REKETTYEBOKOR

(héb.: róʹthem):

A rekettyebokor (Genista) egy sivatagi cserje, amely a hüvelyesek rendjéhez tartozik. Az ennek megfelelő arab név (ratam) segít abban, hogy azonosítsuk ezt a növényt, és ebből azt láthatjuk, hogy a Károli-fordításban szereplő „fenyőfa”, illetve a Katolikus fordításban olvasható „borókabokor” nem a megfelelő fordítás.

Ez a cserje az egyik legelterjedtebb növény Júda pusztájában, a Sínai-félszigeten, valamint Arábia egyéb részein. Megtalálható szurdokokban, sziklás vidékeken, domboldalakon, sőt homoksivatagokban is, ahol a gyökere mélyre nyúlik, hogy felszívja a nedvességet. Hozzávetőlegesen 1-4 m magasra nő, és sok vesszeje meg keskeny, egyenes levele van. Virágzáskor gyönyörű látványt nyújtanak ezek a növények, ahogy beborítják az amúgy kopár domboldalakat, mivel törékeny virágaiknak kicsiny fürtjei a fehértől kezdve a rózsaszínig mindenféle árnyalatban pompáznak. A növény héber neve (róʹthem) nyilvánvalóan egy olyan alapszóból ered, amelynek a jelentése ’megköt’, ami talán arra utal, hogy a növény képes megkötni a homokdűnéket. A növény hajlékony vesszőit pedig Plinius szerint valaminek a megkötésére használták (Natural History. XXIV., XL., 65.).

Amikor Illés a pusztába menekült Jezabel haragja elől, az 1Királyok 19:4, 5-ben található beszámoló szerint „leült egy rekettyebokor alá”, majd lefeküdt, és elaludt. Bár a kisebb rekettyebokrok igen csekély árnyékot tudnak nyújtani a pusztában uralkodó égető nap ellen, de egy nagyobb már meg tudja adni a hőn áhított árnyékot. Ezt a sivatagi bokrot tüzelőnek is használták. A rekettyebokorból remek faszén lesz, amely nagy hővel ég.

Mivel a rekettyebokor gyökere keserű és émelyítő, némelyek szerint Jób (30:4), amikor arról beszél, hogy ezt a gyökeret megeszik az éhező emberek a pusztában, voltaképpen egy olyan ehető, élősködő növényre (Cynomorium coccineum) utal, amely gombához hasonló módon a rekettyebokor gyökerén nő. Lehet, hogy erről van szó, de az is lehetséges, hogy ennek a növénynek egy másik faja létezett Jób napjaiban (több mint 3000 évvel ezelőtt), nem csak a ma fehér kákaborsóként (Genista monosperma) ismert növény. N. Hareuveni a Jób 30:4-nek egy másik értelmezését fejtegetve a következőket írta: „Mivel a sós fű leveleitől eltérően a rekettyebokor gyökere semmilyen formában sem ehető, nyilvánvaló, hogy Jób olyasvalamiről beszél, amit a fehér kákaborsó gyökeréből készítenek, és el lehet adni, hogy kenyeret vegyenek rajta. A fiatalemberek, akik ekkor Jóbot gúnyolták, a fehér kákaborsó gyökeréből parazsat készítettek, amit eladtak a piacon” (Kiryat Ono: Tree and Shrub in Our Biblical Heritage. Izrael, 1984, 31. o.). Ezzel összhangban némelyek szerint az „eledelük”-nek fordított héber szó pontozásos magánhangzó-jelölése kis változtatással a következőket jelenti: ’felmelegítse őket’.