A jó pásztor és az ő „akla”

1., 2. a) Hogyan írja le Dávid király Jehovát a Zsoltárok 23:1-ben? b) Miért volt helyénvaló Jehovát pásztorhoz, Izraelt pedig az ő juhaihoz hasonlítani?

„JEHOVA az én pásztorom. Hiányom semmiben sem lesz. Füves legelőkön deleltet engem; bővizű pihenőhelyekre vezet engem.” Ezekkel a szavakkal kezdi egyik igen kedves énekét az egykori pásztorfiú és hárfás, akiből később Izrael nemzetének a királya lett (Zsoltárok 23:1, 2).

² Az ókori Izraelen kívül egyetlen más nemzetnek sem írhatta volna semmiféle más zsoltáros a 95. zsoltár 6, 7. versének szavait: „Térdeljünk le Jehova, a mi alkotónk előtt. Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe és az ő kezének juhai vagyunk.” Bár emberi királya is olyan volt, mint egy pásztor, Izrael nemzete mégis olyan nyájhoz hasonlítható, amelynek legfőbb pásztora maga Jehova Isten. Ő a legjobb pásztor, és mindazok a férfiak, akik ma Jehova önátadott népének gyülekezetében jelképes pásztorok, őt tartoznak követni.

3. Miért volt helyénvaló Jehovára, mint pásztorra utalni Jézussal kapcsolatban is?

³ Dávid király Jézus Krisztust árnyékolta elő, csakhogy az utóbbi sokkal nagyobb volt az ókori Dávidnál, aki az ő királyi őse volt. Jézus joggal idézhette és hirdethette tehát Dávid szavait: „Jehova az én pásztorom.” Előfutára, Alámerítő János nem e szavakkal utalt-e a mellette álló hallgatók előtt a közeledő Jézus Krisztusra: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”? (János 1:29, 36). Amikor János egy bárány családhoz tartozó Báránynak nevezte Jézust, valószínűleg az Ésaiás 53:7. versére gondolt: „Őt is úgy vitték, mint a bárányt, levágásra.” A Biblia legutolsó könyvében, a Jelenések 5:6. versétől kezdődően 28 alkalommal kapja a megdicsőített Jézus Krisztus a jelképes Bárány nevet.

4. Hogyan lett Jézus olyanná, mint egy juh az akolban, és melyik juhakolról van itt szó?

⁴ Csodálatos emberi születése révén Jézus i. e. 2-ben Izrael nemzetének tagjaként született a földre. Így került Jehova Törvényszövetségének a hatálya alá, amely szövetséget Jehova, Izrael pásztora választott népével kötött. Azt a Törvényszövetséget, amely a Tízparancsolatot is magába foglalta, Mózes próféta közvetítette Izrael nemzete érdekében (Galata 4:4, 5). Jézus, mint a választott nemzet tagja, születése által egyike volt azoknak a jelképes juhoknak, akiknek Jehova volt a legfőbb pásztora. Tehát maga Jézus is egy jelképes juhakolhoz tartozott, az isteni pásztorral való helyeselt, kiváltságos kapcsolathoz, amelyet a mózesi Törvényszövetség védőfala vett körül.

5. Miért kell most új nézetet magunkévá tenni a János 10:1-ben említett juhakollal kapcsolatban?

⁵ Vajon itt a János 10. fejezet 1. versében szereplő „juhakolt” a mózesi Törvényszövetség-elrendezéssel azonosítjuk? Hát igen! A korábbi magyarázat, amely szerint a juhakol az ábrahámi szövetséggel azonos, arra épült fel, hogy a János 10. fejezet közvetlenül csak egyetlen akolt említ, ezért az ábrahámi szövetség lenne a logikus jelentése. A fejezet alaposabb tanulmányozása azonban azt mutatta, hogy Jézus nem csupán egy juhakolról beszélt. Ezért, amint látni fogjuk, helyénvalónak látszott a magyarázat helyesbítése.

6. Mi a véleményed az ilyen változtatásokról a bibliai megértés vagy értelmezés terén?

⁶ Ilyen helyesbítésre időről időre szükség van, mert a Példabeszédek 4:18 azt mondja, hogy „az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz a teljes délig”. Az igazság hitehagyott ellenzői „a fogukat csikorgatják” az ilyen fokozatos kinyilatkoztatások hallatán; ez azonban nem zavar minket (Cselekedetek 7:54). Inkább hálát adunk Jehovának, amiért „világosság ragyog fel az igazra, és örvendezés az egyenes szívűekre” (Zsoltárok 97:11). Bízunk abban, hogy örvendeztek, amikor megtudjátok, hogy mit jelent számotokra és Jehova többi mai tanúja számára Jézusnak a juhaklokról szóló példázata.

Korai akol a Törvény alatt

7. Tekintettel az izraelita juhakolra, milyen új szerepet vett át Jézus i. sz. 29-ben?

⁷ Mi volt tehát a mózesi Törvényszövetség akla? Miután Alámerítő János vízben alámerítette Jézust, Jehova pedig felkente őt szent szellemével, majd pedig Jézus 40 napig tartó kisértésen esett át Judea pusztaságában, Jézus Krisztus i. sz. 29-ben az izraelita juhakol szellemi pásztora lett. Jézus Krisztus azt mondta, hogy ő sajátos módon „Izrael házának elveszett juhai”-hoz küldetett (Máté 10:6; 15:24). Alámerítkezéséig egyszerűen olyan volt, mint bárki más a test szerinti izraeliták közül, a mózesi Törvényszövetség akolelrendezésén belül. Most azonban, miután Jehova szellemétől felkenetett és új születésben részesült, Jézus Krisztus új szerepében, „mint a jó pásztor” jöhetett el ahhoz a juhakolhoz (János 10:11).

8. Ki volt a János 10:3-ban említett jelképes ajtónálló, és hogyan töltötte be ezt a szerepét?

⁸ Alámerítő János volt az első, aki felismerte Jézus személyében az igaz pásztort, akit a legfőbb pásztor, Jehova Isten küldött. Jézus nem rabolni, nem zsákmányt ejteni jött az akolhoz, hanem törvényes úton, megbízás alapján. Tisztességes úton jelenhetett meg Izrael nemzetének aklánál, mint annak szellemi pásztora. A Malakiás 4:5 jövendölésével összhangban (vö. Máté 11:12–14; Lukács 1:13–17) a legfőbb pásztor Jánost nevezte ki az izraelita jelképes juhakol „ajtónállójának” (János 1:15, 17, 19–28; 10:3). János elismerte Jézus Krisztus küldetését: úgy tekintette őt, mint Jehova Isten alpásztorát, és nyomban hajlandó volt elfogadni és elismerni őt, mint megjövendölt Messiást, aki név szerint szólítja juhait, és dús legelőkre vezeti őket.

9., 10. Hogyan felel meg Jézus, mint pásztor a saját leírásának, és hogyan kezelték az izraelita pásztorok a saját juhaikat?

⁹ Jézus maga is ebben az értelemben nyilatkozott önmagáról, mint az igaz és jó pásztorról, ahogy az a János 10:1–5. verséből kiderül: „Bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másutt hatol be, tolvaj az és rabló. Aki azonban az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az ajtónálló neki kinyitja az ajtót és a juhok meghallják az ő hangját, ő pedig nevén szólítja a saját juhait, és kivezeti őket. És amikor az összes övéit kiengedte, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent semmiképpen nem követnek, hanem elfutnak előle, mert nem ismerik az idegenek hangját.”

¹⁰ Az ókori izraeli pásztor nagyon jól ismerte a juhait. Általános — csak általa használt — hívójele volt, amellyel egybeterelte juhait, akiknek azután figyelniük kellett további utasításaira. A pásztor külön nevet adott minden juhának. És minden egyes juh engedelmesen reagált, amikor a nevét hallotta. A juhok ismerték saját pásztoruk hangszínét és hangterjedelmét, és idegenek hangjára nem reagáltak.

11. Hogyan kell személy szerint tekintenünk Jézus pásztori szerepét?

¹¹ Ezzel párhuzamban, milyen vigasztaló az a tudat, hogy szellemi pásztorunk jól ismer minket név szerint, és személyes figyelmet fordít mindegyikünkre, személyesen gondoskodik rólunk! Ne legyünk hát olyanok, mint Jézus kortárs hallgatói közül sokan, akik nem hittek nagyon is hű és jelentőségteljes példázatainak! Mintegy figyelmeztetésül olvashatjuk a János 10:6. szavait: „Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, ők azonban nem értették meg, mit jelentettek azok, amiket mondott nekik.”

12. Kik voltak az „idegenek”, akikről Jézus beszélt, és mi volt a helyzet velük kapcsolatban?

¹² Más izraeliták is jöttek, és azt állították magukról, hogy ők a megígért Messiás vagy Krisztus. Jézus éppen ezeket minősítette idegeneknek. Ezeket nem Jehova messiási pásztoraként jelentette be a kinevezett „ajtónálló”, János, akihez maga Jézus is eljött, hogy alámerítkezzen általa. Jézus ebben sem tévedett (Máté 3:1–7; Márk 1:1–7; Lukács 3:1–9). A nép védelme érdekében látta jónak Jézus, hogy úgy ismertesse meg magát, mint akit Jehova küldött hozzájuk, hogy szellemi pásztoruk legyen és leleplezze a hamis pásztorokat.

Újabb akol a jó pásztor alatt

13. Milyen változtatást végzett el Jehova a saját juhnyája tekintetében?

¹³ Akkor is az volt a legfontosabb és ma is az, hogy az ember a helyes akolba bejusson. Vajon azt jelenti ez, hogy talán valami változás történhet a Jehova Isten által jóváhagyott aklok tekintetében? Igen. Amit Jézus mondott a János 10. fejezetében, és amit a történelmi tények is bizonyítanak: az történt, hogy Isten a Törvény alatti izraelita juhakol helyébe egy újat hozott létre. Figyeljétek meg, amint ez Jézus következő szavaiból is kitűnik:

14., 15. Miért nyilvánvaló, hogy a János 10:7–10. versében Jézus egy új juhakolra utal?

¹⁴ „Ezért Jézus ismét azt mondta”, János 10:7–10-ben, „’Bizony mondom nektek, én vagyok a juhok ajtaja. Mindazok, akik az én helyemben jöttek, tolvajok és rablók; de a juhok nem hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó; aki rajtam keresztül lép be, megmenekül, és ki-bejár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, levágjon és elpusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és az teljes legyen.’”

¹⁵ Figyeljétek meg ebből a részből, hogy Jézus úgy beszél önmagáról, mint a most említett akol ajtajáról, amelyen keresztül be lehet jutni a legfőbb pásztor, Jehova Isten aklába. Jézus nem lehetett a természetes Izrael jelképes ajtaja, hiszen ő maga is abba született bele a zsidó szűztől, Máriától való születése által. Nem Jézus volt a Törvényszövetség ajtó szerepet betöltő közvetítője, akinek személyén keresztül Izrael nemzete kizárólagos kapcsolatba került Jehova Istennel. Már jóval Jézus földi születése előtt megmondta Jehova Isten Izrael nemzetének: „A föld összes családjai közül csak titeket ismertelek el” (Ámos 3:2). A jelképes zsidó akol volt tehát az, amelyből Jehova Isten igazi Alpásztora el kellett hogy hívja nyájának legelső juhait, hogy azután különleges szellemi legelőkre vezesse el őket. Jézusnak ezért szólnia kellett most egy új akolról, amelynek ő, a jó pásztor lett bizonyos értelemben az ajtaja.

16. a) Milyen korábbi jelek mutatják, hogy Jehova egy új juhakol létesítését határozta el? b) Hogyan mutatta meg Jézus, hogy egy új juhakol kezd életbe lépni?

¹⁶ Azok a zsidók, akik nem voltak hajlandók az ő juhtermészetű tanítványaivá lenni, úgy érezték, hogy egyedül ők alkotják az egyetlen aklot, amely Jehova Isten tervében szerepel, és amelyet szándékában áll a határtalan jövőben is fenntartani. Nem számoltak az „új szövetséggel”, amelyet Jehova Isten megígért Jeremiás próféciájában, a 31:31–34. versben. Ez egészen új kapcsolatot jelentett Jehova Istennel, egyben pedig új jelképes aklot is. Jézus Krisztus nem lehetett olyan karámba vagy akolba vezető ajtó, amely aklot idővel meg kell szüntetni, mivel nem veszi többé azt körül Jehova védelmének fala (Zsidók 8:7–13). Azon az éjszakán, amikor Jézus az utolsó pászkavacsoráját költötte el zsidó tanítványaival, igen jelentőségteljes szavakat mondott nekik a pászkabor felszolgálása alkalmával. A bornak jelképes értelmet adott, és ezt mondta: „Ez a serleg jelenti az új szövetséget, amelyet a vérem erősít meg, amelyet tiértetek ontanak ki” (Lukács 22:20; Máté 26:27–29).

17., 18. a) Melyik volt ez az új juhakol, amelynek Jézus lett a jó pásztora? b) Hogyan hasonlítható Jézus az új akol ajtajához?

¹⁷ Jézus Krisztusnak egy tartós juhakol ajtajává kellett lennie, olyan akolnak az ajtajává, amely felváltja a mózesi Törvényszövetség alatt élő természetes izraeliták korábbi juhaklát. Amikor Jézus hátrahagyta tanítványait a földön és feltámadása után negyven nappal felment a mennybe, még mindig a tökéletes emberi élethez való jogával ment fel oda, azzal a jogával, amelyet semmiféle bűn nem csorbított, amit a testben elkövetett volna (Ésaiás 53:3–12; Cselekedetek 8:30–35). Ezért alkalmasnak minősült, hogy közvetítőként szolgáljon, és életjogát — amelyet vére szemléltetett — arra használja fel, hogy megpecsételje vele az új és jobb szövetséget földön élő tanítványai javára. Ezt legkésőbb i. sz. 33 pünkösd napján meg is tette, amikor a szent szellem kiáradt a Jeruzsálemben várakozó, engedelmes zsidó tanítványaira.

¹⁸ Ezek a tanítványok ekkor felvétettek az új szövetségbe, és életbe lépett az új juhakol, vagyis a Jehova Istennel való kapcsolat juhakla, a Jézus Krisztus vérével megpecsételt új szövetség alapján. Az új juhakolban levő jelképes juhok új születésben részesültek Jehova szelleme által és felkenettek az ő szellemével. Az ebbe az akolba vezető ajtó Jézus Krisztus volt, mivel Jehova őt nevezte ki jó pásztornak az abban az akolban vagy karámban levő juhok fölé.

19. Hogyan teljesedett be a Zakariás 13:7. jövendölése?

¹⁹ Az alatt a részbeni három nap alatt, ameddig Jézus letartóztatásban volt, majd pedig holtan feküdt a sírban, juhtermészetű tanítványainak gondozását teljes mértékben a legfőbb pásztornak, Jehova Istennek kellett átadnia. Akkor beteljesedett Jehova kijelentése a Zakariás 13:7 szerint: „Verd meg a pásztort, hadd széledjenek szét a nyáj juhai; és én biztosan azok felé fordítom kezemet, akik jelentéktelenek.” A mindenható pásztor, Jehova kezei a jelentéktelen tanítványok felé fordultak, míg vissza nem tértek feltámasztott alpásztorukhoz, Jézus Krisztushoz (Máté 26:31, 32).

20. Hogyan vezet el a János 10:16 még egy másik jövendőbeli akol várásáig, és miért vagyunk érdekeltek abban?

²⁰ De amikor erre a jó pásztor alatti új juhakolra gondolunk, jegyezzük meg, mit mond Jézus a János 10:16-ban: „Vannak nekem más juhaim, amelyek nem ebből az akolból valók; ezeket is elő kell hoznom.” Vajon nem azt jelenti ez, hogy lesz egy másik, egy második akla is, amelyben szintén ő lesz a jó pásztor? Ha igen, mikor jön létre, és kikből állnak az abban levő juhok? Ezek nagyon is időszerű kérdések, és a megválaszolásuk közvetlen kihatással lehet a reménységedre és örök kilátásaidra. Vizsgáljuk meg hát ezt a témát!

A legújabb juhkarám a „más juhok” számára

„Vannak nekem más juhaim, amelyek nem ebből az akolból valók; ezeket is elő kell hoznom, és ők hallgatnak majd a szavamra, és lesz egy nyáj, egy pásztor” (JÁNOS 10:16).

1. Milyen kibővítés következett be i. sz. 36-ban a szellemi Izrael juhakla tekintetében?

AMIKOR a szellemi Izrael új juhakla i. sz. 33 pünkösd napján életbe lépett, a mózesi Törvényszövetség hatálya alá tartozó természetes zsidók korábbi juhakla megszűnt, mivel célját már betöltötte. Három és fél évvel később sor került Kornélius római százados, valamint családtagjai és barátai megtérésére, alámerítkezésére és szellem általi felkenetésére Cézareában. Ezzel a prozelitává nem lett körülmetéletlen pogányok is bebocsátást nyertek abba a juhakolba, amelynek Jézus Krisztus az „ajtaja” (Cselekedetek 10. fejezet). Ez az akol veszi körül „Isten Izraelét”, a szellem szerinti izraelitákat vagy szellemi izraelitákat. Vajon elmondható bármelyikükről is — akár zsidók, akár pogányok —, hogy „nem ebből az akolból valók”, vagyis az új szövetségi elrendezés szerint egybegyűjtött akolból? Bizonyosan nem! (Galata 6:16; János 10:16).

2. Hogyan szolgál még ma is Jézus jó pásztorként az új szövetség alá tartozók számára?

² Még a mai napig is van ennek az Isten Izraelének egy maradéka itt a földön, ami azt bizonyítja, hogy Jézus Krisztus, az új szövetség közbenjárója hűséges és jó pásztor. Tehát ma, 19 évszázad múltán is, minden kérkedés nélkül joggal elmondhatja a megdicsőített Jézus Krisztus, amit halála és feltámadása előtt mondott, s amit a János 10:14, 15-ben olvashatunk: „Én vagyok a jó pásztor, és én ismerem a juhaimat és a juhaim ismernek engem, amiként az Atya [a legfőbb pásztor] ismer engem és én ismerem az Atyát; és én a lelkemet adom a juhokért.”

3., 4. Miért különböznek a „más juhok” a „kicsiny nyáj”-tól?

³ Ezután Jézus a következő figyelemreméltó és nemeslelkű kijelentést tette: „És vannak nekem más juhaim, amelyek nem ebből az akolból [vagy „karám”-ból, New International Version; Today’s English Version] valók; ezeket is elő kell hoznom, és hallgatnak majd a szavamra, és lesz egy nyáj, egy pásztor” (János 10:16). Vajon kikre utalt mint „más juhok”-ra?

⁴ Mivel ezek a „más juhok” nem „ebből az akolból” valók, nem tartozhatnak Isten Izraeléhez, amelynek tagjai szellemi vagy mennyei örökségre hivattak el. Ezek a szellemi izraeliták „kicsiny nyájat” alkotnak, mert Jézus azt mondta a tanítványainak, akiknek a szent szellem pünkösdi kiáradására kellett várniuk: „Ne félj, kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja a Királyságot” (Lukács 12:32). A juhok kicsiny nyája — akiknek örökségül kell kapniuk a mennyei Királyságot, hogy a jó pásztorral, Jézus Krisztussal együtt uralkodjanak abban a Királyságban — 144 000 szellemi izraelitából tevődik össze (Jelenések 7:1–8; 14:1–5).

5. Hogyan tudnád felhasználni a Jelenések 14:4-et annak kimutatására, hogy a más juhok reménységének logikusan különböznie kell a kicsiny nyáj reménységétől?

⁵ A Jelenések 14:4 ezt mondja: „Ezeket mint zsengéket vásárolták meg az emberiség közül Istennek és a Báránynak.” Hogyan lehetne ez a 144 000 szellemi izraelita, jelképesen szólva, első zsenge az emberiség közül, ha nem léteznének másfajta vagy utógyümölcsök is? Az újszövetségi juhakol királyi juhainak kicsiny nyáját alkotó 144 000 szellemi izraelitán kívül tehát feltétlenül lennie kell más juhoknak is, akiket később kell majd egybegyűjteni. És ez valóban így is történt ugyebár?

6., 7. Hogyan teljesedett be a Jelenések 22:17. verse, és kik azok, akiknek nem szól itt a meghívás: „Jőjj!”?

⁶ A Jelenések 22:17-ben azt a jövendölést olvassuk, amely szerint „a szellem és a menyasszony szüntelenül azt mondja: ’Jöjj!’ És mindenki, aki hallja, mondja: ’Jöjj!’ És mindenki, aki szomjazik, jöjjön; mindenki, aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Krisztus szellemi menyasszonya nem önmagának, vagyis nem azoknak mondja: ’Jöjj!’, akikre Jehova Istennek még szüksége van, hogy 144 000-re egészítse ki a menyasszony osztály létszámát. A „dolgok jelen rendszerének” befejező szakaszában, amely 1914-ben kezdődött, tehát ezen idő alatt hallottuk kiterjedtebb mértékben a „menyasszony” hívó szavát, amely teljes együttműködésben volt a legfőbb pásztor szent szellemével (Máté 24:3).

⁷ A meghívás szavai földi embereknek szólnak, olyanoknak, akik szeretnének tökéletes emberi életre eljutni Isten képmása és hasonlatossága szerint abban a Paradicsomban, amelyet Isten Krisztus alatt működő Királysága kíván helyreállítani a földön. Ma, a dolgok rendszerének befejező szakaszában, ezek a meghívottak alkotják Jézusnak a János 10:16 szerinti próféciájában szereplő „más juhait”. Ezek nem „ebből az akolból” valók, vagyis a jó pásztor, Jézus által említett akolból. Ámde a meghívást pontosan azoknak a „juhoknak” a maradékától kapják, akik „ebben az akolban” vannak, így ők is társulnak a szellemi maradékkal, hogy továbbadják a meghívást újabb egyéneknek egészen a dolgok rendszerének végleges végéig.

8. Milyen nézet született meg 1905-ben a más juhok tekintetében?

⁸ A Sioni Őr Torony 1905. március 15-i számában megjelent egy cikk ezzel a címmel: „Igazi pásztor, igazi juhok, igazi akol.” Ez a cikk különbséget tett az „ebből az akolból” való juhok és a más juhok között. Hangsúlyozta, hogy „ez az akol” olyan keresztények gyülekezete, akik az úgynevezett „evangéliumi korszak” idején kerültek kiválasztásra. A „Más juhok egy másik akolban”, valamint az „Ugyanazon ígéret társörökösei” alcímek alatt (89, 90. oldal) a következők olvashatók (angolban):

„A nyáj, amelyet az Úr egybegyűjtött magának a példázatának idején, nem test szerinti Izrael, hanem szellemi Izrael. . . . Ezért az a nézet, amelyet némelyek vallanak, s amely szerint mi, akik a pogányok vagy az említett ’más juhok’ közül valók vagyunk, most az egy akolba vitetünk, nem helyes. . . . A példázatban megemlített ’más juhok’ nyilván azok, akik akkor lesznek az Úr juhaivá, amikor a jelenlegi ’kicsiny nyáj’ már teljes létszámú lesz.”

9., 10. a) Miért nem vonatkozik az ezeréves uralom idejére a juhokról és a kecskékről szóló példázat? b) Mikor történik meg a más juhok begyűjtése?

⁹ Az említett cikk egy későbbi bekezdésében a „más juhok” azokkal a „juhokkal” azonosak, akiket Jézus a juhokról és a kecskékről szóló példázatában leír a Máté 25:31–46. verseiben. 1905-ben úgy gondolták, hogy a példázat Krisztus ezeréves uralma alatt teljesedik majd be „a mindenható Isten nagy napjának csatája” után, vagyis Armageddon után (Jelenések 16:14–16). Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy a juhokról és a kecskékről szóló példázat csupán a befejező része volt annak a válasznak, amit Jézus a tanítványai kérdésére adott azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a jele az ő „jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének” (Máté 24:3). A példázat beteljesedésének tehát a dolgok rendszere befejezésének idején kell megtörténni, azaz abban az időszakban, amely 1914-ben kezdődőtt.

¹⁰ Érthető tehát, hogy a jó pásztor, Jézus Krisztus nem kezdte el a János 10:16-ban említett „más juhok” begyűjtését az első században, amikor a körülmetélt szamaritánusok kezdtek megtérni, vagyis keresztényekké lenni. És akkor sem, amikor a körülmetéletlen pogány római százados, Kornélius i. sz. 36 körül megtért. Nos tehát, mikor kezdte el a jó pásztor a más juhok begyűjtését? Sok évszázaddal később, a XX. században, amint a tények bizonyítják (Cselekedetek 8:4–17; 10:9–48).

11. Mire összpontosította figyelmét a szellemi Izrael 1935-ig?

¹¹ Megfigyeljük, hogy egészen 1935 tavaszáig az „ebből az akolból való” szellemi izraeliták maradéka azzal volt elfoglalva, hogy begyűjtse ebbe az akolba vagy karámba az utolsó juhokat, akikre még szükség volt ahhoz, hogy a szellemi izraeliták 144 000-es létszáma teljes legyen. Ezek voltak az utolsók, akiket még be kellett vonni az új szövetségbe, amelyet a jó pásztor közvetített, aki mint az Isten Báránya meghalt, hogy gondoskodjék az „örökké tartó szövetség véré”-ről (Zsidók 13:20; Zsoltárok 50:5). S mi történt ezután 1935-ben?

12. Milyen szokatlan fejlemény következett be az 1935. évi kongresszuson?

¹² Jehova Tanúi általános kongresszust tartottak az Amerikai Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban (D.C.). Erre a kongresszusra sajátos módon meghívták az istenfélő Bibliakutatókat, akik a nem izraelita Jonadábhoz voltak hasonlók. A kongresszus második napján, május 31-én, a Watch Tower Bible and Tract Society akkori elnöke szinte lázba hozta hallgatóit a Jelenések 7:9–17. versén alapuló előadásával a „nagy sokaság”-ról (Jelenések 7:9, A.V.). Megmagyarázta, hogy ez a megjövendölt „nagy sokaság” a „más juhokból” tevődik össze, akiket Jonadáb vagy Jehonadáb, a nem izraelita férfi árnyékolt elő, aki elkísérte Jéhut, Izrael királyát és nagy buzgóságot tanúsított Jehova iránt a hamis Baal isten imádói elleni harcban (2Királyok 10:15–28; Jeremiás 35:6–19). Jéhu tehát ’nem tűrte el a Jehovával való versengést’, vagy az Ökumenikus fordítás szerint: „nagyon buzgólkodott az ÚRért” (2Királyok 10:16).

13., 14. a) Kik lettek modernkori Jonadábokká? b) Milyen helyes lépést kellett megtenniük, és miért?

¹³ Azok közül, akik szerettek volna Jonadábhoz hasonlókká lenni és a jó pásztor „más juhai” közé tartozni, több százan válaszoltak a meghívásra, és jelen voltak a washingtoni kongresszuson. Ahhoz, hogy modernkori ellenképi Jonadábok lehessenek, bibliailag szükséges volt, hogy teljesen átadják magukat Jehova Istennek az ő jó pásztora által, és ezt az önátadásukat teljes vízalámerítéssel kellett szimbolizálniuk, ahogyan azt az „ebből az akolból való” juhok tették. Ezért 1935. június 1-én 840-en merítkeztek alá vízben a kongresszusi résztvevők közül. Ahhoz hasonló tömeges alámerítkezés történt, mint az i. sz. 33 pünkösd napján Jeruzsálemben. Micsoda lenyűgöző, korszakalkotó módon mutatta meg a jó pásztor, hogy most a más juhokat is gondozásba vette, és azoknak is hallgatni kell az ő szavára, mint szeretett pásztoruk szavára! Mily nagy öröm lehetett ez az esemény az ő számára! Az 1935-ös washingtoni kongresszus után a Jelenések 7:9–17. versén alapuló jellegzetes előadást Az Őrtorony hasábjain is közölték az 1935. augusztus 1-i és 15-i számokban „A nagy sokaság” címmel (1. és 2. rész).

¹⁴ Ezer és ezer olvasó ismerte fel azt a kiváltságát, hogy a jó pásztor más juhai közé kerülhet, hogy a helyes akolba vagy karámba jusson. Ezért a legelső adódó alkalommal alá is merítkeztek értelmes önátadásuk jelképeként, hogy ezzel kimutathassák a legfőbb pásztor iránti odaadásukat az ő alpásztora, Jézus Krisztus által. Mivel elismerték, hogy Jehova alpásztora az emberi lelkét áldozta fel az összes juh érdekében, valójában „megmosták” az őket azonosító „ruháikat” az Isten „Báránya” vérében” és „megfehérítették”, hogy sikeresen átjussanak az isteni vizsgálaton (Jelenések 7:14).

15. Mennyire növekedett a más juhok száma és mi mellett tanúskodik ez a tény?

¹⁵ A dolgok rendszerének befejezése, amely a pogányok idejének végén, 1914-ben kezdődőtt el, nem ért véget 1935-ben, amikor a jó pásztor a más juhok felé fordította életmentő figyelmét. Ellenkezőleg, még ma, 1984-ben is tart és a végleges vég csak azután jön el, miután a végső Királyság-prédikálás befejeződik. Ma már milliókra tehető azoknak a száma, akik a más juhok aklába tartozók közé számítják magukat az Úr Vacsorájának emlékünnepén, nem is beszélve arról a megszámlálhatatlan egyénről, akik útban vannak az akol felé. Már óriási arányban meghaladták az eleve elrendelt 144 000-es számot, amely korlátozott szám azoknak van fenntartva, akik „ebből az akolból” valók: vagyis a szellemi izraeliták, a jó pásztor társörökösei számára az ő mennyei Királyságában. Ez további bizonyíték arra, hogy a „nagy sokaság” tagjai nincsenek bent a jó pásztor „kicsiny nyája” számára fenntartott „ebben az akolban” (Lukács 12:32).

16., 17. a) Milyen kapcsolat van a más juhok és a kicsiny nyáj között? b) Hogyan teljesedtek be Jézus szavai azzal a jövendölésével kapcsolatban, hogy „egy nyáj” lesz?

¹⁶ Vajon a reménységek közti különbség — vagyis az a tény, hogy az „ebből az akolból valók” reménysége mennyei, a frissebb keletű akolban levő más juhok reménysége pedig földi — talán befolyással van rájuk és különálló társasággá szakítja el őket egymástól, mintha semmilyen közös vonásuk sem lenne? Az 1935 óta bekövetkezett fejlemények a leghatározottabban azt felelik erre: Nem! Jézus, a jó pásztor előre megmondta, hogy ilyesmi nem fordul elő, mert így folytatta: „És lesz egy nyáj, egy pásztor” (János 10:16). Ugye megfigyeltük: nem azt mondta: „Egy nyáj egy akolban.” Jóllehet különböző aklok létezhetnek, csak „egy pásztor” lesz, ez pedig nem más, mint az a pásztorkirály, aki 1914, vagyis a nemzetek idejének a vége óta uralkodik a mennyben. Ennek megfelelően a „juhok”-nak egyetlen közös feladatuk van: ’a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálni az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek’, mielőtt a dolgok régi világi rendszerének vége elérkezik (Máté 24:14).

¹⁷ A más juhok semmiképpen nem érzik mintha el lennének különítve vagy szigetelve a kicsiny nyájtól. Együttesen alkotják a jó pásztor juhainak egy nyáját. A más juhok a kicsiny nyájjal való szoros kapcsolatnak örvendhetnek, és nagy kiváltságnak tekintik, hogy egy ideig még ezekkel a jövőbeni királyokkal és papokkal együtt végezhetik a szolgálatot, akiknek alattvalóivá lesznek az ezeréves Királyság alatt.

18. a) Mi lesz a jövőbeni sorsa az új szövetségnek és az „ebből az akolból” való felkent juhoknak? b) Mi lehet a kilátása a más juhoknak?

¹⁸ Amikor az Isten által megszabott időben a szellemi izraeliták maradéka befejezi földi pályafutását és elhagyja a földi színteret, hogy bemenjen a mennyei jutalomba, a közvetítő jó pásztor, Jézus Krisztus vérével megpecsételt új szövetség hatályát veszti, mivel sikeresen betöltötte a célját. Ezzel egyidőben az Úr Vacsorájának évenkénti megünneplése a pászkanapon szintén megszűnik. De megszűnik létezni a szellemi izraeliták nyája számára fenntartott „akol” is. Az önátadott, alámerített más juhok itt maradnak a földön, hogy bemenjenek a jó pásztor, Jézus Krisztus és az ő 144 000 paptársa és királytársa által kiárasztott áldásokba. A megtisztított földön hátrahagyott nyáj már csak az egységes más juhokból áll akkor. Ők továbbra is hallgatnak pásztorkirályuk szavára, ez a szó pedig elvezeti őket az örök élet elnyerésére emberi tökéletességben a paradicsomi földön.