SÓS FŰ

(héb.: mal·lúʹach):

A Szentírásban csak egyszer jelenik meg ez a kifejezés, és egy olyan növényre utal, amelyet a jelentéktelennek számító emberek ettek (Jób 30:4). Úgy gondolják, hogy a héber szó a ’só’ jelentésű alapszóból származik, és a következőképpen is fordítják: ’sósfű’ (Kat., IMIT), ’keserű fű’ (Kár.), ’vadsóska’ (ÚRB).

A legtöbben úgy vélik, hogy a Bibliában szereplő mal·lúʹach a cserjés laboda (Atriplex halimus). Ez a sűrű cserje általában eléri az 1-2 m-es magasságot. A cserjés laboda magas sótartalmú talajon nő, kicsi, vastag, savanykás ízű levelei vannak, és tavasszal apró, lila virágokat hoz.