Miért nem lehetünk része e világnak

„ŐK nem része a világnak, miként én sem vagyok része a világnak” (JÁNOS 17:16).

1. Jézus szavai szerint milyen bánásmódra számíthatnak az ő követői?

EZ A VILÁG elvetette, gyűlölte és üldözte Jézus Krisztust. Mire számíthatnak az ő követői? Nos, ő ezt mondta nekik: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt. Ha része lennétek a világnak, a világ szeretné azt, ami az övé. De mivel nem vagytok része a világnak, hanem én választottalak ki benneteket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. Gondoljatok a mondásra, amelyet én mondtam nektek: A rabszolga nem lehet nagyobb az uránál. Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak, ha megtarttoták a szavamat, a tiéteket is megtartják majd” (János 15:18–20).

2. a) Melyik az a „világ”, amelytől nagyon is különböznek Jézus követői? b) Ahelyett, hogy kivenné Krisztus követőit a világból, mit tesz Jehova az érdekükben?

² Igen, Jézus követői nagyban különböznek ettől a világtól — az Istentől elidegenedett bűnös emberi társadalomtól. Mivel ez így van, Krisztus tanítványait gyűlölik és üldözik ebben a világban. De mivel nem tanúsítják a világias szellemet, Jézus követői az ő legnagyszerűbb példáját követik, és Jehova őrködik felettük, hogy teljesüljön Krisztus imája: „Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Ők nem része a világnak, miként én sem vagyok része a világnak. Szenteld meg őket az igazság által; a te szavad igazság” (János 17:15–17).

3. Milyen kérdések várnak válaszra e világgal kapcsolatban?

³ Mit jelent az, ha valaki „nem része a világnak”? Vajon azt jelenti, hogy Jézus követői kerüljenek minden kapcsolatot a nem keresztényekkel?

A kersztények nem lehetnek az elszigetelődés hívei

4. Milyen munkát bízott Jézus a követőire, ami lehetetlenné teszi, hogy elszigetelődjenek?

⁴ Jézus biztos nem várta el a követőitől, hogy kizárólagos vallási közösségbe tömörülve elszigeteljék magukat. Inkább az egész világra kiterjedő munkával bízta meg őket, amikor így szólt: „Erőt nyertek majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Judeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig (Cselekedetek 1:8). Azt is megparancsolta nekik: „Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből való embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok mindennap a dolgok rendszerének befejezéséig” (Máté 28:19, 20). Természetesen, mialatt „minden nemzetből való emberek” így tanítványokká lesznek, nem várhatjuk, hogy egész nemzetek együttesen elfogadják Jézus Krisztus tanítását.

5. Milyen bibliailag engedélyezett eszközzel térítjük az embereket az igaz keresztényiségre?

⁵ Egyesek azonban megjegyezhetik: ’Nem tértek-e át egész nemzetek az igaz keresztény hitre? És nem képezik-e azt, amit ma kereszténységnek hívunk?’ Nos, egyes uralkodók valóban meghatározták alattvalóik vallását, és nem késlekedtek erőszakkal is keresztülvinni ezt a döntésüket kegyetlen és barbár eszközökkel. Azonkívül a névleges keresztényiséghez való megtérésben jelentős tényezőt képezett a mitoszbeli pokoltűztől való félelem. (Vö. Prédikátor 9:5, 10.) De milyen messze van ez az igaz keresztény hit szentírásilag megengedett terjesztési módjától! Ezt a nemes tevékenységet csakis tevékeny tanúskodással, tanítással és tanítványképzéssel szabad végezni. Remeték, vagy kolostorba zárt szerzetesek és apácák sohasem tudnák elvégezni, és sohasem tudnák teljesíteni Krisztus parancsát, hogy ’engedjék fényleni világosságukat az emberek előtt’ (Máté 5:14–16). A kierőszakolt „megtérés”-nek pedig semmi köze sincs ahhoz a tanúskodáshoz, prédikáláshoz és tanításhoz, amely hozzásegíti a minden nemzetből való becsületes szívű egyéneket ahhoz, hogy okos, szívből jövő önátadásban adják át magukat Jehova Istennek.

Miért „nem része a világnak”

6. A János 13:35 szerint miért mondhatjuk azt, hogy Jehova Tanúi megfelelnek annak a leírásnak, amit Jézus adott a követőiről?

⁶ A „keresztény” név gyakran hamis címkének bizonyul. Mennyi kapzsi tettet, hódítást, háborús öldöklést, és tömeges elnyomást írhatunk az úgynevezett keresztény emberek és nemzetek terhére! Ámde mennyire más a helyzet Krisztus igazi követőivel! „Ezáltal mindenki megismeri, hogy az én tanítványaim vagytok — mondta Jézus —, ha szeretet van köztetek” (János 13:35). Igen, valóban van egy nép ma, amely megfelel ennek a leírásnak: Jehova Tanúi. A köztük levő szeretet azt jelenti, hogy nincsen köztük durva versengés, provokáció; senki sem törekszik önző előnyre a másikkal szemben. Inkább egybehangzóan szólnak, megosztottság nélkül ’egyformán gondolkozva’ (1Korinthus 1:10; 13:4–8). Jehova Tanúi megtanultak úgy gondolkozni, ahogyan Isten és Krisztus gondolkozik, és ez a fajta gondolkodásmód vezeti őket (Róma 12:1, 2; 1Korinthus 2:16). Ehhez a gondolkodásmódhoz hozzátartozik az is, hogy „ne legyünk része a világnak”. (Vö. Jakab 1:27.)

7. Hogyan mutatják meg Pál apostolnak a Cselekedetek 17:30, 31. versében leírt szavai, hogy helytelen lenne, ha a keresztények e világ részét alkotnák?

⁷ Jézus követőinek alapos okuk van arra, hogy ’ne legyenek része a világnak’. Mintegy 4000 éven át az emberek túlnyomó többsége ’reménység nélkül és Isten nélkül élt a világban’ (Efezus 2:12). Ámde az a hosszú időszak, amely alatt az emberiség Jehovától elidegenedve élt az emberi bűn miatt, nem tart a végtelenségig. Tizenkilenc évszázaddal ezelőtt Pál apostol kijelentette, hogy Isten most „azt mondja az emberiségnek, hogy mindannyian mindenütt tartsanak bűnbánatot”, mert „kitűzött egy napot, amelyen megítélni szándékozik a lakott földet igazságosságban egy általa kijelölt férfi útján”, aki Jézus Krisztus. Pál hozzáfűzi még, hogy „erról minden embert biztosított azzal, hogy feltámasztotta őt [Jézust] a halottak közül” (Cselekedetek 17:30, 31). Ez biztos jele annak, hogy ezt az igazságtalan világot — s benne a hitehagyott kereszténységet is — ítéletre vonja, elmarasztalja, és örökre kitörli a létből a mindenható Isten. Milyen helytelen dolog tehát azok részéről, akik kereszténynek vallják magukat, ha e világ részét alkotják!

8. Melyik munka bizonyítja, hogy a „vég” közel van, ami egyébként további ok arra, hogy Jehova népe „ne legyen része a világnak”?

⁸ Több mint 1900 év telt el Jézus feltámadása óta, és nem kétséges, hogy nagyon közel van már az isteni ítélet végrehajtása a hitehagyott kereszténységen és Sátán világának többi részén (2Péter 3:10; 1János 5:19). Közben azonban Jehova Tanúi mindenütt a világon hirdetik Istennnek az üzenetét, és egyre tart még „a felüdülés időszaka” az emnberiség hálás tagjai számára (Cselekedetek 3:19–21). Jézus napjaira vonatkozó prófétai szavaival összhangban, Jehova több mint 2 650 000 Tanúja prédikálja most a „Királyságnak ezt a jó hírét” 205 országban. Amikor ez a „tanúskodás . . . minden nemzetnek” eléri az Isten akarata szerinti fokot, „eljön a vég” (Máté 24:14). Ha tehát olyan közel van már a dolgok e gonosz rendszerének a vége, Jehova népének jó oka van arra, hogy „ne legyen része a világnak”.

9. a) Mivel Sátán világa nemsokára véget ér, hogyan kell tekintenünk a Királyságnak az érdekeit és követelményeit? b) Milyen kérdések érdemesek arra, hogy megvizsgáljuk azokat?

⁹ Mivel Sátán világa hamarosan véget ér, nagyon fontos meggyőződnünk arról, hogy valóban Isten Királyságát keressük-e először! (Máté 6:33). Életkorunktól, nevelésünktől vagy élethelyzetünktől függetlenül „mindannyian odaállunk majd Isten ítélőszéke elé” (Róma 14:10). Gyakorlatban is alkalmazzuk-e hát a Királyságnak a követelményeit az életünkben? Vagy talán még mindig azon igyekszünk, hogy összhangban legyünk ezzel a világgal, amely gyűlöli az igaz keresztényeket? Még mindig világi törekvéseink és reménységeink vannak? És a világ bibliaellenes hóbortjait utánozzuk? A világ bálványait csodáljuk? Ne felejtsük el: „a világ barátsága, ellenségeskedés Istennel”! (Jakab 4:4). Ha tehát nem akarunk Isten ellenségévé lenni, hogyan kerülhetjük el a világtól való megfertőződést? Mi az, amitől őrizkednünk kell ebben a világban?

Ne szeressük a világot!

10. Az 1János 2:15, 16-ban említett melyik az a három dolog ebben a világban, amit Jehova népének nem szabad szeretnie?

¹⁰ János apostol ezt írta: „Ne szeressétek sem a világot, sem a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete; mert minden, ami a világban van — a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élet javainak látványos mutogatása — nem az Atyától ered, hanem a világtól” (1János 2:15, 16). János itt három alapvető dolgot említ meg a világ vonatkozásában, amit Jehova népe nem szerethet.

11. Miért nem szabad, hogy a keresztények engedjenek „a test kívánságának”?

¹¹ „A test kívánsága” számtalan káros és halált okozó szokáshoz vezethet, ami oly gyakori a Sátán irányítása alatt álló gonosz világban. Idetartoznak a bűnös test „cselekedetei”: a „paráznaság, tisztátalanság, féktelen viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, haragkitörés, versengés, pártoskodás, szektásság, irigykedés, iszákosság, dorbézolás, és ezekhez hasonlók”. Büntetlenül nem hagyhatjuk figyelmen kívül Pál figyelmeztetését, hogy „akik ilyesmit gyakorolnak, nem öröklik Isten Királyságát” (Galata 5:19–21). Akik megbánás nélkül a „test cselekedeteit” gyakorolják, természetesen e világ részét képezik, és semmi részük nem lesz a megígért Királyságban, amely igazolja majd Jehova nevét, és paradicsommá változtatja földünket (Lukács 23:43). Világos tehát, hogy a keresztényeknek nem szabad engedniük, hogy áldozatul essenek „a test kívánságának”.

12. a) Mi „a szem kívánsága”, és hogyan befolyásolhatja a szellemi állapotunkat? b) Tekintettel „a szem kívánságára”, milyen kérdést lenne jó feltenni magunknak?

¹² „A szem kívánsága” a másik jellegzetes vonása a világhoz tartozóknak. Miközben gazdagságra törekszenek és javakat gyűjtenek maguknak, sohasem látszanak megelégedettnek. Sőt még azok közül is, akik némi figyelmet fordítanak a bibliai igazságra, amelyet Jehova Tanúi terjesztenek, sokan engednek idővel „a szem kívánságának”, és ezért nem mutatnak fel szellemi fejlődést. Az új ruha, gépkocsi, ház, berendezés, és számos egyéb dolog, ami tetszik a szemnek, oly erőteljes vonzást gyakorol rájuk, hogy — amint Jézus mondta — „a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok kívánsága megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést” Márk 4:18, 19, Ökumenikus fordítás). Érdekes módon Sátán azzal kísértette meg Évát, hogy valami tiltott dolgot kívántatott meg vele, amit a szemével láthatott. Ámde teljesen eredménytelen maradt az az erőfeszítése, hogy Jézust bűnbe sodorja és rávegye, hogy olyasmit akarjon megszerezni, amit a szemével látott (1Mózes 3:1–6; Lukács 4:5–8). Hát veled, hogy áll ez a dolog? Jézus kitűnő példáját követed? Vagy engedsz inkább „a szem kívánságának”, és olyasmivel foglalod le idődet, figyelmedet és energiádat, ami miatt elhanyagolod a Királyságnak az érdekeit? Ha úgy érzed: a szellemi érdekeid kezdenek háttérbe szorulni, igyekezz sürgősen orvosolni ezt a helyzetet!

13. Hová vezethet a kapzsi „szem kívánsága” Pál szavai és bizonyos példabeszédek szerint?

¹³ A „szem [kapzsi] kívánsága becstelenséghez, irigységhez, kapzsisághoz és egyéb bűnökhöz vezethet, ami Isten helytelenítését vonja maga után. Ahogy Pál mondta, a „kapzsi [vagy mohón kívánó] személyek azok közé tartoznak, akik „nem öröklik Isten Királyságát” (1Korinthus 6:9, 10). Helyesen állapítja meg a bölcs példabeszéd is: „A hűségesen cselekvő ember sok áldásban részesül, aki azonban gyorsan akar meggazdagodni, nem marad ártatlan” (Példabeszédek 28:20). „Vagyont akar szerezni a kapzsi ember, de nem tudja, hogy ínségbe jut” (Példabeszédek 28:22, Ökumenikus fordítás). Még ha a szegénység nem szakad is nyomban a kapzsi, irigy egyénekre; vagy Isten kegyén kívül halnak meg, vagy pedig szomorú végük lesz a dolgok jelen rendszerének befejezésekor (Máté 24:3; Lukács 12:13–21).

14. a) Hogyan juthat kifejezésre „az élet javainak feltűnő mutogatása”? b) Miben rejlik az ilyen „látványos mutogatás”, a dicsekvés és a rang utáni hajsza gyökere? c) Miért kell ellenállni annak kísértésnek, amely arra indít minket, hogy a szerzeményeinkkel és a feltételezett sikereinkkel kérkedjünk?

¹⁴ „Az élet javainak látványos mutogatása” is olyasvalami, amit Jehova szolgáinak kerülni kell. Milyen csábító dolog lehet mások előtt mutogatni a költséges szerzeményeinket! Ez a helytelen vágy gyakran odavezet, hogy nem csupán fel akarunk zárkózni másokhoz, hanem túl is akarunk tenni rajtuk anyagi vonatkozásban. Ezzel rokon vonású az, amikor valaki kérkedik azzal, amit sikerült elérnie. Abban a reményben, hogy pozicióhoz vagy ranghoz jut, az ember néha még magas állású személyek barátságát és támogatását is keresi. De akik hagyják, hogy ily módon használják fel őket, tulajdonképpen ostobák, és túlságosan törtető egyének idővel olyanokká lesznek, mint a Judás napjaiban élő „istentelen emberek”, akiknek szája „öntelt szavakat szól, miközben személyiségeket tisztelnek saját előnyük végett” (Judás 4, 16). Mindennek a rangkeresésnek és látványos mutogatásnak vétkes büszkeség a gyökere (Példabeszédek 8:13; 16:18; 21:4). Feltétlenül ellent kell állnunk annak a kísértésnek, hogy a megszerzett javainkkal vagy feltételezett erdményeinkkel kérkedjünk. Nagyon is találó ez a példabeszéd: „Túl sok mézet enni nem jó; és dicsőség az, ha az emberek a maguk dicsőségét keresik?” (Példabeszédek 25:27). S mivel az emberek többsége a széles úton jár, amely a pusztulásba visz, mennyire időszerűek Jézus szavai: „Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember” (Lukács 6:26, Ökumenikus fordítás).

„A világ elmúlik”

15. a) Milyen alapvető okot említ meg János apostol, amiért „ne legyünk része a világnak”? b) Mire irányítsák a lojális keresztények minden erőfeszítésüket?

¹⁵ János megmondja nekünk, mi az alapvető oka annak, amiért „ne legyünk része a világnak”, amikor hozzáfűzi az előbbiekhez: „A világ azonban elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). „A világ”, az igazságtalan emberi társadalom hamarosan véget ér a gyorsan közeledő „nagy nyomorúságban” (Máté 24:21). Akkor e világ politikai, kereskedelmi és hamis vallási elemeinek minden maradványa elpusztul. Hogyan is áldozhatná fel Jehova bármelyik igaz tanúja teljes idejét, energiáját és erőforrásait az olyan elemek érdekében, amelyek rövidesen megsemmisülnek? A lojális keresztények inkább a Királyságnak az érdekeire és tartós, örök időkre megmaradó dolgokra összpontosítják fő erőfeszítéseiket. Azonkívül az ilyen lojalitás és hit révén Jehova népe ’legyőzi a világot’, az igazságtalan emberi társadalmat, ahogy Jézus Krisztus is legyőzte (János 16:33). És e nép tagjai életben maradnak, amikor ez a világ elmúlik az Istentől jövő pusztulásban, amiképpen Noé és családja is túlélte a vízözönt (2Péter 2:5).

16. Milyen kérdéseket kell még megvizsgálnunk?

¹⁶ Mivel tehát ez a világ elmúlik, hogyan tekintsék hát a keresztények a társadalmi ügyekbe való beavatkozást? Milyen legyen a magatartásuk az oktatás, az üzleti tevékenység és a szórakozás tekintetében? Ezek a kérdések megérdemlik, hogy komolyan foglalkozzunk velük.

Őrizzük meg magunkat „szeplő nélkül a világtól”

„Tiszta és szeplő nélküli imádat a mi Istenünk és Atyánk nézőpontja szerint ez: gondoskodni az árvákról és az özvegyekről nyomorúságukban, és szeplő nélkül megőrizni magunkat a világtól” (JAKAB 1:27).

1. 2. Melyek a tiszta imádat bizonyos követelményei?

JEHOVA tiszta imádatot követel meg mindenkitől (János 4:23, 24). A szeplő nélküli imádat többek között megköveteli a szükségben levőkről való tevékeny, szerető gondoskodást (Galata 2:10). Arra is felhívja a figyelmünket, hogy őrizzük meg magunkat szeplő nélkül a világtól, vagyis az Istentől elidegenedett, igazságtalan emberi társadalomtól, amely „a gonosz [Sátán, az Ördög] hatalmában van” (1János 5:19).

² „Tiszta és szeplő nélküli imádat a mi Istenünk és Atyánk nézőpontja szerint ez — írja Jakab tanítvány —: gondoskodni az árvákról ” és az özvegyekről nyomorúságukban, és szeplő nélkül megőrizni magunkat a világtól.” Egy másik fordítás szerint: „Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorúságukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől” (Jakab 1:27, Katolikus fordítás).

3. Milyen kérdéseket kell most megvizsgálnunk?

³ De mi, Jehova szolgái, hogy maradhatunk „tiszták a világ szennyétől”? Mi a bibliai nézet a világ társadalmi, ügyei, oktatási rendszerei, üzleti dolgai és szórakozása tekintetében?

’Tisztán maradni a világ szennyétől’

4. Mire mutat rá a János 17:14 és az Ésaiás 2:2–4. verse a világgal való kapcsolatunk tekintetében?

⁴ Mivel mi, Jehova Tanúi „nem vagyunk része a világnak”, nekünk különböznünk kell az igazságtalan emberi társadalomtól (János 17:14). Ez egyrészt megköveteli, hogy semlegesek maradjunk a világ politikai ügyeiben. Másrészt tartózkodnunk kell attól, hogy részt vegyünk erőszakos cselekedetekben, és békére kell törekednünk, mint akik ’kardjaikat ekevasakká kovácsolták’ (Ésaiás 2:2–4).

5. Hogy tiszták maradjunk e világ szennyétől, milyen lépést kell tennünk a) az 1Korinthus 6:9–11 szerint? b) az Efezus 5:3–5 szerint?

⁵ Mint ’a világ szennyétől tisztán maradt’ nép, kerüljük a világi emberekre jellemző beszédet, viselkedést és magatartást, és arra törekedjünk, ami összhangban van Isten Szavával. Például a mi életünkben nincs helye a gyűlőletnek, a kapzsiságnak, a szégyenteljes viselkedésnek és az illetlen tréfálkozásnak (1Korinthus 6:9–11; Efezus 5:3–5). Nem meglepő tehát, ha a cselekedetünk és a magatartásunk nagyban különbözik a világiakétól, mivel ők nem osztják a mi keresztényi reménységünket.

Az e világi rendnek már kevés ideje van hátra

6. Tekintettel arra, amit az 1Korinthus 7:29–31-ben olvasunk, hogyan tekintsék Jehova Tanúi a házasságot, az anyagi javakat és az egyéb földi dolgokat?

⁶ Pál apostol ezt írta: „A hátralevő idő rövidre van szabva. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ arculata elmúlik” (1Korinthus 7:29–31, Ökumenikus fordítás). Ez azt jelenti, hogy bár keresztény férjek kötelesek eleget tenni házastársi kötelességüknek, nem tehetik egész életüket házasságuknak a központjává. Amikor a szellemtől-született keresztények meghalnak, minden földi kapcsolatuk, örömük, bánatuk és tulajdonuk a múlté lesz. Nos, a keresztények — akár mennyei reménységet, akár földi reménységet táplálnak szívükben — már most elveszíthetik a feleségüket vagy az anyagi javakat! A „nagy nyomorúság” idején pedig az életük marad meg, nem pedig az anyagi javaik (Máté 24:21; Prédikátor 9:11). Jehova Tanúi közül tehát senki sem teheti ma a házasságot, az anyagi javakat vagy egyéb földi dolgokat az első helyre életében. Inkább minden kereszténynek azon kell lennie, hogy jó kapcsolatot tartson fenn Jehova Istennel, mert ez a fő dolog. Amióta különösen az „utolsó napok”-ban élünk, és mivel „e világ arculata elmúlik” (2Timótheus 3:1).

7. Egy közgazdász szerint mi növekedett az oktatással, a jövedelmekkel és ehhez hasonló dolgokkal egyidőben?

⁷ Sok ember szeretné tudni, mi lesz a sorsa „ennek a világrendszernek”. Például Nancy Brown újságírónő idézi Ezra Misham közgazdászt, aki az oktatás és a jövedelmek terén bekövetkezett növekedésről ezt mondta: „[Mindez] nem hozott javulást társadalmi téren. A tudomány, az oktatás és az anyagi javak terén elért eredmények mellett a társadalomban az erőszak, a bűnözés, az apróbb kihágások, a vandalizmus, az emberölés és az öngyilkosság, az útszéli viselkedés és a trágárság növekedése tapasztalható.” Jelentőségteljesnek mondhatjuk az újságcikk bevezető megállapítását is: „Csak az isteni beavatkozás mentheti meg a világot attól, hogy elpusztítsa önmagát” (Times-Colonist, Victoria, Brit-Columbia, 1982. március 25.).

8. Miért ne használjuk fel teljesen ezt a világot?

⁸ Jehova természetesen arra teremtette a földet, hogy tökéletes, igazságos emberek lakják, nem pedig gonoszok (Ésaiás 45:18; Zsoltárok 37:29, 38). Isten tehát nem engedi meg, hogy az emberiség önmagát elpusztítsa. Kétségtelen azonban, hogy a régi világrend nemsokára teljesen elmúlik. Ezért Jehova önátadott szolgáinak nem szabad „teljesen” igénybe venni, felhasználni ezt a világot. Más szavakkal, egy másik fordítás szerint: „Amikor felhasználod a világ dolgait, ne próbáld meg kihasználni azt teljes mértékig, mivel a világ — a jelenlegi formájában — elmúlik” (1Korinthus 7:31, The New Testament in the Language of Today, William F. Beck fordítása).

Egyáltalán használjuk-e ezt a világot?

9. a) Milyen mértékig használhatják helyesen Jehova Tanúi ezt a világot? b) A Máté 6:31–33, valamint az 1Timótheus 6:7, 8 szem előtt tartásával, milyen legyen a magatartásunk az anyagi javak tekintetében?

⁹ Nekünk, Jehova önátadott Tanúinak vajon jogunk van-e ahhoz, hogy bármit is elfogadjunk ettől a világtól? Igen, Pál azt mondja, hogy használhatjuk a világot, csak nem teljesen. Felhasználhatjuk tehát mindazt, amit a világ törvényesen nyújt a bibliai kötelezettségeink teljesítéséhez és a Királyság üzenetének a prédikálásához (1Timótheus 5:8; 6:17–19). Mivel azonban szeplő nélkül akarjuk megőrizni magunkat a világtól, nem vehetünk részt a vitáiban, tüntetéseiben, hidegháborús vagy tényleges háborús konfliktusaiban és ehhez hasonlókban. Még titokban sem foglalhatunk állást az egyik vagy a másik oldal mellett. És nem aggodalmaskodhatunk mértéken felül a megélhetésünk és az anyagi javaink miatt, mert Jézus ezt mondta: „Sohase aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: ’Mit együnk?’, vagy ’Mit igyunk?’, vagy ’Mibe öltözködjünk?’ Mert mindezekre a nemzetek törekszenek. Hiszen a ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van mindezekre. Ezért keressétek először a Királyságot és az ő igazságosságát, és mindezeket az egyéb dolgokat ráadásul megkapjátok.” Jézus gyakorolta is azt, amit prédikált, mert jóllehet a rókáknak van barlangjuk és a madaraknak van fészkük, neki nem volt hová lehajtani a fejét. Elégedjünk meg azért azzal, ha van élelmünk és lakásunk, és közben a „Királyságot keressük először” (Máté 6:31–33; Lukács 9:58; 1Timótheus 6:7, 8).

10. Milyen kérdések érdemesek arra, hogy imádságos szellemben megvizsgáljuk azokat, és milyen választ adnál az ilyen kérdésekre?

¹⁰ És mit mondjunk a világi karrierről? Nos, mivel ez a világ a mi időnkben úgyis elmúlik, ésszerű lenne a világi előmenetelre és sikerre tervezni az életünket? (Máté 24:34). Bizony nem! És ez a szemlélet bizonyára kihatással lesz a világi oktatással kapcsolatos állásfoglallásunkra is. Bár szükség van bizonyos alapvető oktatásra, a magasabb fokú tanintézetekben szinte lehetetlen elkerülni, hogy magával ne sodorjon minket a világi gondolkodás uralkodó irányzata. Természetesen mindenkinek személyesen kell dönteni az oktatás kérdésében (Galata 6:5). Mégis érdemes imádságos szellemben elgondolkozni a következő kérdéseken: Vajon az egyetemen töltött évek alatt képesek a tanulók arra, hogy ’először Jehova Királyságát és az ő igazságosságát keressék’? Egyáltalán nincsenek hatással rájuk az igaz hitet aláásó elméletek és filozófiák? (Kolossé 2:8). Befolyásolják őket jóra a világi kapcsolatok, barátságok, vagy inkább szellemileg romboló hatást gyakorolnak? (1Korinthus 15:33). Vajon a magas szintű oktatásban részesült sok egyén tanúsít-e valóban alázatosságot? (Filippi 2:2, 3).

11. Milyen segítséget kapunk itt az indítékok kipróbálása terén, függetlenül attól, hogy ki milyen természetű oktatásban részesült?

¹¹ Ami azt illeti, vannak olyanok, akik a kereskedelmi iskola elvégzése után úgy belemerülnek a szakmájukba, hogy nincs többé idejük Jehova szolgálatára. Bármilyen legyen is az oktatás természete, sok függ az egyén indítékaitól. Vajon a függetlenség és a gazdagság az elsődleges tényező? Vajon az oktatás azt eredményezi, hogy az egyén drasztikus módon lecsökkenti Jehovának végzett szolgálatát, vagy inkább segít megmaradni a szent szolgálatban? Bár keresztény vagy, akinek tisztán kell megőriznie magát ettől a világtól, mégis inkább arra törekszel, hogy jól elhelyezkedj a dolgok jelen rendszerében, vagy valóban azzal vagy-e elfoglalva, hogy a Királyságnak az érdekeit tedd az első helyre az életedben?

12. Mi indított egyes nagy műveltségű egyéneket arra, hogy elfogadják a Királyságnak az igazságát?

¹² Örülünk annak, hogy a magasfokú oktatásban részesült egyének közül is többen elfogadták a Királyságnak az igazságát. Ámde ezt nem a magasabb iskolai végzettségük miatt tették. Inkább azért, mert megértették, hogy magasabb végzettségük ellenére az életüknek vajmi kevés volt az értelme, mivel Isten nélkül és biztos reménység nélkül éltek. Most már tudják, hogy ’nem sok bölcs, hatalmas és nemes’ egyén örvend Jehova elismerésének (1Korinthus 1:26–31). Ők azonban örülnek, hogy végre — mint Jehova Tanúi — értelmes célt találtak az életüknek.

„A mindennapi élet kereskedelmi dolgai”

13. Mit javasol a 2Timótheus 2:3, 4. verse az üzleti vállalkozások és az önátadott keresztények tekintetében?

¹³ Mivel szeretnénk szeplő nélkül megőrizni magunkat ettől a világtól, mi legyen az álláspontunk az üzleti vállalkozások terén? Pál apostol ezt mondta Timótheusnak: „Mint Krisztus jó katonája, vedd ki a részed a rossz elszenvedéséből. Egy katonaként szolgálatot teljesítő ember sem avatkozik a mindennapi élet kereskedelmi dolgaiba, hogy elnyerje annak tetszését, aki katonának besorozta” (2Timótheus 2:3, 4). A keresztényeknek dolgozniuk kell és becsületesen meg kell keresniük azt, amire saját maguknak és családjuknak szüksége van. De nem lenne-e furcsa dolog, ha egy önátadott keresztényről úgy beszélnének, mint aki elsősorban üzletember, ahelyett, hogy Isten szolgája lenne? Vajon nem az lenne a helyes, ha mindenekelőtt Királyság hírnökének ismernék és ’Jézus Krisztus jó katonájának’?

14. Hogyan alkalmazhatjuk a saját üzleti tevékenységünkre a Zsidók 13:18. versét?

¹⁴ Sokféleképpen meg kell hát vizsgálni magunkat üzleti vonatkozásban. Egyrészt az a tény, hogy önző világi emberekkel foglalkozunk, még nem ok arra, hogy magunkévá tegyük durva, becstelen módszereiket és rossz nyelvezetüket. Sokkal inkább az a feladatunk, hogy ’minden dologban becsületesen járjunk el’ (Zsidók 13:18). Igaz, lehetséges, hogy nem visszonozzák ezt ugyanilyen bánásmóddal a világ megkeményedett üzletemberei. De biztosak lehetünk abban, hogy Jehova megáldja becsületes eljárásunkat, és ez is egyik módja annak, hogy „díszére váljunk . . . a mi megmentő Istenünk tanításának” (Titus 2:9, 10).

15. Milyen bibliai tanácsot kapunk a személyes üzleti vállalkozásainkkal kapcsolatban?

¹⁵ Mint akik tisztán akarnak maradni e világ szennyétől, azon kell lennünk, hogy ’tegyünk mindenkivel jót, de különösképpen azokkal, akik kapcsolatban vannak velünk a hitben’ (Galata 6:10). De biztosan nem tudnánk ezt megtenni, ha valamilyen önző üzleti vállalkozás előmozdításán fáradoznánk és ebben felhasználnánk az Isten népe közötti ismeretségünket, hogy hasznot húzzunk a testvéreinkből! A keresztényektől természetesen elvárják, hogy ’úgy járjanak, mint bölcsek’ (Efezus 5:15). Ha olyan valaki, akit testvérnek hívnak, gyors meggazdagodással kecsegtető tervvel keres meg minket, még nem ok arra, hogy engedjük meggyőzni magunkat és megszabaduljunk a pénzünktől. Isten szervezete nem ok nélkül figyelmeztetett már bennünket időnként az olyanokkal kapcsolatban, akik azt állítják, hogy szellemi testvéreink, holott jogtalan előnyöket akarnak szerezni maguknak Jehova „nyája” révén.

Minden vonatkozásban különbözzünk a világtól!

16. Milyen módon mutathatjuk ki, hogy megőriztük magunkat „szeplő nélkül a világtól”?

¹⁶ Nyilvánvaló, hogy nem tudunk felsorolni most minden olyan módot, amely által Jehova Tanúi bebizonyíthatják, hogy ’szeplő nélkül megőrzik magukat a világtól’. De biztos, hogy a túlzott alkoholfogyasztás, az erősen versenyszellemű vagy durva sporttevékenység, a több órás film- vagy televízió nézés olyan programok esetében, amelyek a bűnözést, a gyilkosokat vagy egyéb erkölcstelen szereplőket helyezik előtérbe; szexualitással átfűtött könyvek olvasása, és az erőszakot bemutató videojátékok kedvelése, bizonyára nem annak a módja, hogy szeplő nélkül megőrizzük magunkat ettől a világtól (1Korinthus 6:9, 10; 15:33; Galata 5:19–26; 1Péter 4:3). Jehova elvárja tanúitól, hogy kerüljék e világ túlzásait, erkölcstelenségét és erőszakos cselekedeteit. Ne keressük tehát a világi gonoszság megismerését vagy tapasztalását, hanem maradjunk „kiskorúak a rosszban” (1Korinthus 14:20, Ökumenikus fordítás; vö. 1János 3:2, 3).

17. Hogyan hat ki a másokkal való kapcsolatunkra az, hogy szeplő nélküliek vagyunk ettől a világtól?

¹⁷ Távol tartani magunkat a világ szennyétől, kiterjed az életünk minden területére, és érinti másokkal való kapcsolatunkat is. Köztünk nincs helye a világban oly gyakori keserű féltékenységnek, viszálykodásnak, kérkedésnek és hazudozásnak, mert Jakab ezt írja: „Ki bölcs és értelmes köztetek? Mutassa meg helyes magaviseletéből származó cselekedeteit bölcs szelídséggel. Ha azonban keserű féltékenység és viszálykodás van szívetekben, ne kérkedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem felülről jövő bölcsesség, hanem földi, állatias, démoni. Mert ahol féltékenység és viszálykodás van, ott rendetlenség van és mindenféle aljas dolog” (Jakab 3:13–16). Nagyon fontos tehát, hogy „bölcs szelídséget” tanúsítsunk és „törekedjünk békességre mindenkivel”! (Zsidók 12:14). Mint Jehova lojális Tanúi, természetesen nem engedhetjük meg, hogy pusztán személyi különbségek aláássák testvéreinkkel és testvérnőinkkel való jó viszonyunkat. Inkább ’szenvedjük el egymást és bocsássunk meg egymásnak készségesen . . . Miként Jehova is készségesen megbocsátott nekünk’ (Kolossé 3:13). A világban általában nem így bánnak az emberekkel, de ez az emberekkel való bánás Isten szerinti módja!

18. Különösen milyen alkalommal lesz nyilvánvaló, hogy nem tartozunk ehhez a világhoz?

¹⁸ Ha békére törekszünk mind a keresztény gyülekezeten belül, mind azon kívül, ezzel egyszerűen megmutatjuk, hogy nem szennyezett be minket a világ. Ámde a világtól való elkülönülésünk különösen akkor nyilvánvaló, amikor Jézus Krisztus bátor katonái vagyunk, magunkra öltjük Isten teljes fegyverzetét és ’felsarozzuk lábainkat a béke jó hírének készségével’ (Efezus 6:11–18). Még nagy tömegek éhezik és szomjúhozzák az életadó Királyságnak az üzenetét. Ezért hát használjuk fel önzetlenül javainkat, képességeinket és erőnket a „jó hír” hirdetésének nagyszerű munkájában a még hátralevő rövid idő alatt, mielőtt véget ér a dolgoknak a jelen rendszere (Máté 24:14).

19. Mire számíthatunk Sátán részéről ezekben a gyorsan tovatűnő napokban, de mit sikerülhet mégis elérnünk isteni segítséggel?

¹⁹ A tovaröppenő utolsó napokban Sátán, e világ istene újabb és újabb támadást intéz Jehova lojális Tanúi ellen. Az Ördög utolsó erőfeszítésekkel próbál minket eltéríteni Istenünk szent szolgálatától, felkínálva a világ anyagi gazdagságát, vidám szórakozását, felsőbb oktatását és sok egyebet. De a soha ki nem fogyó isteni segítséggel sikerül megőrizni magunkat „szeplő nélkül a világtól” szent Istenünk, Jehova dicsőségére!