A közigazgatásban betöltött tisztségével élve Dáriusz kinevezett 120 satrapát, hogy szerte a birodalomban szolgáljanak, ezenkívül kinevezett még három magas rangú tisztviselőt is, akik a király érdekeit képviselték, és alájuk tartoztak a satrapák. Igen valószínű, hogy ennek az elrendezésnek az oka elsősorban pénzügyi jellegű volt, mivel a satrapák egyik legfőbb dolga a jövedelemnek és a sarcoknak a királyi kincstárakba való begyűjtése volt. (Vö.: Ezs 4:13.)

Ezen érvelést követve Whitcomb professzor rámutat, hogy a Nabú-naid-krónika szerint Gubaru Círusz tartománykormányzójaként „kinevezett. . . (tartománykormányzókat) Babilonban”, hasonlóan ahhoz, amit a Dániel 6:1, 2 is ír, hogy Dáriusz a ’királysága élére százhúsz satrapát állított’. Whitcomb tehát úgy gondolja, hogy mivel Gubaru kormányzók feletti kormányzó volt, az alárendeltjei valószínűleg királynak szólították (Darius the Mede. 31–33. o.). Ezenkívül A. T. Olmstead, arra utalva, hogy Gubaru (Góbrüasz) milyen nagy terület felett uralkodott, ezt írja: „E hatalmas, termékeny országban Góbrüasz [Gubaru] majdhogynem független uralkodóként gyakorolta hatalmát” (History of the Persian Empire. 1948, 56. o.).

Összhangban a fentiekkel, néhány tudós valószínűnek tartja, hogy a méd Dáriusz valójában alkirály volt, aki a káldeusok királysága felett uralkodott, de a Perzsa Birodalom legfőbb uralkodójának, Círusznak az alárendeltjeként. A. T. Olmstead megjegyzi: „Círusz a babilóniai alattvalóival való kapcsolatában »Babilon királya és országok királya« volt. Mivel ezáltal azt erősítette meg, hogy a királyok ókori vonala töretlen maradt, a hiúságukat legyezte, és elnyerte lojalitásukat . . . De Góbrüasz satrapa volt az, aki a király távollétében a királyi hatalmat képviselte” (History of the Persian Empire. 71. o.). Akik szerint a bibliai Dáriusz valóban ilyen alkirály volt, bizonyítékként arra, hogy csakugyan egy felsőbb uralkodó alárendeltje volt, azt hozzák fel, hogy Dáriusz a Biblia beszámolója szerint „kapta. . . a királyságot”, és hogy olyan személy volt, akit „a káldeusok királysága fölé királynak tettek meg” (Dá 5:31; 9:1; vö. a 7:27-tel, ahol „a legfőbb Úr”, Jehova Isten adja a királyságot a ’szenteknek’).

Bár úgy tűnik, hogy a Gubaruról fennmaradt információ sok tekintetben párhuzamban áll a Dáriuszról írtakkal, és bár Dáriusz Círusz alkirálya lehetett, ezt az azonosítást nem vehetjük bizonyítottnak. A történelmi feljegyzések nem tárják fel Gubaru nemzetiségét, sem azt, hogy kik voltak a szülei, amiből látni lehetne, hogy „méd” volt, és ’Ahasvérusnak a fia’. Nem mutatják, hogy akkora királyi hatalma lett volna, hogy egy olyan természetű bejelentést tehessen vagy rendeletet hozhasson, mint amilyen a Dániel 6:6–9-ben található. Ezenkívül a bibliai feljegyzések alighanem arra mutatnak, hogy Dáriusznak a Babilon feletti uralma nem volt hosszú életű, és hogy utána Círusz átvette a királyságot Babilon felett, bár az lehetséges, hogy egymással párhuzamosan uralkodtak, és hogy Dániel csak kifejezetten azt az évet említi meg külön, amikor Dáriusz hatalomra került Babilonban (Dá 6:28; 9:1; 2Kr 36:20–23). Gubaru még 14 évig megmaradt az állásában.