¹⁴ „Mielőtt [a másik Jeruzsálem] vajúdott volna, már szült is. Mielőtt rájöttek volna a szülés fájdalmai, fiúgyermeknek adott életet. Ki hallott valaha ilyesmit, ki látott ehhez hasonlót? Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt? Megszülethet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert Sion éppen csak vajúdni kezdett, máris megszülte fiait” (Ésaiás 66:7, 8, Katolikus fordítás).

15. Hogyan hasonlítható össze ez a szülési tapasztalat a Jelenések 12:1–17-ben leírt szüléssel?

¹⁵ Az ilyen rendkívüli születés éppen az ellenkezője annak a leírásnak, amit a Szent Biblia legutolsó könyve ad egy fiúgyermek születéséről. A Jelenések 12:1–17 versében azt olvassuk: „Egy nagy jel tűnt fel az égen, egy napba öltözött asszony, akinek lába alatt a hold volt, és a fején tizenkét csillagból álló korona, és terhes volt. És felkiáltott fájdalmában és nagy szülési kínjában. És egy másik jel látszott az égen, és íme, egy nagy hétfejű, tíz szarvú, tűz színű sárkány, és a fejein hét diadém. És a farka magával vonja az ég csillagainak harmadrészét és levetette őket a földre. És a sárkány megállt az asszony előtt, aki éppen szűlni készült, hogy mihelyt megszült, elnyelhesse annak gyermekét. És fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja legeltetni az összes nemzeteket. És gyermekét elragadják Istenhez és az ő trónjához . . . És a sárkány megharagudott az asszonyra, és elment, hogy hadat viseljen magvának maradéka ellen, akik megtartják az Isten parancsait, és akiknél megvan a Jézus melletti tanúskodás munkája.”

16. Mivel vagy kivel azonosíthatjuk a „jel” gyanánt szereplő asszonyt és annak „fiúgyermekét”?

¹⁶ Mivel egyetlen földi asszonynak sincs a lába alatt a hold, sem pedig a fején tizenkét csillagból álló korona, a fentebb leírt „jel”-asszony feltétlenül jelképes nő. Mivel Isten elismerte és befogadta a gyermekét, nyilván tőle lett terhes az asszony. Ez olyan, mintha feleségül vette volna őt. Mindent egybevetve, a mennyei „jel”-asszony Isten szellemi teremtményekből álló, feleséghez hasonló mennyei szervezetét jelképezi, amelyben a főszerepet Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus tölti be. Az asszony „fiúgyermeke” hasonlóképpen jelképes és Isten Királyságát jelképezi, mivel a fiúgyermeket Isten trónjához ragadták el. Ahelyett tehát, hogy a Királyság csupán elvont fogalom, elméleti dolog lenne, élő személy szolgál itt királyi uralkodóként. Ez a valóságos személy feltétlenül azonos azzal, akivel Jehova Isten szövetséget kötött a királyi uralomra.

17. Hogyan lett Isten egyszülött Fia jogosult arra, hogy elfoglalja a trónt az Atyja oldalán?

¹⁷ Valóban, Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus volt az, aki Betlehemben történt csodálatos születése és az izraeli Dávid király családjából való származása folytán természetes örököse lett a királyi uralomnak (Ésaiás 9:6, 7; Lukács 22:29, 30; Máté 1:17–25). Joggal hangsúlyozza tehát az Írás a mennyei „asszonyra” vonatkozóan, hogy a gyermeke „fiúgyermek” volt, mivel a királyi hatalom várományosa csakis Dávid királyi családjának férfi leszármazottja lehetett.

18. Összhangban vannak-e a jelképes fiúgyermek megszületésének körülményei azokkal a körülményekkel, amelyeket az Ésaiás 66:7, 8 verse körvonalaz az Ökumenikus fordítás szerint?

¹⁸ A mennyei „asszony” „fiúgyermekének” születése körüli összes körülmény különbözik mindattól, amit Ésaiás a próféciájában körülír, különösen a terhességre és a vajúdásra, s a szülési fájdalmakra vonatkozóan. Ezért alapos okunk van azt a végkövetkeztetést levonni ebből, hogy az Ésaiás 66:7-ben említett „fiúgyermek” más prófétai helyzetre vonatkozik, mint a Jelenések 12:5-ben említett „fiúgyermek”. Az első nyilván az Ésaiás próféciájának „országában” létrejött „nemzetre” utal. Azonkívül a helyreállított izraeliták esetében a királyi uralom vagy a hatalom gyakorlása egyáltalán nem volt lényeges vonása a Jeruzsálemben i. e. 537-ben történt újra letelepedésüknek. Ugyanis nem került ismét a trónra Dávid családjából származó király. Mivel Júdea perzsa tartománnyá lett, a zsidók Cyrus király uralma alatt voltak, aki a jeruzsálemi templom újjáépítésére és az igaz imádat helyreállítására vonatkozó rendeletet kiadta. A helyreállításra hirtelen, váratlanul került sor. Az Ökumenikus fordítás szerint az Ésaiás 66:7, 8 így szól: „Mielőtt vajúdott, már szült is. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra. Ki hallott ilyet, ki látott ehhez foghatót? Vajon egy országért csak egy napig kell vajúdni? Születik-e nép csak úgy egyszerre? Hiszen alig vajúdott Sion, máris megszülte fiait.”

19. a) Kinek tűnt úgy, mintha Izrael nemzetének száműzetés utáni megszületése gyorsított születés lett volna, és mi lehetett ennek az oka? b) Hogyan telepedett le egy teljesen új nemzedék ősatyái országában, és milyen vonatkozásban volt az új keletű ország?

¹⁹ A prófécia beteljesedéseként Izrael száműzetés utáni nemzetének megszületése, hogy úgy mondjuk, gyorsított szüléssel történt. Meglepő hirtelenséggel ment végbe az ókori világ szemében, i. e. 537-ben. A pogány világ ugyanis sohasem számított arra, hogy a régóta halott Izrael nemzete újra életre kel a saját, Istentől kapott földjén. Valójában új Sion kelt életre és szült új nemzetet.

Egy új Sion támadt tehát egy új keletű országban. És egy száműzetés utáni új nemzet anyjává lett. Elfoglalta Júdea új perzsa tartományának területét.

Isten modernkori válasza a saját kérdéseire pedig az volt, hogy az ellenképi Jeruzsálemet, a mennyei szervezetét olyan termékennyé tette, hogy az egy szellemi „nemzetet” hozott létre a földön. Mindez a nagyobb Cyrus, az újonnan trónra emelt mennyei Király vezetése alatt ment végbe.

² „Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, akik őt szeretitek; vigadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, akik gyászoltatok miatta! Hogy szopjatok és megelégedjetek megvigasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsőségének bőségén. Mivel így szólt az Úr [ÚV: Jehova]: Íme kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek [ÚV: nemzetek] dicsőségét, hogy szopjatok; ölben fognak hordozni és térdeiken cirógatnak titeket. Mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vigasztalást! Meglátjátok, és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr [ÚV: Jehova] kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött” (Ésaiás 66:10–14, Károli).

3. Mihez hasonlítják a helyreállított zsidó száműzötteket, minek örülhetnek ők és kinek a kezét láthatják ebben?

³ A leírás a száműzetésből hazatérőket újszülött csecsemőkhöz hasonlítja, akik így táplálkoznak. A Babilon folyóinak partján élő zsidó száműzöttek számára az anyatej kortyolgatására és az emlők szívására való utalás azt jelentette, hogy, lesz majd egy új Jeruzsálem a lerombolt régi főváros helyén, és anyaként dajkálgatja majd számos lakosát és polgárát, s birodalma többi lakosát is. (Vö. Lukács 13:34.) Miként a Közép-Keleten élő anyák, az újraépült Jeruzsálem is szétterpesztett combjain hordozza gyermekeit, s amikor leül, szeretettel becézgeti őket az ölében. Az akkori zsidók közül azok, akik szerették Jehova látható szervezetét az i. e. hatodik században, örültek ennek és nem szomorkodtak többé, nem gyászolták a pogány földön töltött hetvenéves száműzetést, amely idő alatt Isten választott népének nem volt Jeruzsáleme, nem volt fővárosa. Olyan volt az örömük, mint a 126. zsoltárban leírt öröm, ami szöges ellentétben áll a 137. zsoltárban leírt bánattal, Jehova szolgái az ő kezét látták a szabadulásukban!

4, 5. a) Hogyan reagált a maradék Isten „kezének” az érdekükben történt megnyilvánulására, és mi az, amit minden eddiginél jobban megértettek? b) Milyen további akcióra érkezett el az idő? c) Hogyan írja le ezt Ésaiás?

⁴ Nem kevésbé volt ez így a szellemi „nemzet” tagjai esetében, amikor az a „nemzet” i. sz. 1919-ben megszületett. Miután meglepő módon megszabadultak az első világháború alatt rájuk kényszerített korlátozásoktól és attól a fenyegetéstől, hogy kiirtják őket, túláradó volt az örömük. Elmúltak számukra a gyász napjai! Minden eddiginél jobban átérezték, hogy Jehova az Istenük, s van egy láthatatlan mennyei szervezete, amely olyan, mintha a felesége lenne. Ez a láthatatlan szervezet a maradék számára az „anya”, a „fenti Jeruzsálem” (Ésaiás 54:1–6; Galata 4:26). Amikor tehát újrarendezték az első világháború alatt megbontott soraikat, örömmel fogadták a szellemi „anya”, Istenük és Atyjuk mennyei „felesége” anyai gondoskodását, becézgetését, szeretetét.