EGY maga szerezte énekben a zsoltáríró Dávid így imádkozott: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, és adj bensőmbe új szellemet, rendíthetetlent. Add vissza nekem szabadításod ujjongó örömét, és készséges szellemet adva támogass engem” (Zsoltárok 51:10, 12). Miután Dávid bűnt követett el Betsabéval, és megbánta tettét, azért esedezett itt Jehova Istenhez, hogy tisztítsa meg a szívét, és adjon a bensőjébe hajlandóságot a helyes cselekedetekre.

Vajon Jehova csakugyan új szívet teremt bennünk, sőt új, készséges szellemet ad bensőnkbe? Vagy nekünk kell törekednünk a tiszta szív megszerzésére és megőrzésére? Jehova „a szívek vizsgálója”, de vajon mennyire szól bele abba, ami bennünk zajlik? (Példabeszédek 17:3; Jeremiás 17:10). Milyen mértékben befolyásolja az életünket, indítékainkat és tetteinket?

Kire tartozik „a szív gondolatainak rendezése”?

„A földi emberre tartozik a szív gondolatainak rendezése” – jelenti ki a Példabeszédek 16:1 első fele. Nem vitás, hogy a mi dolgunk „a szív gondolatainak rendezése”. Jehova nem készíti fel csoda folytán a szívünket, és nem is ad nekünk készséges szellemet. Meg kell dolgoznunk azért, hogy pontos ismeretet szerezzünk Szavából, a Bibliából, elmélkedjünk a tanultakon, és összhangba hozzuk a gondolkodásmódunkat az övével (Példabeszédek 2:10, 11).

Az azonban, hogy Dávid „tiszta szívet” és „új szellemet” kért, arra vall, hogy felismerte bűnös hajlamait, és azt, hogy szüksége van Isten segítségére a szíve megtisztításához. Tökéletlenek lévén kísértést érezhetünk ’a test cselekedeteinek’ gyakorlására (Galácia 5:19–21). Ha szeretnénk ’megölni földi testtagjainkat a paráznaság, a tisztátalanság, a nemi vágyakozás, a káros kívánság és a mohóság dolgában’, igénybe kell vennünk Jehova segítségét (Kolosszé 3:5). Elengedhetetlen, hogy imádkozzunk a támogatásáért, hogy ellen tudjunk állni a kísértéseknek, és el tudjuk távolítani szívünkből a bűnös hajlamokat.