Jehova akaratát cselekedték
A megbocsátás utat nyit a megmeneküléshez
JÁKÓB tíz fia, akik Egyiptom legfőbb minisztere előtt álltak, borzalmas titkot őriztek. Évekkel korábban eladták féltestvérüket, Józsefet, rabszolgának, és kitervelték, hogy azt mondják apjuknak, hogy egy vadállat ölte meg (1Mózes 37:18–35).
Ekkor, mintegy 20 évvel később a szörnyű éhínség arra kényszerítette ezt a tíz férfiút, hogy Egyiptomba menjen gabonát vásárolni. De semmi sem ment könnyen. A legfőbb miniszter, aki egyben az élelmiszerraktárak ellenőre is volt, azzal vádolta őket, hogy kémek. Egyikőjüket börtönbe vetette, és követelte, hogy a többiek térjenek haza, és hozzák el legkisebb testvérüket, Benjámint. Amikor ezt megtették, a legfőbb miniszter kitervelte, hogy letartóztatja Benjámint, és le is tartóztatta (1Mózes 42:1—44:12).
Júda, Jákób egyik fia szót emelt. Azt mondta, ha hazamennek Benjámin nélkül, az apjuk meghal. Ekkor olyasmi történt, amit sem Júda, sem a vele utazók nem vártak volna. Miután a legfőbb miniszter megparancsolta, hogy mindenki hagyja el a termet Jákób fiain kívül, hangosan sírni kezdett. Majd miután visszanyerte lélekjelenlétét, ezt mondta: „Én vagyok József” (1Mózes 44:18—45:3).
Kegyelem és szabadulás
„Él-e még az én atyám?” — kérdezte József a féltestvéreitől. Nem feleltek. József féltestvéreinek valójában még a szavuk is elakadt. Most ezt kitörő örömmel fogadják vagy féljenek? Végtére is amikor 20 évvel fiatalabbak voltak, ezt a férfit eladták rabszolgának. Józsefnek megvolt a hatalma hozzá, hogy börtönbe csukassa őket, hazaküldje őket élelem nélkül, vagy — amire még gondolni sem mertek — hogy kivégeztesse őket! József féltestvérei okkal „nem felelhetének néki . . ., mert megrettentek vala tőle” (1Mózes 45:3).
József gyorsan megnyugtatta ezeket a férfiakat. „Jőjjetek közelebb hozzám!” — mondta. Engedelmeskedtek. Majd ezt mondta: „Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba. És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek” (1Mózes 45:4, 5).
József nem alaptalanul volt velük irgalmas. Már látta a bizonyítékát annak, hogy megbánást tanúsítottak. Például amikor azzal vádolta féltestvéreit, hogy kémek, ők nem is tudták, de József hallotta, amint így beszélgettek maguk között: „Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen . . ., azért következett reánk ez a nyomorúság” (1Mózes 42:21). Júda ezenkívül felajánlotta, hogy Benjámin helyett ő lesz a rabszolga, hogy a fiút vissza lehessen vinni az apjának (1Mózes 44:33, 34).
József ezért joggal volt velük irgalmas. Valójában felismerte, hogy ez az egész családjának a megmentését jelentheti. József ezért azt mondta féltestvéreinek, hogy térjenek vissza atyjukhoz, Jákóbhoz, és mondják meg neki: „Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jőjj le én hozzám, ne késsél. És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van. És eltartalak ott téged” (1Mózes 45:9–11).
A Nagyobb József
Jézus Krisztust nevezhetjük a Nagyobb Józsefnek, hiszen rendkívül nagy hasonlóság van a két férfi között. Józsefhez hasonlóan Jézussal is rosszul bántak testvérei, akik szintén Ábrahám leszármazottai voltak. (Vesd össze: Cselekedetek 2:14, 29, 37.) De mindkét férfi rendkívüli változást élt át. A rabszolga József idővel a legfőbb miniszter lett, aki közvetlenül a fáraó után következett. Ehhez hasonlóan a feltámasztott Jézust Jehova felmagasztalta mindenkinél magasabb állásba, „az Isten jobbjára” (Cselekedetek 2:33, Újfordítású revideált Biblia; Filippi 2:9–11).
József mint a legfőbb miniszter élelmet oszthatott mindenkinek, aki Egyiptomba jött gabonát vásárolni. Ma a Nagyobb Józsefnek van a földön egy hű és értelmes rabszolgaosztálya, amely által szellemi eledelt oszt szét a „kellő időszakban” (Máté 24:45–47, Vida fordítás; Lukács 12:42–44). Igen, akik Jézushoz mennek, „nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé . . . mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket” (Jelenések 7:16, 17).
Tanulság számunkra
József az irgalom kiemelkedő példája volt. A szigorú igazságosság azt követelte volna, hogy büntesse meg azokat, akik eladták rabszolgának. Ennek ellentétjeként az érzelmek pedig arra indíthatták volna, hogy egyszerűen nézze el vétküket. József egyiket sem tette. Ehelyett próbát tett, hogy vajon a féltestvérei megbánást tanúsítottak-e. Majd amikor látta, hogy őszinte a bánatuk, megbocsátott nekik.
Utánozhatjuk Józsefet. Ha valaki bűnt követ el ellenünk, és kimutatja, hogy igazán megváltozott a szívében, akkor bocsássunk meg neki. Természetesen azért sose engedjük, hogy a puszta érzelem megvakítson minket, ha súlyos helytelenséget követtek el. Másrészt viszont nem szabad engednünk, hogy a neheztelés érzése elvakítson minket, ha valaki megbánást tanúsítva cselekszik. ’Szenvedjük el tehát egymást, és bocsássunk meg kölcsönösen egymásnak’ (Kolossé 3:13). Ha így teszünk, ezáltal Istenünket, Jehovát utánozzuk, aki „kész . . . megbocsátani” (Zsoltárok 86:5, NW; Mikeás 7:18, 19).