A Biblia nézőpontja

Teljesítenünk kell-e fogadalmainkat?

EGY különben boldog házasságban élő házaspár kínos helyzetbe került. Évekkel ezelőtt, amikor egy eléggé bonyolult családi helyzetben megrágalmazták őket, megfogadták, hogy jövedelmük egytizedét Istennek áldozzák, ha Isten segít a bajukon. Most, immár megöregedve és előre nem látott anyagi gondokkal a vállukon, azt kérdezik: „Kötelesek vagyunk-e megtartani fogadalmunkat?”

Nehéz helyzetük ékes bizonyítéka annak, mennyire bölcs az a tanács, hogy nem szabad elhamarkodottan beszélni. „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted. Ne engedd, hogy beszéded vétekbe ejtsen téged, és ne mondd az Isten követének, hogy az csak tévedés volt” (Prédikátor 5:4, 5, Ökumenikus fordítás).

Olcsó kifogások

Még ha a mai engedékeny társadalomban megszokott dolog is könnyelműen esküdözni vagy felelőtlenül ígérgetni, aligha várhatjuk, hogy Isten is elfogadja ügyesen kieszelt kifogásainkat; még az üzletemberek is átlátnak ezeken. Az Industry Week című üzleti szaklapban megjelent egyik cikk, melynek címe: „Tisztességes kereskedelem: Két össze nem illő szó?” így kesereg: „Ma már nem bízhatunk abban, hogy az emberek igazat mondjanak, hogy inkább helyesen, mintsem számukra előnyösen járjanak el, s hogy az adott szavuk szerint éljenek.” Bár az olyan ügyes hazugsággal, hogy „már feladtam a csekket”, időt nyerhetünk hitelezőinkkel szemben, de az angyalokat semmiképpen sem tudjuk megtéveszteni.

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Isten az angyalok bevetésével kényszerít majd valakit fogadalmának teljesítésére, mint egy lelkiismeretlen uzsorás, aki esetleg bérgyilkosokat fogad fel arra, hogy szerencsétlen áldozataitól bezsebelje az uzsorakamatokat. Isten ehelyett szerető módon ‘szolgálattevő szellemekké teszi angyalait, akiket mások kiszolgálására küldött el azok érdekében, akik örökrészül fogják kapni a megmenekülést’ (Zsidók 1:14, Csia fordítás). Az angyalok ilyen minőségben részt tudnak venni és ténylegesen részt is vesznek abban, hogy őszinte imáink meghallgatást nyerjenek.

De ha imáinkban folyton üres ígéreteket teszünk, várhatjuk-e jogosan Istentől az áldást? A bölcs férfi ezt kérdezi: „Miért háborodjék föl Isten szavadon, és miért tegye tönkre kezed alkotásait?” (Prédikátor 5:6b, Ö.f.).

Ennek megfelelően tehát ne a bosszúálló angyaltól való rettegés indítson bennünket fogadalmunk teljesítésére, elkerülve ezzel az üres mentségeket. Értékeljük inkább az Istenhez fűződő jó kapcsolatunkat, és tetteinkkel őszintén törekedjünk Isten kegyének elnyerésére. Ahogyan a fent említett házaspár oly szépen megfogalmazta: „Meg szeretnénk őrizni Isten előtti tiszta lelkiismeretünket és továbbra is az ő akaratát szeretnénk cselekedni.”

Őrizd meg a jó lelkiismeretet!

Ahhoz, hogy fogadalmunk teljesítésénél meg tudjuk őrizni a tiszta lelkiismeretünket, becsületeseknek kell lennünk önmagunkhoz. Szemléltetésül: Tegyük fel, hogy valaki nagy összeggel tartozik neked, de valamilyen balszerencse folytán nem tudja visszafizetni. Mi tetszene neked jobban: ha egy vállrándítással akarná elintézni az egész adósságot, mondván, hogy képtelen visszafizetni, vagy ha legalább kisebb részletekben, de folyamatosan letörlesztené? Ugyanezt a gondolatmenetet követve, tegyük fel, hogy valaki elhamarkodottan fogadalmat tett Istennek azt illetően, hogy teljes idejét vagy egyéb meglévőségeit a helyes keresztényi szolgálatra fogja fordítani, de nem tudja beváltani ígéretét. Nemde az lenne az erkölcsi kötelessége, hogy tőle telhetően, jelen körülményeinek figyelembevételével igyekezzék fogadalmát teljesíteni? „Mert ha a készség megvan — írta Pál — a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van”, akár sokról, akár kevésről legyen is szó (2Korinthus 8:12). De mit mondjunk az olyan fogadalmakról, amiket valaki a bibliai igazság pontos megismerése előtt tett?

Helytelen vagy Írás-ellenes fogadalmak

Ha megtudjuk egy fogadalomról, hogy az tisztátalan vagy erkölcstelen, rögtön tekintsük semmisnek! (2Korinthus 6:16–18). Lássunk példákat a tisztátalan fogadalmakra:

◻ Hamis istennek vagy istennőnek, például az „ég királynőjének” tett fogadalmak (Jeremiás 44:23, 25).

◻ Törvénybe ütköző fogadalmak, mint például annak a 40 férfiúnak az esküje, akik megfogadták, hogy addig egy falatot sem esznek, amíg meg nem ölik Pál apostolt (Cselekedetek 23:13, 14).

◻ Hitehagyásból eredő fogadalmak, amelyek ’gonosz lelkek ördögi tanításait . . . hazug beszédűeket követnek . . ., a kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot’ (1Timótheus 4:1–3).

Ebből logikusan következik, hogy múltbeli fogadalmaink közül egyeseket érvényteleneknek nyilváníthatunk. Ám azok alól, amelyekben nincs semmi Írás-ellenesség, miért keresnénk kibúvót? Jelenlegi pontos ismeretünk nemde inkább arra kellene, hogy ösztönözzön, hogy komolyabban vegyük múltbeli fogadalmunk teljesítését, mint régebben?

Vizsgáld meg a múltbeli és jövőbeni fogadalmaidat

Ebből az is következik, hogy nagyon meg kell fontolnunk, mielőtt a jövőben imádatunk mellett bármilyen fogadalmat tennénk. A fogadalmak nem arra valók, hogy valakit ez indítson arra, hogy ezt vagy azt megtegye, illetve ne tegyen meg: például hogy növelni fogja a keresztényi imádatban eltöltendő időt, vagy hogy tartózkodni fog a túlzott evéstől. Jézus azonban nem kifogásolt minden esküt — például a bíróság által megkövetelt esküt. Ugyanakkor egyértelműen határt szabott a válogatás nélküli esküdözésnek, amikor így intett: „Hallottátok, hogy az ősöknek azt mondták: Hamisan ne esküdj! Add meg, amire megesküdtél az Úrnak! De én azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek” (Máté 5:33, 34, Csia). Miért helyezkedett Jézus ilyen álláspontra? Vajon a fogadalmak kevésbé helyénvalók, mint azelőtt voltak?

Az ókori hűségesek, amikor esküvel fogadtak meg valamit, gyakran feltételhez kötötték esküjüket. Ünnepélyes imában megígérték Jehovának: ’Ha átsegítesz ezen a bajon, ezt és ezt fogom tenni hálából.’ De Jézus ezt mondta: „A mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” Jézus az akkor élő hűségeseknek nem ilyen feltételhez kötött fogadalmakat ajánlott, hanem ezt ígérte: „Mostanáig nem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok” (János 16:23, 24).

A Jézus nevébe és közbenjárásába vetett eme bizalom bizonyára vigaszt jelent mindenkinek, aki bűnösnek érzi magát, amiért — minden erőfeszítése ellenére — sem tudja teljesíteni azt, amit ’hirtelenkedve téve esküt’ Istennek megígért (3Mózes 5:4–6). Jóllehet nem akarjuk korábban tett fogadalmainkat félvállról venni, de nemcsak imádkozhatunk Jézus nevében, hanem könyöröghetünk is Istenhez azért, hogy vegye figyelembe érdekünkben Jézus bűneinkért hozott váltságáldozatát és kérhetjük Jézus nevében bűneink bocsánatát. Ily módon ’teljes hitet’ nyerünk, ’mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől’ (Zsidók 10:21, 22, Ö.f.).

[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]

Papok fogadalomtétele a Montmarton