Ezenkívül még felhozták azt az érvet is Ábel-Mehola ilyetén azonosítása mellett, hogy Illés a Hórebet maga mögött hagyva megállt Ábel-Meholában, hogy felkenje Elizeust, de a feladatához tartozott az is, hogy menjen tovább „Damaszkusz pusztájába”, és kenje fel Hazáelt Szíria királyává (1Ki 19:15). A legfontosabb ókori főút a Hórebtől Damaszkusz felé a Jordán k. oldalán vezetett, habár olykor ezt az utat nomád törzsek tartották az ellenőrzésük alatt.

Ezenkívül, ami Illésnek a Damaszkusz pusztájába való útját illeti, a beszámoló rámutat, hogy nem azonnal lett végrehajtva ez a megbízatás, hanem később, az utódja, Elizeus tett annak eleget (1Ki 19:15–19; 2Ki 8:7–13). Tekintettel erre, néhány leírás továbbra is amellett foglal állást, hogy Ábel-Mehola a Jordántól inkább Ny-ra, semmint K-re feküdt. Herbert Haag Bibliai lexikon c. műve ezt írja: „N. Glueck a Jordántól K-re keresi; H.-J. Zobel – több okkal – a Jordán Ny-i partján Tell-Abu Susra gondol, Bet-Seántól 14,5 km-re D–DK-i irányban” (Budapest, 1989, Szent István Társulat, 5. h.). Az időszámításunk szerinti kor első századaiban élő Jeromos és Euszebiosz egyaránt egy olyan hellyel azonosította Ábel-Meholát, amely 10 római mérföldnyire (15 km-re) volt Bét-Seántól D-re (tehát a Jordántól Ny-ra).