A világosság felragyogásai az apostoli időkben

„Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm” (ZSOLTÁROK 97:11).

1. Hogyan hasonlítanak ma Jehova Tanúi a korai keresztényekre?

MINT igaz keresztények, mennyire értékeljük a Zsoltárok 97:11 szavait! Újra meg újra „világosság támad fel” ránk. Közülünk néhányan már tényleg évtizedek óta látják a Jehovától jövő ragyogó felvilágosodást. Mindez a Példabeszédek 4:18-at juttatja eszünkbe, melyben ezt olvassuk: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.” Mivel a hagyomány helyett az Írásokat értékeljük, mi, Jehova Tanúi a korai keresztényekre hasonlítunk. Állásfoglalásuk világosan látható a Keresztény Görög Iratok történelmi könyveiből és leveleiből, melyeket isteni ihletés alatt írtak.

2. Többek között melyek voltak a világosság első felragyogásai, melyekben Jézus követői részesültek?

² A világosság első felragyogásai között — melyekben Jézus Krisztus korai követői részesültek — léteztek olyanok, amelyek a Messiással voltak kapcsolatban. András ezt mondta testvérének, Simon Péternek: „Megtaláltuk a Messiást” (János 1:42). Egy idő múlva az égi Atya képessé tette Péter apostolt arra, hogy ezt a nézőpontot tükrözve tegyen bizonyságot, amikor ezt mondta Jézus Krisztusnak: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (Máté 16:16, 17; János 6:68, 69).

Világosság a prédikálói küldetésükre vonatkozóan

3., 4. Milyen felvilágosodást adott Jézus a követőinek a feltámadása után jövőbeni tevékenységükre vonatkozóan?

³ Feltámadása után Jézus Krisztus felragyogtatta a világosságot arra a kötelességre vonatkozóan, amely minden követőjén nyugszik. Nagyon valószínű, hogy a következőket annak az 500 tanítványnak mondta, akik összegyűltek Galileában: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:19, 20; 1Korinthus 15:6). Ezután Krisztus minden követőjének prédikálónak kellett lennie, és a prédikálói küldetésének nem volt szabad „Izráel házának eltévelyedett juhaira” korlátozódnia (Máté 10:6). János keresztségét sem kellett végrehajtaniuk, mely a megbánás szimbóluma volt a bűnük megbocsátása végett. Ehelyett inkább „az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” kellett megkeresztelniük az embereket.

⁴ Közvetlenül azelőtt, hogy Jézus felment az égbe, 11 hűséges apostola ezt kérdezte: „Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?” E kérdés megválaszolása helyett Jézus további utasításokkal látta el őket a prédikálói küldetésükre vonatkozóan, és ezt mondta: „vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” Addig egyedül csak Jehovának voltak a tanúi, ám most már Krisztusnak is (Cselekedetek 1:6–8).

5., 6. A világosság milyen felragyogásait kapták Jézus tanítványai Pünkösdkor?

⁵ Csupán tíz nappal később a világosságnak micsoda pompás ragyogásaiban részesültek Jézus követői! I. sz. 33 Pünkösdjén első alkalommal értették meg teljesen a Jóel 2:28, 29 jelentőségét: „[Én, Jehova] kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.” Jézus tanítványai látták a szent szellemet, amint az tűznyelvekhez hasonló formában mindannak a körülbelül 120 férfinak és nőnek a fején megnyugodott, akik összegyűltek Jeruzsálemben (Cselekedetek 1:12–15; 2:1–4).

⁶ Még ugyanazon a napon, Pünkösdkor a tanítványok először értették meg, hogy a Zsoltárok 16:10 szavai a feltámasztott Jézus Krisztusra vonatkoznak. A zsoltáros ezt mondta: „[Te, Jehova Isten] nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” A tanítványok felismerték, hogy ezek a szavak nem alkalmazhatók Dávid királyra, mivel az ő sírja még napjaikban is fellelhető volt. Nem is csoda, hogy körülbelül 3000-en azok közül, akik hallották ennek az új világosságnak a magyarázatát, olyan mértékben megbizonyosodtak efelől, hogy még ugyanazon a napon megkeresztelkedtek! (Cselekedetek 2:14–41).

7. Milyen csodálatos világosságban részesült Péter apostol, mialatt meglátogatta a római katonatisztet, Kornéliust?

⁷ Sok évszázadon keresztül az izraeliták értékelték, amit Isten róluk mondott: „Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül” (Ámós 3:2). Így a világosságnak valóban egy csodálatos ragyogásában részesült Péter apostol és azok, akik a római hadsereg katonatisztjének, Kornéliusnak a házába mentek, amikor is a szent szellem első alkalommal szállt körülmetéletlen, nem zsidó hívőkre. Figyelemre méltó, hogy ez volt az egyedüli alkalom, amikor a szent szellemet a megkeresztelkedés előtt adományozták valakinek. De ennek így kellett történnie. Máskülönben Péter nem tudta volna, hogy ezek a körülmetéletlen nem zsidók alkalmasak a megkeresztelkedésre. E csodálatos dolog fontosságát teljes mértékben értékelve, ezt kérdezte Péter: „Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek [a nem zsidók] meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is?” Természetesen a jelenlévők közül senki sem tudott jogosan ellenvetést felhozni, és így megtörtént ezeknek a nem zsidó embereknek a megkeresztelkedése (Cselekedetek 10:44–48; vö. Cselekedetek 8:14–17).

Nincs többé körülmetélkedés

8. Miért találta néhány korai keresztény nehéznek, hogy felhagyjon a körülmetélkedés tantételével?

⁸ Az igazságnak egy további fényes felragyogása a körülmetélkedés kérdésével kapcsolatban vált láthatóvá. A körülmetélkedés gyakorlata i. e. 1919-ben azzal kezdődött, hogy Jehova szövetséget kötött Ábrahámmal. Isten ezután azt parancsolta Ábrahámnak, hogy neki, valamint háznépe minden férfi tagjának körül kell metélkednie (1Mózes 17:9–14, 23–27). Így a körülmetélkedés Ábrahám leszármazottainak azonosítójelévé vált. Mennyire büszkék voltak erre a gyakorlatra! Ennek eredményeképpen a „körülmetéletlenség” a megvetés kifejezésévé vált (Ésaiás 52:1; 1Sámuel 17:26, 27). Nem nehéz megérteni, hogy bizonyos korai zsidó származású keresztények miért akarták megtartani ezt a jelképet. Némelyikük még valósággal vitatkozott is Pállal és Barnabással erről a dologról. Ennek elrendezésére Pál és mások felmentek Jeruzsálembe, hogy tanácsot kérjenek a keresztény vezető testülettől (Cselekedetek 15:1, 2).

9. A világosság milyen ragyogásai tárultak fel a korai vezető testület előtt, amiről a Cselekedetek 15. fejezetében találunk feljegyzést?

⁹ Ekkor nem egy szembetűnő csodatétel által történt, hogy azok a korai keresztények részesültek abból a világosságból, mely arra derített fényt, hogy a körülmetélkedés többé nem követelmény Jehova szolgái számára. Inkább azáltal kapták meg a megnövekedett világosságot, hogy az Írásokat kutatták, a szent szellemtől vártak irányítást, valamint Péter és Pál azon tapasztalatait hallgatták, melyek a körülmetéletlen nem zsidók megtéréséről szóltak (Cselekedetek 15:6–21). A döntést egy levélben adták közre, mely részben így hangzott: „tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól” (Cselekedetek 15:28, 29). Így a korai keresztényeket felmentették a körülmetélkedés parancsa alól, valamint a Mózesi Törvény többi követelménye alól. Pál ezért ezt mondhatta a galátziabeli keresztényeknek: ’Krisztus megszabadított minket a szabadságra’ (Galátzia 5:1).

Világosság az evangéliumokban

10. Többek között a világosság mely felragyogásai lettek kinyilatkoztatva a Máté evangéliumában?

¹⁰ Nem fér ahhoz kétség, hogy Máté evangéliuma — melyet i. sz. 41 körül írtak meg — a világosság sok olyan ragyogását tartalmazza, melyek az olvasói javára válnak. Az első századi keresztények közül viszonylag kevesen hallották személyesen, hogy Jézus megmagyarázza tanításait. Különösen Máté evangéliuma domborította ki, hogy Jézus prédikálásának témája a Királyság volt. Mennyire nagy hangsúlyt fektetett Jézus a helyes indíték fontosságára! A világosság micsoda ragyogásai voltak a Hegyi beszédében, példázataiban (az olyanokban mint amelyek a 13. fejezetben kerültek feljegyzésre) és a 24., 25. fejezetben lévő nagy próféciájában! A Máté evangéliumának beszámolója, melynek megírása csupán mintegy nyolc évvel i. sz. 33 Pünkösdje után történt, minderre ráirányította a korai keresztények figyelmét.

11. Mi mondható el Lukács és Márk evangéliumának tartalmáról?

¹¹ Körülbelül 15 évvel később Lukács írta meg az evangéliumát. Bár sok része hasonló Máté beszámolójához, a Lukács evangéliumának 59 százaléka további dolgokat tartalmaz. Lukács Jézus hat csodáját jegyezte le, és több mint kétszer annyi példázatáról számolt be, amelyről a többi evangéliumíró nem tett említést. Márk minden bizonnyal csupán pár évvel később írta meg evangéliumát, melyben Jézus Krisztusra, mint a tettek emberére, csodatevőre helyezte a hangsúlyt. Noha Márk főként olyan eseményeket mondott el, amelyeket előzőleg már Máté és Lukács lejegyzett, ő egy olyan példázatot is leírt, melyet a többiek nem. Abban a szemléltetésében Jézus egy maghoz hasonlította Isten Királyságát, amely kihajt, magasra nő és fokozatosan gyümölcsöt terem (Márk 4:26–29).a

12. Milyen mértékben gondoskodott János evangéliuma további felvilágosításról?

¹² Nézzük még meg János evangéliumát, melyet több mint 30 évvel azután írtak meg, hogy Márk lejegyezte beszámolóját. A világosság micsoda áradatát irányította János Jézus szolgálatára, különösen azáltal, hogy sokat utalt az emberi léte előtti életére! Csak János nyújt beszámolót Lázár feltámadásáról, és egyedül ő számol be Jézusnak a hűséges apostolaihoz intézett sok nagyszerű megjegyzéséről, valamint arról a szívmelengető imájáról, amit elárulásának estéjén mondott, melyek a 13—17. fejezetben kerültek feljegyzésre. Valóban elmondható, hogy János evangéliumának 92 százaléka páratlan a maga nemében.

A világosság felragyogásai Pál leveleiben

13. Miért tekintik néhányan Pálnak a rómabeliekhez írt levelét úgy, mintha az egy evangélium lenne?

¹³ Pál apostolt különösen annak eszközéül használták fel, hogy az igazság ragyogásait elhozza azoknak a keresztényeknek, akik az apostoli időkben éltek. Ott van például Pál levele a rómabeliekhez, melyet körülbelül i. sz. 56-ban írt — nagyjából ugyanakkor, amikor Lukács megírta az evangéliumát. Ebben a levelében Pál azt a tényt emeli ki, hogy az igazságosság Isten ki nem érdemelt kedvessége eredményeként, és a Jézus Krisztusban való hit által tulajdoníttatik valakinek. Mivel Pál a jó hír e vonására helyezett hangsúlyt, ezért némelyek úgy tekintik a rómabeliekhez írt levelét, mintha az az ötödik evangélium lenne.

14—16. a) A korinthusbeli keresztényekhez írt első levélben milyen világosságot árasztott Pál az egység szükségességére vonatkozóan? b) A korinthusbeliekhez írt első levél milyen további világosságot tartalmaz a viselkedésre vonatkozóan?

¹⁴ Pál bizonyos esetekről írt, melyek zavart keltettek a korinthusi keresztények között. A korinthusbelieknek írt levele sok ihletett tanácsot tartalmaz, melyből a keresztények mindmáig hasznot merítenek. Mindjárt az elején oktatásban kellett részesíteni a korinthusiakat azon hibájuk miatt, hogy bizonyos emberek köré személyi kultuszt emelnek. Az apostol helyreigazította őket, és bátran ezt mondta nekik: „Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben” (1Korinthus 1:10–15).

¹⁵ Korinthusban a keresztény gyülekezet megtűrte a durva erkölcstelenséget. Egy ottani férfi elvette az apja feleségét, így „olyan paráznaságot” gyakorolt, „a milyen a pogányok között sem említtetik”. Pál félreérthetetlenül ezt írta: „Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül” (1Korinthus 5:1, 11–13). Kiközösítés — ez valami új dolog volt a keresztény gyülekezet számára. Egy másik kérdés, melyben a korinthusi gyülekezetnek szüksége volt a felvilágosításra, azzal a ténnyel foglalkozott, hogy közülük némelyek a szellemi testvérüket világi bíróság elé idéztették, hogy elintézzék sérelmes dolgaikat. Pál erősen megfeddte őket ezért (1Korinthus 6:5–8).

¹⁶ Egy másik dolog, mely ugyancsak sújtotta a korinthusi gyülekezetet, a szexuális kapcsolatokkal volt összefüggésben. A korinthusbeliekhez írt 1. levél 7. fejezetében Pál megmutatta, hogy a szexuális erkölcstelenség elterjedése miatt jó volna, ha minden férfinak saját felesége, és minden asszonynak saját férje volna. Pál azt is kinyilvánította, hogy jóllehet az egyedül álló személyek nagyobb figyelemmel képesek Jehovát szolgálni, nem mindenki rendelkezik az egyedüllét ajándékával. Ha pedig egy asszonynak meghalna a férje, szabad az újraházasodásra, „csakhogy az Úrban” (1Korinthus 7:39).

17. Milyen világosságot árasztott Pál a feltámadás tanítását illetően?

¹⁷ A világosság micsoda ragyogásainak kiárasztására használta fel Pált az Úr a feltámadást illetően! Milyen testben fognak a felkent keresztények feltámasztatni? „Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test” — írta Pál. Nem hústestek fognak az égbe vitetni, mivel „test és vér nem örökölheti Isten országát”. Pál még hozzáfűzte, hogy nem minden felkent lesz a halálalvásban, hanem Jézus jelenléte alatt némelyek rögtön a halál után halhatatlan életre lesznek feltámasztva (1Korinthus 15:43–53).

18. Pálnak a thessalonikabeliekhez írt első levele milyen világosságot tartalmaz a jövőre vonatkozóan?

¹⁸ A thessalonikai keresztényeknek szóló levelében Pál eszközként szolgált arra, hogy a jövőre vonatkozó világosságot árassza. Jehova napja úgy jön el, mint egy tolvaj éjjel. Pál ezt is megmagyarázta: „a mikor ezt mondják: Békeség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek” (1Thessalonika 5:2, 3).

19., 20. A Jeruzsálemben és Júdeában élő keresztények a világosság milyen ragyogásait kapták Pálnak a zsidókhoz írt levelében?

¹⁹ A zsidókhoz írt levél megírásával Pál a világosság felragyogásait továbbította a Jeruzsálemben és Júdeában lévő korai keresztényeknek. Milyen erőteljesen mutatta meg a keresztény imádati rendszer felsőbbségét a mózesi imádati rendszerrel szemben! Az angyalok által közölt törvény követése helyett a keresztényeknek abban a megmentésben van hitük, melyről először Isten Fia beszélt, aki sokkal kiválóbb ezeknél az angyali hírvivőknél (Zsidók 2:2–4). Mózes csupán egy szolga volt Isten házában. Jézus Krisztus azonban az egész ház fölött elnököl. Krisztus Melkisédek rendje szerinti főpap, sokkal magasabb rendű pozícióval rendelkezve, mint az ároni papság. Pál azt is kiemelte, hogy az izraeliták a hit és engedelmesség hiánya miatt képtelenek voltak belépni Isten nyugodalmába, míg a keresztények a hűségük és engedelmességük miatt belépnek ebbe (Zsidók 3:1—4:11).

²⁰ Így tehát az új szövetség is sokkal inkább felette áll a Törvényszövetségnek. Amint azt 600 évvel korábban a Jeremiás 31:31–34-ben megjövendölték, az új szövetségben lévő személyeknek Isten törvénye a szívükbe van írva, és valódi bűnbocsánatot élveznek. Nem olyan főpapjuk van, akinek évenként kell áldozatokat felajánlania a saját és népe bűneiért, ehelyett a keresztényeknek Jézus Krisztus a főpapjuk, aki bűn nélküli, és aki egyszer s mindenkorra felajánlotta a bűnökért való áldozatot. Nem kézzel csinált szent helyre lépett be, hogy bemutassa áldozatát, hanem magába az égbe ment be, hogy ott Jehova személye előtt megjelenjen. Ezenfelül a mózesi Törvényszövetség alatti állatáldozatok nem tudták teljesen eltörölni a bűnöket, máskülönben ezeket nem ajánlották volna fel évente. Krisztus áldozata viszont egyszer s mindenkorra szólt, eltörölve a bűnöket. Mindez világosságot árasztott a nagy szellemi templomra, melynek udvarain napjainkban a felkentek maradéka és a „más juhok” szolgálnak (János 10:16; Zsidók 9:24–28).

21. Mit mutatott meg ez a tanulmány a Zsoltárok 97:11-nek és a Példabeszédek 4:18-nak az apostoli időkben való beteljesedésével kapcsolatban?

²¹ Helyhiány miatt nem sorolunk fel több példát, olyanokat, mint a világosság azon felragyogásait, amelyeket Péter apostol, valamint Jakab és Júdás tanítványok leveleiben találhatunk. Ám az előzőek elegendő bizonyítékot tárnak elénk annak bemutatására, hogy a Zsoltárok 97:11-nek és a Példabeszédek 4:18-nak meglepő beteljesedésük volt az apostoli időkben. Az igazság kezdett előrehaladni — előképekből és árnyakból a beteljesedés és valóság felé (Galátzia 3:23–25; 4:21–26).

22. Mi történt az apostolok halála után, és mit fog megmutatni a következő cikk?

²² Jézus apostolainak a halála, és az előre megjövendölt hitehagyás kezdete után az igazság világossága csak halványan pislákolt (2Thessalonika 2:1–11). Jézus ígéretéhez hűen azonban sok évszázad múltán a Mester visszatért, és úgy találta „a hű és bölcs szolgát”, hogy az a megfelelő időben kiosztja a „háznépnek” az eledelt. Ennek eredményéül Jézus Krisztus „minden jószága fölé” kinevezte ezt a szolgát (Máté 24:45–47). A világosság micsoda ragyogásai követik ezt? Ezt fogjuk megtárgyalni a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

A világosság felragyogásai — Erősebbek és halványabbak (első rész)

„Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (PÉLDABESZÉDEK 4:18).

1. Miért fokozatosan tárult fel az igazság?

ISTENI bölcsességről tanúskodik, hogy a szellemi igazságok fokozatosan tárulnak fel a világosság felragyogásaival, összhangban a Példabeszédek 4:18-cal. Az előző cikkben megvizsgáltuk, hogyan teljesedett be ez a vers az apostoli időkben. Ha az Írásokon alapuló teljes igazságot egyszerre tárták volna fel, az vakító és összezavaró lett volna — a hatását leginkább ahhoz lehetne hasonlítani, amikor valaki egy sötét barlangból kijön a ragyogó napfényre. Az igazság fokozatos feltárása ráadásul állandóan erősíti a keresztények hitét. Egyre ragyogóbbá válik így a reményük, az ösvény pedig, amelyen járniuk kell, egyre világosabb lesz.

„A hű és értelmes rabszolga”

2. Jézus milyen eszközre utalt, amelyet arra fog felhasználni, hogy szellemi világosságot juttasson el a követőihez, és kikből áll ez az eszköz?

² Az apostolok idejében Jézus Krisztus úgy tartotta jónak, hogy természetfölötti tettek által juttassa el követőihez a fény első felragyogásait. Két példánk van erre: i. sz. 33 Pünkösdje, és Kornélius megtérése i. sz. 36-ban. Később Krisztus megfelelőnek látta, hogy emberi képviselőket használjon fel, ahogyan előre megjövendölte: „Kicsoda hát a hű és bölcs szolga [hű és értelmes rabszolga, Vida fordítás], a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt” (Máté 24:45–47). Ez a rabszolga nem lehetett csupán egy valaki, mivel szellemi táplálékról kellett gondoskodnia a keresztény gyülekezet pünkösdi kezdetétől fogva egészen addig, míg a Mester, vagyis Jézus Krisztus el nem jött, hogy számon kérje. A tények azt mutatják, hogy ez a hű és értelmes rabszolga osztály bármikor, egy csoportként, a földön élő felkent keresztények mindegyikét magában foglalja.

3. Kik tartoztak a rabszolga osztály első tagjai közé?

³ Kik tartoztak a hű és értelmes rabszolga osztály első tagjai közé? Egyikük Péter apostol volt, aki megfogadta Jézus parancsát: „Legeltesd az én juhaimat!” (János 21:17). Ezenkívül a rabszolga osztály első tagjai között volt Máté, aki a róla elnevezett evangéliumot írta, Pál, Jakab és Júdás, akik ihletett leveleket fogalmaztak. János apostol, aki a Jelenések könyvét, az evangéliumát és leveleit írta, szintén tagja volt a hű és értelmes rabszolga osztálynak. Ezek az emberek Jézus megbízásával összhangban írtak.

4. Kikből áll a „háznép”?

⁴ Ha az összes felkent egy csoportot alkotva — függetlenül attól, hol él a földön — tagja a rabszolga osztálynak, akkor ki a „háznép”? Ugyanazok a felkentek, de más szemszögből nézve — egyénenként. Egyénenként tartozhatnak a „rabszolgához” vagy a „háznéphez”, attól függően, hogy szétosztják a szellemi táplálékot, vagy fogyasztanak belőle. Szemléltetésül: A 2Péter 3:15, 16-ban feljegyzettek alapján Péter apostol utal Pál leveleire. Amikor olvassa azokat, Péter a háznéphez tartozik, aki abból a szellemi táplálékból fogyaszt, amelyről a rabszolga osztály képviselőjeként Pál gondoskodott.

5. a) Mi történt a rabszolgával az apostolok halála után következő évszázadokban? b) Milyen fejlemények történtek a XIX. század második felében?

⁵ Ezzel kapcsolatban a God’s Kingdom of a Thousand Years Has Approacheda (Isten ezeréves Királysága elközelített) című könyv kijelenti: „Nincs pontos történelmi feljegyzésünk arról, hogyan maradt fenn és szolgált a »hű és értelmes rabszolga« osztály évszázadokon keresztül a Mester Jézus Krisztus apostolainak halála után. Nyilván a »rabszolga« osztály egyik nemzedéke táplálta az utána következőt (2Timótheus 2:2). A tizenkilencedik század második felében viszont voltak olyan istenfélő személyek, akik szerették a Szent Biblián alapuló szellemi táplálékot, és vágytak arra, hogy belőle táplálkozzanak . . . Bibliatanulmányozó osztályokat . . . hoztak létre, és előrehaladtak a Szent Iratok alapvető igazságainak megértésében. E bibliatanulmányozók közül az őszinte, önzetlen személyek buzgón osztották meg másokkal a szellemi tápláléknak ezeket a létfontosságú részeit. Meg volt bennük a »rabszolga« hűséges szelleme, akit azért neveztek ki, hogy »a maga idejében« adja ki a szükséges szellemi »eledelt« a »háznépnek«. »Értelmesek« voltak, mivel jól ítélték meg, hogy akkor volt a kellő, illetve megfelelő idő, és hogy mi volna a legjobb módja a táplálék felszolgálásának. Arra törekedtek, hogy felszolgálják” (344., 345. oldal).

A fény kezdeti felragyogásai a modern időkben

6. Milyen tény derül ki nyilvánvalóan az igazság fokozatos feltárásával kapcsolatban?

⁶ Azokról, akiket Jehova felhasznált a szellemi világosságnak ebben a fokozatos növelésében, nyilvánvalóan kiderül az, hogy nem tulajdonították maguknak az érdemet. A Watch Tower Society első elnökének, C. T. Russellnek a hozzáállása az volt, hogy az Úr látta úgy jónak, hogy felhasználja szerény képességeit. Azokról az elnevezésekről, amelyeket az ellenségei előszeretettel használtak, Russell testvér igen határozottan kijelentette, hogy ő még sohasem találkozott „russzelistával”, és soha nem létezett „russzelizmus”. Minden érdemet Istennek tulajdonított.

7. Milyen bizonyítékát adták Russell testvér és a társai, hogy valóban a hű és értelmes rabszolgával voltak azonosíthatók?

⁷ Az eredmények alapján ítélve nem kétséges, hogy Jehova szent szelleme irányította Russell testvérnek és társainak a törekvéseit. Bizonyítékát adták, hogy azonosak a hű és értelmes rabszolgával. Bár abban az időben sok lelkész azt állította, hiszi, hogy a Biblia Isten ihletett Szava, és hogy Jézus Isten Fia, mégis hamis, babiloni tantételeket vallottak; ilyen például a Háromság, az emberi lélek halhatatlansága és az örök gyötrelem. Jézus ígéretével összhangban valóban a szent szellemnek volt köszönhető, hogy Russell testvérnek és társainak alázatos törekvései által az igazság úgy fénylett, mint soha azelőtt (János 16:13). Ezek a felkent Bibliakutatók bizonyítékát adták, hogy valóban részei a hű és értelmes rabszolga osztálynak, amelynek az a megbízatása, hogy szellemi táplálékról gondoskodjon a Mester háza népe számára. Erőfeszítéseik nagy segítségnek bizonyultak a felkentek begyűjtésében.

8. Milyen alapvető tényeket értettek meg világosan a Bibliakutatók Jehováról, a Bibliáról, Jézus Krisztusról és a szent szellemről?

⁸ Rendkívüli érzés látni, mennyire támogatta Jehova a szent szelleme által a világosság felragyogásaival ezeket a korai Bibliakutatókat. Először is szilárdan bizonyították a Teremtő létezését, és hogy az ő egyedülálló neve Jehova (Zsoltárok 83:19; Róma 1:20). Felismerték, hogy Jehovának négy fő tulajdonsága van: a hatalom, az igazságosság, a bölcsesség és a szeretet (1Mózes 17:1; 5Mózes 32:4; Róma 11:33; 1János 4:8). Ezek a felkent keresztények világosan bebizonyították, hogy a Biblia Isten ihletett Szava, és hogy az igazság (János 17:17; 2Timótheus 3:16, 17). Azonkívül úgy tartották, hogy Isten Fia, Jézus Krisztus teremtett lény, aki váltságdíjul adta életét az emberiség egészéért (Máté 20:28; Kolossé 1:15). A szent szellem egyáltalán nem a Háromság harmadik személye; Isten tevékeny erejének tekintették (Cselekedetek 2:17).

9. a) Milyen igazságok voltak világosak a Bibliakutatók előtt az emberi természetről, és a Bibliában ígért kilátásokról? b) Milyen más igazságokat láttak világosan Jehova szolgái?

⁹ A Bibliakutatók világosan látták, hogy az embernek nincs halhatatlan lelke, mert ő maga halandó lélek. Felismerték, hogy „a bűn zsoldja halál”, nem pedig az örök gyötrelem, mivel nincs semmiféle tüzes pokol (Róma 5:12; 6:23; 1Mózes 2:7; Ezékiel 18:4). Ezenkívül nyilvánvalóan látták, hogy az evolúció elmélete nemcsak Írás-ellenes, de teljesen megalapozatlan is (1Mózes 1. és 2. fejezet). Azt is felismerték, hogy a Biblia kétfajta rendeltetésről beszél — Krisztus 144 000 felkent lábnyomkövetőjének egy égiről, egy meghatározatlan számú, „más juhokból” álló „nagy sokaságnak” pedig egy földiről a Paradicsomban (Jelenések 7:9; 14:1; János 10:16). Ezek a korai Bibliakutatók felismerték, hogy a föld örökké fennmarad és nem ég meg, mint ahogy sok vallás tanítja (Prédikátor 1:4; Lukács 23:43). Arra is rájöttek, hogy Krisztus visszatérése láthatatlan lesz, és majd akkor hajtja végre az ítéletet a nemzetek felett és nyitja meg a földi Paradicsomot (Cselekedetek 10:42; Róma 8:19–21; 1Péter 3:18).

10. Milyen igazságokat ismertek fel a Bibliakutatók a keresztelkedésről, a papság-laikus osztály megkülönböztetésről és Krisztus halálának Emlékünnepéről?

¹⁰ A Bibliakutatók felismerték, hogy az Írás szerinti keresztelkedés nem abból áll, hogy a csecsemőket meghintik vízzel, hanem Jézusnak a Máté 28:19, 20-ban található parancsával összhangban azoknak a hívőknek a bemerítését jelenti, akik már tanulmányoztak. Azt is megértették, hogy nincs Írás szerinti alapja a papság-laikus osztály megkülönböztetésnek (Máté 23:8–10). Épp ellenkezőleg, minden kereszténynek a jó hír hirdetőjének kell lennie (Cselekedetek 1:8). A Bibliakutatók tisztán látták, hogy Krisztus halálának Emlékünnepét évente csak egyszer, niszán hó 14-én kell megtartani. Ezenkívül azt is látták, hogy a húsvét pogány ünnep. Ráadásul ezek a felkentek oly biztosak voltak benne, hogy Isten támogatja a munkájukat, hogy sosem rendeztek gyűjtéseket (Máté 10:8). Már a legelején megértették, hogy a keresztényeknek a bibliai alapelvek szerint kell élniük, ami magában foglalja Isten szent szelleme gyümölcseinek az ápolását is (Galátzia 5:22, 23).

A világosság növekvő felragyogásai

11. Milyen világosság áradt ki a keresztények megbízatásával és Jézusnak a juhokról és kecskékről szóló példázatával kapcsolatban?

¹¹ Főleg 1919 óta áldotta meg Jehova a szolgáit a világosság növekvő felragyogásaival. Milyen tisztán ragyogott fel a világosság 1922-ben a Cedar Point-i kongresszuson, amikor J. F. Rutherford, a Watch Tower Society második elnöke kihangsúlyozta, hogy Jehova szolgáinak az a legfőbb kötelességük, hogy hirdessék, hirdessék, hirdessék a Királyt és az ő királyságát! A rá következő évben ragyogó világosság áradt ki a juhokról és a kecskékről szóló példázattal kapcsolatban. Felismerték, hogy ennek a próféciának az Úr jelenlegi napján kell beteljesednie, nem az elkövetkező Millennium alatt, mint ahogy azt korábban gondolták. A Millennium alatt Krisztus testvérei nem lesznek betegek, és nem is börtönzik be őket. Ezenkívül a Millennium végén Jehova Isten ítélkezik, nem Jézus Krisztus (Máté 25:31–46).

12. Milyen világosság ragyogott fel Armageddonról?

¹² A világosság egy további erős felragyogása 1926-ban feltárta, hogy Armageddon csatája nem társadalmi forradalom lesz, mint ahogyan azt a Bibliakutatók egykor gondolták, hanem olyan háború lesz, amelyben oly nyilvánvalóan fogja bemutatni Jehova a hatalmát, hogy minden ember meggyőződik arról, hogy ő Isten (Jelenések 16:14–16; 19:17–21).

A karácsony — egy pogány ünnep

13. a) Milyen világosság gyúlt a karácsonyi ünnepekkel kapcsolatban? b) Miért nem ünnepelték többé a születésnapot? (Foglald bele a lábjegyzetet is.)

¹³ Nem sokkal ezután a világosság felragyogása elérte, hogy a Bibliakutatók abbahagyják a karácsony ünneplését. Azelőtt a Bibliakutatók világszerte rendszeresen ünnepelték a karácsonyt, és ez igen ünnepélyes alkalom volt a brooklyni főhivatalban. De rájöttek, hogy december 25. megünneplése valójában pogány szokás, amit azért vett fel a hitehagyott kereszténység, hogy megkönnyítse a pogányoknak az áttérést. Sőt, azt is megértették, hogy Jézus nem születhetett télen, mivel születésekor a pásztorok a mezőn legeltették nyájaikat — ezt nem tették volna december végén, éjszaka (Lukács 2:8). Az Írások inkább arra mutatnak, hogy Jézus október 1. körül született. A Bibliakutatók azt is felismerték, hogy az úgynevezett bölcsek, akik meglátogatták Jézust körülbelül két évvel a születése után, pogány mágusok voltak.b

Új név

14. Miért nem illett a Bibliakutatók név Jehova népére?

¹⁴ A világosság tiszta felragyogása ezekkel a Bibliakutatókkal egy találó, Írás szerinti nevet ismertetett fel 1931-ben. Jehova népe megértette, hogy nem fogadhatják el azokat a gúnyneveket, amelyeket mások adtak nekik, amilyen volt például a russzelisták, a milleniumi hajnalisták és a „pokoltalanok”.c De azt is kezdték felismerni, hogy az a név, amelyet ők maguk vettek fel — a Nemzetközi Bibliakutatók — nem illik rájuk. Sokkal többek voltak mint egyszerű bibliakutatók. Ráadásul nagyon sok más bibliakutató is volt, akinek semmi köze sem volt a Bibliakutatókhoz.

15. Milyen nevet vettek fel 1931-ben a Bibliakutatók, és miért volt ez helyénvaló?

¹⁵ Hogyan vették fel a Bibliakutatók az új nevet? Éveken keresztül Az Őr Torony magasztalta Jehova nevét. Ezért igen helyénvaló volt, hogy a Bibliakutatók az Ésaiás 43:10-ben található nevet fogadják el: „Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr [Jehova, NW]; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!”

Igazolás és a „nagy sokaság”

16. Miért nem vonatkozhatnak a helyreállításról szóló próféciák a test szerinti zsidók Palesztinába való visszatérésére, de kikre vonatkoznak?

¹⁶ A Watch Tower Society által 1932-ben kiadott Vindication (Igazolás) című könyv második kötetében egy felragyogó világosság feltárta, hogy a helyreállításról szóló próféciák, melyeket Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel és más próféták jegyeztek fel, nem a test szerinti zsidókra vonatkoznak (mint ahogy azt egykor gondolták), akik hitetlenül és politikai indíttatásból tértek vissza Palesztinába. Ezeknek a helyreállítási próféciáknak — amelyeknek kisebb beteljesedésük akkor történt, amikor a zsidók i. e. 537-ben visszatértek a babiloni fogságból — inkább akkor volt a nagyobb beteljesedésük, amikor a szellemi Izráel megszabadult, és megkezdődött a helyreállítása 1919-ben, valamint az ebből származó virágzás idején a szellemi Paradicsomban, amelynek ma Jehova igaz szolgái örvendenek.

17., 18. a) Mit láttak meg idővel egy felragyogó világosság által, mi Jehova legfőbb szándéka? b) Milyen világosság ragyogott fel 1935-ben a Jelenések 7:9–17-ről?

¹⁷ Idővel a világosság felragyogásai feltárták, hogy Jehova legfőbb szándéka nem teremtményeinek a megmentése, hanem szuverenitásának az igazolása. Felismerték, hogy a Biblia legfontosabb témája nem a váltságáldozat, hanem a Királyság, mivel az igazolni fogja Jehova szuverenitását. A világosságnak micsoda felragyogása volt ez! Az önátadott keresztények többé nem elsősorban az égbe jutásukkal törődtek.

¹⁸ A világosság egy tiszta felragyogása 1935-ben feltárta, hogy a Jelenések 7:9–17-ben említett nagy sokaság nem egy másodlagos égi osztály. Korábban azt gondolták, hogy ezekben a versekben azokról a felkentekről tesz említést a Biblia, akik nem egészen hűségesek, és ezért nem trónokon ülnek, királyokként és papokként uralkodva Jézus Krisztussal, hanem a trón előtt állnak. De az egyszerűen lehetetlen, hogy valaki csak részben legyen hűséges. Valaki vagy hűséges, vagy nem. Így megértették, hogy ez a prófécia a minden népből való, meghatározatlan számú nagy sokaságra utal, akiknek a begyűjtése most van folyamatban, és akiknek a reménysége földi. Ők a Máté 25:31–46-ban leírt „juhok” és a János 10:16-ban szereplő „más juhok”.

A kereszt — nem keresztény szimbólum

19., 20. Miért nem lehet a kereszt az igaz keresztényiség szimbóluma?

¹⁹ A Bibliakutatóknál éveken keresztül a keresztényiség szimbólumaként kiemelkedő szerepe volt a keresztnek. Még keresztet és koronát ábrázoló kitűzőjük is volt. Mivel a King James Version szerint Jézus arra kérte követőit, hogy vegyék fel a „keresztjüket”, sokan azt hitték, hogy Jézust kereszten végezték ki (Máté 16:24; 27:32). Évtizedeken keresztül ez a szimbólum volt látható az Őr Torony folyóiratok borítólapján is.

²⁰ A Gazdagság című könyv, melyet a Társulat 1936-ban adott ki, elmagyarázta, hogy Jézus Krisztust nem kereszten, hanem egyenes cölöpön vagy oszlopon végezték ki. Egy szakértő szerint a görög (sztau·roszʹ) szó, amelyet a King James Versionben a „keresztnek” megfelelő angol szóval fordították, „eredetileg egyenes cölöpre vagy oszlopra utal . . . [Ez] eltér az egyházi, két gerendából álló kereszttől . . . Az utóbbi az ókori Káldeából származik, és Tammuz isten jelképeként használták.” Távol álljon tőlünk, hogy bálványozzuk azt az eszközt, amelyen Jézust megfeszítették, inkább visszatetszéssel kellene tekintenünk rá.

21. Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²¹ Vannak még további példák, erősebb felragyogások is és olyanok is, amelyeket halványabbaknak mondhatunk. Kérünk, vizsgáld meg a következő cikket, amely ezeket tárgyalja.

[Lábjegyzetek]

A világosság felragyogásai — Erősebbek és halványabbak (második rész)

„A te világosságod által látunk világosságot” (ZSOLTÁROK 36:10).

1. Milyen erőfeszítéseket tettek már régen, hogy megértsék a Jelenések könyvének a jelképrendszerét?

A BIBLIÁBAN található Jelenések könyve már régóta érdekli a keresztényeket. Ez jól szemlélteti, hogyan ragyog egyre fényesebben az igazság világossága. 1917-ben Jehova népe kiadott egy magyarázatot a Jelenésekről, A beteljesült titok című könyvben. Bátran leleplezte a kereszténység vallási és politikai vezetőit, de sok magyarázatot különböző forrásokból kölcsönzött. Mégis, A beteljesült titok című könyv arra szolgált, hogy próbára tegye, vajon lojálisak-e a Bibliakutatók ahhoz a látható közlési csatornához, amelyet Jehova felhasznál.

2. Milyen fényt árasztott a Jelenések könyvére a „Nemzet születése” című cikk?

² Erőteljesen ragyogott fel a világosság a Jelenések könyvére, amikor megjelent a „Nemzet születése” című cikk az Őr Torony 1925. március 1-jei [ang.] számában. Korábban azt gondolták, hogy a Jelenések 12. fejezete a pogány Róma és a pápai Róma között dúló háborút írja le, ahol a fiúgyermek a pápaságot jelképezi. Ám ez a cikk rámutatott, hogy a Jelenések 11:15–18 hatással van a 12. fejezet jelentésére, rámutatva, hogy ez Isten Királyságának a megszületésére utal.

3. Milyen kiadványok árasztottak megnövekedett világosságot a Jelenések könyvére?

³ Mindez a Jelenések könyvének sokkal világosabb megértéséhez vezetett, ami az 1930-ban kiadott Light (Világosság) című kétkötetes kiadvánnyal érkezett el. További finomítások jelentek meg a „Nagy-Babilon leomlott!” Isten Királysága uralkodik! (1963, ang.) és a “Then Is Finished the Mystery of God” (1969) („Akkor befejeződik az Isten titka”) című könyvekben. De még sok mindent kellett megtudni a Jelenések prófétai könyvéről. Igen, tisztább világosság áradt ki rá 1988-ban, A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyv kiadásával. Azt mondhatjuk, ennek a fokozatos felvilágosodásnak az a tény volt a nyitja, hogy a Jelenések próféciái az „Úr napjára” vonatkoznak, ami 1914-ben kezdődött meg (Jelenések 1:10). A Jelenések könyvét tehát ennek a napnak az előrehaladtával lehet egyre világosabban megérteni.

„A felső hatalmasságok” kilétének tisztázása

4., 5. a) Hogyan tekintették a Bibliakutatók a Róma 13:1-et? b) Mire jöttek rá később, minek kell lennie az Írások szerinti álláspontnak a „felső hatalmasságokat” illetően?

⁴ A világosság tiszta felragyogása volt látható 1962-ben a Róma 13:1-gyel kapcsolatban, amely ezt írja: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak [felsőbb hatalmaknak, NW ].” A korai Bibliakutatók úgy értelmezték az előbb említett „felső hatalmasságokat”, mint ami a világi hatalmakra utal. Úgy vélték, ez az írásszöveg azt jelenti, ha egy keresztényt besoroznak a háború idején, akkor köteles magára ölteni az egyenruhát, vállára venni a fegyvert, és ki kell mennie a frontra, a lövészárkokba. Úgy érezték, mivel egy keresztény nem ölheti meg embertársát, ha a legrosszabbra kerülne sor, arra kényszerül, hogy lőjön a levegőbe.a

⁵ Az Őrtorony 1964. június 1-jei (1962. november 15. és december 1., ang.) száma tiszta világossággal ragyogta be ezt a témát, amikor Jézusnak a Máté 22:21-ben található szavait tárgyalta: „Adjátok meg . . . a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.” Fontosak voltak az apostoloknak a Cselekedetek 5:29-ben található szavai: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” A keresztények csak addig alárendeltjei a császárnak — vagy „felső hatalmasságoknak” — amíg az nem követel meg olyasmit a keresztényektől, ami ellentétben áll Isten törvényével. Megértették, hogy a császárnak való alárendeltség viszonylagos, nem abszolút. A keresztények csak azt adják meg a császárnak, ami nem ütközik azzal, amit Isten kér. Micsoda megelégedést jelentett, hogy világosan megértették ezt a témát!

A világosság felragyogásai szervezeti dolgokban

6. a) Milyen alapelvet fogadtak el, hogy megszabaduljanak a kereszténységre jellemző, hierarchikus szervezeti felépítéstől? b) Mit értettek meg végül, mi a gyülekezeti felvigyázók megválasztásának a helyes módja?

⁶ Kérdéses volt, ki szolgálhat vénként és diakónusként a gyülekezetekben. Ahhoz, hogy megszabaduljanak a kereszténységre jellemző hierarchikus szervezeti felépítéstől, úgy határoztak, hogy demokratikusan választják meg őket, oly módon, hogy minden gyülekezetben szavaznak a tagok. Ám egyre növekvő világosságot árasztott A hajnal világossága 1932. november 1-jei száma, és Az Őrtorony 1932. december 1-jei száma, rámutatva arra, hogy az Írások nem szolgáltatnak alapot a vének megválasztásához. Ezért ezt felváltotta a szolgálati bizottság, és a Társulat választott egy szolgálatvezetőt.

7. Milyen finomításokat eredményeztek a világosság felragyogásai a gyülekezeti szolgák kinevezésének módjában?

⁷ Az Őrtorony 1938. október 15-i száma felragyogó világosságot tartalmazott, rámutatva, hogy a gyülekezetben levő szolgákat nem választani kell, hanem kinevezni, teokratikusan. 1971-ben a világosság újabb felragyogása rámutatott, hogy egyetlen gyülekezetet se vezessen csupán egyetlen gyülekezetszolga. Ehelyett minden gyülekezetnek legyen egy felvigyázók vagy vének testülete, akiket Jehova Tanúi Vezető Testülete nevez ki. Így csaknem 40 év alatt az egyre növekvő világosságnál nyilvánvalóvá vált, hogy a véneket, csakúgy mint a diakónusokat, akiket ma kisegítőszolgákként ismerünk, a „hű és értelmes rabszolgának” a Vezető Testületén keresztül kell kineveznie (Máté 24:45–47, Vida fordítás). Ez összhangban volt az apostoli időkben történtekkel. A Timótheushoz és Titushoz hasonló szolgákat az első századi vezető testület nevezte ki felvigyázóknak (1Timótheus 3:1–7; 5:22; Titus 1:5–9). Mindez szembetűnő módon az Ésaiás 60:17-et teljesíti be: „Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.”

8. a) Milyen finomításokat eredményezett a növekvő mértékben kibontakozó igazság a Társulat működésében? b) Milyen bizottságai vannak a Vezető Testületnek, és milyen tevékenység, illetve minek a felvigyázása tartozik a hatáskörükbe?

⁸ A Watch Tower Society működésének módja is kérdéses volt. Éveken keresztül Jehova Tanúi Vezető Testülete azonos volt a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania igazgató testületével, s a dolgok javarészt az elnök kezében voltak. Amint azt a 1977 Yearbook of Jehovah’s Witnesses (Jehova Tanúi évkönyve, 1977, 258., 259. oldal) mutatja, 1976-ban a Vezető Testület hat bizottsággal kezdett el működni; minden egyes bizottságot a világméretű munka valamilyen területének ellátására osztottak be. A Személyzeti Bizottság személyzeti dolgokkal foglalkozik, hozzájuk tartozik az is, hogy törődjenek a Bétel-családban szolgálók jólétével az egész világon. A Kiadói Bizottság igazgat mindenféle világi és jogi dolgot, ilyenek például az ingatlanügyletek és a nyomtatás. A Szolgálati Bizottság törődik a tanúskodómunkával, és ez a bizottság felügyeli az utazófelvigyázókat, az úttörőket és a gyülekezeti hírnökök tevékenységét. A Tanítói Bizottság felelős a gyülekezeti összejövetelekért, a különleges kongresszusi napokért, a körzetkongresszusokért, a kerület- és nemzetközi kongresszusokért, valamint az Isten népének szellemi oktatásával foglalkozó különböző iskolákért. Az Írói Bizottság irányítja mindenfajta kiadvány elkészítését és fordítását, gondoskodva arról, hogy minden az Írásokkal összhangban legyen. Az Elnöklő Bizottsága foglalkozik a vészhelyzetekkel és egyéb sürgős ügyekkel.b Ugyancsak az 1970-es évektől kezdődően egy felvigyázó helyett egy bizottság vezeti a Watch Tower Society egyes fiókhivatalait.

A keresztény magatartásra vonatkozó világosság

9. Hogyan érintette az igazság világossága a keresztények kapcsolatát a világ kormányzataival?

⁹ A világosság sok felragyogása a keresztény magatartásra vonatkozott. Vegyük például a semlegesség kérdését. A világosságnak különösen tiszta felragyogása sugárzott ezzel a témával kapcsolatban a „Semlegesség” című cikkben, ami Az Őrtoronyban jelent meg 1939. november 1-jén. Milyen időszerű volt, pont a II. világháború kitörése után jött! A cikk meghatározta, mi a semlegesség, és rámutatott, hogy a keresztényeknek nem szabad belefolyniuk a nemzetek közötti politikai ügyekbe vagy nézeteltérésekbe (Mikeás 4:3, 5; János 17:14, 16). Ez is hozzájárul ahhoz, hogy minden nemzet gyűlöli őket (Máté 24:9). Az ókori Izráel csatái nem példák a keresztényeknek, amint ezt Jézus érthetően elmagyarázta a Máté 26:52-ben. Ezenkívül ma egyetlen nemzet sem teokrácia, ahol Isten az uralkodó, mint amilyen az ókori Izráel volt.

10. Mit tártak fel a világosság felragyogásai, hogyan kell viszonyulniuk a keresztényeknek a vérhez?

¹⁰ A vér szentségére is fény derült. Néhány Bibliakutató úgy gondolta, a Cselekedetek 15:28, 29-ben a vér evésére vonatkozó tiltás csak a zsidó keresztényekre vonatkozott. A Cselekedetek 21:25 azonban arra mutat, hogy az apostoli időkben ez a parancsolat azokra is vonatkozott, akik a nemzetekből lettek hívőkké. A vér szentsége tehát minden keresztényre vonatkozik, amint azt Az Őrtorony 1945. július 1-jei [ang.] száma mutatja. Ez nem csak az állatvér fogyasztásának a visszautasítását jelenti, mint ami például a véres hurkában található, de az embervértől való tartózkodást is, például a vérátömlesztés esetében.

11. Mire jöttek rá a dohány használatáról alkotott keresztény nézettel kapcsolatban?

¹¹ A megnövekedett világosság következményeként az olyan viselkedéseket, amelyeket eleinte egy szemöldök összehúzással elintéztek, később helyénvaló szigorúsággal kezeltek. A dohányzás jó példa erre. A Zion’s Watch Tower 1895. augusztus 1-jei számában Russell testvér az 1Korinthus 10:31-re, valamint a 2Korinthus 7:1-re irányította a figyelmet, és ezt írta: „Nem értem, hogyan válhatna Isten dicsőségére, vagy egy keresztény javára, ha a dohányt bármilyen formában is fogyasztaná.” 1973 óta világosan megértették, hogy egyetlen dohányos sem lehet Jehova Tanúja. 1976 óta világossá vált, az sem fordulhat elő, hogy egy Jehova Tanúja szerencsejátékokkal foglalkozó üzletben dolgozzon, és ugyanakkor a gyülekezetben maradjon.

Egyéb finomítások

12. a) Mit tárt fel a Péterre bízott Királyság-kulcsok számáról a világosság egyik felragyogása? b) Milyen helyzetekben használt fel Péter egy-egy kulcsot?

¹² Egyre világosabb lett a jelképes kulcsok számának az értelme is, amelyeket Jézus adott Péternek. A Bibliakutatók úgy vélték, hogy Péter két kulcsot kapott, amelyek utat nyitottak az emberek előtt, hogy Királyság-örökösök lehessenek — az egyiket i. sz. 33-ban használta fel a zsidók érdekében, a másikat pedig a nem zsidókért, először i. sz. 36-ban, amikor Kornéliusnak prédikált (Cselekedetek 2:14–41; 10:34–48). Idővel megértették, hogy itt egy harmadik csoportról is szó volt, a szamaritánusokéról. Péter a második kulccsal nyitotta meg előttük a Királyság lehetőségét (Cselekedetek 8:14–17). Így a harmadik kulcsot használta fel Péter, amikor Kornéliusnak prédikált (Az Őrtorony 1980/7 1—12., 15. oldal).

13. Mit tártak fel a világosság felragyogásai a János 10. fejezetében említett juhok aklairól?

¹³ Egy másik fénysugárból azt értették meg, hogy Jézus nem csak kettő, hanem három juhakolról beszélt (János 10. fejezet). Ezek a következők voltak: 1. a zsidó juhakol, amelynek Keresztelő János volt az ajtónállója, 2. a felkent Királyság-örökösök akla és 3. a „más juhok” akla, amely juhoknak földi a reménységük (János 10:2, 3, 15, 16; Az Őrtorony 1984/16 9—24. oldal).

14. Hogyan tisztázott dolgokat a megnövekedett világosság a Jubileum ellenképének kezdetéről?

¹⁴ A Jubileum ellenképének megértésével szintén tisztázódott néhány dolog. A Törvény alatt minden 50. évben nagy Jubileum volt, amikor a dolgok visszakerültek az eredeti tulajdonosukhoz (3Mózes 25:10). Úgy értelmezték hosszú ideig, hogy ez Krisztus Ezeréves Uralmát árnyékolta elő. De az utóbbi időben felismerték, hogy a Jubileum ellenképe valójában i. sz. 33 Pünkösdjén kezdődött, amikor azok, akikre kitöltetett a szent szellem, felszabadultak a mózesi törvényszövetség köteléke alól (Az Őrtorony 1987/2 3—20. oldal).

Növekvő világosság a szóhasználatban

15. Milyen fény áradt a „tervezni” szó használatára?

¹⁵ „A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni és az igazság szavait őszintén leírni” (Prédikátor 12:10, Katolikus fordítás [12:12]). Ezek a szavak jól illenek jelenlegi témánkhoz, mivel a világosság nemcsak olyan fontos kérdésekre áradt ki, mint például a tantételek vagy a magaviselet, hanem a keresztény szóhasználatra és annak pontos jelentésére is. A Bibliakutatók egyik kedvenc kiadványa például a Bibliai tanulmányok első kötete volt, amelynek címe: A korszakok terve. Idővel azonban felismerték, hogy Isten Szava csak az emberekről beszél úgy, mint akik terveznek (Példabeszédek 19:21). Az Írások sehol sem mondják, hogy Jehova tervez. Nincs szüksége tervre. Bármit határoz is el, sikerülni fog, végtelen bölcsessége és hatalma miatt, pontosan úgy, ahogyan az Efézus 1:9, 10-ben olvassuk: „az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt [elhatározott, Vi] magában, az idők teljességének rendjére nézve.” Így fokozatosan megértették, hogy az „elhatározni” kifejezés helyénvalóbb, ha Jehovára utalunk.

16. Mire jöttek rá fokozatosan, mi a Lukács 2:14 pontos értelme?

¹⁶ Majd ott volt a Lukács 2:14, amely világosabbá vált előttük. A Károli fordítás ezt így írja: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” Megértették, hogy ez nem adta vissza pontosan a gondolatot, mivel Isten a gonoszok felé nem mutatja ki jóakaratát. A Tanúk ezért úgy vélték, olyan embereké a béke, akik jóakarattal vannak Isten iránt. Így rendszerint azokra is a jóakarat embereiként utaltak, akik érdeklődtek a Biblia iránt. Később azonban megértették, hogy nem az emberek részéről, hanem Isten részéről megmutatkozó jóakaratról van szó. Ezért a New World Translation of the Holy Scriptures with References lábjegyzete a Lukács 2:14-nél ezt írja: „olyan emberek, akiket ő [Isten] helyesel.” Minden olyan keresztény iránt jóakarattal van Isten, aki önátadási esküjének megfelelően él.

17., 18. Mit fog Jehova igazolni, és mit fog megszentelni?

¹⁷ Ehhez hasonlóan, a Tanúk hosszú időn keresztül Jehova nevének igazolásáról beszéltek. De vajon Sátán megkérdőjelezte Jehova nevét? Sátán képviselői közül vajon ezt megkérdőjelezte valamelyikük, mintha Jehovának nem volna joga ehhez a névhez? Nem, egyáltalán nem. Nem Jehova neve volt az, amelyet Sátán kifogásolt, és amelyet igazolni kell. A Watch Tower Society utóbbi kiadványai ezért nem írnak Jehova nevének igazolásáról. Jehova szuverenitásának igazolásáról, és a nevének megszenteléséről szólnak. Ez összhangban van azzal, amiről Jézus azt mondta, hogy imádkozzunk érte: „szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:9). Jehova újra meg újra elmondta, hogy meg fogja szentelni a nevét, amelyet az izraeliták nem kifogásoltak, hanem meggyaláztak (Ezékiel 20:9, 14, 22; 36:23).

¹⁸ Érdekes módon az 1971-ben kiadott “The Nations Shall Know That I Am Jehovah”​—How? („A nemzetek megtudják, hogy én vagyok Jehova” — Hogyan?) című könyv a következő különbséget tette: „Jézus Krisztus . . . Jehova egyetemes Szuverenitásának igazolásáért harcol és azért, hogy megdicsőítse Jehova nevét” (364., 365. oldal). 1973-ban a God’s Kingdom of a Thousand Years Has Approached (Isten ezeréves Királysága elközelített) című könyv ezt írta: „Az eljövendő »nagy nyomorúságkor« jön el annak az ideje, hogy a Mindenható Isten, Jehova igazolja egyetemes szuverenitását, és megszentelje dicső nevét” (409. oldal). Majd 1975-ben a Man’s Salvation Out Of World Distress at Hand! (Közel van az ember megmenekülése a világ lesújtott állapotából!) című könyv kijelentette: „S ezzel beteljesül az egyetemes történelem legnagyobb eseménye, Jehova egyetemes szuverenitásának igazolása és szent nevének megszentelése” (281. oldal).

19., 20. Hogyan mutathatjuk ki, hogy értékeljük a szellemi világosság felragyogásait?

¹⁹ Mennyire áldott Jehova népe, hogy ebben a szellemi világosságban sütkérezhet! Ezzel éles ellentétben áll az egyik lelkész kijelentése, amely igen jól kifejezi, milyen sötét állapotban vannak a kereszténység vezetői szellemileg: „Miért van bűn? Miért van szenvedés? Miért létezik az Ördög? Ezek olyan kérdések, melyeket fel akarok tenni az Úrnak, amikor a mennybe megyek.” Jehova Tanúi azonban meg tudják neki mondani, miért: Jehova szuverenitása jogosságának a vitakérdése miatt, és amiatt, hogy megkérdőjelezték, vajon az emberi teremtmény feddhetetlen tud-e maradni Istenhez az Ördög ellenségeskedése ellenére.

²⁰ Évek óta a világosság erősebb és halványabb felragyogásai árasztják el fénnyel Jehova önátadott szolgáinak ösvényét. Ez beteljesít olyan írásokat, mint amilyeneket a Zsoltárok 97:11-ben és a Példabeszédek 4:18-ban találhatunk. De ne feledjük soha, világosságban járni azt jelenti, hogy értékeljük a megnövekedett világosságot, és azzal összhangban élünk. Amint már láttuk, ez a megnövekedett világosság magában foglalja a magatartásunkat is és azt a megbízatásunkat is, hogy prédikáljunk.

[Lábjegyzetek]