A Biblia nézőpontja

A hit hiányáról árulkodik az aggodalmaskodás?

„TILOS AGGODALMASKODNI”. Egy XX. század elején élt lelkész ezzel a címmel megjelent írásában kijelentette, hogy az anyagiak miatti aggodalmaskodás nemcsak hogy rossz, hanem egyenesen „súlyos bűn”. Később egy jegyzetíró az aggodalmaskodás legyőzéséről írva megjegyezte: „A nyugtalankodás annak a jele, hogy nem bízunk Istenben.”

Mindkét író arra alapozta a következtetéseit, amit Jézus a hegyi beszédében mondott: „ne aggódjatok tovább” (Máté 6:25). Mivel ma sok ember élete tele van aggodalmakkal, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy bűntudatot kell-e éreznie egy kereszténynek azért, mert aggodalmaskodik, és vajon a hit hiányáról árulkodik-e az aggodalmaskodás.

Isten tudja, mire van szükségünk

A Szentírás segít nekünk különbséget tenni az általános aggódás és a hitetlenség bűne között. A mindennapi aggodalmakat és az emberi gyengeség miatti pillanatnyi hitetlenséget nem szabad összekeverni az Istenbe vetett bizalom teljes hiányával, amely gonosz, érzéketlen szívből fakad. A keresztényeknek ezért nem kell bűntudattól szenvedniük, csak mert időnként aggódnak.

Mindenesetre vigyáznunk kell arra, hogy az aggodalmaskodás ne hatalmasodjon el rajtunk, és ne uralja a mindennapjainkat. Figyeljük meg inkább Jézus bölcs szavait, melyek így szólnak: „Soha ne aggódjatok . . . , és ne mondjátok: »Mit fogunk enni?«, vagy: »Mit fogunk inni?«, vagy: »Mit fogunk felvenni?«” Majd a következő vigasztaló kijelentést tette: „Hisz tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre. Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:25–33).