Az evangéliumhirdetés helye az igaz imádatban

„Hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja” (1KORINTHUS 2:5; „KATOLIKUS FORDÍTÁS”).

1. a) Milyen tevékenységről közismertek világszerte Jehova Tanúi? b) Mennyire fontos ez a tevékenység?

JEHOVA TANÚI nemzetközileg ismert evangéliumhirdetők, vagyis a jó hír hírnökei J. A. Beckford, angol szociológus is megjegyezte ezt a Social Compass 1977 januári számában: „A Tanúk a modern világ legszorgalmasabb és legenergikusabb evangéliumhirdetői és hittérítői közé tartoznak.” Majd hozzáfűzte: Ez az Őrtorony-mozgalom növekedés arányának nyilvánvaló, bár gyakran figyelmen kívül hagyott oka.” De vajon tetszik-e Jehovának a Királyság-prédikálás és a tanítványképzés? A történelem és a jelenkori tények egyöntetű válasza: Igen! Az evangéliumhirdetés, az Isten Királyságáról szóló jó hír prédikálása a keresztényiség alappillére. Ez az Isten népének múltbeli és jelenlegi ismertetőjele.

2. Mit eredményez a Királyság prédikálás?

² De vajon mit eredményez a Királyság prédikálása? Egyrészt lehetővé teszi, hogy az ember látható módon kinyilvánítsa a mindenható Isten és az emberi teremtmények iránti szeretetét (Máté 22:37–39). De ami ennél is fontosabb, az evangéliumhirdetés által lesz ismertté mások előtt is Jehova páratlan bölcsessége és figyelemre méltó hatalma (Cselekedetek 1:8; 4:33; Efezus 3:10).

Jehova támogatja a jó hírt

3. a) Miért mondhatjuk Jehováról, hogy ő is evangéliumhirdető? b) Ki köré összpontosul a jó hír, és mi volt az ő küldetése?

³ Jehova volt az első Evangéliumhirdető, vagy a jó hír közlője. Első próféciája a megígért „mag” általi szabadítás jó hírét közölte a tökéletlen emberiséggel (1Mózes 3:15). Később pedig szócsöve, Ésaiás próféta által Isten bejelentette, hogy a Messiás Jézus Krisztus mint a „mag” legfőbb Személyisége ’jó hírt mond majd a szelídeknek’ (Ésaiás 61:1). Jehova szándéka tehát az volt, hogy Jézus Krisztus a jó hír prédikálója, azaz evangéliumhirdető legyen.

4, 5. Milyen módon működtek az angyalok evangéliumhirdetőként?

⁴ Jehova másokat is megbízott a jó hír közlésével. Hatalmas szellemi teremtmények, angyalok is részt vettek ebben az Isten által helyeselt munkában. Érdekes, hogy mind a héber, mind a görög nyelvben az „angyal” betű szerint „hírvivőt” jelent, és az „evangéliumhirdető” szó két görög szóból, a „jó” és az „angyal” [vagy „hírvivő”] szóból ered. Például Isten angyala „előre hirdette a jó hírt Ábrahámnak” (Galata 3:8; 1Mózes 22:15–18). Ez a jó hír abból állt, hogy Ábrahám utódai fogják létrehozni a megígért „mag”-ot, és az összes nemzet e „mag” által nyer áldást (1Mózes 12:2, 3). Húsz évszázaddal később Gabriel angyal mint evangéliumhirdető bejelentette Zakariásnak Alámerítő János közelgő megszületését, és azt mondta: „Azért küldettem, hogy beszéljek veled és ezt a jó hírt közöljem.” Alámerítő János készítette elő az utat Ábrahám „magva” legfőbb Személyisége, Jézus Krisztus számára (Lukács 1:19).

⁵ Még mindig a jó hír hírvivőjeként Gábriel megjelent Máriának is, hogy közölje vele Jézus közelgő megszületésének örömüzenetét (Lukács 1:26–38). Hónapokkal azután egy angyali hírvivő ijesztette meg a pásztorokat, s azt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, nagy öröm jó hírét hirdetem nektek, amelyben az egész népnek része lesz.” Azután szellemi teremtmények egész serege csatlakozott ehhez az angyalhoz és megerősítette az örömhírt (Lukács 2:8–14). Ámde a rendkívüli bizonyíték, amely amellett szólt, hogy Isten erőteljesen támogatja az angyalai által közvetített örömhírt, korántsem ért véget Isten Fia megszületésével, hanem tovább folytatódott a keresztény gyülekezet első századi történelme során. Angyal szabadította ki a bebörtönzött apostolokat, és megparancsolta: „Beszéljetek el mindent a népnek” (Cselekedetek 5:20). Angyali irányítás mellett folyt az érdeklődést tanúsítók felkutatása és angyalok segítettek Isten szolgáinak (Cselekedetek 8:26; 10:3; 12:7–11). János apostol, aki ihletés alatt leírta az „Úr napján” az eseményeket, látott egy ’angyalt repülni az ég közepén, és nála volt az örökkévaló jó hír, hogy hirdesse azt’. Tulajdonképpen angyalok felügyelnek a Királyság üzenet világméretű terjesztésére, amit Jehova földi szolgái végeznek (Jelenések 1:10; 14:6).

A krisztusi megbízás: Evangelizálj!

6. a) Hogyan rakta le Jézus a jó hír hirdetésének alapjait? b) Hogyan biztosította Jézus, hogy az evangéliumhirdető munka az ő halála után is folytatódjon?

⁶ Vajon mi adott a korai keresztény gyülekezetnek akkora bátorságot és dinamikus erőt a tanúskodáshoz? Az, hogy Krisztus, mint Alapító, Isten bölcsességét és hatalmát használta fel, amikor önmagára építette fel az evangéliumhirdetők erős szervezetét. Krisztus kétféle módon tette ezt. Először, ő maga is teljesítette a kapott megbízást: tudniillik, hogy ’jó hírt mondjon a szelídeknek’ (Ésaiás 61:1). Másodszor, személyesen képezte ki 12 közeli munkatársát a prédikálásra, majd 70 másikat is kiképezett. Krisztus tehát a prédikálók erős magvát hozta létre, hogy véghezvigyék a halála után az evangéliumhirdetés munkáját (Máté 10:5–42; Lukács 10:1–16).

7. Miben különbözött Isten bölcsessége az emberi bölcsességtől a jó hírnek az emberekhez való eljuttatása terén?

⁷ Jézus a tettek emberének bizonyult a Királyság prédikálás terén. Azért volt olyan buzgó, mert tudta, hogy az embereknek nagy szükségük van arra, hogy halljanak az Isten Királysága jó híréről: az új mennyei kormányzatról, amely tartós békét hoz a földre, és megszünteti a nyomorúság minden okát. Miután végigjárta a jó hírt prédikálva a városokat és a falvakat, és megfigyelte, milyen szánalmas szellemi állapotban sínylődött a nép, azt mondta tanítványainak: „Igen, az aratás nagy, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába!” (Máté 9:37, 38). Jézus igen gyorsan kezdett eleget tenni ennek a követelménynek. Apostolainak adott első rendelkezései között szerepelt a következő: „Amint mentek, prédikáljatok, és mondjátok: ’Elközeledett a mennyek Királysága!’” Prédikálni az embereknek: ez volt a jelszava. Az emberiség bajainak enyhítésére az emberi bölcsesség azt diktálta, hogy bürokratikus szociális programot vagy földalatti forradalmi tanácsot hozzanak létre e feladat elvégzésére; Krisztus azonban Isten bölcsességének adott kifejezést. Ez igen egyszerűen hangzott: „Menjetek, prédikáljatok!” (Máté 10:7).

8. Hogyan reagált Krisztus, amikor a tanítványai visszatértek a prédikálásból, és miért reagált így?

⁸ Ezen utasítások elhangzása után Jézus másokhoz is szólt, és őket is az örömhír terjesztésére utasította. Amikor a prédikálók visszatértek, hogy beszámoljanak az eredményről, Jézus túláradó örömmel mondta nekik: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert gondosan elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a kisdedeknek” (Lukács 10:21). Azok a „kisdedek” Krisztus felnőtt tanítványai voltak, az evangéliumhirdetés pedig az eszköz, amellyel feltárták mások előtt az Isten igazságát. Tehát nem emberi filozófia vagy hatalom alapozta és szilárdította meg az igaz keresztény gyülekezetet, hanem a Királyság prédikálásában megnyilvánuló isteni bölcsesség és erő.

Az összes tanítvány hirdette a jó hírt

9. Mondj néhány példát arra, amikor a történészek is elismerik, hogy a Királyság prédikálása volt a korai keresztényiség alapja.

⁹ Ha tehát a Királyság jó hírének prédikálása képezte a keresztényiség alapját, akkor nyilván minden korai keresztény evangéliumhirdető volt. De hát valóban az volt? Igen!, válaszolja a történelem. Figyeljük meg, hogyan igazolják ezt az első keresztényekkel kapcsolatban az alábbi forrásművek:

„Abban az időben minden egyes keresztény ’misszionárius’ volt” (History of Western Civilization — A nyugati civilizáció története).

„Az első missziós tevékenység azt mutatja, hogy az első század missziós erői semmiképpen nem korlátozódtak az apostolokra. Sőt, az egész keresztény közösség kollektív módon érdekelt volt benne” (New Catholic Encyclopedia — Új Katolikus Enciklopédia).

„Minden egyes kereszténytől elvárták és az is volt rá a jellemző, hogy vágyat érzett a hite melletti tanúskodásra, valamint egy bizonyos életformára” (Encyclopedia Americana — Amerikai Enciklopédia).

10. a) Mikor lett a keresztény gyülekezet evangéliumhirdető szervezetté? b) Milyen csodálatos ajándékról gondoskodott Isten az első keresztények számára, és mi volt ennek a célja?

¹⁰ Attól a perctől kezdve, hogy i. sz. 33-ban megalakult a keresztény gyülekezet, nyomban evangelizáló szervezetnek bizonyult. Mintegy 120 főből álló legelső tagsága nem vesztegette az időt, hanem azonnal hozzáfogott a Királyság prédikálásához. Az isteni feljegyzés arról tanúskodik, hogy „mindannyian beteltek szent szellemmel, és kezdtek beszélni”. Kérjük, hogy figyeld meg: mindannyian, tehát nem csupán néhányan, kezdtek beszélni az „Isten nagyszerű dolgairól” (Cselekedetek 2:4, 11). Ez annak bizonyítéka volt, hogy Isten ereje és bölcsessége teljesen áthatotta azokat a fogékony imádókat az olyan nyelveken való tanúskodás képességével, amelyeket soha nem tanultak az iskolában. Csodatétel szilárdította meg tehát a jó hír prédikálásának alapján nyugvó keresztény gyülekezetet.

11. Hogyan hangsúlyozta Péter, hogy minden egyes kereszténynek prédikálnia kell?

¹¹ Még aznap, néhány órával később, Péter Joel próféciáját idézte és az újonnan megalapított keresztény gyülekezetre alkalmazta: „’És az utolsó napokban’ — mondja Isten — ’kitöltök szellememből mindenfajta testre, és fiaitok és leányaitok prófétálni fognak és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; sőt férfi rabszolgáimra és nő rabszolgáimra is kitöltök azon a napon szellememből, és ők prófétálni fognak’” (Cselekedetek 2:17, 18; Joel 2:28, 29). Tehát minden kereszténynek evangéliumhirdetőnek kellett lennie. Férfiak, nők, sőt fiatalok is részt kellett hogy vegyenek a prófétálásban, vagyis Isten jó híre prédikálásában.

A figyelmeztetés is az evangéliumhirdetéshez tartozik

12. Miért nem jelent mindenkinek jó hírt az Isten Királyságáról szóló üzenet?

¹² Isten Királyságának üzenete nem mindenki számára jó hír, mert a pusztulásra való figyelmeztetést is magába foglalja. A jelen romlott rendszernek és minden támogatójának távoznia kell a színtérről ahhoz, hogy a jó hír tartós haszonnal járjon (Példabeszédek 21:18). Jehova becsületes szívű imádói nem formálhatják át Paradicsommá ezt a földgolyót, ha a gonoszság továbbra is itt maradhat, hogy tönkretegye szépségét. A jó hír fő Támogatója nemcsak arra adott parancsot, hogy „a jóakarat esztendejét” hirdessük, hanem arra is, hogy bejelentsük „a mi Istenünk bosszúállása napját” (Ésaiás 61:2). Ugyanúgy a Jelenésekben említett angyalok közül az egyiknek szavai így szóltak: „Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének órája” (Jelenések 14:7).

13. a) Milyen volt az első keresztényeknek az igehirdetéssel kapcsolatos beállítottsága? b) Mutasd meg egy írásszöveg segítségével, hogy az első keresztények mennyire érzékelték a prédikálás sürgősségét.

¹³ Érzékelve a munka sürgős jellegét, az első századi keresztények igyekeztek minél gyorsabb ütemben terjeszteni a jó hírt. A jó hírnek erről a vonásáról is fel lehetett ismerni őket. Az Encyclopaedia Britannica magyarázata szerint: „A keresztények végidő-várása sohasem állt pusztán az Isten eljövendő Királysága utáni tétlen sóvárgásból, hanem hihetetlen aktivitásban és az erőfeszítéseknek abban a felgyorsulásában jutott kifejezésre, amellyel igyekeztek a világot előkészíteni Krisztus visszatérésére és a Királyság eljövetelére.” A gyülekezeteket rendszeresen figyelmeztették a közeli végre és a felkészülésre. Az apostolok jól felfogták, hogy a sürgős evangéliumhirdetés a keresztényiség lényeges része, ha el akarnak jutni minden emberhez, mielőtt eljön Isten bosszúnapja. Ennek eredményeként a keresztényiség gombamódra terjedt (Róma 10:13, 14; 1Thessalonika 5:2, 6; 2Péter 3:11–14).

14, 15. Hogyan befolyásolta a történelmet az evangéliumhirdetésbe vetett hit és bizalom?

¹⁴ Jóllehet a Királyság-üzenet tiszta csengése eltompult és hamissá lett az első század után, még mindig nagy erővel tartotta magát a vég várása. Egyes történészek szerint például a nyugati féltekére induló 15. századi Columbus-expediciót részben az a meggyőződés is befolyásolta, hogy gyorsan elérkeznek Indiába és elviszik oda is a jó hírt, mielőtt Krisztus visszatérne. A későbbi népvándorlást, mint például a 17. századi puritánok kivándorlását, a 18. századi baptista, kvéker és metodista mozgalmakat Amerika irányába, valamint a 18. és 19. századi német kivándorlást Oroszországba és Palesztinába, mind hasonló nézetek siettették.

¹⁵ Elmondhatjuk tehát, hogy a Jézus Krisztus által elindított evangéliumhirdető munkának messze kiható és hosszan tartó hatásai voltak? A történelem válasza: Igen! Bár az evangéliumhirdetés nem mindig úgy ment végbe, ahogy Krisztus meghagyta, mégis nagy hatással volt a világra. Az Encyclopaedia Britannica így zárja a „Keresztényiség” címszó alatti magyarázatát: „A keresztényiség az a szellemi erő, amely minden más tényezőnél erőteljesebb befolyást gyakorolt az emberi történelemre és mélyebb változásokat idézett elő benne.”

Modernkori evangéliumhirdetés

16. a) Milyen következtetésre juthatunk az első századi keresztényekkel kapcsolatosan? b) Milyen kérdés vetődhet fel a modernkori tanúskodással kapcsolatban?

¹⁶ Az isteni és a történelmi feljegyzések vizsgálata egy igen fontos következtetést eredményez: az összes első századi keresztények evangéliumhirdetők voltak. Ha valaki keresztény akart lenni és az is akart maradni, annak rendszeresen kellett prédikálnia. Ez talán ma kevésbé kifinomult, ízléstelen imádati forma, minden modern vonzás nélkül? Az emberek szemében talán igen, de Isten szemében nem az! (Példabeszédek 16:25; Jeremiás 8:9).

17. Hogyan állították helyre Jehova Tanúi az igehirdetés igazi jellegét?

¹⁷ Jehova Tanúi modernkori története azt mutatja, hogy ők teljesen helyreállították a Királyságról szóló örömüzenet tiszta, hamisítatlan csengését. Krisztus parancsának engedelmeskedve szorgoskodnak a minden eddiginél teljesebb evangelizáló munka kiterjesztésén. Az egész földre kiterjedő tanúskodást ugyanis el kell végezni, mielőtt eljön a jelenlegi rendszer vége (Máté 24:14). Az elmúlt 100 esztendőben éppen erre összpontosult Jehova Tanúi minden erőfeszítése. Az Őrtorony legelső száma, az akkori Sioni Őr Torony és Krisztus jelenlétének hírnöke így fejezte ki a folyóirat célját:

„Ez a ’Sioni Őr Torony’ első évfolyamának első száma, és nem mulaszthatja el közölni kiadásának célját. Ugyanis azt, hogy az ’utolsó napokban’ élünk . . . és azt szeretnénk, ha a ’hit háza népe’ teljesen tisztában lenne ezzel a ténnyel” — 1879 július.

Később, 1884-ben, Jehova Tanúi mint evangéliumhirdető társulat, egy testületet hozott létre. Célját az Alapszabályzat második cikkelyében így fogalmazta meg:

„A Testület megalakításának célja: a bibliai igazságok terjesztése különböző nyelveken traktátusok, brosúrák, tanulmányok és egyéb vallásos tárgyú iratok segítségével, és minden egyéb törvényes eszközzel.”

Vajon ezek az eszközök betöltötték meghirdetett céljukat? A történelem igennel válaszol erre.

18. Hogyan ragadta meg a világ figyelmét Jehova népének evangéliumhirdető munkája?

¹⁸ Jehova Tanúi evangéliumhirdető munkájára felfigyelt a világ. A hírközlő eszközök, a bíróságok és a történelemkönyvek egyaránt megfigyelhették és megjegyezhették őket. Az Őrtorony egynyelvű legelső számának havi 6000 példányától a jelenleg 102 nyelven megjelenő 10 050 000-es példányszámig, minden vallásos folyóirat közül a legelterjedtebbé lett. S az a néhány ezer óra, amelyet minden évben az evangéliumhirdető munkában töltöttek el a 19. században, olyan nagy mértékben megnövekedett, hogy 1982-ben már több mint 384 millió órát fordítottak a tanúk a prédikálásra, 286 millió irodalomanyagot terjesztettek el, és több mint másfél millió családban nyújtottak ingyenes bibliai oktatást 205 országban és területen. Mindezt viszonylag csekély létszámmal: 2 477 608 hírnökkel érték el 1982-ben.

19. a) Kinek tulajdonítják Jehova Tanúi a világméretű evangelizáló munkájuk sikerét? b) Ha te is evangéliumhirdető vagy, vajon mit kell tenned a Máté 10:7. verse szerint?

¹⁹ Vajon Jehova Tanúi a saját szellemi képességeiknek és erejüknek tulajdonítják ezt a bámulatos teljesítményt? Egyáltalán nem. Mindennek érdeme a mi bölcs és hatalmas Jehova Istenünket, az első Evangéliumhirdetőt illeti meg. Nos, ezek után mi a szándékod? Ha belátod, hogy milyen szerepe van az evangéliumhirdetésnek az igaz imádatban és őszintén szeretnéd elnyerni Jehova jótetszését, akkor hétről hétre rendszeresen hirdesd a jó hírt, ahogyan Jézus megparancsolta: „MENJETEK, PRÉDIKÁLJATOK!” (Máté 10:7).

Olyan vagy-e, akit Isten szívesen választ magának?

„A világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket” (1KORINTHUS 1:27).

1. Miért választották sokan azt, hogy bolondnak tűnjenek a világ szemében?

VAJON elvetnéd — mint jelentéktelen dolgot — azt, amit fontos feladatnak tartasz, egyszerűen azért, mert mások bolondságnak vagy a gyengeség jelének tartják? Természetesen senki sem szereti, ha bolondnak vagy gyengének bélyegzik: még a gyermek sem örül ennek. De tételezzük fel, hogy a teljesítendő fontos feladatra egy igen nagytudású méltóságtól kapsz megbízást. Nos, nem lennél-e kész lenyelni büszkeségedet és elfogadni a feladatot? A történelem folyamán sok millió ember éppen ezt tette. Vajon miféle feladatot vállaltak ők, és kitől kaptak rá megbízást? Választ kapunk erre, ha elolvassuk Pál első levelét, melyet az ókori Korinthusban élő keresztényeknek írt.

2. Milyen tevékenységet tekint bolondságnak ez a világ?

² Pál arra intette az ottani keresztényeket, hogy imádatukat ne arra alapozzák, ami csupán csak népszerű. Ezt írta nekik: „Mert a kínoszlopról szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megmentésben részesülünk, Isten ereje. Mert meg van írva: ’Elvesztem a bölcsek bölcsességét és az értelmesek értelmét elvetem.’ Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol a dolgok e rendszerének vitázója? Nemde bolondsággá tette Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége által nem ismerte meg Istent isteni bölcsességében, Isten jónak látta, hogy a hirdetett dolog bolondsága által tartsa meg a hivőket” (1Korinthus 1:18–21).

3. Milyen — a világ szemében bolondságnak tűnő — üzenetet szándékozik Isten terjeszteni az egész világon?

³ Az e világi úgynevezett bölcsek és értelmesek számára bolondságnak tűnik az olyan Krisztusról szóló beszéd, aki életvérét ontotta a kínoszlopon. Kinevetik azt a gondolatot, hogy a Krisztus áldozatába vetett hit által az ember örök életnek örvendhet egy igazságos új rendszerben. Hogy ez a Krisztus feltámadt a halottak közül és ma hatalmas Királyként uralkodik Isten mennyei Királyságában, szerintük merő fantázia. Isten feltett szándéka azonban az, hogy ezt a szívderítő üzenetet az egész világon ismertessék. Ezért mindenki, aki szeretne Isten szolgája lenni, prédikálni tartozik a Királyságnak ezt a jó hírét. Mivel pedig ez az üzenet bolondság a világ bölcsei és értelmesei szemében, vajon kiket használ fel Isten annak prédikálására? Nos, figyeljük meg, mit válaszol erre Isten Szava:

4. a) Kiket használ fel Isten az üzenetének prédikálására? b) Milyen hatással van e világ bölcseire az, ahogyan Isten kiválasztja az ilyen személyeket?

⁴ „Mert tekintsétek csak a tőle való elhívástokat, testvéreim, hogy nem sok test szerinti bölcs hivatott el, nem sok hatalmas, nem sok előkelő származású; hanem a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőteleneit választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ megvetettjeit és lenézettjeit választotta ki Isten, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy ne dicsekedhessék Isten előtt egy test sem” (1Korinthus 1:26–29).

5. Mi határozza meg, hogy olyan vagy-e, akit Isten szívesen kiválaszt magának?

⁵ Vajon te az a típusú egyén vagy, akit Isten szívesen választana magának arra, hogy részt vegyél az Isten akarata szerint ma végbemenő munkában? Ha igen, akkor ez azt jelenti, hogy fel kell készülnöd rá: a világ bolondnak fog tekinteni. „E világ bölcsessége ugyanis bolondság Isten előtt” — mondja a Biblia (1Korinthus 3:19). Tehát ahhoz, hogy Jehova Isten eredményes szolgája lehess, késznek kell lenned úgy viselkedni, ami bolondságnak tűnik a világ szemszögéből. Vajon vannak-e történelmi példák arra, hogy nemcsak Isten szolgáit tekintették bolondnak a világi emberek, hanem Isten is bolondnak tekintette a világ bölcsességét?

Múltbeli példák

6. Miért tűnt Noé tevékenysége bolondságnak a világ szemében, holott Isten bölcsességét tükrözte?

⁶ Emberileg nézve Noé is bolond feladatot vállalt, ámde nem Isten szemszögéből nézve! Képzeld csak el, hogy a szárazföldön egy óriási méretű, ládához hasonló, mintegy 1 300 000 köbláb (36 800 köbméter) űrtartalmú alkalmatosságot kellett megépítenie, amely alkalmas arra, hogy a víz felszínén ússzon. Ez valóban nevetséges vállalkozásnak tűnhetett! De az is abszurd ötletnek tűnt az emberek előtt, hogy Jehova Isten véget vet a világnak. Szerintük Noé megbolondult, amikor ilyen üzenetet hirdetett (2Péter 2:5). Pedig éppen az ő életmódjuk és az ő cselekvési módjuk bizonyult bolondságnak Isten előtt. Ők pusztították a földet, ők ingerelték haragra Istent (1Mózes 6:5). Noé hajlandó volt eltűrni, hogy bolondnak tekintsék Isten bölcsességének és hatalmának megnyilvánulásával kapcsolatban.

7. Miért tűnt Mózes viselkedése bolondságnak, ámde mi lett a kimenetele?

⁷ Vajon te is hajlandó lennél Isten kedvéért lemondani jólétről és méltóságról, és inkább eltűrni a rossz bánásmódot? Mózes ezt tette. Jóllehet „megtanították Egyiptom minden bölcsességére”, készségesen ott hagyta azt az életmódot, hogy magára vegye Isten felkentjének bélyegét (Cselekedetek 7:22; Zsidók 11:24–26). Mózes viselkedése bolondságnak tűnt az egyiptomi világ előtt, mégis a világi bölcsesség bizonyult bolondságnak, amikor Egyiptom bölcs férfiait megszégyenítette a 10 csapás, és amikor a nemzet katonai erejét Isten megsemmisítette a Vörös-tengerben. Ezek a példák azt mutatják, hogy az emberek bölcsessége valójában bolondság Isten szemében. A Mindenható bölcsességével és hatalmával semmi sem mérhető össze!

8. a) Milyen társadalmi szintről származott az első keresztények nagy többsége? b) Mégis milyen hatással volt az ő prédikálásuk e világ bölcseire?

⁸ És mi volt a helyzet az első keresztényekkel? Egy történelemprofesszor ezt írta: „A korai keresztények közül legtöbben egyszerű származású emberek voltak, a nagyobb városok kézműves-kereskedő osztályának alacsonyabb rétegeiből kerültek ki” (The Ancient World — A régi világ. Szerzője: Joseph W. Swain) Krisztus első századi követői valóban átlagemberek voltak, s erre a tényre az ellenségeik szívesen hívták fel a figyelmet (Cselekedetek 4:13; János 7:48). Ámde a Krisztus követőinek szavaiban megnyilvánuló bölcsesség megszégyenítette a világi bölcseket. Ez utóbbiak képtelenek voltak felfedni Isten szent titkait a Krisztussal és a Királysággal kapcsolatban; az efféle beszéd bolondság volt számukra. Amint a Biblia mondja: „Ezt [a bölcsességet] senki sem ismerte fel a dolgok e rendszerének uralkodói közül, mert ha felismerték volna, nem szegezték volna kínoszlopra a dicső Urat” (1Korinthus 2:7, 8).

Az evangéliumhirdetés isteni munkája

9. a) Ki volt valójában Jézus tanításának fő Forrása? b) Mit hagyott meg Jézus a tanítványainak azzal kapcsolatban, hogy az arra érdemeseknek prédikálják a Királyság üzenetét?

⁹ Jézus Krisztus Isten bölcsességét nyilvánította ki abban a példában, amit saját maga mutatott, és azokban az utasításokban, amelyeket az evangéliumhirdetéssel kapcsolatban adott. Ezt mondta: „Én semmit sem cselekszem önmagamtól, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket” (János 8:28). Jézus közvetlenül az emberekhez intézte a Királyság üzenetet. Tanította őket nyilvánosan és az otthonukban. Tekintsük át egy pillanatra a tanítványainak adott utasításait, amikor a 12, majd pedig a 70 tanítványt kiküldte az evangéliumhirdető munkára. Ezek az utasítások elolvashatók a Máté 10:1–14 és a Lukács 10:10–12 versében. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy keressék fel az embereket: „Amelyik városba vagy faluba bementek, ott érdeklődjetek, ki méltó arra” — mondta. Igen, meg kell keresni azokat, akik meg akarják hallgatni a tanítást. És mit kellett mondaniuk a tanítványoknak? „Prédikáljatok, és mondjátok: ’Elközelített hozzátok a mennyek Királysága’” — utasította őket Jézus (Máté 10:7).

10. a) Milyen útmutatást adott Jézus arra vonatkozóan, hogy miként kell megközelíteni a házigazdát? b) Mit kellett tenniük a tanítványoknak, ha nem tapasztaltak érdeklődést? c) Mit mondhatunk a Jézus utasításaiban rejlő bölcsességről?

¹⁰ Jézus még arra is adott irányelveket, hogy milyen módon kell megközelíteni a házigazdát. Azt mondta: „Bárhol beléptek egy házba, először azt mondjátok: ’Béke legyen ennek a háznak!’ És ha van ott a békének barátja, a ti békétek megnyugszik rajta. De ha nincs, békétek visszatér hozzátok” (Lukács 10:5, 6). Ott kellett maradniuk azoknál, akik kedvezően reagáltak a tanítványok által prédikált Királyság üzenetre. Ha azonban a házigazdát nem érdekelte az igazság, tovább kellett menniük. Valóban milyen egyszerű, egyáltalán nem bonyolult utasítások, mégis sajátosan elegendő ahhoz, hogy megmutassák a mai evangéliumhirdetőkig minden idők hírnökeinek, hogy mit mondjanak és hogyan mondják azt! Nem ezt várnád el vajon Isten bölcsességétől?

11. a) Jézus útmutatása szerint miről kellett szólni a tanítványai által közvetített üzenetnek? b) Mit kel tennünk, hogy hatékony legyen a Királyság-prédikálásunk? c) Hogyan használhatnál fel írásszövegeket annak bizonyítására, hogy a Királyság meg fogja oldani a bekezdésben felsorolt problémákat?

¹¹ Amint már korábban megemlítettük, az evangéliumhirdetők üzenetének magva, veleje, lényege a Királyság. „Mondjátok nekik: ’Elközelített hozzátok az Isten Királysága!’” — parancsolta Jézus (Lukács 10:9). Ezt kell szem előtt tartanotok, mivel evangéliumhirdetői felelősségetek abban van, hogy segítsetek hallgatóitoknak megérteni, mennyiben igazán jó hír számukra a Királyság. Meg kell tehát próbálnotok kinek-kinek a szükségleteihez szabni, szinte egyénivé formálni a Királyság üzenetet. A hallgatók szükségletei és érdekei szerint miért ne hangsúlyoznád ki tehát azt, ami a legjobban vonzza őket? Rámutathatsz például arra, hogy valósítja meg a Királyság Istennek azt a szándékát, hogy Paradicsommá tegye ezt a földet, ahol az emberek örökké élhetnek. Felhasználhatsz erre olyan írásszövegeket, mint például az Ésaiás 45:18 és a Zsoltárok 37:29. Azután pedig az adott írásszövegek felhasználásával megmutathatod, hogyan fogja megoldani a Királyság az alábbi problémákat:

Betegség: Ésaiás 35:5, 6; Jelenések 21:3, 4.

Halál: Ésaiás 25:8; 26:19; János 5:28, 29; 1Korinthus 15:26.

Élelmiszerhiány: Ésaiás 25:6; Zsoltárok 67:6 [Károli 67:7]; 72:16.

Lakás: Ésaiás 65:21–23.

Háború: Zsoltárok 46:8, 9 [Károli 46:9, 10]; 72:7, 8.

Bűnözés és erőszak: Zsoltárok 37:9, 10; Példabeszédek 2:22.

Szennyeződés: Jelenések 11:18.

12. a) Hogyan tudja az igehirdető meghatározni, hogy kinek mire van szüksége? b) Mi a titka annak, hogy valakiből jó evangéliumhirdető legyen?

¹² De hát hogyan tudjuk megállapítani, hogy a hallgatóknak mire van szükségük? Nos, először is légy jó hallgató, készséggel hallgasd meg, nekik mire van szükségük. Tegyél fel kérdéseket, figyeld meg jól a válaszaikat, és ne vonulj azonnal védekezésbe, ha nem úgy válaszolnak, ahogyan szeretnéd. Egy tanú, aki több mint 25 éven át igen tevékenyen hirdette a jó hírt, megjegyezte: „Igyekszem azonnal bevonni a házigazdát a beszélgetésbe. Így megtudom, hogy mi érdekli, s nem folytatom mindjárt azzal, amit mondani szeretnék neki.” Egy másik tapasztalt evangéliumhirdető így nyilatkozott: „Az elhadart prédikáció esetleg eljut a fülükig, azután pedig a széllel együtt tovaszáll.” A hatékony, eredményes igehirdetés kulcsa: őszintén érdeklődni az emberek iránt, ahogy Jézus tette (Máté 9:36–38). Hadd lássák az emberek, hogy te valóban hiszel a jó hírben, amit elviszel hozzájuk. Ahogyan az egyik tanú kifejezte: „Ha gépiesen beszélsz, azt a következtetést vonják le: nincs benned meggyőződés!”

Egy igen lényeges igehirdetési mód

13. Hogyan mutatja meg a Biblia, hogy az első keresztények megfogadták Krisztusnak a prédikálásra vonatkozó utasításait?

¹³ Amint láttuk, Jézus Krisztus arra buzdította követőit, hogy közvetlenül az emberek otthonába vigyék el a Királyság üzenetét. Utasításait követve, az apostolok is Isten bölcsességét nyilvánították ki, amikor ezt a lényeges igehirdetési módot alkalmazták. A bibliai feljegyzés elmondja: „És mindennap a templomban és házról házra továbbra is szünet nélkül tanítottak és hirdették a Krisztus Jézusról szóló jó hírt” (Cselekedetek 5:42). Később Pál apostol áttekintette a hivőtársaival együtt végzett evangéliumhirdető munkáját és megállapította: „Nem tartózkodtam attól, hogy elmondjam nektek mindazt, ami hasznotokra volt, sem attól, hogy tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként. Hanem alaposan tanúskodtam mind zsidóknak, mind görögöknek az Isten iránti bűnbánatról és az Úr Jézus Krisztusba vetett hitről” (Cselekedetek 20:20, 21).

14. Mi bizonyítja a házról házra történő evangéliumhirdetési módszer eredményességét?

¹⁴ Bár Isten szolgáit általában kigúnyolták és bolondnak tekintették, mivel a Királyság-prédikálásnak ezt az apostoli módszerét alkalmazták, hatalmas sikere mégis azt mutatja, hogy Isten helyeslésével találkozott. Bryan Wilson brit szociológus elemezte Jehova Tanúinak Japánban elért sikerét és jelentette: „A Tanúvá lett személyek többsége [58,3 százalék] kijelentette, hogy egy hírnök házról házra történő igehirdetése keltette fel az érdeklődését.” Néhány évvel ezelőtt pedig a New York-i St. Joseph Szeminárium katolikus lelkésze, John A. O’Brien elmondta mintegy 200 papból álló hallgatóság előtt: „Szent Pál tüneményes sikereinek titka abban rejlik, hogy fáradhatatlanul alkalmazta a megtérők házankénti felkutatásának módszerét. A sors iróniája, hogy ezt az apostoli módszert ma éppen a nem katolikus szekták, különösképpen Jehova Tanúi alkalmazzák.”

Miért végezzük tervszerűen az igehirdetést?

15. Miért szükséges időtervet készíteni a házankénti prédikáló tevékenységre?

¹⁵ Ha valamilyen fontos dologról van szó, ugye lényeges a pontos időrend? Bizonyosan meghatározott időrend szerint étkezel és alszol, valamint úgy jársz iskolába vagy dolgozol. Ha az ember valamit el akar végezni, munkatervet szokott készíteni. Ugyanezt mondhatjuk el a házankénti prédikálásról is. Mivel Sátán, az Ördög azért harcol, hogy az Isten Királyságának jó híre ne juthasson el az emberekhez, szükségünk van jó munkatervre, hogy rendszeresen végezhessük a Királyság prédikálását. Máskülönben könnyen úgy járhatunk, hogy ’nem jut időnk’ erre a munkára (1Korinthus 9:16). Sátánnak az a célja, hogy ez az utóbbi történjen.

16. Milyen példák bizonyítják, hogy mennyire értékes a prédikáló tevékenységhez készített időterv?

¹⁶ Egy orvos, aki már több mint 25 éve Tanú, elmondja, hogy szerinte is nagy szükség van munkatervre az evangéliumhirdetéshez. Egy hatalmas állattenyésztő farm tulajdonosa az Egyesült Államokban, ezt mondja: „Úgy 1944 táján döbbentem rá, hogy csak úgy juthatok el a szolgálatba, ha egy bizonyos napot állítok be rá a munkatervembe.” Egy keresztény vén, aki egyben ügyvéd is, szintén azt tartja, hogy határozott munkaterv teszi képessé arra, hogy átlagosan 15 órát töltsön havonta a prédikáló tevékenységben. Ha valamilyen jogászi ügyet kell intéznie szombaton, azt feltétlenül délutánra teszi, a délelőtti szántóföldi szolgálat utáni időre. (Vö. Kolossé 4:5.)

Méltó módon képviseljük Istent!

17. Hogyan kell gondot fordítanunk az öltözékünkre, amikor evangéliumhirdetést végzünk?

¹⁷ Bár a világ talán bolondnak tart minket, amiért az életadó üzenetet hirdetjük, nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy külső megjelenésünkkel semmiképpen ne rontsuk le a létfontosságú üzenetünk értékét. A szélsőséges öltözködés — akár túl divatos, akár elhanyagolt — könnyen ezt eredményezheti. A gazdagabb vidéken a szokásosnál több gondot kell fordítani a külső megjelenésre és az öltözködésre. Vajon azt jelenti ez, hogy talán költséges ruházatra van szükségünk? Egyáltalán nem. Egy sikeres evangéliumhirdető, aki férjével együtt sokat utazik, gondosan megfigyeli, hogy azon a területen hogyan öltözködnek az emberek. Azután igyekszik a helyi szokásokat visszatükröző szerény divatot kiválasztani. A jelenleg meglevő legszerényebb ruházatunk is elegendő ehhez, ha öltözetünk tiszta, jól vasalt és rendes. Ha mondjuk zakót hordasz, vajon felvarrod-e az esetleg leszakadt gombokat? Ha pedig nyakkendőt kötsz, eltávolítottál-e róla minden foltot? Ha munkacipőt hordasz, fényesre van-e tisztítva? Ne feledd: tiszta, méltó megjelenésed tiszteletet parancsol az általad közvetített üzenet iránt! (Titus 2:10).

18. a) Szemléltesd, milyen fontos úgy öltözködni, hogy az a helyi jó szokásokat tükrözze! b) Miért kell kerülni az öltözködésbeli túlzásokat?

¹⁸ Mivel az egyik testvérnő több gondot fordított a külső megjelenésére, elmondhatta, hogy az a hölgy, aki korábban szóba sem akart vele állni, meghívta az otthonába. Egy kellemes bibliai beszélgetés után a háziasszony megkérdezte: „Mondja, melyik egyházat képviseli?” „Jehova Tanúit” — hangzott a válasz, ami igen meglepte a háziasszonyt. Addig soha nem engedte be Jehova Tanúit a házába. Amikor a testvérnő megkérdezte, hogy vajon őt miért engedte be, a háziasszony azt válaszolta: azért, mert a tanú „olyan jó megjelenésű” volt. Rendszeres bibliatanulmányozás lett a folytatása. Másrészt szerényebb környezetben a túl jól öltözöttség azt a benyomást keltheti, mintha azt gondolnánk: ’Lám, én különb vagyok nálad!’ Tehát függetlenül attól, hogy milyen területen munkálkodunk vagy kinek prédikálunk, ruházatunk és külsőnk mindig olyan legyen, hogy a Királyság üzenetre hívja fel az emberek figyelmét, ne pedig elterelje attól (1Korinthus 9:19–23).

19. a) Hogyan lehetünk olyanok, akiket Isten szívesen választ magának? b) Milyen példát állított fel Krisztus ezen a téren? c) Milyen kiváltságra számíthatsz, ha hajlandó vagy megengedni, hogy a világ bolondnak tekintsen?

¹⁹ Valóban, rajtad múlik, hogyan válaszolhatsz a kérdésre: Olyan vagyok-e, akit Isten szívesen választ magának? Az ő választása nem a szellemi képességeken vagy a világi pozición alapszik. Választásának kulcsa sokkal inkább az a készség, amellyel Isten munkáját az ő módja szerint szeretnénk végezni még akkor is, ha emiatt bolondnak vagy gyengének tart minket a világ. Jézus Krisztus állította fel a példát ebben is. Hajlandó volt elviselni, hogy bolondnak tekintsék a kortársai, hogy „az Isten bölcsessége” lehessen a tanítványai számára (1Korinthus 1:30). Ha te is kész vagy hirdetni a Királyság üzenetét, amelyet bolondságnak tart ez a világ, azok között leszel, akiket Jehova Isten tanúiként használ fel, és te is elnyered az örök élet ajándékát az ő igazságos új rendszerében!