18. fejezet
Lojalitás Isten látható szervezete iránt napjainkban
1., 2. Hogyan kell érteni a Zsoltárok 50:5 írásszövegét?
A ZSOLTÁROK 16:10-ben ezt olvassuk: „Nem hagyod lelkemet a Seolban. Nem engeded meg, hogy a te lojálisod meglássa a sírgödröt.” A Zsoltárok 50:5-ben viszont ez van írva: „Gyűjtsétek egybe nekem lojálisaimat, akik áldozattal kötik meg szövetségemet.” Vajon azok gondoskodnak az „áldozat”-ról, akik megkötik Jehovával a szövetséget? Nem, ezek a lojálisak nem hoznak egyéni „áldozatot” önmaguk feláldozásával, nem adják fel a hústestüket, hogy szövetséget kössenek Istennel.
2 Hogyan kötik meg akkor a szövetséget? Annak a „lojális”-nak az „áldozata” alapján, akinek lelke nem maradt a Seolban, hanem feltámasztatott a halálból. Péter apostol Jézusra alkalmazta a Zsoltárok 16:10. szavait, és így folytatta: „Ő [Dávid] előre tekintett és beszélt a Krisztus feltámadásáról, hogy sem a Hádesben nem marad, sem teste rothadást nem lát. Ezt a Jézust Isten feltámasztotta” (Cselekedetek 2:25, 27, 31, 32).
3. Kik gyűjtetnek össze a Zsoltárok 50:5 szerint, és mi indítja őket arra, hogy lojálisnak bizonyuljanak Istenhez?
3 Ez a feltámasztott Jézus az új szövetség Közbenjárója, és az ő áldozata alapján jutott érvényre az új szövetség (Zsidók 9:15, 17). De vajon kik gyűjtetnek egybe a Zsoltárok 50:5 parancsa szerint? Jézus tanítványai, akik az új szövetségben vannak az ő áldozata révén. Ezért Jehova iránti hálából az ő páratlan áldozatáért, indíttatva kell hogy érezzék magukat arra, hogy lojálisak maradjanak őhozzá.
4., 5. a) Milyen sikert ért el Sátán törekvése az első világháború alatt Jehova látható szervezetének elpusztításában? b) Hová költözött a Társulat főhivatala, és miért? c) A Zsoltárok 137:1 mai páhuzamaként, milyen volt a lojális maradék érzelmi állapota vagy kedve, amikor látta Isten szervezetének bénult állapotát?
4 Midőn Jehova Királysága 1914-ben létrejött a mennyben, a nemzetek ellenállást fejtettek ki a Királysággal szemben, belebonyolódva az első világháborúba, amelyet Isten megengedett (Zsoltárok 2:1, 2). Sátán az Ördög megpróbálta felhasználni ezt a világraszóló összecsapást Jehova szervezete látható részének elpusztítására. El is érte, hogy Watch Tower Bible and Tract Society elnökét bebörtönözzék a Georgia állambeli Atlanta szövetségi büntetőintézetbe. A Társulat képviselői közül még másik hét személyt vele együtt bebörtönöztek.
5 A Társulat főhivatala az üldözés miatt, a New York-i Brooklynból a pennsylvaniai Pittsburghba költözött egy bérelt épületbe. Ez azért történt, hogy az Őr Torony folyóiratot továbbra is ki tudják adni. A hűségesek mennyei megdicsőülését nem sokkal ez utánara várták. De a maradék tagjai inkább sírni szerettek volna, amikor Jehova szervezetének elnyomott, megbénított állapotát látták (Zsoltárok 137:1).
Lojalitás a bebörtönzés idején
6—8. Hogyan mutatta ki J. F. Rutherford, a Társulat elnöke a bebörtönzése alatt Jehova szervezete iránti lojalitását?
6 A Watch Tower Society elnöke, J. F. Rutherford a bebörtönöztetése idején, lojalitást tanúsítva Jehova szervezete iránt, 1918. december 25-én írt egy különleges levelet Jehova többi szolgái közül egyik megbízható szolgatársához. Levelélbe Rutherford a következő szavakat foglalta bele:
7 Mivel nem voltam hajlandó megalkudni Babilonnal, hanem igyekeztem hűségesen szolgálni az én Uramat, börtönben vagyok, s hálás vagyok érte . . . Sokkal inkább élvezem az Ő helyeslését és mosolyát és vagyok börtönben, mintsem hogy megalkudjak, vagy engedjek a Vadállatnak és úgy legyek szabadon és tapsoljon nekem az egész világ. Kedves, áldott tapasztalat az Úr hűséges szolgálatáért szenvedni. A Királyságban mindennél többre értékeljük az Atya mosolyát. Isten minden gyermekének elméjében ez álljon a legelső helyen! Az után az egység után sóvárgunk, amely ott eggyé kovácsol bennünket. Boldog vagyok, de mégis vágyom újra látni benneteket. A kongresszus és az évi közgyűlés közeledik. Krisztus szelleme töltse be minden köldött szívét.
8 „Még sok a tennivaló. Nagy kiváltság lesz részt venni benne. Csak azok maradnak hűségesek és csak azok részesülnek ebben a megtiszteltetésben, akik a legteljesebb mértékben szeretik Őt . . . Az előtt az örvendetes nap előtt még buzgón kell tanúskodni . . . A régi módszerek és eszközök már nem felelnek meg a követelményeknek, de az Úr gondoskodni fog mindenről a maga kedves módján . . . Örülök, hogy ez a börtöntapasztalat inkább nekünk volt fenntartva, nem pedig Russell testvérnek. Soha még nem gyűlöltem ilyen kíméletlenül a bűnt és nem szerettem ennyire az igazságosságot és nem vágyakoztam ily mértékben arra, hogy segítsek másoknak . . . Közel van már Sion győzelme.”
Isten szervezete számukra „legfőbb ok az örvendezésre”
9. A zsoltáríró milyen magatartását tükrözték a Társulat bebörtönzött képviselői?
9 Bár Jehova szolgái hűtleneknek, hazaárulóknak, és hazafiatlanoknak voltak megbélyegezve a világban, mégsem tagadták meg Jehova szervezetét. A nagy nyomás ellenére sem voltak hajlandók megalkudni. Hajlandók lettek volna inkább lemondani jobb kezük haználatáról, mintsem megfeledkezni Isten szervezetéről és nem azt tekinteni ’legfőbb oknak az örvendezésre’ (Zsoltárok 137:5, 6).
10., 11. a) Miért imádkozott a lojális maradék, és a zsoltáros mely szavait tették magukévá Edomra vonatkozóan? b) Mit voltak képesek megtenni Jehova látható szervezetének ellenségei, és mire nem számítottak egyáltalán ezek az ellenségek?
10 Jehova ellenségei kajánul örültek az ő egyetemes szervezetének földi képviselői ellen indított akció felett. Jehova szolgái azonban azért imádkoztak, jöjjön el az ő bosszúnapja, megtorlásul azokért a gyalázkodásokért, amelyeket Jehova szervezetére zúdítottak. Magukévá tették a zsoltárosnak az ősi Edomra vonatkozó szavait: „Emlékezz meg, ó Jehova, Edom fiairól, akik Jeruzsálem napján ezt mondták: ’Taroljátok le! Taroljátok le egészen a benne levő alapokig! ’ ” (Zsoltárok 137:7; Galata 4:26). Óh nem, Jehova sokkal jobban szereti feleségéhez hasonló szervezetét, semhogy elfeledkezzen arról, amit az Ördög szervezetének részéhez tartozók szóltak földi szervezetének lojálisai ellen.
11 Abban az időben minden látszat azt mutatta, hogy a Nagy-Babilonnal rokonszenvező politikai szervezetek elpusztították Jehova látható szervezetét ’egészen az alapjáig’. Soha nem számítottak arra, hogy egyszer meglátják, miként kel fel a porból és miként lesz a mostani, világméretű szervezetté.
A bosszúálló boldogsága
12. a) Ki bizonyult Jehova ősi Babilonban levő fogoly népe szabadítójának, és vajon a Zsoltárok 137:8, 9. verse a legteljesebb értelemben őreá utal-e? b) Mit jövendölnek meg ezek a versek arról, aki majd bosszút áll Isten földi szervezetéért?
12 Jehova a perzsa uralkodót, Cyrust használta fel népének az ősi babiloni világhatalomtól való megszabadítására. De teljes értelemben nem Cyrusra vonatkoznak a 137. zsoltár záró szavai, amelyek Nagy-Babilonra, a hamis vallás világbirodalmára utalnak: „Ó Babilon leánya, akinek teljesen kifosztottá kell lennie, boldog lesz, aki megfizet neked azzal a bánásmóddal, amellyel te bántál velünk! Boldog lesz, aki megragadja és kősziklán zúzza darabokra gyermekeidet!” (Zsoltárok 137:8, 9).
13., 14. Miért nem utalhat a Zsoltárok 137:8, 9-ben levő „boldog” szó a politikai hatalmakra, amelyek elpusztítják Nagy-Babilont?
13 De hát ki lesz az a „boldog”? Talán a „vadállat” fején levő jelképes „tíz szarv”-at képviseli itt a „boldog” szó, amely vadállatnak a hátán ült hosszú időn át nagy pompa közepette a vallás ósdi parázna rendszere? Nem, mert a hamis vallás világbirodalmának politikai elpusztítói nem azért pusztítják el, hogy utat készítsenek az igaz Isten tiszta imádatának. Nem a Biblia Istenének dicsőségére művelik ezt. Hogyan nyilváníthatná hát valójában boldogoknak a zsoltáríró az ilyeneket?
14 E világ politikai hatalmai nem Jehova imádói iránti szeretetből hajtják végre vallásellenes tettüket. Miért nem? Azért, mert Jehova Tanúi útjában állnak annak a tervüknek, hogy egy teljesen isten nélküli világot hozzanak létre. A politikai hatalmak tehát csupán eszközök, akiket a Tanúk Istene saját céljának megvalósításában felhasznál (Jelenések 17:17).
15. Ki indítja fel valójában a politikai hatalmakat, és kinek a révén?
15 Ily módon, noha ezek a politikai hatalmak esetleg közvetlenül is felhasználásra kerülnek a hamis vallás vilogbirodalmának megsemmisítésében, valójában mégis Jehova Isten az, aki erre indítja őket. Hogyan? Úgy, hogy igénybe veszi felhatalmazott királyi Fát, a Nagyobb Cyrust, Jézus Krisztust. Ezek szerint a zsoltáríró által megjövendölt „boldog” személyiség a királyi hatalmon levő Jézus Krisztus.
16. Milyen módon pusztítja el Jehova Babilon „gyermekeit”?
16 Mialatt Jehova megoltalmazza a hozzá lojális egyéneket, addig, jelképes értelemben, megragadja a paráznához hasonló hamis tanítási rendszer minden vallásos „gyermekét” és darabokra töri őket a Jehova Isten „kőszikla” gyanánt kiemelkedő, és Jézus Krisztus kezében szilárdan álló Királyságán.
17. a) Az Ésaiás 61:1, 2 szerint, mit kellett hirdetni Jézusnak Isten szellemével való felkenetése után? b) Hogyan végzik ma a hirdetést?
17 Amikor Jézus a földön volt, Támogatója felkente őt szent szellemmel, de nem csupán azért, hogy hirdesse „Jehova jóakaratának esztendejét”, hanem azért is, hogy hirdesse „ mi Istenünk bosszúállása napját” (Ésaiás 61:1, 2; Lukács 4:16–21). A mi időnkben, a dolgok jelen rendszerének „az utolsó napjai”-ban, Jehovának vannak hűséges szolgái, akik hirdetik „a mi Istenünk bosszúállása napját” az egész lakott földön, figyelmeztetésül minden nemzetnek. A maradékhoz csatlakozott ebben a hirdetésben Jézus Krisztus juhokhoz hasonló tanítványainak egyre növekvő „nagy sokasága” is, ahogy arról a Jelenések 7:9–17. verse előzetes látomást közölt.
18. Milyen boldogságban részesülnek majd az Isten lojálisai?
18 Ezek mindannyian — a maradék éppúgy, mint a „nagy sokaság” — engedelmeskedtek a Jelenések 18:4-ben feljegyzett angyali parancsnak. Kijöttek Nagy-Babilonból, míg annak vallásos „gyermekeit” darabokra törve el nem pusztítja a „vadállat” és annak „tíz szarva”, közvetlenül Armageddon előtt. A lojálisak szintén részesülnek a Nagyobb Cyrus, Jézus Krisztus boldogságában. Csatlakoznak a mennyben elhangzó szózathoz: „Dicsérjétek Jaht! A megmentés, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, mert az ő ítéletei igazak és igazságosak. Mert végrehajtotta az ítéletét a nagy paráznán, aki megrontotta a földet paráznaságával” (Jelenések 19:1, 2; vö. Jeremiás 51:8–11).
19. Milyen boldogságnak örvend ma a lojális maradék, és milyen nagyobb boldogság vár még rájuk?
19 Jehova „nagy dolgot” cselekedett népe érdekében 1919 óta (Zsoltárok 126:1–3). Szabadítási hatalmának ezzel a felmagasztalásával, mellyel megmutaja, hogy ő „a hűséges Isten”, még mindig megvidámítja a megszabadított maradék szívét (5Mózes 7:9). Nagyon boldogok, de még ennél is nagyobb boldogság vár rájuk. Ez akkor következik be, amikor részt vesznek majd a Nagyobb Cyrus, az uralkodó Fejedelem, Jézus Krisztus boldogságában, abban az időben, amikor darabokra zúzza az ördögi szervezet minden „gyermekét”.
20. Kik osztoznak még a felkent maradék boldogságában, és miért?
20 Nagy-Babilon néhai foglyai közül már millióknak segítettek kimenekülni a pusztulásra ítélt vallásos szervezetből, annak teljes megsemmisülése előtt. Ma már a számuk több mint 3 000 000 a földön, és nincs korlátozva, hogy még hányan lehetnek, akik megmenekülnek a hamis vallás világbirodalmának pusztulásától. Jehova szervezete iránti lojalitásban osztoznak a maradék boldogságában, és csatlakoznak hozzájuk Jehova bosszúnapjának hirdetésében, amelyen végrehajtja a vallásos Nagy-Babilon elleni ítéletét.
21. Milyen legyen a mi magatartásunk Nagy-Babilon iránt és foglyai iránt?
21 Nincs helye hát semmiféle megalkuvásnak a hamis vallás világbirodalmával! Senki se térjen vissza hozzá hanyatlásának ezekben a napjaiban! Segítsünk továbbra is a lehető legtöbb fogolynak kimenekülni Nagy-Babilonból, az elítélt rendszerből, mielőtt a Nagyobb Cyrus learatja boldogító győzelmét.