Bűn — számít még egyáltalán?

„MINT nemzet, mintegy húsz éve hivatalosan megszűntünk ,bűnt elkövetni.’” Ezt a magyarázatot adja Dr. Karl Menninger a Whatever Became of Sin? (Mi történt a bűnnel?) című könyvében. Megjegyezte, hogy egy amerikai elnök még 1953-ban a bűnt említette, mint a nemzet nagy gondját.

A keleti országokban a bűn fogalma rendszerint nem olyan fontos, mint, mondjuk, a tiszteleté vagy a gyermeki kegyeleté. De a nyugati országokban egykor életbevágóan fontosnak számított. Ha valakit bűn elkövetésével vádoltak, az rendkívül komoly dolog volt. Ma már úgy látszik megváltoztak a dolgok. Ha az emberek elmondják, hogy bűnt követtek el, ezt rendszerint félig mosolyogva mondják. A bűn nem olyan félelmetes már. Vajon így kell ezt tekinteni?

Pontosan mi is a bűn? Az az igazság, hogy sokan már nem is tudják biztosan. Régebben „hét halálos bűn”-ről beszéltek az emberek: gőg, kívánság, kéjvágy, harag, falánkság, irigység és lustaság. Ma ezek a jellemvonások mindennaposak. A gőgöt olyan formában is ösztönzik, mint a nemzeti gőg vagy faji gőg. Nehéz elképzelni hogyan is maradnának fenn a fogyasztó társadalmak az emberek bizonyos mértékű kívánsága, irigysége és falánksága nélkül sok gazdag országban. A házasságtörést, homoszexualitást és paráznaságot megtűrik vagy bátorítják, — a kéjvágy különböző formáit — még néhány vallási vezető is. És a lustaságra még tevékenyen serkentenek is az olyan modern találmányok, mint a televízió.

KINEK A VÉLEMÉNYE?

Néha az emberek azt mondják: ,Nos, mindaddig, amíg hagyod, hogy a lelkiismeretünk Isten-adta segítség annak felismerésére, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha nem lett volna lelkiismeret, az emberi társadalom valószínűleg teljes káoszba és barbarizmusba süllyedt volna (Róma 2:14, 15).

A lelkiismeret azonban félrevezető is lehet. A legtöbb ember például bűnnek tartja a gyilkosságot. Mégis szentesítve volt a gyilkosság Kali, hindu istennő imádói számára éppen úgy, mint a római katolikus inkvizitorok számára a középkorban. Jézus figyelmeztetett: „Eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt képzeli, hogy szent szolgálatot végzett Istennek” (Ján 16:2). Sőt, manapság több mint 50 millió még meg nem született gyermeket ölnek meg minden évben abortusszal, gyakran az ország és a törvény jóváhagyásával.

Továbbá, néhányan figyelemreméltó képességgel rendelkeznek lelkiismeretük hajlítására. Mint ahogy egy államférfi megfogalmazta, a lelkiismeretük inkább „cinkostársuk”, mint „vezetőjük”. Így, nagyon is igaz, hogy az emberek bűnnek tekintik a lopást, ha az ő pénzüket lopják el. De a legnagyobb bűnprobléma az Egyesült Államokban az üzleti bűn, beleértve a tolvajlást, biztosítási csalást, megvesztegetést és visszaütést. Az átlagemberek milliói belemerültek ebbe. Vajon nyugtalanítja őket a lelkiismeretük? Egy cseppet sem. Miért nem? Talán azért, mert nem leplezik le őket, vagy talán mert „mindenki ezt teszi”.

Ezért, míg a lelkiismeretnek szerepe van a bűn felismerésében, úgy látszik vezetésre van szüksége. De honnan jöhet ez a vezetés? Gyakran éppen azok, akik tekintélynek vélik magukat e tárgyban, ellentmondanak maguknak és egymásnak.

A római katolikus egyházban például egy időben bűnnek tartották pénteken a húsevést. Manapság az év legtöbb péntekjén nem számít bűnnek. Sokan csodálkozva kérdik: ,Mi különbség van az akkor és a most között?’

Ugyanez a vallásszervezet súlyos bűnnek tartja a „mesterséges” eszközöket a család nagyságának korlátozására. Mégis sok ember, még katolikusok is, riadtan tekintenek az emberiség robbanásszerű szaporodására és másképpen gondolkoznak. Ezek kétségtelenül egyetértenek Dr. Karl Menninger kommentárjával: „A szívtelenség, közöny, a szaporodás korlátozásának hiánya, vagy tudatlanság és nemtörődömség a világra jövő következmények tekintetében, a legszörnyűbb bűn kifejezésének tűnik előttem.” Melyik a bűn — korlátozni vagy serkenteni a népesség növekedését?

Ilyen dolgok zavart idéznek elő az emberek elméjében. Az Egyesült Államokbeli katolikusok közt végzett újabbkeletű felmérés szerint „a legtöbb katolikusnál hiányzik annak világos felfogása, hogy mi a bűn”. Sokan elismerték, hogy „zavarban vannak azt illetően, hogy mi bűn” és ezért „nem biztosak abban, hogy mit kell meggyónni”.

Néhány értelmiségi személy felvetette a kérdést, hogy van-e még egyáltalán bűn. Szívesebben beszélnek „betegségről” inkább, mint „bűnről”.

Jim Jonesre vonatkozólag, aki a nemrégi tömeges öngyilkosságot meghirdette a követőinek Guyanaban, egy teológus, akit a Time magazin idézett, így magyarázott: „Azt hiszem, ami valóban történt az olyan emberekkel, mint Hitler és Jones, egyszerű pszichológiai betegség. Az egyetlen reagálás — úgy tűnik nekem — csak sajnálat lehet minden ilyen érdekelt iránt, nem pedig erkölcsi iszonyat.”

VALÓBAN SZÁMÍT?

Tekintettel a vélemények ilyen széles körű változataira, megkérdezhetjük, valóban számít még a bűn? Nos, ha törődünk családunkkal és embertársainkkal, reménykedni szeretnénk a jövőben és boldogan kívánunk élni most, elégedetten, akkor erre „igen”-nel kell felelnünk.

A „bűnt” néha úgy határozzák meg, mint „vallásos törvény vagy erkölcsi alapelv megszegése”. A „vallásos törvény” említése eszünkbe juttatja azt a tényt, hogy valójában csak egyedül Az mondhatja meg nekünk hitelt érdemlően, hogy mi a bűn és hogyan kerülhetjük el, Aki az igaz vallás Szerzője, Jehova Isten. Ő teremtette az embert úgy, hogy bizonyos erkölcsi törvények szerint éljen. Ha megszegjük a természeti törvényeket — mint a nehézségi erő törvénye —, annak katasztrófális következménye lehet. Hasonlóképpen, ha megszegjük Isten erkölcsi törvényeit — azaz ha bűnt követünk el — a végeredmény éppen olyan katasztrófális lehet. A Biblia figyelmeztet bennünket: „Ne engedjétek magatokat félrevezetni! Isten nem hagyja magát kicsúfolni. Mert amit az ember elvet, azt fogja learatni is” (Gal 6:7).

A bűnnek az egyénre gyakorolt gyászos hatásáról nyilvánítja ki az Ezékiel 18:4: „Amely lélek vétkezik, az fog meghalni.” Egész nemzetre gyakorolt rossz hatásáról szól a Példabeszédek 14:34, amely ezt mondja: „Igazságosság emeli fel a nemzetet, a bűn azonban a nemzeti csoportok gyalázata.”

Igenis számít a bűn. Saját javunkra felismerhettük mi az és meg kell tanulnunk kerülni. Hogyan lehetséges ez? Lássuk meg a következő cikkekből!

„Minden bolond megveti apjának a feddését, de minden okos megszívleli a rendreutasítást. Az igaznak házában nagy gazdagság van, a gonosznak jövedelme azonban megsemmisül. A bölcseknek ajka terjeszti a tudatos ismeretet, de nem így cselekszik az oktalanoknak a szíve” (Példabeszédek 15:5–7)