Előre, Királyság miniszterei!

„Végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd” (2Timóteus 4:5).

1. Milyen éles ellentét van Nagy Babilon és Jehova tanúi szellemi állapota között?

MANAPSÁG sok országban hervadozik a hamis vallások szellemi legelője, a vizek pedig, amelyeken Nagy Babilon ül, kiszáradóban vannak. Ez Ésaiás egyik próféciáját juttatja eszünkbe, amely napjainkban teljesedik, nevezetesen az Ésaiás 65:13: „Íme, szolgáim esznek majd, ti viszont éheztek. Íme, szolgáim isznak majd, ti pedig szomjaztok. Íme, szolgáim örvendeznek majd, ti pedig a szégyentől szenvedtek.” Ez azért van így, mert Jehova népe valóban a Királyságot keresi először, s mindent elkövet, hogy Jézus Krisztus, Isten Király-fia kezében összpontosuló Isten Királyságának a jó híre az egész földön hirdettessék (Jelenések 14:6–8; 16:12; 17:5, 15).

2. Kiknek kötelessége előre haladni, mint a Királyság miniszterei?

² A parancsoló felhívás ma így szól: ’Előre, Királyság miniszterei!’ Minden Jehova tanúja, mint a mi Urunk Jézus Krisztus követőiből álló testület fel kell figyeljen e felhívásra. A felvigyázói tisztséget viselőknek éppúgy, mint az összes többieknek, férfiaknak, nőknek, fiú- és leánygyermekeknek kötelessége kiállni Isten Királysága mellett (Zsoltárok 145:10–12; 148:12, 13; 2Timóteus 4:2, 5). Ez tény, még akkor is, ha néhányan a körülményeik miatt nem képesek annyit tenni, mint a többiek. A tevékenységük azonban emlékeztet bennünket az özvegyasszonyra, aki mindenét odaadta, noha az összeg csupán két sekély értékű pénzdarab volt (Lukács 21:1–4).

3. Milyen mértékben van szüksége az emberiségnek ma a Királyság jó hírére, és mit foglal magában a Királyság üzenete?

³ Szüksége van-e a mai emberiségnek Isten Királysága jó hírére? Ó, de még mennyire kell ez a jó hír! Nagyon is szüksége van rá, nem csupán azért, hogy véget vessen a fájdalomnak, betegségnek, szomorúságnak és halálnak, hanem hogy megszüntessen minden igazságtalanságot, minden gonoszságot, minden bűnt, erőszakot és háborút, igen, hogy felszámoljon minden jogtalanságot, minden hátrányos megkülönböztetést (Ésaiás 9:7). Azáltal, hogy kivonulunk mint a Királyság miniszterei, adunk valamit az embereknek, amiben reménykedhetnek, valamit, ami fenntartja őket, míg a dolgok sátáni rendszere véget ér Armageddonkor. Már a törvénytelenség növekedése miatt is előre kell haladnunk — nemcsak a szeretet és a remény üzenetével, hanem egyben — egy figyelmeztető üzenettel ’a mi Istenünk bosszúállásának napjára’ vonatkozóan (Ésaiás 61:2).

4. Mi legyen a legfőbb indítékunk, hogy Isten Királyságának tevékeny miniszterei legyünk?

⁴ Hogyan tudunk viszont egy helytelen indítékkal telt, önérdek szellemétől uralt világban önfeláldozó szellemmel kitartani, mint Isten miniszterei, akiket a világhoz küldött? Mindenekelőtt, tekintettel Jehova irántunk kifejezett szerető kedvességére, akarnunk kell előre haladni hozzá fűződő szeretetből, mindannak az értékelése miatt, amit eddig tett, amit most tesz, és amit még tenni fog érdekünkben. Ahogy János apostol emlékeztet bennünket, Istent szeretni annyi, mint megtartani parancsolatait; márpedig egyik parancsa az, hogy prédikáljuk az ő Királysága jó hírét (Máté 24:14; 1János 5:3). Ezenkívül Jehova Istent hibáztatják az emberiség bajaiért is, s azzal a rágalommal illetik, hogy ő az örök gyötrelem Istene. A Jehova iránti szeretetünk minden bizonnyal arra indít majd bennünket, hogy mint az ő miniszterei előre haladjunk és segítsünk tisztára mosni nevét az ilyen gonosz rágalmaktól.

5. Milyen további indítékunk van előre haladni Isten minisztereiként?

⁵ Embertársaink iránti szeretetünk is előre visz bennünket mint Isten Királyságának minisztereit. A felebaráti szeretet miatt szellemi érdekeiket, örökkévaló sorsukat saját kényelmünk elé helyezzük. Szeretet indít arra, hogy területünket újból és újból bemunkáljuk időközönként, mégpedig alaposan. Szeretetből végzünk újralátogatásokat és szeretetből vállaljuk a heti bibliatanulmányozás vezetésének kötelezettségét azokkal, akik szeretik az igazságot. Ez azt jelenti, hogy kedvesek, hosszútűrők, szelídek és tapintatosak kívánunk lenni, rokonszenvet és együttérzést tanúsítani.

6. Hogyan fosztana meg az örömtől szolgálatunk elhanyagolása?

⁶ Valóban hiszünk Isten Szavában? Abban azt olvassuk, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35). Ha elhanyagoljuk a szántóföldi szolgálatot, cselekedeteinkből az tűnik ki, hogy valójában nem hisszük el Jézus ezen szavait. Arra is biztosítékot kapunk, hogy ’ha bőven vetünk, bőven fogunk aratni’ is, és ’az adakozó lélek megkövéredik’, továbbá ’aki bőven öntöz másokat, őt magát is bőven megöntözik’. Ezek nem csupán kellemes közhelyek, hanem mellőzhetetlen igazságok és alapelvek, melyek próbára teszik Jehova Isten és felebarátaink iránti szeretetünket, továbbá Isten Királysága iránti lojalitásunkat (2Korinthus 9:6; Példabeszédek 11:25).

7. Hogyan bizonyulhat az ember mentesnek minden ember vérétől?

⁷ De nem csupán mások életéről van szó. Azért is előre kell haladnunk Isten Királysága minisztereiként, hogy mentesek legyünk a vérbűntől. Emlékezzünk Ezékiel 33:2–4 szavaira: „Embernek fia! Szólj néped fiaihoz és mondd meg nekik: ’Ami azt a földet illeti, amelyre kardot hozok, amely föld népe közösen kiválaszt egy férfit és őrállóul teszi meg őt és ő látja a kardot tényleg a földre jönni és megfújja a kürtöt és figyelmezteti a népet, és a halló tényleg meghallja a kürt hangját, és mégsem fogadja el a figyelmeztetést, és a kard jön és elveszti őt, a vére a saját fején lesz.’” Szeretnénk, ha mi is azt mondhatnánk, amit Pál apostol: „Tiszta vagyok minden ember vérétől” (Cselekedetek 20:26, 27).

HOGYAN VÉGEZZÜK A SZOLGÁLATOT?

8. Milyen helyénvaló kérdések merülhetnek fel arról, hogy hogyan lehet teljesíteni ezt a szolgálatot?

⁸ De hát hogyan haladunk előre? Saját erőnkből? Büszke, öntelt viselkedéssel? Testi fegyverekben bízva? Vagy talán a másik végletbe esve, félénken, félszívvel és emberektől való félelmet érezve? Vajon függetlenül fogunk előre haladni, mellőzve azok vezetését, akik elől járnak közöttünk? Egyáltalán nem! Különösen három dolgot kell jól elménkbe vésnünk:

9. a) Hogyan haladhat valaki előre a szolgálatban Jehova erejével? b) Milyen útmutatást ad az 1Péter 3:15 a szolgálatban való viselkedéssel kapcsolatban?

⁹ Az első: Jehova Isten erejével megyünk előre, mint Isten Királyságának miniszterei, akik Isten szellemére tekintünk, hogy indítson, felvilágosítson és erősítsen bennünket. Jehova erejében előrehaladva tudjuk ugyanazt a nyílt szókimondást, őszinteséget és bátorságot kinyilvánítani, amiről Péter és János tett tanúbizonyságot napjaik vallásos tisztviselőivel való bánásmódban (Cselekedetek 4:13). Ugyanakkor ügyelni szeretnénk arra, hogy üzenetünket szelíd modorral és mély tisztelettel közüljük (1Péter 3:15).

10. a) Mit jelent az, hogy valaki Jehova üzenetének ’tiszta hordozója’? b) Milyen tanács van a Filippi 1:10, 11-ben erre vonatkozóan?

¹⁰ A második: Jehova üzenetének tiszta hordozóiként akarunk előrehaladni Ésaiás 52:11 versével összhangban: „Tartsátok tisztán magatokat ti, akik Jehova edényeit hordozzátok.” Jehova mai edényei, Szavának drága igazságai, tiszták, világosak, szépek és jogosak. Ezért mindazoknak, akik őket hordozzák a néphez, erkölcsileg tisztáknak és szellemileg szépeknek kell megmaradniuk. Vajon nem arra hívjuk fel az embereket, hogy tisztuljanak meg erkölcsileg, szabaduljanak meg a test cselekedeteitől, ahogy Jézus ’hívta a bűnösöket megtérésre’ (Lukács 5:32)? Nem kell-e akkor jó példát mutatnunk ezen a téren? Ne feledd, Pál azt tanácsolta a filippibeli keresztényeknek: „Győződjetek meg a legfontosabb dolgokról, hogy szeplőtelenek lehessetek és ne botránkoztassatok meg másokat a Krisztus napjára. És legyetek igazságos gyümölccsel teljesek, amely Jézus Krisztus által van, az Isten dicsőségére és dicséretére” (Filippi 1:10, 11).

11. a) Mennyire fontos az Isten miniszterének ápolt külsővel rendelkezni? b) Kinek a példáját kell tudnunk követni e tekintetben?

¹¹ A harmadik pedig ez: Az előrehaladásunkban mindig szeretnénk illendően öltözni. Hogy miért kívánná Jehova bármely szolgája is az Ördög világának erkölcstelen, lázadó elemeire jellemző stílust utánozni, ezt nehéz megérteni. Miért próbálnál olyan lenni, mint a világ, amelyről azt mondod az embereknek, hogy a végéhez közeledik Isten igazságos cselekedetei által? Miért próbálnál olyan lenni, mint a világ és így feltűnni, mint aki különbözik Jehova népétől? Nem úgy kell-e inkább megjelennünk, mint Jehova népe, és így látszani másoknak, amikor világiak közt vagyunk? Kinek akarunk tetszeni? Kinek a kegyét óhajtjuk elnyerni? Miért ne tekintenénk példának a gyülekezetünkhöz tartozó érett testvérek és testvérnők jól rendezett ruháját és külső megjelenését? Miért ne vehetnénk figyelembe ilyen irányú tanácsot, hogy utánozzuk jó példájukat? (1Timóteus 2:9; 1Péter 3:3, 4, 16, 17).

12. Noha a házról házra prédikálás nehéz lehet, milyen előnyök származnak belőle azoknak, akik részt vesznek benne?

¹² El kell ismerni, hogy nem könnyű némelyeknek házról házra menni az Isten Királyságának jó hírével. De a gyakorlásának értéke és hatásos volta időről időre újra bebizonyosodott (Máté 10:7, 11–13; Cselekedetek 20:20, 21). A házról házra prédikálás módszerének jó felhasználása „védjegy”-ként nyomta rá bélyegét Jehova hű szolgáira. Ez pedig nemcsak azért hatásos, hogy tanúskodunk másoknak, hanem maga a házról házra végzett tevékenység is hasznos mindazoknak, akik részt vesznek benne. Pusztán az a tény, hogy a testünk viszolyoghat tőle, győzelmet jelent a keresztény miniszter számára valahányszor részt vesz benne (1Korinthus 9:16, 27).

GONDOSKODÁS A CSALÁDRÓL ÉS FELVIGYÁZÁS

13. A miniszteri kötelezettség mellett milyen felelősség nehezedik sokakra, s ez milyen egyensúlyt kíván?

¹³ Királyság-miniszteri kötelezettségünkön felül ránk nehezedik a családosok felelőssége is. A családos Királyság-miniszterek, akik előre haladnak, az Istentől kapott szülői szerepüknek megfelelően tanítják a saját gyermekeiket. Az alámerítkezők jó része minden évben azokból a fiatalokból adódik, akiket szüleik neveltek „Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint” (Efezus 6:4). Sajnos ezt a kötelezettséget és lehetőséget néhányan elhanyagolják, saját bánatukra. Előre haladó minisztereknek lenni bizony egyensúlyt kíván. Nem óhajtjuk elhanyagolni házról házra való tevékenységünket azzal a kifogással, hogy alkalmi tanúskodást végzünk; de nem is akarjuk lekicsinyelni a tanúskodásra szolgáló kötetlen alkalmakat sem, mivel házról házra járunk. Hasonlóképpen a szülőknek nem szabad engedniük, hogy a szántóföldi szolgálat és gyülekezeti feladatok annyira igénybe vegyék idejüket, hogy elhanyagolják a családjukat. Elvégre a családjuk szellemi és anyagi szükségleteiről való gondoskodás elsődleges kötelességük (1Timóteus 5:8).

14. a) Hogyan veszíthetik el sokan befektetésüket idő, gond és pénz terén gyermekeik nevelésénél? b) Milyen szükséglet marad meg a gyermekek nevelésénél csecsemőkortól egészen ifjú felnőttkorig?

¹⁴ Igen, a gyermekekre időt, figyelmet és pénzt kell fordítani. Felbecsülték, hogy több ezer dollárba kerül egy gyermek felnevelése, míg eléri a felnőttkort. Egy biztos mód arra, hogy az ember elveszítse ezt a befektetett pénzt és időt, a helyes szellemi felügyelet elmulasztása azok fölött, akiket világra hozott. A bűnöző ifjak rekordtermése tanúsítja, hogy a legtöbb gyermeket magára hagyják a szülők (Példabeszédek 29:15). Csecsemőket és gyermekeket gyakran túlságosan is babusgatnak a szülők, rokonok és mások. ’Milyen okosak! Milyen szépek! Anyuci kislánya, és apuci fiacskája!’ Mindez nagyon igaz lehet. A szülőknek azonban emlékezetben kell tartani, hogy amint ezek a gyermekek elérik a tizenéves kort és azután belépnek a férfikorba vagy női korba, még mindig igénylik a figyelmet és gondoskodást, szeretetet és fegyelmezést, szellemi képzést és nevelést (5Mózes 11:18–21). Ez a szülők keresztényi kötelessége, felelőssége. Isten miniszterei nem felejtkeznek el erről a vállukon nyugvó kötelességükről.

ISTEN MINISZTEREINEK EGÉSZ FÖLDRE KIHATÓ EGYSÉGE

15, 16. a) Hogyan győződhetünk meg arról, hogy Királyság-üzenetünk, amit hirdetünk, elég világos és harsonaszerű azok előtt, akik hallják? b) Milyen segítségünk van arra, hogy az egész földön egybehangzóan beszéljünk?

¹⁵ Vizsgáljunk meg azonban egy másik keresztény miniszteri felelősséget. „Mert ha bizonytalanul harsan a trombita, ki készül csatába?” (1Korinthus 14:8). Ezekkel a szavakkal arra hívta fel Pál apostol Krisztus követői figyelmét, hogy úgy használják a nyelvüket, hogy mások megértsék, amit mondanak. Ma, ha a Királyság üzenete határozott, harsonaszerű felhívás az emberekhez, akkor nekünk szükségszerűen egybehangzóan, összhangban kell beszélni. Az Ésaiás 52:8 így szól: „Figyelj! Őrállóid felemelték hangjukat. Egységes hangon, örömmel kiáltoznak.” Ahhoz, hogy ilyen egységes felhívásban vehessünk részt, alázatosságra és testvéri szeretetre van szükség. Tudjuk, hogy akkor lesz hatásos a tanúskodásunk, ha mindannyian ugyanazt az üzenetet prédikáljuk, főszerepet juttatva Jehova nevének, bölcsességének és szeretetének, valamint Királyságának, mint az emberiség egyedüli reménységének. Az 1Korinthus 1:10-ben Pál azt tanácsolja nekünk, hogy mindnyájan egyetértésben beszéljünk.

¹⁶ Nem szabad engednünk üzenetünket valamiféle homályossággal letompítani. Parancsot kaptunk mint Isten miniszterei. Az Ésaiás 61:1, 2 világosan felsorolja, miről szól üzenetünk. Jehova hű és értelmes rabszolgája mindent elkövet, hogy segítsen nekünk egyesült hangon szólni, s ezért több tucat nyelven ad ki Bibliákat, bibliai segédeszközöket, hogy az emberekhez érthető üzenetet lehessen eljuttatni. Mi is kivehetjük a részünket, ha törekszünk terjeszteni a „jó hírt” Jehova imádóinak egyesült testületeként (Zsoltárok 66:1, 2; 68:11).

FORDÍTUNK-E RÁ IDŐT?

17. Milyen becsületes önvizsgálatot kell végeznünk a szolgálatban való részvételünkkel kapcsolatban?

¹⁷ Ami az egyéni előrehaladásunkat illeti, lehetséges-e, hogy emelni tudnánk az időmennyiséget, amit a szolgálatunkra szentelünk? Mindegyik gyülekezeti hírnök közöttünk, aki jó egészségnek örvend, s nem kell gyermeket nevelnie, vagy öreg szeretteiről gondoskodnia, feltehetné magának a kérdést: Mi tart vissza engem a teljesidejű szolgálattól? Lehet, hogy nem értékelem teljes mértékben a Királyság-szolgálat fontosságát? Vagy esetleg az önfeláldozás szelleme hiányzik nálam? Ha nem látod világosan az utat, hogy általános úttörőként szolgálj, tudnál-e helyet biztosítani életedben a kisegítő úttörői szolgálatnak? Ha ezt meg tudnád tenni, biztosan előre haladnál, mint keresztényi miniszter. Becsületes önvizsgálat nyilvánvalóvá teszi előtted, pontosan mit tehetsz egyénileg azért, hogy megnöveld azt az időt, amit havonta eltöltesz mennyei Atyánk és Fia Királyság-kormányzata érdekeinek szolgálatában (Zsoltárok 26:1, 2, 11, 12; Márk 12:28–34).

18. Mi segít megőriznünk a jó viszonyt Jehovával és Krisztus Jézussal?

¹⁸ Jehova Isten és Jézus Krisztus jó példáink lettek azon a téren is, hogy előrelátók és előrehaladók. Hogy egyénenként mi is ilyenek lehessünk, mindenekelőtt jó viszonyban kell lennünk Jehova Istennel. Keményen törekszünk-e megőrizni jó lelkiismeretünket, nem válunk-e gondatlanná semmi olyasmi iránt, ami bemocskolhatná lelkiismeretünket? Felhasználjuk-e kellő mértékben az imádkozás kiváltságát kitartóan? (Róma 12:12). Szakítunk-e időt személyes tanulmányozásra és elmélkedésre? Lehetséges, hogy némi változtatást kell eszközölnünk életvitelünkben, hogy kellő figyelmet szentelhessünk ezeknek a fontos dolgoknak, hogy a szolgálatunk foglalja el az első helyet életünkben, szóban és cselekedetben egyaránt (Efezus 4:22–24).

19, 20. a) Mi a Zsidók 4. fejezetében tárgyalt „Isten Szava”? b) Hogyan bizonyult ez a „szó” élőnek és élesebbnek bármely kétélű kardnál, és miért tekintjük át az 1981-es szolgálati évben végzett munka néhány részletét?

¹⁹ Örömmel számolhatunk be arról, hogy Jehova miniszterei világszerte tevékenyek voltak az elmúlt évben a Királyság ezen jó hírének hirdetésében. Az üzenet mély és tartós hatást gyakorolt tízezrek életére. Isten Szava átformáló erejének hatására csodálatos változások történtek az ilyen személyek életében. Nem kétséges, hogy a „jó hír” üzenete élő és erőt fejt ki, és élesebb bármely kétélű kardnál (Zsidók 4:2, 12, 13). Emellett, amikor Isten Szava elvégzi munkáját a képesített miniszterek kezében, Jehova neve dicsőítve lesz, Királysága pedig kiemelkedik, mint az emberiség egyedüli reménye (Efezus 6:17).

²⁰ Hogy némi bepillantást nyerj abba a munkába, amit Jehova tanúi képesek voltak elvégezni az 1981-es szolgálati év 12 hónapos időszakában, a következő információ kimutatja, mi történt ebben az időben e kis keresztényi csoport egyesült erőfeszítése nyomán a 206 országban és tengeri szigeteken, ahol munkálkodtak (Példabeszédek 25:25). Biztosak vagyunk benne, hogy örömet szerez neked ez a gyors áttekintés Isten minisztereinek 20. századi munkájáról.

Most van itt az ideje hirdetni a Szót

„Mindennap a templomban és házról házra továbbra is szünet nélkül tanítottak és hirdették a Krisztus Jézusról szóló jó hírt” (Cselekedetek 5:42).

1, 2. a) A Királyság-hirdetés milyen első századi eredményeiről olvashatunk a Biblia beszámolóiban? b) Hogyan mutatta ki Jézus a Máté 28:19, 20 és Cselekedetek 1:8 szerint, hogy a hirdetés vagy prédikálás feladata lesz a követőinek?

A SZENT SZELLEM pünkösdi kitöltése nyomán Jézus Krisztus követői megteltek erővel és bátorsággal, hogy szünet nélkül folytassák a tanítást és a Krisztus Jézusról szóló jó hír hirdetését. Milyen eredménye volt munkájuknak abban az első században? Beszámolóval rendelkezünk arról, hogy sokan azok közül, akik Jézus követőinek a beszédét hallgatták, hívőkké lettek. Valóban, 5000-re emelkedett a hívő férfiak száma (Cselekedetek 4:4). Egy másik alkalommal a Biblia beszámolója elmondja, hogy az Úrban hívők száma egyre szaporodott férfiak és nők sokaságával (Cselekedetek 5:14).

² Pünkösd után, nagyon rövid időn belül, szószerint ezrek váltak hívőkké Jézus követői prédikálásának eredményeként, mivel szünet nélkül tanították a Krisztusról szóló jó hírt. Lelkesítő olvasni azok teljesítményéről, akik időszámításunk első évszázadában részt vettek a „jó hír” prédikálásában, rövid idővel Jézus halála és feltámadása után, mihelyt a szent szellem kitöltetett rájuk, hogy elvégezzék ezt a nagyszerű munkát. Az első századi testvéreink és testvérnőink valóban dolgosak voltak, kemény munkát végeztek abban a tevékenységben fáradozva, amellyel az Úr Jézus Krisztus bízta meg őket (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 1:8).

3, 4. a) A modern időkben mikor nyílt tere a prédikáló munka újraéledésének? b) Hogyan vitte előre Jehova a Királyság-prédikáló tevékenységet a kereszténység meghiúsítási próbálkozásai ellenére és milyen eredménnyel tette ezt az emberi történelem legzavarosabb időszakában?

³ Vajon kevésbé van ez így a 20. században? Vizsgáljuk meg a tényeket. Tartsd elmédben a következőket az első századról és a keresztényiség kezdetéről: Egy emberrel, az Úr Jézus Krisztussal kezdődött. A három és fél évnyi rövid idő alatt pedig olyan mértékben növekedett meg, hogy vallásos ellenfelei azt mondták: „Nézzétek, az egész világ követi őt” (János 12:19, Új Katolikus fordítás). Napjainkban, különösen a 19. század vége felé, az idő elérkezett Jehova Isten nagy aratási munkájának megkezdésére, Jézus Krisztus által (Máté 13:24–30, 36–43). A kereszténység évszázadok óta a színtéren volt, de ahelyett, hogy terjesztette volna az igazság világosságát Jézus Krisztusról és a Királyságról, amelyért Jézus imádkozni és amelyet várni tanított, elrejtette annak világosságát a maga sok hamis tanával és tanításaival. Jehovát azonban ez nem akadályozta, amikor közeledett az idő, hogy Fia átvegye a királyi hatalmat. Jehova szent szelleme egy csoport komoly Biblia-kutatón keresztül kezdett éles értelmet adni azoknak, akik szerették az igazságot, őszintén kívánták cselekedni az ő akaratát és végezni a munkáját. Az eredmények lelkesítők az első napok óta éppúgy, mint az első században volt. Becslések szerint közvetlenül a 20. századforduló előtt nem kevesebb, mint 4000 személy vett részt a reménysége nyilvános megvallásában.

⁴ Az 1900. év hajnalától áthidalt 80 év alatt úgy találjuk, hogy Jehova az emberi történelem legzűrzavarosabb időszakában is folyton növelte azoknak a minisztereknek sorait, akik Krisztusnak és a Királyságának jó hírét hirdették (vö. Cselekedetek 16:5).

A SZÓ TERJESZTÉSE

6. a) Kiknek a vallási tanítása volt az uralkodó évszázadokig Közép- és Dél-Amerikában és ez milyen állapotokat eredményezett? b) Milyen változás történt azonban ezekben az országokban?

⁶ A római katolicizmus évszázadokon át uralta Közép- és Dél-Amerika gondolkozását, melynek eredményeként a néptömegek nagyon kevésre becsülték a Biblia igaz tanításait (2Korinthus 4:4). Következésképpen a nép Jézus Krisztusnak és a Királyság jó hírének ismerete nélkül félre volt vezetve, kifosztva és elszélesztve; nagyon hasonló állapotban, mint amilyet Jézus látott az ő napjaiban a zsidók között, akik a farizeusok és írástudók zsarnoksága alatt éltek (Máté 9:36). A 20. században azonban, mivel Isten megáldotta Jehova tanúinak prédikálását ezekben a latin-amerikai országokban, csodálatos változás állt be. Amint a világosság előragyogott a szellemi sötétségben, amely beborította a földet, becsületes, őszinte szívű emberek ezrei gyülekeztek be Jehova szervezetébe (Ésaiás 60:1, 2, 8).

7. Vázold egy 12 éves argentínai kislány szép tapasztalatát?

⁷ A Biblia igazsága kifejtette hatását már minden életkorú személyre és segített nekik állást foglalni Jehova Királysága mellett (Zsoltárok 119:129, 130). Argentínában egy 12 éves hírnök — aki még nem is volt alámerített — nagy örömmel számolt be arról, hogy nyolc házi bibliatanulmányozást vezet. Ez a kislány ezt írta: „Különösen a vakációban annyi időt töltök a házról házra munkában, újralátogatásokkal és házi bibliatanulmányozásokkal, amennyit csak tudok. Mindez a tevékenység boldog örömmel tölt el. Úgy érzem nagy kiváltság Jehova kezében eszközül szolgálni, hogy sok ember megismerje őt, mint az igaz Istent. Azért imádkozom, hogy mindig részem legyen ebben a kiváltságban.” Úgy tervezi, hogy nemsokára alámerítkezik és tovább halad célja, az úttörőszolgálat felé. És ezt egy 12 éves lány írja! Micsoda erőt kapunk a helyes gondolkozásra Isten Szavából!

8. Milyen csodálatos emelkedés történt a Királyság hirdetőinek számában Közép- és Dél-Amerika országaiban 1945 óta?

⁸ 1945-ben a földön pusztító második világháború végén Közép- és Dél-Amerikában, Mexikót is beleértve, mindössze 4720 személy vett részt a Királyság jó hírének prédikálásában. Az 1981-es szolgálati év folyamán ezekben az országokban 373 919 volt a csúcsszáma azoknak a hírnököknek, akik a „jó hírt” prédikálták. Ezekben a száraz országokban az igazság vize valóban elérhető volt, a szomjazók pedig csodálatosan reagáltak. (Vö. János 7:37, 38.)

9. Milyen volt a Királyság-hirdetők helyzete Európában a 20. század kezdete óta?

⁹ A Királyság jó híre mélyen gyökeret eresztett Európa sok országában. A 20. század első napjaitól, sőt néhány országban már korábban is az akkor komoly Biblia-kutatók néven ismert Jehova tanúi a Királyság jó hírét terjesztették a nép között. Németországban például az első tanúskodásokról szóló beszámoló egészen a századfordulóra nyúlik vissza. Charles T. Russell, az Őrtorony Társulat első elnöke 1891-ben tett látogatást Németországban és nyomban elhatározták néhány német nyelvű könyv és röpcédula nyomtatását. Az első német gyülekezeteknek nem sokkal 1891 után vetettek alapot Németországban.

10. Milyen németországi tapasztalat mutatja a házról házra való szolgálat állandó hatásosságát?

¹⁰ Németországban Jehova népe mind e mai napig a házról házra végzett munkát találja leghatásosabbnak Jehova Királysága jó hírének a nép előtti ismertetésére (Lukács 9:1–6). Házról házra munkánál egy házaspár előtt való tanúskodás eredményeként 12-14 személy gyűlt össze a bevezetett házi bibliatanulmányozásra. A család később kivándorolt Ausztráliába, ahol egy férjezett lány kivételével az egész család folytatta a tanulmányozást Jehova tanúival. Az apa és az anya azóta alámerítkezett.

11. Hogyan tekinti egy öregedő, lebénult Jehova tanúja a szolgálatát Nyugat-Berlinben?

¹¹ Egy 84 éves súlyosan lebénult nyugat-berlini testvérnő megjegyzéséből némileg érzékelhetjük, mennyire értékeli az igazságot, és Isten Szavának mostani hirdetésére való szükséget, hogy hátrányos helyzete ellenére is kisegítő úttörői munkát végez. Így nyilatkozik: „Annyira szeretem Jehovát, hogy egyszerűen részt kell vennem a szolgálatban és jelen kell lennem az összejöveteleken, hogy bebizonyítsam ezt neki” (Vö. Zsoltárok 122:1.)

12. a) Milyen mértékben fogadta Olaszország a Királyság jó hírét, különösen 1945 óta? b) Milyen buzdító beszámolót kaptunk Olaszországról, Portugáliáról és Spanyolországról a Királyság-munkát tekintve?

¹² Olaszországban, ahol évszázadokon át a római katolikus egyház ellenőrizte a nép vallási életét, az elmúlt évek eseményei úgy előtérbe hozták Jehova tanúit, mint még soha. Maroknyi, mintegy 90 főnyiből, 1945 óta Jehova tanúi a második legnagyobb vallásszervezetté növekedtek Olaszországban (Ésaiás 60:22). Az 1981-es szolgálati évre a fiókhivatal 90 552 Királyság-hírnökcsúcsról számol be. Most ért meg az idő úgy, mint soha azelőtt a Királyság jó hírének hirdetésére Olaszországban és Európa többi latin országában. Olaszországban, mint említettük, 1945-ben 90 hírnök volt, de Spanyolországban és Portugáliában Jehova egyetlen tanújáról sincs jelentés, hogy prédikálta volna akkor Isten Királysága jó hírét. 1981-ben azonban a hírnökök száma ebben a három országban együttvéve 159 972-re nőtt. Ahogy Jézus mondta: „Az aratás nagy, de a munkás kevés” (Máté 9:37).