosztás. De vajon azt jelenti ez, hogy a keresztény gyülekezet minden látható vezetést nélkülözött? És semmiféle formában nem voltak ott szolgák?

2. Milyenfajta vezetés létezett a korai gyülekezetben? (Filippi 1:1).

² Valamivel i. sz. 33 pünkösdje után, ezrekkel szaporodott a felkent keresztények száma. Szükség volt tehát arra, hogy minden gyülekezetben kinevezzenek arra alkalmas férfiakat, hogy felvigyázókként és kisegítő szolgákként működjenek. Ezek azonban nem képeztek papi osztályt. Kinevezésük nem függött egyetemi vagy szemináriumi végzettségtől. A szolgálatukért pedig nem kaptak fizetést. Szellemi képesítésű, alázatos férfiak voltak ők, akiket a szent szellem nevezett ki, hogy gondját viseljék a nyájnak. De vajon csak ők prédikálták ’a Királyságnak ezt a jó hírét’? Egyedül ők voltak ’szolgák’ a gyülekezetben? (Máté 24:14; Cselekedetek 20:17, 28; 1Péter 5:1–3; 1Timótheus 3:1–10).

3., 4. Pál szerint kinek van része a keresztény szolgálatban?

³ Ezekre a kérdésekre Pál tanácsai adják meg a választ a korinthusi keresztényeknek írt leveleiben. Figyeljük meg, hogyan vezeti be a második levelét: „Pál . . . az Isten Korinthusban levő gyülekezetének, az egész Akhájában lakó összes szentekkel együtt.” Semmi kétség afelől, hogy Pál a Korinthusban és az Akhájában levő felkentek egész gyülekezetének írt, nemcsak a vezetőknek. A keresztény szolgálatra vonatkozó magyarázatai tehát az „összes szentek”-nek szóltak. Pál a saját tevékenységére és Timótheus tevékenységére alapozta érveit: „Mivel Isten irgalmából ez a hivatásunk, nem veszítjük el bátorságunkat.” „De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott . . . Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk.” Majd így folytatja: „Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat. Ehelyett mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája; nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban” (2Korinthus 1:1; 4:1; 5:18–20; 6:3, 4, Katolikus fordítás).

⁴ Ezek a szavak arra utalnak, hogy minden felkent kereszténynek Krisztus szolgájának és követének kellett lennie. Vajon miért? Azért, mert a világ a bűne miatt ’elidegenedett az élettől, amely Isten tulajdona’, és szüksége van a kiengesztelődés szolgálatára, hogy minden nemzetből való engedelmes és lojális emberek Krisztus által kapcsolatba kerülhessenek a szuverén Úrral, Jehovával (Efezus 4:18; Róma 5:1, 2).

5., 6. Hogyan erősítette meg Pál ezt a nézetét a rómaiakhoz írt levelében?

⁵ Pál a következőket írta a Rómában levő gyülekezetnek: „Mit mond [Isten Szava]? ’Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben’, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz [ÚV: megmentésben részesülsz]. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk [ÚV: megmentésben részesüljünk]” (Róma 10:8–10, Ö.f.).

⁶ Vajon egy kiválasztott kisebbséghez intézte Pál ezeket a szavait? Bevezetője egészen mást mutat, mert így szól: „Mindazoknak RÓMÁBAN, akik az Isten szerettei.” Majd hozzáfűzte: „Hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.” Világos, hogy tanácsát és buzdítását, a 10. fejezetet is beleértve, Pál az egész gyülekezethez intézte. Mindenki számára nyitva állt ugyanis a nyilvános hitvallás kiváltsága. Sőt, Pál így erősítette meg az érvelését: „Hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan halljanak igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: ’Milyen kedves azoknak a jövetele, akik a jót hirdetik!” (Róma 1:7, 8; 10:14, 15, Ö.f.).

7. Miben különbözik az igaz keresztényiség más vallásoktól? (Lukács 19:36–40).

⁷ Mily buzdító ez minden felkent keresztény számára! Azt jelenti, hogy mindannyian örülhetnek a megmentésről szóló Királyság-üzenet terjesztésének. Igen, Isten szemében valóban kedves az ő lábaik „jövetele”, jelképesen szólva. S vajon miért? Azért, mert az igaz keresztényiség nem énközpontú vallás, amely csak a saját megelégedésére, az elkülönülésre és a szótlansági, némasági fogadalomra buzdítja a tagjait. Ellenkezőleg. A tevékeny keresztény szolgálatra buzdít, a szavakban és tettekben megnyilvánuló szolgálatra! Hogy Pál mennyire tudatában volt ennek, az a következő felkiáltásából is kitűnik: „Valóban, jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!” (1Korinthus 9:16; Ésaiás 52:7).

8. Milyen létfontosságú kérdés érint ma sokakat?

⁸ De mit mondhatunk arról a több millió igaz keresztényről, akik nem kenettek fel szent szellemmel, mivel a földi örök életben reménykednek, nem a mennyeiben? (Nos, ezeknek is szolgákká kell lenniük? (Zsoltárok 37:29; 2Péter 3:13).

Vajon szolgák-e a „nagy sokaság” tagjai?

9. Milyen tevékenységben vesz részt a „nagy sokaság”?

⁹ A Jelenések könyve részben választ ad erre a kérdésre. Például, miután látomást kapott a 144 000 tagból álló felkent gyülekezetről, János ezt mondja: „Ezek után láttam, és íme, egy nagy sokaság — amelyet ember nem volt képes megszámlálni —, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből, a trón előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözötten; és pálmaágak voltak kezeikben. És szüntelenül hangosan azt kiáltották: ’A megmentést a mi Istenünknek köszönjük, aki a trónon ül, és a Báránynak!” Ezek az emberek, akiket most azért gyűjtenek be, hogy túléljék a nagy nyomorúságot, semmiképpen nem rejtik el a keresztényi azonosságukat. „Hangosan” hirdetik megmentésük forrását. És vajon hogyan végzik ezt ma? Többek közt azzal, hogy segítik a felkent maradékot abban, hogy teljesíteni tudják az egyéb létfontosságú próféciákat és parancsokat (Jelenések 7:9, 10, 14).

10., 11. a) Milyen parancsot adott Jézus a követőinek, mielőtt felment a mennybe? b) Melyik jövendölésnek kell beteljesedni napjainkban?

¹⁰ Ez a megszámlálhatatlan sokaság például lényeges szerepet tölt be Jézus azon parancsának a teljesítésében, amely szerint prédikálni és tanítani kell. Ezt a parancsot Galileában adta Jézus a hű tanítványainak. Akkor azt mondta nekik: „Minden hatalmat megkaptam mennyen és földön. Menjetek azért, és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek.” Ez a megbízás az összes kereszténynek szól, nem pedig egy kiválasztott papi osztálynak (Máté 28:18–20; 1Korinthus 15:6).

¹¹ Jézus parancsa szorosan kapcsolódik ahhoz a próféciához, amelyet „a dolgok rendszere befejezéséről” mondott. Kijelentette: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég.” Hogyan lehet eleget tenni annak a felhívásnak, hogy az egész világon hirdessék a Királyság-üzenetet egyetlen nemzedéken belül? Természetesen a felkent keresztények egyre csökkenő ezrei képtelenek lennének egyedül elvégezni ezt az életmentő munkát. Lehetetlen feladat lenne számukra! (Máté 24:3, 14; Lukács 21:32).

12. Mit ismernek el ma örömmel a felkentek?

¹² Krisztus felkent „társörökösei” örömmel ismerik el a „nagy sokaság” több mint kétmillió szolgájának a szerepét, akik ebben a viszonylag rövid időszakban széles körben terjesztik világszerte a Királyság-üzenetet. Már 1930-ban is sok igaz keresztény vállalta a szolgálatot más országokban, és felajánlotta magát, hogy ott szolgáljon, ahol nagyobb a szükség. Hála e testvérek és testvérnők önfeláldozó példájának — akár a felkentek, akár a „más juhok” soraiból kerültek is ki —, a Királyság-munka erőteljes gyökereket eresztett Európában, Afrikában, Ázsiában és Amerikában (Róma 8:17).

13. a) Hogyan gyorsította fel Jehova a munkát 1943 óta? (Ésaiás 60:22). b) Milyen része van a „nagy sokaság” tagjainak a misszionáriusi tevékenységben?

¹³ 1943 előtt a felkent keresztényekből álló „hű és értelmes rabszolga” osztály felismerte annak szükségességét, hogy misszionáriusiskolát létesítsenek és a keresztény szolgák bővebb kiképzést kapjanak, felkészülve azzal a céllal, hogy számos országban felgyorsuljon a prédikálómunka. Az 1943-ban történt megnyitásától kezdve 1984 márciusáig, a Gileád-iskola („Gileád” héberül azt jelenti: „tanú tömeg”) mintegy 6100 diplomást képzett ki, akik közül a túlnyomó többség idegen országokba kapott megbízást világszerte. Ezek közül a Gileád-diplomások közül mindössze 292 (4,8 százalék) vallotta magát a felkent osztályhoz tartozónak, tehát e különlegesen kiképzett szolgák túlnyomóan a „nagy sokaság”-hoz tartoznak. Miként a többi Jehova Tanúja világszerte, ők is úgy tekintik a keresztény szolgálatot, mint a keresztény életforma szerves részét, amit a Jehovának Jézus Krisztus által tett önátadásuk alkalmával mindannyian elfogadtak (Máté 24:45–47; Zsidók 10:7).

A hivatásuk alapja

14., 15. Min alapszik a keresztények elhívatottsága a szolgálatra? (Máté 22:37–40).

¹⁴ Vajon ez azt jelenti, hogy a keresztényeknek személy szerinti hivatásuk vagy elhívásuk van Istentől erre a szolgálatra? Igaz, hogy némely keresztény leírta, milyen „elhívásban” részesült, és ezt rendkívüli érzelmi élménynek tekintette, mintha közvetlenül Isten hívta volna el az ő szolgálatára. De vajon a keresztény szolgálat túlnyomórészt olyan „átmeneti” alapon nyugszik, mint amilyen az érzelem?

¹⁵ Amikor Pál az Isten szent szolgálatáról beszélt, vajon mit tekintett e szolgálat alapjának? Ezt írta: „Ezért nyomatékosan kérlek benneteket testvérek, az Isten ki nem érdemelt kedvessége által, hogy mutassátok be testeteket élő, szent, elfogadható áldozatként Istennek, mint értelmi képességetekkel végzett szent szolgálatot [„mint okos istentiszteleti aktust”, Phillips; „mint értelmes teretmények”, New English Bible, lábjegyzet].” Igen, az Istennek végzett szent szolgálat alapja az értelem. Hogyan? Nos, igen, a Jehovának végzett önátadás és a Jehovával való személyes kapcsolat az igaz Isten ismeretén nyugszik. Ezért a keresztény elhívása a szolgálatra, bár önmagában boldog érzés és élmény, nem pusztán érzelmi reakció eredménye. Szilárd indítékból fakad: az Isten iránti és a felebarát iránti szeretetből (Róma 12:1; János 17:3).

16. Vajon a teljes idejű világi munka kizár valakit abból, hogy szolga legyen? (Cselekedetek 18:1–5).

¹⁶ De talán azt kérdezed: Hogyan lehettek azok az első századi keresztények szintén szolgák, ha teljes idejű világi foglalkozást űztek vagy háziasszonyok voltak? Pedig mindannyian Isten szolgái voltak! Talán az idejüknek csupán kis hányadát tudták a keresztény szolgálatra fordítani, prédikálni és tanítani, de ez volt az elsődleges életcéljuk. Tudták, hogy mint Krisztus igaz tanítványai, ’ragyogtatni kell a világosságukat’. Valójában munkásszolgák voltak jóval azelőtt, hogy a kereszténység elkezdte a munkáspapok mozgalmát! (Máté 5:16; 1Péter 2:9).

Szolgai mivoltuk bizonyítéka

17., 18. a) Milyen általános alapelvet határozott meg Krisztus az igaz keresztényekkel kapcsolatban? b) Mi jelent igazi ajánlólevelet a szolga számára?

¹⁷ Hogyan bizonyítják be Jehova Tanúi, hogy Isten szolgái, ha se diplomájuk, se egyetemi végzettségük nincsen? Nos, hogyan állapították meg az első századi keresztényekről, hogy Isten szolgái? Maga Krisztus határozta meg az ismertetőjelet: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem.” A keresztény szolgáknak jó gyümölcsöt kell teremniük, s az ilyen jó gyümölcsök közé tartozik a tanítványképzésben való részvétel (Máté 7:17).

¹⁸ Pál apostol így magyarázza ezt: „Újra ajánlgatni kezdjük magunkat? Vagy talán ajánlólevelekre van szükségünk hozzátok vagy tőletek, mint ahogy némelyeknek szükségük van ilyesmire. A mi levelünk ti vagytok saját szívünkbe írva, melyet minden ember ismer és olvas, nyilvánvalóvá lévén, hogy a Krisztus levele vagytok a mi szolgálatunkkal, nem tintával, hanem élő Isten szellemével írva, nem kőtáblákra, hanem hússzív táblákra.” Hogyan ment végbe ez a hússzívtáblákra való felírás? A maghoz hasonló hitszavának a prédikálása által, amelyet a szívekbe ültettek el. Ez a mag indította azután a befogadót arra, hogy ő maga is prédikálja másoknak a megmentés ugyanazon üzenetét (2Korinthus 3:1–3, Csia fordítás).

19. Milyen szilárd ajánlólevéllel rendelkeznek Jehova Tanúi mint szolgák?

¹⁹ Vajon a keresztények rendelkeznek ’a Krisztus levelével, amelyet mint szolgák írtak’? A tények önmagukért beszélnek. Amikor 1931-ben felvették ezt a páratlan nevet, a Tanúk mintegy 50 000-en voltak és prédikáltak világszerte. Az 1983-as jelentések több mint 2 652 000-es Királyság-hírnök csúcsról számolnak be, akik 46 235 gyülekezetbe tömörülve prédikálják a jó hírt. Igen, ma közel annyi gyülekezet van, mint ahány hírnök volt 1931-ben! Az igazság valóban több millió szívbe lett beírva az elmúlt néhány évtized alatt — ez pedig megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy Jehova Tanúi Isten szolgái (Ésaiás 43:10–12).

20. Mire van szükségünk ma, mint keresztény szolgáknak? Milyen kérdésekre várunk még választ?

²⁰ Ma sokkal égetőbb szükség van keresztény szolgákra, mint bármikor azelőtt. Az idő rövid, az aratás pedig nagy. Eggyel több okunk van tehát, hogy jól képesített, alkalmas szolgák legyünk, akik eredményesen prédikálnak és tanítanak. Hogyan érhetjük el ezt? Hogyan lehetünk még eredményesebb szolgák? Vajon Krisztus és az apostolok példája gyakorlati értékű ma is a számunkra? (Efezus 5:15, 16; Máté 9:37, 38).

Hogyan lehetünk eredményes szolgák

„Ezért küldöm el hozzátok Timótheust, mivel szeretett és hű gyermekem az Úrban; ő emlékeztetni fog titeket az én módszereimre a Krisztus Jézussal kapcsolatban, ahogyan én tanítok mindenütt minden gyülekezetben” (1KORINTHUS 4:17).

1., 2. Milyen fontos tényező szükséges ahhoz, hogy valaki vonzást érezzen az igazság iránt? (Cselekedetek 8:12).

MIUTÁN i. sz. 33 pünkösd napján a szent szellem kiáradt, a keresztény gyülekezet gyors növekedésnek és terjeszkedésnek indult (Cselekedetek 2:40–42; 4:4; 6:7; 11:19–21). Mi volt vajon ennek az eredménynek a kulcsa? Miért fogadta el oly sok zsidó, majd szamaritánus és pogány is Krisztust és az Isten Királysága üzenetét? (Cselekedetek 8:4–8; 10:44–48).

² Ahhoz, hogy valaki elfogadja a keresztény jó hírt, néhány tényezőnek közre kell működnie. Először is, az illetőnek értékelnie kell Isten ki nem érdemelt kedvességét az emberiség iránt, ami abban nyilvánult meg, hogy saját kezdeményezéséből elküldte Fiát a földre váltságáldozatul. János, a Biblia egyik írója így fejezte ki ezt: „Az Isten szeretete irántunk abban nyilvánult meg, hogy Isten az egyszülött Fiát elküldte a világba, hogy életet nyerjünk általa. Ebben a tekintetben a szeretet nem az, hogy mi szerettük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1János 4:9, 10).

3. Miért kell tudatában lennünk szellemi szükségletünknek?

³ További lényeges tényező, hogy az egyén milyen magatartást tanúsít a szellemi értékek iránt. Jézus azt mondta: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mert övék a mennyek Királysága. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert megelégíttetnek” (Máté 5:3, 6). Az önelégült, magát igazságosnak nyilvánító személy általában nincs tudatában semmilyen szellemi szükségletének és nem kész az igazság befogadására. Amikor Jehova Tanúi felkínálják neki a Királyság-üzenetet, az ilyen egyén gyakran így válaszol: ’Engem ez nem érdekel. Nekem megvan a saját vallásom.’ Ugyanígy áll a dolog azzal is, aki mélyen belemerült az anyagi javak hajszolásába; az ilyennek nincs ideje arra, hogy szellemi dolgokkal foglalkozzon (Máté 6:33, 34; 7:7, 8; Lukács 12:16–21).

4. Milyen kérdéseket kell megvizsgálni?

⁴ De mi a helyzet azokkal, akik „tudatában vannak szellemi szükségletüknek”, és akik készek arra, hogy Istent és az ő Királyságát keressék? Hogyan lehet megtalálni és felismerni az ilyen embereket? Mint Isten Szavának szolgái, vajon mit tehetünk azért, hogy az üzenetünk még érthetőbb legyen? Hogyan lehetünk még eredményesebb szolgák?

Kinek a módszerét kell használnunk?

5. Pál szerint mit kellett Timótheusnak tanítania Korinthusban?

⁵ Amikor Pál apostol az első levelét írta a korinthusi keresztényeknek, azt mondta nekik, hogy elküldi hozzájuk Timótheust, aki ’emlékeztetni fogja őket [Pál] módszereire Jézus Krisztussal kapcsolatban’. A „módszer” szó helyett néhány fordítás „életmódot” vagy „életutat” említ. A Thayer profeszor-féle angol nyelvű Görög—angol újszövetségi lexikon azonban erre a szövegrészre vonatkozóan ezt az értelmezést adja: „A módszerek, amelyeket én, mint Krisztus szolgája és apostola alkalmazok hivatalom ellátásában.” Mivel Pál így fejezi be a mondatot: „ahogyan én tanítok mindenütt minden gyülekezetben”, joggal következtethetünk úgy, hogy a megjegyzése a tevékeny szolgálatára is vonatkozik, nem csupán a személyes keresztény viselkedésére (1Korinthus 4:17).

6. Miért volt eredményes Jézus szolgálata?

⁶ Jézus szolgálata nem volt ötletszerű. Ő is módszer szerint végezte a prédikálást. Például, gondosan tanította apostolait, majd pedig a 70 evangéliumhirdetőt arra, hogy hogyan prédikáljanak eredményesen. Amikor szüntelenül szemléltetéseket használt, valamint kérdéseket tett fel és idézett az Írásokból, ezzel példát mutatott nekik. Ma is ez a legjobb módszer (Lukács 9:1–6; 10:1–11).

7. Hogyan adhatnánk tovább a jó hírt a lehető legtöbb embernek?

⁷ Mivel a keresztény szolgálat élet-halál kérdése, hogyan adhatnánk tovább a jó hírt a lehető legtöbb embernek? Igen, hogyan lehetnénk ’tiszták minden ember vérétől’? Úgy, hogy felhasználjuk a szolgálat minden szóbajöhető ágát, amihez — ahogy Pál apostol mondta — hozzátartozik a „házról házra” végzett szolgálat is. A Cselekedetek 20:20. versének spanyol magyarázata szerint: „Ebben láthatjuk azt a prédikálási módszert, amit Pál Efezusban követett” (Cselekedetek 20:20–27).

Az első akadály

8., 9. a) A legtöbbször mi az első akadály a szolgálatban? b) Miért beszélhetett Jézus teljes bátorsággal?

⁸ Az első akadály, amit a szolgálatban le kell küzdenünk: saját magunk. Sokan hajlamosak arra, hogy zavarban legyenek, alkalmatlannak, nem eléggé képzettnek érezzék magukat azokkal szemben, akikkel találkoznak. De vajon mit érzett Jézus ezen a téren? Talán a rabbiképző iskolában tanult? Talán magasabb képzettséget szerzett? Mégis, amikor prédikált, hogyan reagált rá a saját népe? Máté ezt mondja nekünk erről: „Felettébb elcsodálkoztak és azt mondták: ’Honnan vette ez az ember ezt a bölcsességet és ezeket a hatalmas cselekedeteket?’” Igaz, Jézus tökéletes volt, és az Isten Fia. De a módszerei egyben gyakorlatiak is voltak a többnyire „tanulatlan” tanítványai számára, akiknek őt kellett követniük ebben. És vajon milyen reakciót váltottak ki még a vallásos ellenségeik körében is? „Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak” (Máté 13:54, ÚV; Cselekedetek 4:13, Ö.f.).

⁹ De hát honnan vette Jézus mindazt, amit tanított? És miért volt olyan eredményes a szolgálata? Vajon a modern tv-prédikátorokhoz hasonlóan túlzott érzelmi hatásokra törekedett, hogy befolyásolja a hallgatóit? Nem. Jézus alapja maga az egyszerűség volt: a köznép nyelvén szólt, tisztában volt szellemi szükségletükkel, és ami a legfontosabb, Jézus tudta, hogy Atyja támogatását élvezi. Ezt ki is nyilvánította, amikor bejelentette szolgai küldetését lakóvárosa zsinagógájában, a galileai Názáretben. Ésaiás próféta könyvtekercséről ezeket a szavakat olvasta fel: „’Jehova szelleme van rajtam, mert felkent engem, hogy jó hírt mondjak a szegényeknek, elküldött engem, hogy szabadságot hirdessek a foglyoknak és a vakoknak látásuk helyreállítását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, hogy hirdessem Jehova jóakaratának esztendejét.’ . . . Ezután ezt mondta nekik: ’Ma teljesedett be az Írásnak ez a beszéde, amelyet hallottatok’” (Lukács 4:16–21).

10., 11. a) Mit kell éreznünk a szolgálatunkkal kapcsolatban? b) Hogyan válaszol erre Pál?

¹⁰ Ma ugyanannak a támogatásnak örvendhetünk a szolgálatunkban: Jehova Isten, a világegyetem szuverén Ura áll mögöttünk! Az ő üzenetét, az ő bölcsességét hirdetjük. Az ő Szavára támaszkodunk és bátran szóljuk azt a beszélgetéseink során. Miért lenne hát kisebbségi érzésünk a prédikálásra még a képzettebb, vagy gazdagabb emberekkel szemben is?

¹¹ Pál így válaszol a feltett kérdésre: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? . . . Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket; és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt” (1Korinthus 1:18–29, Ö.f.).

12. Mitől függ a szolgálatunk sikere? (Jakab 4:8).

¹² A szolgálat sikere nem a műveltségünktől, sem a származásunktól függ. Magától a Királyság-üzenettől függ, amely kedvezően reagáló húrt pendít meg annak a szívében, aki tudatában van szellemi szükségletének. További tényező Jehova jóakarata az illető iránt, mert Jézus ezt mondta: „Senki sem jöhet énhozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza” (János 6:44).

13. a) Hogyan reagált Pál és Barnabás az ellenállásra? b) Hogyan lehet mindig örömünk a szolgálatban?

¹³ Ha tehát Jehova támogatásában bízunk, képesek leszünk betölteni a szolgálatunkat azzal a meggyőződéssel, amellyel Pál és Barnabás az első században. Amikor Ikoniumban prédikáltak, a prédikálásuk igen éles véleménykülönbséget idézett elő, és némelyek erősen ellenezték a prédikálásukat. Vajon ettől meghátráltak? Lukács beszámolója elmondja: „Elég sok időt töltöttek ott, és bátran beszéltek Jehova tekintélyével, aki tanúskodott ki nem érdemelt kedvességének szava mellett és megadta, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezük által.” Ha mi is ilyen határozott jóindulattal vagyunk a területünkön élő emberek iránt, és Jehovára bízzuk az eredményt, a szolgálat sohasem lesz teher számunkra, hanem mindig nagy örömünket találjuk benne (Cselekedetek 14:1–3; Jakab 1:2, 3).

Hogyan reagálnak az emberek?

14. Hogyan reagáltak az emberek Pál prédikálására?

¹⁴ Prédikálása során sem Jézus, sem Pál nem találkozott minden alkalommal az emberek kedvező reagálásával. Hogyan reagált például a tömeg, amikor Pál Athénban prédikált? A beszámoló elmondja: „Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek azt kérdezték: ’Mit akarhat ez a fecsegő mondani?’ Mások azt mondták: ’Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője’, mivel Jézust és a feltámadást hirdette. Ekkor megfogták és az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: ’Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? Mivel idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő, amint halljuk’” (Cselekedetek 17:18–20; Ö.f.).

15. Hogyan reagálnak az emberek a te szolgálatodra? Mire kell emlékezned ezzel kapcsolatban?

¹⁵ El kell ismernünk, hogy az üzenetünk és annak a hírközlő szervek és az ellenségeink által közölt változata szintén idegennek tűnhet a modern közönség előtt. Ezért sokan, akik csak hallomásból ismernek minket, előítélettel vannak az üzenetünk iránt, és meghallgatás nélkül elutasítják. Mások, az athéniakhoz hasonlóan, több információt is elfogadnak, mielőtt döntenének. Természetesen még a meghallgatás után is gúnyolódhatnak a Királyság-reménység felett, hihetetlennek tartva azt. Ne feledjük azonban, hogy Krisztust és az ő üzenetét utasítják el, nem minket! (Cselekedetek 17:32–34; Máté 12:30).

Idegenekből jó barátok

16. a) Hogyan reagálhatunk, ha egy idegen keres fel az otthonunkban? b) Mit kell elérniük a bevezető szavainknak?

¹⁶ Mit érzel, amikor idegenek jelentkeznek az otthonodban? Milyen gondolatok futnak át az agyadon? Valószínűleg az, hogy: Vajon kik ezek? És mit akarnak? Talán valami kellemetlenséget okoznak nekem! Amikor mint Isten szolgái megjelenünk valakinek az ajtajánál, erre is gondolnunk kell. Ezért hát a bemutatkozásunk olyan legyen, hogy megnyugtatólag hasson az elméjükre. De hogyan mutatkozzunk be? Nos, mit javasolt Jézus bevezetőnek? Azt mondta: „Ha beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépet! És ha a ház méltó arra, kívánságotok szerint béke szálljon rá, de ha nem méltó, a békétek szálljon vissza rátok” (Máté 10:12, 13).

17. Hogyan könnyíthetjük meg az emberek dolgát a bevezető szavainkkal?

¹⁷ „Kívánságotok szerint béke szálljon rá.” Vajon mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a szolgálatunk során a békességünket kívánjuk minden személynek és az egész háznépnek. Bevezető szavaink tehát tükrözzék vissza, hogy mi Isten békeszerető szolgái vagyunk. A zsidók és a muzulmánok mind a mai napig ezt az üdvözlést használják: „Béke legyen veled!” vagy „Béke!” („Shalom aleichem” vagy „Shalom” héberül, és „Asszalām ’alaikum” vagy „Szalām” arabul). Természetesen az üdvözlésünk országonként más és más a helyi szokások szerint. A célja azonban ugyanaz: feloldani az üdvözölt személy szorongását vagy feszültségét, hogy meghallgassa a Királyság-üzenetet. Ha előbb elmondod a nevedet és utalsz arra is, hogy hol van a lakóhelyed, talán segíthet ezen a téren. Azt bizonyítja, hogy nincs rejtegetnivalód. Mindenki láthatja, hogy becsületesen és milyen céllal közeledsz hozzá. Ezután megteheted azt, amit Pál tanácsol: „Legyen gondotok arra, hogy a nyilvánosság előtti viselkedésetek minden kritikán felüli legyen. Amennyiben rajtatok múlik, mindenkivel békességben éljetek” (Róma 12:17, 18, Phillips).

18. Milyen irányadó mértéknek kell mindenkor megfelelnünk a szolgálatunk tekintetében?

¹⁸ Akár házankénti szolgálatot, akár utcai tanúskodást végzünk, a nagy nyilvánosság szeme előtt vagyunk. Beszélgetésünk és viselkedésünk ezért legyen mindig kifogástalan és kellemes. Jóllehet a mondanivalónk legyen békés és szelíd, mégse legyen mentegetőző, bocsánatkérő. Mi nem szégyeljük, hogy Isten nyilvános szolgái vagyunk (Márk 8:38).

19., 20. a) Hogyan lehet az utcán megszólítani a tartózkodóbb embereket is? b) Miért volt Jézus eredményes az alkalmi megközelítésben?

¹⁹ Vannak nemzetek, ahol az emberek tartózkodóbbak és óvatosabbak. Egyeseket zavar az, ha megszólítja őket valaki, aki folyóiratokat kínál. Ha ez a helyzet, miért ne alkalmaznál más, közvetlenebb megközelítési módot? Lehet tapintatosan beszélgetést kezdeményezni olyan valakivel, aki nem siet, és később természetes módon elő lehet venni a bibliai irodalmat.

²⁰ Jézus feltétlenül alkalmas volt az ilyen jellegű prédikálásra. Mivel a szamaritánusok és a nők általában megvetett személyeknek számítottak a zsidók előtt, Jézus tapintatosan közeledett az erkölcstelen szamaritánus asszonyhoz Jákob kútjánál. Az ő beszélgetése minta lehet arra, hogyan kell alkalmi vagy utcai tanúskodást végezni. Egyben jó példa arra is, hogyan lehet együttérző és építő módon tanítani (János 4:5–30).

21. Milyen további fontos tényezőket tár fel szemléletes módon Pál szolgálata?

²¹ Egy további lényeges tényezőt is tekintetbe kell venni, amikor a Királyság jó hírét akarjuk közölni valakivel. Pál ebben is kitűnő mesternek bizonyult. Vajon felismered-e ezt a tényezőt néhány bevezető mondatából, amelyeket a Cselekedetek 13:16–20; 17:22 és 22:1–3-ban olvashatunk? Figyeld meg, hogy minden alkalommal közös alapot keresett a hallgatósággal. Azonosult velük és a társadalmi, nevelési hátterükkel. Az eredmény az lett, hogy meghallgatták még akkor is, amikor nem értettek egyet vele. Hasonló módon a mi bevezető szavaink is megragadhatják az emberi érzelmeket, felszínre hozhatják azt, ami azonos bennünk és a házigazdában. Talán megfigyeled, hogy a családban gyermekek is vannak, és te magad is szülő vagy. Máris van valami közös bennetek, egy baráti alap. Van beszédtéma, amely a Királyság-üzenet elmondásához vezethet! (Máté 18:1–6).

22. Milyen kérdések várnak ezek után válaszra?

²² Ezek a javaslatok azonban még csak a kezdetet jelentik. Milyen további lépésekre van szükség ahhoz, hogy valakiből végül is tanítvány legyen? Igen, mire van még szükség ahhoz, hogy segítsük embertársunkat jó kapcsolatot kialakítani Istennel Jézus Krisztus által? Milyen tulajdonságok teszik még eredményesebbé a szolgálatodat?