Ha Isten tanácsát nem szívlelik meg

Egy fiatal női tanú a 20-as évei elején elmondja, mit eredményezett az, hogy elmulasztotta megszívlelni Isten tanácsát. Ezt írja:

„Rettenetes hibát követtem el egy pár évvel ezelőtt. Paráznaságba estem egy alámerítetlen fiatalemberrel, aki tanulta a Bibliát abban az időben. Én alámerített voltam. Azt akartam, hogy szeressen engem. Ehelyett mindketten áthágtuk Jehova törvényét. . . .

Ó bárcsak erősebb lettem volna mint Jehovát szerető fiatal. Ó bárcsak több figyelmet szenteltem volna Isten követelményeinek. Ó bárcsak a cselekedetem komoly voltára gondoltam volna, amikor rosszat tettem. Most le kell aratnom, amit vetettem. . . . Álmatlan éjszakák, kétségbeesés könnyes időszakai részét alkotják az árnak, amelyet fizetnem kellett a Jehova iránti engedetlenségért. . . .

Csak azt kívánom, hogy a fiatalok ráébredjenek, hogy a vének és Jehova szeretik őket és nem akarják látni, hogy kárt szenvednek. Isten követelményei csak a boldogságunkat szolgálják. Ha egyszer elkövettünk egy hibát, azt nem lehet már meg nem történtté tenni. Mindig bíznunk kell Jehovában és el kell határoznunk, hogy ragaszkodunk igazságos és szerető alapelveihez. Ifjúkori boldogságunk függ ettől. Mindig a jövőre kell gondolnunk; Jehovához fűződő viszonyunkra. Azt tenni, amit most bölcsen életpályánkul kell választanunk az írások alapelvei szerint. Ez lecke volt, amit szerencsétlenül, nehéz úton tanultam meg. Mások reményteljesen elkerülnek minden igazságtalanságot, Jehovában bizakodva.

Én őszintén szeretem Jehovát. Nagyon bánt, hogy engedetlen voltam iránta. De elhatároztam, hogy előre haladok, keményen dolgozom, erős és tartós viszonyt alakítok ki Jehovával. Sóvárogva tekintek előre arra az időre, amikor Jehova adománya a lojális alattvalói számára — egy új rendszer általános erkölcsi ragyogásban — megvalósul mindenki örömére. Csak akkor fogom elfelejteni a szívfájdalmat és gyötrelmet, amit a bűnöm okozott.”