Erkölcsösség szexuális téren — valóban létezhet ilyesmi?

MI MOST egy szexuálisan túlfűtött világban élünk s ez hatással van fiatalokra és idősekre egyaránt. Talán te is úgy vagy ezzel, mint az a fiatalember, aki azt mondta: „Ma minden, ami körülöttünk van a szexre irányítja a figyelmet. Szinte olyan megszokott már ez, mint a lélegzetvétel vagy az alvás! Valahányszor kezedbe veszel egy folyóiratot vagy bekapcsolod a TV-t, máris ott van előtted! Amikor az áruházban vásárolsz, amikor az autódat vezeted, amikor a munkahelyeden dolgozol vagy az iskolában tanulsz: a szex mindenhová elkísér! Az emberek tetteikkel, beszédükkel és öltözködésükkel szinte megszakítás nélkül az emberi testre, a nemiségre terelik a figyelmet. Ez az emberek első számú beszédtémája!” A legfrissebb statisztikai adatok azt mutatják, hogy világszerte minden eddiginél nagyobb számban bonyolódnak házasság előtti nemi kapcsolatba tizenévesek, sőt azon aluliak is.

NAGY-BRITANNIA: „A tizes éveiket alig betöltött lányoknál minden hat közül csak egy mondható szűznek és minden negyediknek már 16 éves kora előtt volt nemi viszonya”, állapítja meg egy 1980-as felmérés.

KANADA: Egy 1979-es kormány-közlemény szerint „a tizenéves lányanyák valóságos járványa kezd elterjedni”!

EGYESÜLT ÁLLAMOK: Egy 1981. évi felmérés szerint a fiatal férfiaknál öt közül négynek, a fiatal nőknél három közül kettőnek volt már nemi viszonya 19 éves kora előtt.

JAPÁN: 1970 és 1979 között egyes városokban hatvanszorosára emelkedett a húsz éven aluli vagy a huszadik életévüket alig meghaladó lányanyák száma.

FRANCIAORSZÁG: Egy 1980-as felmérés szerint „a franciaországi iskolás lányoknak több mint a fele folytatott már rendszeresen nemi viszonyt”.

A Brazil Herald című újság egyik nemrégi számában főcímként jelent meg ez a mondat: „A tizenévesek terhessége egyre inkább világproblémává lesz.” A cikk ezt a növekedést dokumentálja Angliában, Walesben, Kelet-Németországban és Oroszországban. A bejelentett nemi betegségek 85 százaléka fiataloknál fordul elő. Az ilyen betegségek világszerte járványszerűen terjednek.

De mégsem minden fiatal vélekedik úgy, hogy „A szüzesség veszteség”. Sokan úgy döntenek, hogy várnak a házasságig és előtte nem folytatnak nemi viszonyt. Pedig nekik sem könnyű megőrizni szüzességüket és ’tartózkodni a paráznaságtól’ (1Thess 4:3). Joggal teszik fel a kérdést: ’Van-e olyan erő, amely segít az embernek leküzdeni a szabadszerelem döbbenetes dagályhullámát?’

Igen, van ilyen erő! A feljegyzett történelem erkölcsileg leginkább hanyatló időszakában, 2000 évvel ezelőtt is megnyilvánult ez az erő.

„RÓMA ERKÖLCSI FERTŐJE”

A híres római államférfi, Seneca szemtanúja volt a római világban uralkodó állapotoknak abban az időben, amikor a keresztényi életforma kezdetét vette. Seneca elismerte: „Minden nap egyre erősebb lesz a gonosz cselekvése iránti vágy. A rossz már annyira hatalmába kerítette az emberek szívét, hogy az ártatlanságról ma már nem azt mondjuk, hogy ritka, hanem azt, hogy egyáltalán nem létezik!” Juvenal, aki szintén abban a korban élt, „Róma erkölcsi fertőjéről” írt.

A Biblia egyik írója azt mondja az akkori emberekről, hogy ’minden erkölcsi érzék’ hiányzik belőlük (Ef 4:19). Szinte természetesnek veszik a szabadszerelmet. Egy ókori történész, Lampridius azt mondja arról a korszakról, hogy a nőtlen férfiaknak olyan lányt kellett tartaniuk, akivel nemi viszonyt folytathattak, „mert anélkül képtelenek voltak létezni”. De hát mi segítette elő ennek az ocsmány légkörnek a kialakulását?

’HA EGY ISTEN MEGTEHETI EZT, ÉN MIÉRT NE TEHETNÉM?’

Róma isteneit, amelyeket többnyire a görögöktől kölcsönöztek, az emberi viselkedés mintaképeinek tekintették. De micsoda erkölcstelen jellemek voltak ezek! Vénusz és Flóra istennők arcátlan prostituáltak, Bacchus részeges, Merkúr útszéli rabló, Apolló pedig számtalan nő elcsábítója. Maga Jupiter is, a legfőbb és legbölcsebb isten, a monda szerint 59 nővel követett el házasságtörést vagy vérfertőzést!

Nos, milyen hatással lehettek ezek a példák az emberekre? Egy korabeli színmű bemutat egy fiatal férfit, aki azon töpreng, hogy elkövessen-e vagy ne kövessen el paráznaságot egy szép fiatal lánnyal. Majd megpillant egy képet, amelyen Jupiter éppen egy nőt csábít el. „Ha egy isten megteheti ezt, én miért ne tehetném?” — érvel az ifjú. Majd hozzáfűzi: „Úgy döntöttem hát, hogy megteszem.” Ez a színmű a való életet tükrözte, mert Seneca azt írta, hogy az emberek már nem szégyenkeztek többé a nemi erkölcstelenség miatt, „amikor azt látták, hogy maguk az istenek sem voltak jobbak, mint ők”. Nem kétséges, hogy kik voltak az ilyen istenség-fogalmak láthatatlan értelmi szerzői: ’Isten fiai’, akik Noé napjaiban fellázadtak, lejöttek a földre, hogy erkölcstelen nemi viszonyt folytassanak az emberek leányaival. Bár ezek a szexuálisan megromlott szellemek később visszatértek a szellemi birodalomba, továbbra is az erkölcstelenség szellemével telítették az emberi társadalmat (1Móz 6:1–4; Júd 6, 7).

„A FAJTALANKODÁS PIACA”

Athenagoras, egy második századi író azzal vádolja egyes kortársait, hogy „valóságos piacot létesítettek a fajtalankodás számára és mindenfajta ocsmány összejövetelt rendeztek, melyeken a fiatalok mindenféle aljas gyönyörnek adhatták át magukat”. Ehhez a „piachoz” tartozott a színház is, ahol nyilvánosan „árulták” a törvénytelen szexet. Az előadások témája az istenek erkölcstelen szerelmi élete volt. A színészek gyakran olyan „testhez tapadó ruházatban” jelentek meg, hogy az a meztelenség látszatát keltette. A lakások és a templomok falát — gyakran a teljes nyilvánosság számára — „leírhatatlan érzékiséggel” ábrázolt jelenetek díszítették, melyek még a nemi közösülést is bemutatták. Az erkölcstelen istenek szobrai, gyakran meztelen ábrázolásban, még a legifjabbak szeme előtt is teljes nyilvánosságot kaptak. Az irodalom a legocsmányabb buja nyelvezetben és leírásban ábrázolta a nemi életet és ezek az írások nyíltan közkézen forogtak a fiatalok között. Az elmét már a legzsengébb kortól megfertőzték az ilyen olvasmányok, amelyeket vagy maguk a fiatalok olvastak el, vagy mások olvastak fel nekik. Ezekből az olvasmányokból értesültek az istenek és istennők szerelmi kalandjairól.

Ott voltak továbbá az igen népszerű és a tömegek által igénybe vett nyilvános fürdők, amelyek csupán a tiszteletre méltó nevükben különböztek a tényleges „nyilvánosházaktól”; a gimnáziumok, ahol fiatal és idősebb férfiak mezítelenül végezték a tornagyakorlatokat és ezek a helyek a homoszexualitás tanyáivá lettek. Ott voltak továbbá az ünnepek, amelyek gyakran nyilvános szexuális orgiák színhelyévé váltak. A helyzet pontosan olyan volt, amilyennek Pál apostol a római keresztényekhez intézett levelében leírta. Amikor azokra utalt, akik ’a Teremtő helyett teremtményeknek végeznek templomi szolgálatot’ és akik az akkori erkölcsi irányadó mértéket követték, ezt írta: „Ezért adta át őket Isten gyalázatos szexuális vágyaknak, mert amint asszonyaik átváltoztatták önmaguk természetes használatát természetellenesre; hasonlóképpen a férfiak is elhagyták a nő természetes használatát és kéjelgésükben egymás iránt gyúltak lángra, férfiak férfiakkal fajtalankodtak” (Róma 1:24–27). Pál leírása megdöbbentően pontos, mivel a görög-római világ erkölcsi romlottsága a történelem egyik legocsmányabb és legundorítóbb gyakorlatát szülte meg: az idősebb férfiak fiatal gyermekekkel elkövetett fajtalankodását. Ezt az ocsmány szokást költeményekben és színdarabokban is dicsőítették és ez az egész társadalmat megfertőzte!

Ha akkor éltél volna, bármerre vetetted volna tekintetedet, mindenütt erkölcstelenséget láttál volna, nehéz lett volna tisztán megmaradnod. Igen, annak a fiatal férfinak vagy nőnek, aki erkölcsös akart maradni, bizony emberfeletti erőre és az alapelvek hű követésére volt szüksége. Igen, még ilyen fertő közepette is voltak, akik szinte csodával határos módon erényes életmódot folytattak!

ERKÖLCSI CSODA

Miután felsorolja az ókori Korinthus városában élő erkölcstelen embertípusokat — paráznákat, házasságtörőket, homoszexuálisokat és ehhez hasonlókat — Pál apostol az ottani keresztény gyülekezethez intézett levelében ezt írja: „Ilyenek voltak pedig némelyek közületek. De megmosattatok” (1Kor 6:9–11). Az igaz keresztényi tanítás erkölcsi erőt kölcsönzött, s akik követték azt, képesek voltak megváltozni és megszabadulni a szexuális erkölcstelenségtől.

William Sanger The History of Prostitution [A prostitúció története] című könyvében, amely az ókori erkölcsöket fejtegeti, megállapítja: „A keresztény tanítás talán legszembetűnőbb eredetisége az volt, hogy az erkölcsi tisztaságot hangsúlyozta.” Az író hozzáfűzi: „A keresztény közösségek már kezdettől fogva joggal büszkék lehettek erkölcsiségük tisztaságára.” Mi szerzett nekik ilyen jó hírnevet? Isten segítségével sikerült egy jobb „képmást” követniük a szexőrületben szenvedő pogány istenekénél.

A JOBB „KÉPMÁS”

„Öltsétek magatokra az új egyéniséget — tanácsolja Pál apostol —, amely pontos ismeret által állandóan megújul annak képmására, aki teremtette azt” (Kol 3:10). Az ihletett Szentírásból nyert információk és az Isten Fia, Jézus Krisztus tanítása és példája képessé teszik a keresztényeket arra, hogy „pontos ismeretet” szerezzenek az igaz Isten, Jehova tulajdonságairól. Az ő „képmása” szöges ellentéte volt a római istenekének.

Az igaz keresztények a Teremtőjükben mennyei Atyjukat látták, aki szerette őket és gondoskodott róluk (1Pét 5:6, 7). Megtanulták, hogy ő mindig igazságosan, helyesen és irgalmasan cselekszik. Ő mindig tiszta és szent (5Móz 32:4; 1Pét 1:15, 16). A keresztényeket Jehova tulajdonságai indítják cselekvésre és ők igyekeznek követni az ihletett tanácsot: „Legyetek Isten követői mint szeretett gyermekek” (Ef 5:1). Ők Jézus Krisztus által látták megnyilvánulni Istent mint folyton jelenlevő jóbarátot. Képesek voltak szeretni őt. Az őszinte szeretet szelleme töltötte be a szívüket és indította őket keresztényi cselekedetekre.

Isten segítette ezeket az első keresztényeket, éspedig szent szelleme által, amely „a szokásosnál nagyobb erőt” kölcsönzött nekik. Azonkívül a vallásos összejöveteleiken állandóan emlékeztették őket arra, hogy mennyire fontos erkölcsileg tisztán megmaradniuk. A keresztény testvéri közösséghez való ragaszkodásuk segített megőrizni a hűségüket (2Kor 4:7; Zsid 10:24–26). A magát kereszténynek valló második századi Justin Martyr kijelentette: „Mi, akik korábban örömünket leltük a paráználkodásban, most a tisztaságra törekszünk.” Pedig erkölcsi tisztaságra törekedni nem volt könnyű dolog!

MINDENNAPOS HARC

Nem szabad elfelejteni, hogy az első keresztények romlott erkölcsű világban éltek. Voltak, akik a „Cézár környezetéből” lettek keresztényekké (Fil 4:22). Akkor Néró császár volt éppen uralmon, az ő visszataszító erkölcstelensége pedig közismert. A legocsmányabb szórakozási módokat eszelte ki. A „szabályos menyegző minden kellékével együtt” „házasságot” kötött egy fiatal férfival is.a Akik az ő „környezetéből” keresztényekké lettek (talán kormányhivatalnokok vagy szolgák), a saját környezetük ellenére is megőrizték erkölcsi tisztaságukat.

A Rómában élő keresztények bizony nagy nyomásnak voltak kitéve és gyakran váltak a gúnyolódás céltábláivá. Seneca például az általános nézetet tükrözi vissza, amikor ezt írja: „Megvetik azt, akinek nincsenek szerelmi ügyei.” „A szüzesség egyszerűen a csúnyaság bizonyítéka.” Mások így panaszkodtak: ,Micsoda nő volt! Milyen érzéki, milyen vidám!’ Vagy: ,Milyen nagyszerű ifjú volt! Milyen féktelen, milyen szenvedélyes! Nagy kár, hogy ezek most keresztények!’

Pedig ezeket a korai tanítványokat nem volt miért sajnálni. Jogos önbecsüléssel, emelt fővel járhattak. Tiszta volt a lelkiismeretük. A „világosság gyermekeiként” terjesztették széles körben és minden elfogódottság nélkül tiszta üzenetüket (Ef 5:8). Vajon nem tekintenéd nagy kiváltságnak, ha téged is ezek közé az erkölcsi „sziklatömbök” közé sorolnának ebben a sártengerben? Igazán kielégítő életmódjuk szöges ellentétben állt a [pogány] nemzetekhez tartozó emberek életmódjával, ,akik nem ismerik Istent és sóvár szexuális szenvedéllyel élnek’ a saját kárukra (1Thess 4:5).

Például az első században sokan éltek úgy, hogy teljesen értelmetlenné lett az életük. Fenékig ürítették az élvezetek mérgező poharát — minden élvezet lehetőségét kimerítették. Semmi báj, semmi finomság nem maradt utána — és semmi elégedettség! Juvenal írása szerint egy homoszexuális, akit idős korára a szeretője elhagyott, így siránkozott: „Merre induljak el most, annyi elpazarolt esztendő és annyi meghiúsult remény után? Mily hamar elharvad az élet virága, mily hamar elmúlik nyomorúságos röpke földi életünk! Csak iszunk, babérok, illatok és lányok után futunk s közben úrrá lesz rajtunk az öregség anélkül, hogy észrevennénk.” A hű keresztényeket azonban nem érik ilyen csalódások és nem szakad rájuk ilyenfajta nyomorúság!

Bár Jézus igaz követőinek naponta kellett kemény harcot vívniuk azért, hogy erkölcsileg tiszták maradhassanak, belső nyugalmuk, békéjük megérte a fáradságot. A szexuális erkölcsösségük igenis lehetséges volt!

Vajon ma is szemtanúi lehetünk ugyanilyen erkölcsi erőnek? Igen, világszerte számtalan fiatal férfi és nő tanúsítja, hogy a szexuális erkölcsösség igenis lehetséges. Ezek a fiatalok Jehova tanúi gyülekezetéhez tartoznak. A mai társadalomban tapasztalható és a szórakozás és a társadalmi élet terén megnyilvánuló erkölcsileg rontó befolyás ellenére — amely egyáltalán nem marad el az ókori római állapotok mögött —, ezek a fiatalok mint csoport a tisztaság ragyogó példái.

A keresztény gyülekezetek tagjai sorában vannak azonban olyan fiatalok, akik nehézségekkel küzdenek ebben a vonatkozásban. Még a keresztény családokban felnevelkedő fiatalok között is akadnak, akik időnként szem elől tévesztik a bibliai erkölcsök iránti értékelésüket. Hogyan őrizhetik meg hát a tisztaságot, amely annyira szembetűnő volt az első századi igaz keresztényeknél, éspedig óriási akadályok ellenére? S hogyan segíthetnek ebben a szüleik? A következő cikkek hasznos segítséget nyújtanak ehhez.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 4. oldalon]

A legfrissebb statisztikai adatok azt mutatják, hogy világszerte minden eddiginél nagyobb számban követnek el nemi erkölcstelenséget a fiatalok

[Oldalidézet az 5. oldalon]

Az ókori Róma „szörnyű erkölcsei” ellenére a korai keresztények az erkölcsi tisztaság csodálatos példaképei

1. Miért nevezhetjük az ifjúkort az élet legszebb időszakának, milyen nézetet vallanak mégis egyesek?

„IFJÚSÁGUNK ideje a fénykorunk!”, írja a költő. Sok fiatal egyetért ezzel, hiszen a fiatalság évei a boldog izgalmak évei, amelyek még mentesek a felnőttkor sok-sok felelősségétől. Ámde sok fiatal egyszerre szeretné magához ragadni az ifjúsággal és a felnőttkorral együttjáró összes élvezeteket. Magatartásuk ebben a mondatban összegezhető: ’Semmit se várni; igen, ide minden élvezetet, de azonnal!’

2. a) Mit mutatnak a legfrissebb statisztikák az ifjúsággal és az erkölcsökkel kapcsolatban? b) Gondolod, hogy ezek az irányzatok a gyülekezeten belüli fiatalokra is hatnak?

² Az „élet tavaszán” az összes élvezet megszerzéséért indított roham sok fiatalt sodort házasság előtti szexuális kapcsolatba, melyet paráznaságnak nevezünk. Ez ma sűrűbben fordul elő, mint a történelem bármely eddigi időszakában.a A korlátlan szexuális kapcsolatoknak ez a hulláma még a keresztény gyülekezetben is hatással van egyik-másik fiatalra. Mint keresztény, talán te is felteszed magadnak a kérdést: Miért olyan nehéz ma egy fiatalnak megőrizni erkölcsi tisztaságát, főleg ezekben az „utolsó napokban”? (Préd 11:10 [Károli: 12:2]; 2Tim 3:1–5).

MÁR TART A NAGY NYOMÁS!

3, 4. a) Miért nem könnyű a fiatalnak megőrizni erkölcsi tisztaságát? b) Miért okoz problémát a fiataloknál a példátlan nyomás és az a kényszerítő szükség, hogy megértsék őket?

³ A tizes években kezd ’szirmot bontani’ a szexuális vágy. Ezt a kort a Bibliában az ’ifjúság virága’ idejének nevezik; ilyenkor az ember erőteljes vonzalmat érez a másik nem iránt. Nem rendkívüli dolog tehát, ha titeket, fiatalokat, kissé megzavarnak ezek a szexuális vágyak. Csak az a baj, hogy ezt a természetes vágyat nagymértékben felgyorsítják és növelik a szórakoztatás és a hírverés modern intézményei, amelyek valósággal dicsőítik a nemiséget (1Kor 7:36).

⁴ Nagy nyomás nehezedhet rátok más fiatalok részéről is, ahogyan azt egy fiatal keresztény diáklány kifejezte: „Ma valóban nehéz másnak lenni. Az iskolában néhány lány megkérdezte tőlem, hogy volt-e már szexuális élményem. Amikor azt feleltem: nem volt, mindannyian elkezdtek nevetni. Valójában sírni szerettem volna és azt mondani, hogy volt.” Továbbá a fiataloknak szeretetre és megértésre van szükségük, s ezt a szükségletüket esetleg otthon nem tudják kielégíteni. Olyan barátot vagy barátnőt kedvelnek, aki „különleges” bánásmódban részesíti őket, aki megértő fület fordít arra, amit mondanak. Ez a szorosabb érzelmi kapcsolat bizalmas szexuális viszonyhoz vezethet. Néhány fiatalt zavarba hoz ezeknek az új érzelmeknek a tömege. Talán azt kérdezik: ’Lehet-e rossz az, ami ennyire kellemes? Vajon valóban a bibliai erkölcsösség a legjobb út?’

A LEGJOBB ÚT

5. a) Mit mond az Ésaiás 48:17 Istenről? b) Mit kíván tőlünk Isten erkölcsi téren az 1Thessalonika 4:3–8 szerint?

⁵ Mennyei Atyánk így emlékeztette választott népét: „Én, Jehova vagyok a te Istened, aki megtanítalak téged arra, ami javadra válik; aki arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell” (És 48:17). Nos, melyik az az út, amelyen erkölcsi vonatkozásban ’járnunk kell’? „Azt akarja Isten [vagy azt követeli] . . . , hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki tudja köztetek, hogyan birtokolja saját edényét szentségben és tisztelettel, nem sóvár szexuális szenvedéllyel . . . Mert Isten nem a tisztátalanság megtűrésére . . . hívott el minket” (1Thess 4:3–8).

6. a) Milyen parancsot ad Pál apostol a felkent keresztényeknek a paráznasággal kapcsolatban és miért adja azt? b) Miért kell, hogy ez a parancs az életpályájuk megvizsgálására indítsa a fiatalokat?

⁶ Az erkölcsök tekintetében Isten akarata egészen világos: ’uralkodjatok testetek felett’; tartózkodjatok a paráznaságtól és tisztátalanságtól. Ti, fiatalok, akik átadtátok életeteket Istennek, szoros egységbe léptetek vele és egy tiszta szervezet részévé lettetek. Mily nagy örömet jelent Istennek az ilyen eljárás! De ha ti házasság előtti szexuális kapcsolatot engednétek meg magatoknak, az éppen olyan lenne, mintha ’Krisztus valamelyik felkent tagja’, aki „az Úrral egyesül”, „parázna nővel egyesülne” [szexuálisan]. „Ez sohasem fordulhat elő!”, kiált fel Pál apostol. Ez a legnagyobb sérelem lenne, amit egy ilyen értékes kapcsolat ellen elkövethetnének. Nincs ehhez hasonlítható bűn, mert „aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik”. Az ilyen bűn feltétlenül tönkreteszi az Istenhez fűződő szellemi kapcsolatot. Nem csoda tehát, ha Pál erőteljesen arra buzdít, hogy „kerüljétek a paráznaságot!” Igen, valósággal „meneküljetek” előle! Ne várjátok, hogy vitába szálljatok vele vagy megpróbáljatok érvelni! Fussatok előle, amilyen messzire csak lehet — és a lehető leggyorsabban! De vajon mi történik akkor, ha valaki nem kíván „elmenekülni”, elfutni az ilyen viselkedés elől? (1Kor 6:15–18).

„MEGROMLANAK”

7—9. a) Mit mond a 2Péter 2:9–13 verse azokról, akik erkölcstelenséget gyakorolnak? b) Hogyan ’ártanak maguknak’ vagy ’romlanak meg’ némelyek, akik tisztátalanságra adják magukat?

⁷ Péter apostol azt mondja, hogy a gyülekezet azon tagjai, akik gyalázkodóan beszélnek a „felségesekről” és erkölcstelenségre adják magukat, végül is „megromlanak igazságtalanságuk fizetségeként” (2Pét 2:9–13). A szexuális vétkeknek ez a ’fizetsége’ sokkal mélyebb nyomot hagy, mint csupán nemi betegséget avagy törvénytelen terhességet. Megöli a szeretetet, a tiszteletet és a belső nyugalmat. Például, azok a fiatalok, akik „től messzire mentek” és paráznaságot követtek el, szomorúan elismerik:

„Nagy csalódás volt. Egyáltalán nem éreztem semmit abból a jóból, vagy a szeretet melegéből, amit feltételeztem. Ehelyett lesújtott az a tudat, hogy rosszat cselekedtem.”

„Egész éjjel sírtam.”

„Kutyául éreztem magam. Üresség és undor érzése lett úrrá rajtam. Elvesztettem az önbecsülésemet és a lány iránti tiszteletemet. Valójában a lányt hibáztattam, amiért megengedte, hogy ez megtörténjen.”

⁸ Mennyei Atyánk nemcsak azt mondja, hogy kerüljük a paráznaságot, hanem kerüljük a „tisztátalanságot” is (1Thess 4:7). Bár ez a kifejezés sok mindent jelent, általában olyan viselkedésre utal, ami erkölcsileg visszataszító. Például a maszturbációra (az önkielégítésre), amely ’tisztátalan’ szokás, és amit oly sok fiatal gyakorol. Ez feltétlenül növeli a „szexuális gerjedelmet” és rendkívül nagy bajt okozhat. Voltak esetek, amikor az illető nem igyekezett komolyan leküzdeni ezt a szenvedélyét és ez a ferde gondolkodásmódja sok problémát okozott a házasságkötése után. Egy fiatalember nagyon elcsodálkozott, amikor azt tapasztalta, hogy a hosszú időn át gyakorolt szexuális önkielégítése képtelenné tette őt a házastársi kötelessége teljesítésére. Bizony nyomorúságos hónapok következtek! (1Kor 7:3).

⁹ Egyes párok megengedték maguknak, hogy rejtett testrészeik érintésével szexuális szenvedélyt keltsenek magukban. Ez is a „tisztátalansághoz” tartozik és könnyen erkölcstelen nemi kapcsolathoz vezethet. Ez a szokás egészen az őrületig lángra gyújthatja a „szexuális szenvedélyt”. Egy fiatalember elismerte: „Szinte állatnak érzed magad bestiális vágyakkal, s ez érzelmileg megsemmisít.” Az ilyen magatartás már sok esetben az eljegyzés felbontásával végződött,b és gyakran okozott problémákat azoknál is, akik később összeházasodtak. „Majdnem mindent megtettünk, ami a paráznaságot súrolja, sőt majdnem azt is elkövettük, mielőtt házasságot kötöttünk”, vallja egy fiatal pár. „Bár segítséget kaptunk a vénektől, azért már semmi sem úgy van, mint azelőtt. Bizony nehéz visszanyernünk az egymás iránti tiszteletet, amely azelőtt megvolt bennünk.”

10. Miért ártalmas a „tisztátalanság” a nem házas személyeknek?

¹⁰ Ha egy házasságon kívüli személy elkezd ’mámorító’ szexuális gyakorlatot folytatni, amire csak a házasság jogosít fel, könnyen abba a hibába eshet, hogy meggondolatlanul olyan valakivel köt házasságot, akiből hiányoznak a jó férji vagy feleségi tulajdonságok. A nemi vágyak hajlamosak elpalástolni komoly ellentéteket, amelyek a házasságkötés után felszínre kerülnek és problémákat okoznak. Nem csoda tehát, ha egy vizsgálat kiderítette, hogy 265 olyan megházasodott pár közül, ahol a menyasszony már terhes volt, öt év elteltével mindössze 15 házaspár volt még együtt! Más vizsgálatok azt mutatták, hogy ha valaki szexuális viszonyt folytat a házasság előtt, annál kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy később házasságtörő lesz. Ne tévesszenek hát meg benneteket, fiatal testvérek és testvérnők az olyan egyének „üres beszédei”, akik azt állítják, hogy a házasság előtti szexuális kapcsolat csak boldogabbá teheti a házasságot (Ef 5:6). Meg olyanok is akadnak, akik azt állítják, hogy megbetegszik az, aki a pubertás kor elérése után nem folytat nemi viszonyt. Ez hamis állítás. Az orvosok sohasem hozták kapcsolatba a betegséget az erkölcsi tisztasággal! Egyesek, akik inkább a bujálkodásra, mintsem a szeretetre építettek, egész életükre keservesen megbánták ezt!

11, 12. a) Hogyan bünteti Jehova a szexuális erkölcstelenséget? b) Mit mond Jób azokról, akik makacsul ellenállnak Istennek? c) Milyen kérdést fogunk most megvizsgálni?

¹¹ Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy „Jehova fogja mindezekért [azaz a paráznaságért és tisztátalanságért] végrehajtani az ítéletét” (1Thess 4:6). Ez a büntetés lelkiismeretfurdalás, a gyülekezeti vének részéről jövő fegyelmezés formájában jelentkezhet, vagy hogy le fogjuk aratni annak a következményeit, amit vetettünk. Természetesen, ha megbánást tanúsítunk, Jehova készségesen megbocsát és teljesen elfedezi vétkeinket. De vannak, akik makacsok és nem hajlandók figyelembe venni Isten törvényét. „Ki képes ellene szegülni [Istennek] és épségben maradni?” — kérdezi Jób (Jób 9:4). Senki! Jehovának fájdalmat okoz az ilyen „konokság”. De bántja az érdekelt véneket is, akik oly sok fiatalt láttak már elszenvedni az imént említett sérüléseket! Ezek a vének tisztában vannak azzal, hogy senki sem szegheti meg Isten törvényét és alapelveit anélkül, hogy „sérülést” szenvedne. Egy fiatal keresztény, aki megbánta erkölcstelenségét ezt mondta a gyülekezet véneinek: „Azt szeretném, ha elmondhatnám minden fiatalnak, aki az igazságban van: ’Ne tedd!’ Jehova talán megbocsátaná tévelygésedet, de te sohasem tudnád megbocsátani magadnak. Tetted rossz emléke felemésztene téged. Bizony nem éri meg!” A vének csatlakoznak Jehovához és azt mondják: „Ó, bárcsak valóban figyelnél parancsaimra!” (És 48:18).