A szolgálat dicsőítése

„Dicsőítem szolgálatomat” (Róma 11:13).

1, 2. A Zakariás 13:4–6 szerint mit tesznek majd a hamis vallás szolgái egy bizonyos jövőbeni időszakban ahelyett, hogy dicsőítenék a szolgálatukat?

KÖZELEDIK az idő, amikor a hamis vallások papi feladatokat ellátó „szolgái” szégyenkezni fognak. Megpróbálják majd eltitkolni foglalkozásukat. Erre utal ugyanis a Biblia jövendölése, amely a Zakariás 13:4–6 versében úgy beszél róluk, mint „próféták”-ról és „látók”-ról, amikor ezt mondja:

² „És az lesz azon a napon, [hogy] a próféták megszégyenülnek, ki-ki az ő látomása miatt, miközben prófétál; és álnokságból nem viselik hivataluk szőrruháját. És bizony azt mondja: ’Nem vagyok próféta! Földet művelő ember vagyok én, mert földi ember vásárolt meg engem ifjúkorom óta.’ És azt mondja neki valaki: ’Mik ezek a sebek a kezeid között [a testeden]?’ És azt fogja mondani: ’Azok, amiket ütöttek rajtam az én szenvedélyes szeretőim házában.’”

3. Milyen mértékben ejtenek ilyen sebeket a kereszténység papjain?

³ A valláspapok egykori szeretői végül ellenük fordulnak, megverik és halálosan megsebesítik őket — vagy pedig fel kell hagyniuk vallási foglalkozásukkal és le kell vetniük annak formaruháját. A Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében erőteljes képekben találunk leírást arról, hogyan fognak a világi hatósági személyek a vallási foglalkozást űző egyének ellen fordulni. A 17. fejezet bemutatja a hamis vallás egész világbirodalmát, amely az ókori Babilonból ered és nemzetközi parázna nő képében, Nagy Babilon néven ábrázolja azt.

4, 5. a) Hogyan ábrázolja a Jelenések 17. fejezete a hamis vallás világbirodalmát? b) Végül hogyan bánik — Isten engedélyével — a jelképes 10 szarv és maga a királyi bíbor színében ábrázolt vadállat azzal, aki a hátán lovagol?

⁴ Ez a parázna nő, képletesen szólva, egy skarlátvörös vadállat hátán ül, amelynek hét feje, a fejein pedig tíz szarva van. A vadállat a mélységbe süllyed, eltűnik, majd újra láthatóvá lesz. Ez történt a Népszövetség, majd annak utóda, az Egyesült Nemzetek esetében. Nagy Babilon felült ennek az újra megjelenő nemzetközi politikai „vadállat”-nak a hátára i. sz. 1945-ben. Azóta Nagy Babilon több mint 35 éve lovagol a királyi színben pompázó vadállaton. Ámde közel kell lennie annak az időnek, amikor — a vallásoskodók nagy megrökönyödésére — a jelképes vadállat szembefordul a parázna „asszonnyal”, amely két egymást követő világhatalom ideje alatt uralmat gyakorolt a politika felett. És mi történik azután? Nos, a Jelenések 17:15–18 verse leírja nekünk, ezt mondva:

⁵ „A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, népeket, tömegeket, nemzeteket és nyelveket jelentenek. És a tíz szarv, amelyet láttál, és a vadállat, ezek meggyűlölik a paráznát, feldúlják és mezítelenné teszik és felfalják annak húsos részeit, és teljesen megégetik tűzzel. Mert Isten adta a szívükbe, hogy egy gondolatot hajtsanak végre azzal, hogy királyságukat a vadállatnak [a nyolcadik világhatalomnak] adják, míg be nem teljesednek az Isten beszédei. És az asszony, akit láttál, a nagy várost [a modernkori Nagy Babilont, a hamis vallás világbirodalmát] jelenti, amelynek királysága van a föld királyai felett.” (Figyeld meg a Jelenések 18:21–24 versét!)

6. Milyen mértékben lesz kihatással a vallásra Nagy Babilon pusztulása, és mi ennek az oka?

⁶ Vajon Nagy Babilon eljövendő pusztulása, amely a kereszténység pusztulását is jelenti, egyúttal azt jelenti majd, hogy minden vallás el lesz söpörve a föld színéről? Amíg létezik egy élő és igaz Isten, addig nem! Az ő imádói, akik nem alkotják sem a kereszténység részét, sem Nagy Babilon más részét, túlélik az összes vallás világméretű pusztulását. Megvédelmezi őket Istenük, Jehova és az ő uralkodó Jézus Krisztusa, aki „uraknak Ura és királyoknak királya”. Azután pedig szemtanúi lesznek annak, hogyan pusztulnak el az istentelen, vallásnélküli uralkodók, akik akkor teljesen uralmuk alatt tartják az egész földet. A „tiszta és szeplő nélküli imádati forma a mi Istenünk és Atyánk nézőpontja szerint” sohasem fog eltűnni erről a földről, amely az ő „lábzsámolya” (Jel 17:12–14; Jak 1:27; És 66:1).

NEM A POLITIKAI KORMÁNYZATOK SZOLGÁI [ÚGYNEVEZETT „MINISZTEREI”]

7. Mi történik majd Harmagedon csatájában a politikai kormányzatok hivatalban levő „minisztereivel’, akik felsorakoztak Jehova ellen?

⁷ A „mindenható Isten nagy napjának csatájában Harmagedonkor” — a nagy leszámolás idején — a politikai államok „miniszterei”, akik ott felsorakoznak a mindenható Isten ellen, földi kormányzataikkal együtt fognak elpusztulni (Jel 16:13–16; 19:11–21). Akik viszont a győzedelmes mindenható Jehova Isten nem politikai „miniszterei”, vagyis szolgái, élvezik az ő védelmét a csaták csatája alatt, amely véget vet a földi kormányzatok jelenlegi rendszerének. Mily nagyszerű jutalom lesz ez, amiért hűségesen kitartottak a neki végzett keresztény szolgálatukban! Sok kommunista és nem kommunista országban talán kifogásolják, hogy a szolga szó latin formája alapján a „miniszter” elnevezéssel illetik őket. Ezekben az országokban a „miniszter” elnevezést szigorúan az állam magasrangú tisztviselőinek tartják fenn. Az angol nyelvet használó Amerikai Egyesült Államokban viszont az elnöki hivatal tagjai a titkár címet viselik, úgy, mint államtitkár, belügyi titkár, stb. Még az igazságügy legfőbb tisztviselőjét sem nevezik „miniszter”-nek. Ennek ellenére ők sem maradnak életben.

8. Hogy nevezik a modern Görögországban az elnöki kabinet tagjait, és kinek van ott fenntartva a „dékán” elnevezés?

⁸ A Szent Bibliában, annak Keresztény Görög Iratok részében, a „miniszter”-nek, vagy „szolgá”-nak fordított kifejezés a görög diaʹ·ko·nos szó fordítása. Ez a szó betű szerint azt jelenti „poron át”, mint annak az esetében, akit elküldtek vagy behívtak. A modern görög nyelvben viszont az elnököt proʹe·dros-nak hívják, aminek a jelentése: „aki elől ül”. Kabinetjének tagjait viszont nem nevezik „miniszterek”-nek a görög diaʹ·ko·nos szóval, hanem a hypour·gosʹ címet adták nekik, ami betű szerint „segédmunkást” jelent. Ez a szó fordul elő a Héber Iratok Görög Septuaginta Fordításában és a Sinai kézirat, valamint a Vatikáni 1209 számú kézirat szerint. Ott a Józsué 1:1 így szól: „Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után ezt mondta az ÚR Józsuénak, Nun fiának, Mózes szolgájának [hyp·our·gosʹ].” [Ökumenikus fordítás, 1975] Az angol nyelvű The Jewish Publication Society of America, valamint a Bagster-féle fordítás a második „szolga” szónál a „miniszter” kifejezést használja. Charles Thomson fordítása Józsuét „Mózes helyettesének” nevezi. A Görög Köztársaságban hasonlóképpen az elnöknek (proʹe·dros) vannak helyettesei, kiszolgálói vagy segítői, „segédmunkásai” (hyp·our·gosʹ); a di·aʹ·ko·nos vagy diakónusok [dékán vagy régiesen, dékány] szolgálatát pedig meghagyja az ország vallásszervezeteinek.

9. A szó politikai használata ellenére vannak-e Istennek írás szerinti „miniszterei” [szolgái] és mit mondott erről az Őr Torony folyóirat 1882-ben?

⁹ Közismert tény, hogy ma egyes országok a „miniszter” kifejezést kizárólag politikai értelemben használják és alkalmazzák. Ámde a Biblia szempontjából annak eredeti nyelvén ez a kifejezés nem azt jelenti, hogy nem lehetne Jehova Isten „miniszteré”-nek vagy diaʹko·nos-ának nevezni az olyan személyt, aki Jézus Krisztust utánozva egészen átadja magát Istennek és életét Jehova Isten akaratának cselekvésére szenteli. Körülbelül egy évszázaddal ezelőtt, az 1882 júniusi számában (a 7. oldalon) [angolban] a Sioni Őr Torony és Krisztus jelenlétének hírnöke című folyóirat ezt írta a vallási „miniszterek”-ről, vagy szolgákról:

A tanítványokat azért küldték ki, hogy prédikáljanak, tanítsanak és alámerítsenek. S bár hisszük, hogy Krisztus testének minden egyes felszentelődött tagja bizonyos értelemben szolga [„miniszter”] és mindannyian „az örömhír prédikálására kenettek fel”, mégis vannak a munka különböző részeire alkalmas egyének, amiként az emberi testben is vannak különböző tagok és funkciók, amelyeket bibliailag arra használnak fel, hogy ábrázolják velük Krisztus testét — az egyházat.

10. Mit mondott a folyóirat 1892 január 1-i száma a kolportőr néven ismert teljes idejű szolgákról annak fényében, hogy a névleges kereszténység azt állítja magáról, hogy ők az Isten szolgái?

¹⁰ Egy későbbi számában, az 1892 január 1. szám 9. oldalán [angolban] az Őr Torony folyóirat a következőket mondta a „Nézetek a Toronyból” alcím alatt:

Kevesen tekintik ezeket a kolportőröket az Úr igazi képviselőinek, vagy kevesen ismerik el azt a méltóságot, amelyet az Úr lát az alázatosságukban és önfeláldozásukban. Misszionáriusok? „Nem!” — mondja a világ és a névleges egyház, „nálunk találhatók a misszionáriusok, akik idegen országokba mennek el.” „Igen” — mondja az Úr —, „ezek az én misszionáriusaim, akikre nagy küldetést bíztam” . . .

Miniszterek [vagyis szolgák, papok, lelkészek]? „Nem!” — mondja a világ és a névleges egyház, mert „csak nálunk vannak ilyenek, akik ’papi’ ruhát viselnek és a szószékről prédikálnak. Csak ezek Isten szolgái [miniszterei].” „Igen”, mondja az Úr, „szolgáim (minisztereim) ők, mert engem szolgálnak, s felszolgálják házamnépének az igazságot. Én küldtem ki őket hirdetni az üzenetet, amelyet hirdetnek. Aki megveti őket, engem vet meg, és aki elfogadja a jelt a homlokára, amelyet általuk küldtem, megtudja, hogy a tanítás tőlem van.” „Az én juhaim megismerik a hangomat.”

(Lásd még az 1899 február 1-i szám 6. és 7. bekezdését, „Vajon ez a mostani igazság ésszerűtlen?” alcím alatt!)

11. Melyik nyelvből erednek a „miniszter” és a „miniszterség” szavak és hogyan határozzák meg ezeknek a jelentését?

¹¹ Az Őrtorony folyóirat talán öntelt vagy elbizakodott, amikor azt állítja, hogy Jézus Krisztus minden felszentelődött vagy önátadott, alámerített tanítványa „miniszter”, vagy Isten szolgája? Egyáltalán nem! A „miniszter” és a „minisztérium” szó számos nyelvben, így az angol, az olasz, a spanyol, a portugál és a francia nyelvben is a régi latin minister és ministerium szavakból ered. Ezeket a szavakat találjuk ugyanis a Biblia Latin Vulgata Fordításában. A „miniszter” szó meghatározása: „kísérő, felszolgáló, szolga; úgyszintén: papnak a kísérője, vagy segítője; hasonlóképpen: alacsonyabb rangú tiszt, altiszt”. A ministerium szó meghatározása: „a miniszter hivatala vagy funkciója, kísérete, szolgálata, jó vagy rossz értelemben vett szolgálat; hivatal, foglalkozás, munka, feladat, alkalmazás, adminisztráció, stb.” (Lásd: A New Latin Dictionary — Új latin szótár [angolban] Lewis és Short kiadása, 1146. oldal.)

12. Milyen széles körben használják ma az Őrtorony folyóirat és egyéb Őrtorony-kiadványok ma is azt a bibliafordítást, amelyből a folyóirat először idézett, és politikáról beszélnek-e a miniszterség [szolgálat] kérdésében?

¹² A „miniszter” és „minisztérium” szónak tehát tágabb értelmezése is van. Itt emlékeznünk kell arra, hogy az Őr Torony folyóirat és társkiadványai már kezdettől fogva használták alapvető bibliafordításaikként az Authorized Version [Hiteles Fordítás] vagy King James Version [Jakab Király Fordítás] néven ismert angol nyelvű, 1611-ből származó változatát. Mind a mai napig használják ezt az elfogadott változatot Nagy-Britanniában és a Brit Nemzetközösség országaiban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban. Ezért az általánosan használt bibliafordításokból vett idézeteknél a „miniszter” [szolga] és a „minisztérium” [szolgálat] szavakat a Keresztény Görög Iratokban (újszövetségben) használt értelemben, nem pedig a modern politikai értelemben kell vennünk. Mi nem politikáról beszélünk, nem azt magyarázzuk.

A SZAVAK KÉSŐBBI, SZÍVESEBBEN HASZNÁLT FORDÍTÁSAI

13. Hogyan fordítja legszívesebben a legtöbb bibliafordító a vitatott di·a·ko·niʹa szót [angolra] és hogyan tekinti Isten önátadott népe az ebből eredő kötelezettségeket?

¹³ A Keresztény Görög Iratok (Újszövetség) sokféle modern angol nyelvű fordítása létezik. Vajon ezek többsége hogyan adja vissza legszívesebben a sokat vitatott görög di·a·ko·niʹa szót az olvasók számára? A „miniszterség” [szolgálat] kifejezéssel, amely magában hordja a Biblia által e szónak kölcsönzött teljes méltóságot. Jehova önátadott, alámerített tanúira joggal alkalmazható a dolgok bibliai értelmezése, s kijelölt keresztényi szolgálatukra találóan illik a „miniszterség” [szolgálat] kifejezés. Nos, mit kezdjenek vajon ezek a „miniszterek” a „miniszterségükkel”? Talán feladják azt és az azzal járó kötelezettségeiket, mivelhogy ellenvetésekkel találkoznak és erős nyomást gyakorolnak rájuk? A feltárt bibliai próféciákból megtudjuk, hogy az elidegenedett politikai hatalmak mit tesznek majd a hamis vallás világbirodalma, Nagy Babilon „minisztereivel” [szolgáival], püspökeivel, dékánjaival, papjaival és patriarkáival. Nem húnyhatunk szemet az előtt, aminek történnie kell.

14. Mit tár fel a Jelenések 17. fejezetének jelképes nyelvezete arról, ami Nagy Babilonnal történik majd a „nagy nyomorúság” idején?

¹⁴ Amint a Jelenések jelképes nyelvezete elárulja, a világi politikai hatalmak megszüntetik az egyházak és az állam közt létrejött egyezményeket. Felbontják a nemzetközi vallásos paráznával folytatott bensőséges viszonyukat. Levetik őt a hátukról, megfosztják a királyi méltóságot jelentő skarlát és bíborszín viselésének jogától, amire igényt tartott; megfosztják aranyától, és drágaköveitől, amelyekkel oly csábosan mutogatta magát. Kiütik kezéből az „arany poharat”, amely utálatosságokkal és tisztátalansággal van tele, a serleget, amelyből inni adott az összes nemzeteknek, és amelytől megzavarodtak, mintha részegek lennének. Díszes vallásos épületeit közönséges, világi használatra fordítják, sőt porrá égetik azokat, miután kifosztották a jogtalanul szerzett gazdagságukból. Jaj lesz Nagy Babilonnak a számonkérés napján, a „nagy nyomorúság” alatt! (Jel. 17:1–18; 7:14).

15. Minek a megtevésére lesznek kötelezve akkor Jehova keresztény tanúi?

¹⁵ De vajon mit jelent majd Jehova keresztény tanúi számára a világ politikai hatalmainak ez a jövőbeni eljárása? A következőt: a világ elutasítja az Isten királysága érdekében kifejtett szolgálatukat. Nem fogják tehát többé hirdetni „Jehova jóakaratának esztendejét”. Még Nagy Babilon feldúlása után is tántoríthatatlanul folytatják „a mi Istenünk bosszúnapjának” hirdetését (És 61:1, 2; 59:17, 18).

16. Hogyan utánozzák Jehova tanúi Pál apostolt abban, amit — sok német fordító szerint — a Róma 11:13-ban mond?

¹⁶ Addig mit tesznek vajon Jehova tanúi a „miniszterségükkel”, vagyis a szolgálatukkal? Jól észben tartják, minek kell bekövetkezni a bibliai prófécia szerint, ezért bölcsen meghatározzák, hogy azt cselekszik, amit nagyszerű példaképük, Pál apostol tett. A Róma 11:13-ban, mint Jehova Isten nemzetközi követe, Pál apostol leírja, mit tett a szolgálatával. Számos modern fordítás ezt különböző szavakkal adja vissza: „Most pedig tihozzátok szólok, akik a nemzetek közül vagytok. Mivel én a valóságban a nemzetek apostola vagyok, dicsőítem szolgálatomat” (The International Hebrew/Greek English Bible; British Revised Version; Újvilág Fordítás [angolban]; The New American Bible; Rotherham; [1975. Ökumenikus Fordítás). „Tisztelem szolgálatomat” (Murdock; The Emphatic Diaglott; római katolikus Douay Version; The New English Bible). „Nagyra tartom szolgálatomat” (The New International Version; [1979-es Katolikus Fordítás]. „Amennyire csak tudom, nagyra tartom szolgálatomat” (An American Translation). „Büszke vagyok a szolgálatomra” (Weymouth). „Magasztalom szolgálatomat” (Revised Standard Version). „Nagyra tartom állásomat” (The Bible in Living English) [hivatásomat nagyra tartom: Békés-Dalos fordítás] [„szolgálatomnak szereznék dicsőséget”: Csia Lajos fordítás]. „Súlyt helyezek a szolgálatomra” (Moffat); „dicsőítem állásomat” (Authorized Version.) Luther német bibliafordítása így szól: „Dicsérem szolgálatomat” (Amt, Némét). William Tyndale így fordítja: „Magasztalni fogom szolgálatomat.”

17. Jóllehet a pogány nemzetek érdekében munkálkodott, vajon Pál — mint zsidó — azt mondja, hogy egyszerű átlagszolgálatra minősítette le a saját munkáját?

¹⁷ A fenti fordításokból azt látjuk, hogy Pál di·a·ko·niʹa kifejezése nem csökken le a puszta „szolgálat”-ra szó alantasabb értelmében. Pál a saját szolgálatára vonatkozóan a görög dox·aʹzo szót használja, amelynek szógyöke a görög doʹxa kifejezés, ami azt jelenti: „dicsőség”. Bizonyosan semmi sem volt Pál di·a·ko·niʹa-jában, ami miatt szégyenkeznie kellett volna. Amint a Today’s English Version fordítja a Róma 11:13-at: „Nektek, pogányoknak most azt mondom: Mindaddig, amíg a pogányok apostola vagyok, büszke leszek a munkámra.” A Jeruzsálemi Biblia [angolban] ezt mondja: „Hadd mondjam meg nektek, pogányoknak: Én a pogányokhoz küldettem mint az ő apostoluk, és büszke vagyok arra, hogy elküldettem.”a

18. Annak fényében, hogy milyen foglalkozású és képzettségű emberek voltak Jézus apostolai, miért nem szabadna a valláspapságnak lebecsülnie Jehova tanúit azoknak a hangzatos címeknek az odaítélése miatt, amiket a szemináriumi képzettségű tagjainak ad?

¹⁸ Természetesen valakinek a keresztény szolgálatában semmi olyasmi nincs, amitől beképzelt lehetne. Inkább alázatosságot kellene éreznünk, amiért Isten ilyen kegyben részesítette önátadott, alámerített imádóit, amikor elhívta őket ilyenfajta szolgálatra a most uralkodó király, Jézus Krisztus alatt. A kereszténység papjai, akik teológiai szemináriumokban nyertek kiképzést a tisztelendő, főtisztelendő, nagytiszteletű, tisztelendő úr, és ehhez hasonló hangzatos címeket használnak, s talán lenézik Jehova önátadott, alámerített tanúit. Jézus négy apostola viszont egyszerű halász volt, egy másik apostola adószedő, s a többi hétről sem tesznek említést, mintha bármilyen rabbiképző iskolát végeztek volna az első században. Mégis dicsőséggel említik meg őket a Biblia utolsó könyvében, ahol azt mondják róluk, hogy a nevük be van vésve az új Jeruzsálem 12 alapkövébe (Jel 21:14).

19. Tartoznak-e valamilyen kormányzathoz Jehova önátadott, alámerített tanúi, és mennyire lesz tartós a szolgálatuk?

¹⁹ Ami pedig a kormányzati miniszterséget illeti, nos, ezek az önátadott, alámerített tanúk a valaha létező legnagyobb kormányzat miniszterei. Igaz, semmiben sem hasonlítanak az olyan ember alkotta kormányzatok miniszteri tisztviselőihez, mint amilyen mondjuk egy császárság, egy királyság vagy egy demokrácia, ámde ők a világegyetem szuverén uralkodójának, a menny és a föld Teremtőjének miniszterei. A Máté 24:14 beteljesedéseként ők az uralkodó király, Jézus Krisztus messiási királyságának kinevezett hírnökei. Szolgálatuk nem ér véget a dolgok régi rendszerének katasztrofális pusztulásakor, a küszöbön álló „nagy nyomorúság” idején.

20. A Kolossé 4:17-ben és a 2Timótheus 4:5-ben adott figyelmeztető szavaiban vajon Pál az emberek által általában végzett közönséges, általános szolgálatra utalt?

²⁰ Pál apostol aligha gondolhatott a közönséges, általános szolgálatra, amelyet világi emberek végeznek, amikor a következőket írta keresztény társának, Arkhippusnak: „Vigyázz szüntelenül a szolgálatra, amit az Úrban elvállaltál, hogy betöltsd azt!” (Kol 4:17). Utolsó bebörtönzése alkalmával Pál ezt írta misszionárius társának, Timótheusnak: „Végezd az evangéliumhirdető munkáját [görögül: erʹgon], teljesen töltsd be szolgálatodat” (2Tim 4:5). Az első keresztény gyülekezet hű szolgáinak adott ezen ihletett tanácsok kitűnő intések Jehova minden mai önátadott, alámerített tanúja számára, hogy a dolgok pusztulásra ítélt régi rendszerének ebben a „végidejében” önmagukra alkalmazzák azokat Isten örök dicsőségére (Dán 12:4).

[Lábjegyzet]

Sokáig a latin volt a nemzetközi diplomáciai nyelv a nyugati világban. 1378-ban, a „nagy nyugati szakadás” évében, amely a pápaságot érintette, John Wycliffe közzétette az Újszövetségből (a Keresztény Görög Iratokból) készített fordítását. „Wycliffe közvetlenül a latin Vulgatából fordított, mivel nem tartotta magát szakavatottnak a héber és a görög eredeti szövegeknek, mint alapnak a használatára. Fordítása egészen szószerinti és világos, de merev és latinos: bár nem annyira, mint Wycliffe számos egyéb írása.” (M’Clintock és Strong-féle Cyclopoedia X. kötet, 1043. oldal, 1. hasáb, „Wycliffe” címszó alatt). Wycliffe már a 14-ik században a „miniszter” szót használta. Nem kétséges, hogy William Tyndale széles körben használta azt az eredeti nyelvekből készült fordításában.” A Róma 13:4-nél Wycliffe fordítása [angolban] így szól: „Tisztelni fogom szolgálatomat” — Oxford Clarendon Nyomda.

Munkásszolgák

1. Tyndale fordításában a Róma 13:1–6-nál hogyan nevezik a politikai kormányzatok tisztviselőit a keresztények Istenére utalva?

I. SZ. 1526-ban készült fordításában — amelyet az eredeti görögből az akkori népi angol nyelvre készített — William Tyndale e világ „felsőbb hatalmai”-val vagy „felsőbb hatóságai”-val kapcsolatban ezt írta: „Mert Isten szolgája ő a te javadra. De, ha gonoszt cselekszel, akkor félj, mert nem hiába viseli a kardot, mivel Isten szolgája ő, hogy bosszút álljon azokon, akik a gonoszt cselekszik. Tehát engedelmeskedned kell nekik, nem csak a bosszúállástól való félelem miatt: hanem a lelkiismeret miatt is. Éppen ebből az okból fizetsz adót. Mert isteni szolgák ők, ugyanabból a célból” (Róma 13:1–6, Debney fordítása [angolban]).

2. a) Vajon Tyndale 1526-ban készült fordításán alapszik az a tény, hogy „miniszterek”-nek hívják a világi kormányzatok tisztviselőit? b) Vajon ennek a kifejezésnek általuk történt használata megfosztja Pált és keresztény társait — mint, akik nem része a világnak — attól a jogától, hogy „miniszternek” [szolgának] nevezzék magukat?

² Nincs okunk azt hinni, hogy a különböző politikai kormányzatok egyes állami tisztviselőinek címei, mint például „miniszterelnök” vagy „miniszter” ilyen vagy olyan formában Pál apostol fenti szavain alapulnának. De még akkor is óriási különbség van az ’Isten szolgái’-nak nevezett politikusok és Pál apostol, valamint keresztény társai vallásos „szolgálata” [„minisztersége”] között, akik nem része a világnak. Különbözik ugyanis a munkaterületük. A „miniszter” szó, a világi politikusok által a szónak kölcsönzött politikai értelemben nem zárja ki azt, hogy Pált és keresztény társait vallási értelemben vett „minisztereknek”, vagyis „szolgáknak” nevezzük az érintett nyelveken.

3. Vajon Jehova mai tanúi, akik házról házra járnak prédikálni, miként Tikhitus és Timótheus, szintén „Isten szolgái a Krisztusról szóló jó hírben”?

³ Amikor Pál apostol az Efézus 6:21-ben Tikhitusra vonatkozóan a „szeretett testvér és hű szolga az úrban” kifejezést használja, nem sorolja Tikhitust ezzel a kereszténység papjai közé (Ugyanúgy a Kolossé 1:7; 4:7-ben sem). Pál Timótheust is így nevezi ’testvérünk és Isten szolgája a Krisztusról szóló jó hírben’ (1Thess 3:2). Jehova önátadott, alámerített tanúi, akik ma „a királyságnak ezt a jó hírét” prédikálják házról házra, szintén Isten szolgái a Krisztusról szóló jó hírben’ (Máté 24:14; Márk 13:10).

4. Mire mutat rá az Írás azzal kapcsolatban, hogy akár a keresztény gyülekezet egésze, akár annak egyéni tagjai „szolgálatot” végeznek-e?

⁴ De mit mondhatunk az alámerített keresztények egész gyülekezetéről? A kisázsiai Thiatirában levő gyülekezetnek Isten dicsőségre emelt Fia, Jézus Krisztus ezt mondta: „Ismerem cselekedeteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat” (Jel 2:18, 19). A görögországi Akhájában levő korinthusi gyülekezetnek Pál ezt írta: „Különbségek vannak a szolgálatokban, mégis ugyanaz az Úr” (1Kor 12:5). Ennek megfelelően i. sz. 33 pünkösdjétől kezdve a dicsőségre emelt Jézus Krisztus emberek formájában adott földi ajándékokat vagy adományokat: apostolokat, prófétákat, evangéliumhirdetőket, pásztorokat, tanítókat. Vajon milyen célból? „A szentek helyreigazítása céljából szolgálati munkára [betű szerint: szolgálat munkájára] a Krisztus testének felépítésére” (Ef. 4:7–12). Végül a jeruzsálemi zsidókeresztény gyülekezet minden tagjának ezeket írta Pál apostol: „Nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzen a ti munkátokról és a szeretetről, amelyet az ő neve iránt tanúsítottatok azáltal, hogy a szenteknek szolgáltatok és továbbra is szolgáltok.” (Zsid 6:10). Ily módon tehát mindannyian olyan szolgálatot végeztek, amelyet Isten helyesnek tartott, jóváhagyott.

VILÁGI MUNKA TEKINTETÉBEN

5. a) A kereszténység hivatásos „minisztereinek” [szolgáinak] élet módjával ellentétben, a bibliai szabályok értelmében vett „miniszterek” [szolgák] lehetnek-e egyúttal részben világi munkát is végző személyek? b) Mikor jelent meg a „miniszter” [szolga] szó a bibliafordításokban?

⁵ Az, hogy valaki Jehova tanúi önátadott, alámerített gyülekezete részeként bibliai értelemben vett „miniszter” [szolga], nem jelenti azt, hogy kényelmes és fényűző életmódban él. A kereszténység vallásszervezeteinek hivatásos „miniszterei” [szolgái] talán sokakban ezt a gondolatot keltik. De az ihletett Biblia szerint ennek nem szabadna így lennie. Ámde azok, akik a szó bibliai értelmében vett „miniszterek” [szolgák], esetleg világi alkalmazottként dolgoznak az idejük egy részében. Nos, maga Jézus Krisztus is ácsként dolgozott Názáretben 30 éves koráig! Azután pedig minden idejét annak a szolgálatnak szentelte, amelyre Isten szelleme felkente. Hogy egyáltalán beszélt-e latinul vagy használta-e a „miniszter” kifejezést, azt nem tudjuk. De amikor a Héber-Görög Iratokat a Római Birodalom latin nyelvére fordították, abban a fordításban már megjelent a minister szó.

6. a) Milyen fajta jelentése van a „miniszter” szónak a megfelelő latin vagy görög szógyök alapján? b) Hogyan „dicsőítheti” hát azt Pál apostol?

⁶ Mivel a minister szó a latin minus melléknévből ered, ami azt jelenti „kevesebb”, miniszternek [szolgának] lenni alapjában véve azt jelenti: „kevesebbnek lenni, vagy úgy cselekedni, mint aki kevesebb vagy kisebb” [latinul: quod minus est]. Azt ennek megfelelő di·a·ko·nos görög szónak tehát hasonló módon kisebbítő értelme van. Az értelmezés szerint a dia’ (ami azt jelenti: „át”) és a konis (ami azt jelenti: „por”) kifejezések összetétele. A görög szó annak a képzetét kelti bennünk, amikor valaki átmegy a poron, hogy rendelkezésre álljon vagy valamilyen szolgálatot végezzen. A görög szó alantasabb szógyöke ellenére Pál mégis ezt a kifejezést használja, amikor ezt mondja: „Dicsőítem szolgálatomat” (Róma 11:13). Ezt be is bizonyította, amikor mindvégig ragaszkodott ahhoz.

7. a) Vajon lecsökkentik-e a királyságüzenet szolgálatának értékét azok a szolgák, akik nem kérnek érte ellenértéket? b) Hogyan tekintsenek bármilyen szükségszerű világi munkát a királyságszolgák?

⁷ Nem önmaga dicsőségére végezte Pál azt a buzgó szolgálatot. Nem került az pénzbe, nem járt költséggel azok számára, akiknek prédikálta a „jó hírt”. Ezáltal mégsem kisebbítette szolgálatának értékét. A „jó hír” elfogadóinak mégis számolniuk kellett azzal, hogy ’mibe kerül’ nekik annak a cselekvése, ami hasznos számukra, anélkül, hogy fizetniük kellett volna a „jó hírért”. Pál igen megtisztelve érezte magát, amiért rábízták a „jó hírt”; felülmúlhatatlan szolgálatnak tekintette e világ fizetett állásaihoz viszonyítva. Jehova tanúi ma szintén Pál apostol példáját követik. Vajon mennyiben? Azáltal, hogy nem anyagi vagy világi értelemben vett személyes haszonért végzik Isten királyságának a szolgálatát. Helytelenítik, ha valaki úgy tekinti a királyságüzenetet, mint valami árucikket, vagy csupán a kényelmes élet eszközét. Bármilyen világi munkát — amelyet kénytelenek végezni — a második helyre szorítanak, mint mellékfoglalkozást. A királyságszolgálat olyasmi a számukra, amiért érdemes áldozatot hozni!

8. Hogyan ’dicsőítette szolgálatát’ továbbra is Pál apostol, miután végül eljutott Rómába?

⁸ Amikor Pál apostol végül Rómába érkezett és kapcsolatba került az ottani gyülekezettel, folytatta azt, amit korábban írt nekik a levelében: ’dicsőítette szolgálatát’. Hogyan tehette ezt annak ellenére, hogy láncravert rab volt? Lukács orvos, a hű társa elmondja nekünk: „Amikor végül Rómába érkeztünk, Pálnak megengedték, hogy egymagában maradjon az őt őrző katonával. Három nappal később azonban összehívta a zsidók főembereit. Amikor azok egybegyűltek [Pál beszélt hozzájuk] . . . Akkor két egész évig maradt tulajdon bérelt házában és mindenkit barátságosan fogadott, akik hozzá bementek, és akadálytalanul prédikálta nekik Isten királyságát nagy bátorsággal az Úr Jézus Krisztusra vonatkozó dolgokat” (Csel 28:16–31; Ef 6:20).

9. Hogyan lett közismertté Rómában Pál bebörtönzése és annak igazi oka, s hogyan vélekedtek ezzel kapcsolatban az abban a városban élő keresztények?

⁹ Milyen eredménnyel járt vajon az a tevékenység, amelyet Pál, mint jogtalanul fogva tartott rab végzett? Ő maga mondja el nekünk: „Márpedig szeretném tudtul adni nektek, testvéreim, hogy az én dolgaim sokkal inkább a jó hír elősegítésére voltak, mint bármi más, annyira, hogy a Krisztussal kapcsolatos bilincseim a pretórius egész testőrsége előtt és mindenki más előtt nyilvánosan ismertté váltak; és legtöbben az Úrban levő testvérek közül fogságom következtében bátorítást kaptak, mindannyian nagyobb bátorsággal, félelem nélkül szólják az Isten szavát.” „Üdvözletet küld nektek az összes szent, különösen azonban a császár házából valók” (Fil 1:12–14; 4:22).

MOST VAN AZ IDEJE ANNAK, HOGY MÉLTASSUK A SZOLGÁLATOT

10. Mikor válaszolt Jehova hűséges, önátadott és alámerített népe arra a felhívásra, hogy hagyja ott a hamis vallás világbirodalmát?

¹⁰ Jehova tanúi készségesen válaszoltak arra a felhívásra, hogy jöjjenek ki Nagy Babilonból, a hamis vallás világbirodalmából. Az 1914—1918-as első világháború idején Nagy Babilon együttműködött a hadviselő politikai hatalmakkal abban, hogy azok korlátozzák Jehova Isten önátadott, alámerített népének tevékenységét. Ez a korlátozás szervezetük főhivatalának vezető tisztviselőit sem kímélte és egészen a bebörtönzésükig ment. A háború utáni 1919-es esztendőben azonban enyhülés és szabadulás jött számukra. Ezek után szükségesnek látták újjászervezni magukat a „királyság jó hírének” előre megjövendölt világméretű prédikálására (Máté 24:14).

11. a) Milyen módon leplezték le az 1919-es kongresszuson összejött felkent maradéktagok Nagy Babilont? b) Milyen várvavárt időszakot üdvözöltek nagy örömmel és ezzel összhangban melyik folyóiratnak a kiadását kezdték el akkor?

¹¹ Ezt a maradék újjászervezése követte a „királyság jó hírének” addig soha nem látott világméretű prédikálására. Ebből a célból általános kongresszust tartottak az USÁ-ban, az Ohio állambeli Cedar Pointban 1919 szeptemberében. Ott nyilvánosan leleplezték Nagy Babilont mint az akkor javasolt Népszövetség támogatóját. Ezt a Népszövetséget ugyanis a protestáns egyház papsága „Isten királyságának politikai kifejezése a földön” megnevezéssel illette. A kongresszus résztvevői lelkesedéssel üdvözölték az „aranykort”, amelyet Isten Krisztus alatti mennyei királysága fog bevezetni. A kongresszuson bejelentettek alapján 1919 októberében egy új folyóirat kiadása kezdődött meg az Őr Torony társfolyóirataként „Az Aranykorszak” címen. Tekintettel az egész emberi család megvigasztalásának egyre növekvő igényére, a folyóirat nevét „Vigasztalás”-ra változtatták. A második világháború után ezt a nevet is megváltoztatták és a folyóirat most az „Ébredjetek!” nevet viseli.

12. a) Milyen új ismertetőjelet öltött fel magára a maradék, ami tovább tökéletesítette szolgálati megjelenését? b) Hogyan hatott ki mindez a királyságszolgálatukra?

¹² Mindez új szolgálati vonást kölcsönzött Isten felállított királysága hirdetőinek. 1931-ben megszabadultak minden olyan szégyenteljes névtől, amellyel Nagy Babilon illette őket; akkor vették fel ugyanis a bibliai prófécián alapuló nevüket, tudniillik a Jehova tanúi nevet (És 43:10–12). Ez a név új ismertetőjelükké lett Nagy Babilon és annak politikai pártfogói előtt. Mivel megszabadultak attól a vallási köntöstől, amelyet megszeplősített és beszennyezett a Nagy Babilonnal való kapcsolat, ez a lépés nagyon tetszett Istenüknek, Jehovának. Egészen új arculatot kaptak az ő szemében. Ez olyan volt, mintha — jelképes értelemben — a felkent maradék „díszes ruhákba” öltözött volna, amely papi szolgálatához illett (Zak 3:4, 5). Ez méltóságot, tiszteletet, dicsőítést jelentett Istennek végzett szolgálatuk számára.

13. a) Milyen további bizonyítékát adták 1935-től kezdve annak, hogy a maradék újra elnyerte Isten tetszését? b) A szolgálattal kapcsolatban miben csatlakozott a „nagy sokaság” a maradékhoz?

¹³ Vajon volt valamilyen látható jele is annak, hogy a felkent maradék visszanyerte Isten jóindulatát az első világháború után? Igen volt, mert az élő és igaz Istent őszintén kereső emberek „nagy sokasága” kezdett csatlakozni a viszonylag kis létszámú „királyi papság”-hoz (1Pét 2:9). Kétségkívül ez történt 1935 tavasza óta. Akkor általános kongresszust tartottak ugyanis Washingtonban (D.C.). Ott az Őrtorony Társulat elnöke május 31-én „A nagy sokaság” címmel tartotta meg főelőadását. Ez a beszéd a Jelenések 7:9–15 versére épült fel az Authorized Version alapján. Másnap 840-en szimbolizálták önátadásukat Jehova Istennek vízben történő alámerítkezéssel. Ezeknek az új alámerítetteknek a többsége a „nagy sokaság” reménységében osztozott: egy földi paradicsomban reménykedett Krisztus királysága alatt. Jól tudták, hogy ez azt jelenti számukra: nekik is csatlakozniuk kell a felkent maradékhoz, akik Jehova Isten szolgáiként végzik tevékenységüket házról házra. Ők is kezdték tehát ’dicsőíteni szolgálatukat’.

14. Noha a legtöbb esetben nem képesek minden idejüket a királyságprédikálásra fordítani, milyen kötelezettség hárul mégis a „nagy sokaság” tagjaira az önátadásuk és a jelképszerű alámerítkezésük következtében?

¹⁴ Mostanáig a juhokhoz hasonló személyek százezrei tömörültek egy nyájba a felkent maradék oldalán és csatlakoztak a királyság szolgálatához. Ezek közül nem mindenki volt képes minden idejét ennek a szolgálatnak szentelni mint teljesidejű hírnök, vagy a Pennsylvániai Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat utazó képviselője, vagy a Társulat valamelyik fiókhivatalának tagja. A földi kötelezettségek sokuktól megkövetelik, hogy idejük javarészében vagy annak egy részében világi munkát végezzenek. Isteni önátadásuk azonban, amelyet vízalámerítkezéssel szimbolizáltak, arra kötelezi őket, hogy az ő szolgái legyenek, s az ő királysága érdekeit szolgálják.

15. Hogyan találják az ilyenek magukat Páléhoz hasonló helyzetben, aki akkor Korinthusban volt?

¹⁵ Most a Pál apostoléhoz hasonló helyzetben vannak. Ő másfél évig dolgozott mint sátorkészítő Korinthusban, Akvilánál, egy zsidó hívőnél (Csel 18:1–11). Egyesek ma úgy tekintenék Pált, mint „általános szolgát”.

16. Amikor Jeruzsálembe tartva Pál megszakította útját Miletusban, mit mondott a részéről végzett világi munkáról?

¹⁶ De emlékeznünk kell arra, amit Pál akkor mondott, amikor útban Jeruzsálem felé megszakította útját a kis-ázsiai Miletus kikötővárosban. Elküldött onnan embereket és magához hivatta az efezusi gyülekezet véneit vagy felvigyázóit. Többek között ezt mondta nekik: „Legyetek azért éberek és gondoljatok arra, hogy három éven át éjjel és nappal nem szüntem meg mindegyikőköket könnyek között figyelmeztetni. . . . Nem sóvárogtam senki ezüstjére, aranyára vagy ruházatára. Ti magatok tudjátok, hogy ezek a kezek gondoskodtak a magam és a velem levők szükségleteiről. Minden dologban bemutattam nektek, hogy így munkálkodva kell segítenetek a gyengéket, és gondoljatok az Úr Jézus Krisztus szavaira, amikor ő maga mondta: ’Nagyobb boldogság adni, mint kapni.’” (Csel 20:31–35).

17. a) Vajon Pál lealacsonyította szolgálatát azzal, hogy időnként világi munkát végzett, vagy milyen elképzelése volt erről? b) Mit mondhatunk arról, hogy abban az időben más önátadott keresztények is munkásszolgák voltak-e, és hogyan szemlélteti ezt jól a Jeruzsálemi templomnál szolgálatot végzők esete?

¹⁷ Amikor ideiglenesen világi munkát végezve fizetésért dolgozott, Pál nem alacsonyította le királyságszolgálatát. Úgy intézte, hogy a prédikáló és tanítványképző munkája ne okozzon költséget hallgatóinak és tanítványainak. Ily módon valóban nem vádolhatták a tanítói munkáját azzal, hogy pénzszerzési forrásnak használta fel azt (1Kor 9:13–18). Ebben az esetben valóban azt is tette, amit mondott: „Dicsőítem szolgálatomat” (Róma 11:13). Amikor munkásszolgaként tartotta fenn magát, bebizonyította, hogy tiszta, önzetlen szándékkal végezte királyságszolgálatát. Önátadott keresztény társai közül a legtöbben ugyanilyen munkásszolgák voltak, sőt némelyek közülük nem keresztény gazdák rabszolgái voltak (Csel 18:1–4; Róma 16:3–5). A világi munka nem alacsonyítja le szükségszerűen a királyságszolgálatot, mert emlékeznünk kell arra, hogy a mózesi törvényszövetség alatt Izraelben a léviták minden félévben csak egy hetet szolgáltak a jeruzsálemi templomban az évi ünnepeken kívül. Az idejük többi részét lévita lakóhelyükön töltötték és családjuk eltartásáért dolgoztak. Tehát ők is munkásszolgák voltak.

18. a) A Jehova tanúi közt levő ilyen munkásszolgáknak kijár-e az a tisztelet, amelyben a Nagy Babilon szolgáit részesíti a világ? b) Hogyan ’dicsőítik szolgálatukat’ a munkásszolgák, mialatt világi munkát végeznek?

¹⁸ Mivel Jehova önátadott, alámerített tanúi közül sokan szükségesnek vagy kötelezőnek érzik, hogy idejük nagy részében világi munkát végezzenek, ez nem jelenti azt — és nem is szabad úgy érvelnünk —, hogy ők nem nevezhetők valóban Isten szolgáinak, és nincsen jogcímük mindarra a tiszteletre, amit a kormányzatok Nagy Babilon vallásos szolgáinak megadnak. Bár munkásszolgák, ők minden egyéb dolog elé helyezik Isten királysága érdekeit. S mivel házról házra is hirdetik Isten királyságát, természetesen királyságszolgák és nem kisebb a rangjuk, mint e világ kormányzatai minisztereinek a rangja. Annak a munkának a dicséretre méltó minősége által, amelyet világi munkaadójuknak végeznek, ezek a munkásszolgák követett módon is ’dicsőítik szolgálatukat’. Ez jó hírnevet szerez Istennek, akinek szent szolgálatot végzünk.

19. a) Ha a megváltozott körülmények lehetővé teszik számára, mit tesz a munkásszolga a legjobb képessége szerint? b) Tekintet nélkül a közvetlenül a királyság érdekében eltöltött idő mennyiségére, mit tegyen Jehova minden önátadott, alámerített tanúja?

¹⁹ Nem is kell mondani, hogy ha a megváltozott körülmények lehetővé teszik a munkásszolgáknak egész idejüket a királyságszolgálatban tölteni, hálásan végzik a lehető legjobb képességük szerint Isten Szavának legteljesebb mértékű szolgálatát. Minden esetben, akár az egész időnket képesek vagyunk közvetlenül Isten felállított és Krisztus alatti királyságának érdekeire fordítani, akár időnknek csupán egy részét áldozhatjuk arra, mindenképpen és szüntelenül ’dicsőítsük szolgálatunkat’!