Mennyire bízol Istenben?

„Továbbra is keressétek először a királyságot” (MÁTÉ 6:33)

1—2. Milyen lépésre szánta el magát egy fiatalember a világi munkáját illetően, és miért?

EGY fiatalember hasznosabbá akarta tenni magát a gyülekezetében. A baj csak az volt, hogy a világi munkája miatt nem tudott rendszeresen részt venni az összejöveteleken. Hogyan oldotta meg a helyzetet? Leegyszerűsítette az életét, kilépett a munkahelyéről, és idővel talált egy olyan állást, amely nem ütközött a keresztény tevékenységeivel. Ma sokkal kevesebbet keres, mint korábban, de még így is tud gondoskodni a családja szükségleteiről, és sokkal teljesebb mértékben tudja támogatni a gyülekezetet.

² Érted miért szánta el magát erre a lépésre ez a fiatalember? Te is hasonlóan cselekedtél volna a helyében? Dicséretes módon sok keresztény így tett, és cselekedeteik azt mutatják, hogy bíznak Jézus ígéretében: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:33). Ők Jehovától várják a biztonságot, és nem a világtól (Példabeszédek 3:23, 26).

3. Miért tűnődnek el néhányan azon, hogy gyakorlatias dolog-e napjainkban Isten Királyságát tenni az első helyre?

³ Tekintve, hogy nehéz időkben élünk, néhányan talán elgondolkodnak, vajon bölcs döntést hozott-e a fiatalember. Napjainkban az emberiség egy része a legnagyobb nyomorban tengődik, míg mások a történelem folyamán eddig elért legmagasabb színvonalon élik az életüket. A szegény országokban a legtöbben örömmel megragadnának bármilyen lehetőséget, hogy egy kicsit könnyítsenek az életükön. Másrészt a gazdagabb országokban sokan éreznek nyomást arra, hogy a bizonytalan gazdasági helyzet, a változó munkaerőpiac és a munkaadók által támasztott egyre nagyobb követelmények ellenére is fenntartsák az eddig elért életszínvonalukat. Figyelembe véve, hogy milyen nyomás nehezedik az emberre, hogy biztosítani tudja a megélhetését, néhányan talán eltűnődnek: „Vajon még mindig gyakorlatias gondolkodásra vall először a Királyságot keresni?” Hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre, vizsgáljuk meg, milyen hallgatósághoz intézte Jézus a beszédét.

„Ne aggódjatok tovább”

4—5. Hogyan szemléltette Jézus, hogy Isten népe ésszerűen teszi, ha nem aggódik túlzottan a mindennapi nehézségek miatt?

⁴ Jézus Galileában volt, és egy nagy tömeghez beszélt (Máté 4:25). Ha voltak is köztük gazdagok, nem sokan lehettek. Valószínűleg a legtöbbjük szegény volt. Jézus mégis arra buzdította őket, hogy elsősorban ne az anyagi javak megszerzésére törekedjenek, hanem arra, hogy valami sokkal értékesebbet gyűjtsenek: szellemi kincseket (Máté 6:19–21, 24). Ezt mondta: „ne aggódjatok tovább a lelketek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy mit fogtok inni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni. Hát nem jelent többet a lélek, mint az eledel, és a test, mint az öltözék?” (Máté 6:25).

⁵ Jézus szavai sok hallgató számára nem tűnhettek túl gyakorlatiasnak. Tudták, hogy a családjuk látná kárát, ha nem dolgoznának keményen. Ám Jézus emlékeztette őket a madarakra; ők egyik napról a másikra élnek, Jehova mégis törődik velük. Jézus azt is megemlítette, hogyan gondoskodik Jehova a vadvirágokról, melyek szépsége Salamon minden dicsőségét felülmúlja. Ha Jehova törődik a madarakkal és a virágokkal, mennyivel inkább törődik velünk? (Máté 6:26–30). Jézus szerint az életünk (lelkünk) és a testünk sokkal fontosabb, mint az étel, amit megveszünk, hogy fenntartsuk az életünket, és a ruha, amit beszerzünk, hogy legyen mit magunkra venni. Ha minden erőfeszítésünk csak arra irányul, hogy táplálkozzunk és ruházkodjunk, és semmi érdemlegeset nem teszünk Jehova szolgálatában, eltévesztjük az életünk alapvető célját (Prédikátor 12:13).

Kiegyensúlyozott nézőpont

6. a) Milyen felelősségük van a keresztényeknek? b) Kibe vetik teljes bizalmukat a keresztények?

⁶ Természetesen Jézus nem arra ösztönözte a hallgatóit, hogy ne dolgozzanak, és csak várják, hogy Isten majd valahogy gondoskodik a családjukról. Még a madaraknak is keresgélniük kell, hogy élelmet találjanak maguknak és a fiókáiknak. Így hát a keresztényeknek is dolgozniuk kellett, ha enni akartak. A családi kötelezettségeiknek szintén eleget kellett tenniük. A kereszténnyé lett háziszolgáknak és rabszolgáknak szorgalmasan kellett dolgozniuk az uraiknak (2Tesszalonika 3:10–12; 1Timóteusz 5:8; 1Péter 2:18). Pál apostol gyakran dolgozott sátorkészítőként, hogy eltartsa magát (Cselekedetek 18:1–4; 1Tesszalonika 2:9). Ezek a keresztények mégsem a világi munkától várták a biztonságot, hanem Jehovában bíztak, ezért olyan belső békét élveztek, amely másoknak nem adatott meg. A zsoltáríró ezt mondta: „Akik Jehovában bíznak, olyanok, mint Sion hegye, amely megingathatatlan, és időtlen időkig megáll” (Zsoltárok 125:1).

7. Hogyan gondolkodhat az a személy, aki nem bízik erősen Jehovában?

⁷ Akik nem bíznak erősen Jehovában, talán másképp gondolkodnak. Az emberek többsége a gazdagságot tekinti a biztonság egyik legfőbb forrásának. Ezért egyes szülők arra buzdították a gyermekeiket, hogy fiatal felnőttkoruk legnagyobb részét továbbtanulással töltsék, remélve, hogy ezáltal majd jól fizető állásokhoz juthatnak. Néhány keresztény családnak sajnos rá kellett döbbennie, hogy ez a befektetés túl nagy kockázattal járt, mivel gyermekeik legyengültek szellemileg, és anyagias célokat kezdtek hajszolni.

8. Milyen egyensúly megtartására törekszenek a keresztények?

⁸ Ezért a bölcs keresztények felismerik, hogy Jézus tanácsa ma is ugyanolyan érvényes, mint amilyen az első században volt, és igyekeznek kiegyensúlyozottak maradni. Még ha rengeteget kell is dolgozniuk, hogy eleget tudjanak tenni szentírási felelősségeiknek, soha nem engedik, hogy a pénzkeresés háttérbe szorítsa náluk a fontosabb szellemi dolgokat (Prédikátor 7:12).

„Soha ne aggódjatok”

9. Hogyan nyugtatja meg Jézus azokat, akik teljes mértékben bíznak Jehovában?

⁹ Hegyi beszédében Jézus így intette a hallgatóit: „Soha ne aggódjatok hát, és ne mondjátok: »Mit fogunk enni?«, vagy: »Mit fogunk inni?«, vagy: »Mit fogunk felvenni?« Mert mindezekért a nemzetek törik magukat. Hisz tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre” (Máté 6:31, 32). Milyen bátorító szavak! Ha teljes mértékben bízunk Jehovában, ő mindig támogatni fog bennünket. Jézus szavai ugyanakkor kijózanítóak is egyben. Arra emlékeztetnek minket, hogy ha az anyagi dolgokért ’törjük magunkat’, akkor a gondolkodásunk pont olyan, mint a ’nemzeteké’, akik mint tudjuk, nem igaz keresztények.

10. Hogyan hozta felszínre Jézus, hogy mit szeretett legjobban az a fiatalember, aki odament hozzá tanácsért?

¹⁰ Egyszer egy meglehetősen gazdag fiatalember megkérdezte Jézustól, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy örök életet nyerjen. Jézus emlékeztette őt a Törvény követelményeire, amely még mindig érvényben volt abban az időben. A fiatalember erről biztosította Jézust: „Mindezeket megtartottam; mi hiányosság van még bennem?” Jézus válasza sokaknak nem tűnhetett gyakorlatiasnak, ugyanis ezt mondta: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el javaidat, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben, és jöjj, légy a követőm!” (Máté 19:16–21). A fiatalember szomorúan távozott, mivel a jómódról nem tudott lemondani. Bármennyire szerette is Jehovát, a vagyonát még jobban szerette.

11—12. a) Milyen kijózanító szavakat mondott Jézus a gazdagsággal kapcsolatban? b) Hogyan akadályozhat valakit a vagyona Jehova szolgálatában?

¹¹ Ez az esemény arra indította Jézust, hogy valami szokatlant mondjon: „a gazdagnak nehéz lesz bejutni az egek királyságába . . . könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten királyságába” (Máté 19:23, 24). Vajon Jézus ezzel arra célzott, hogy egyetlen gazdag ember sem fogja örökölni a Királyságot? Nem, hiszen hozzátette: „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:25, 26). Igen, Jehova segítségével néhány akkori gazdagnak sikerült felkent kereszténnyé válnia (1Timóteusz 6:17). Mindazonáltal Jézus nem ok nélkül mondta ezeket a meglepő szavakat. Figyelmeztetést közölt.

¹² Ha a gazdag fiatalemberhez hasonlóan valaki túlzottan kötődik az anyagi javaihoz, azok megakadályozhatják őt abban, hogy teljes szívvel szolgálja Jehovát. Ez igaz lehet azok esetében is, akik már gazdagok, és azok esetében is, akiknek „elhatározásuk, hogy gazdagok lesznek” (1Timóteusz 6:9, 10). Az anyagi dolgokba vetett túlzott bizalom oda vezethet, hogy valaki kevésbé lesz ’tudatában a szellemi szükségletének’ (Máté 5:3). Ez pedig azt eredményezheti, hogy már nem érzi annyira szükségét, hogy Jehovára támaszkodjon (5Mózes 6:10–12). Idővel talán elvárja, hogy különleges bánásmódban részesüljön a gyülekezetben (Jakab 2:1–4). És lehet, hogy Jehova szolgálata helyett az ideje legnagyobb részét azzal fogja tölteni, hogy élvezze a gazdagságát.

Fejlesszünk ki helyes nézőpontot!

13. Milyen helytelen nézőpontot ápoltak a laodiceaiak?

¹³ Az első századi laodiceai gyülekezet tagjai nem gondolkodtak helyesen az anyagi javakról. Jézus így szólt hozzájuk: „azt mondod: »Gazdag vagyok, gazdagságot szereztem, és semmire sincs szükségem«, de nem tudod, hogy nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen vagy”. A laodiceaiak nem a gazdagságuk miatt kerültek ilyen szánalmas szellemi állapotba, hanem amiatt, hogy jobban bíztak a gazdagságban, mint Jehovában. Így szellemi értelemben langyossá váltak, és már közel álltak ahhoz, hogy Jézus ’kiköpje’ őket a szájából (Jelenések 3:14–17).

14. Miért érdemeltek dicséretet Páltól a héber keresztények?

¹⁴ Másrészt viszont Pál megdicsérte a héber keresztényeket egy korábbi üldözés során tanúsított helyes magatartásukért. Ezt mondta: „a börtönben levők iránt is együttérzést fejeztetek ki, és javaitok elrablását is örömmel vettétek, tudva azt, hogy tinektek jobb és maradandó tulajdonotok van” (Héberek 10:34). Ezek a keresztények nem érezték lesújtva magukat a javaik elvesztése miatt. Megőrizték az örömüket, mert a legértékesebb tulajdonukhoz, egy ’jobb és maradandó tulajdonhoz’ ragaszkodtak. Ugyanúgy, mint Jézus példázatában a kereskedő, aki mindent feláldozott egyetlen gyöngyért, ők is eltökélték magukban, hogy semmiképpen sem adják fel a Királyságba vetett reménységüket (Máté 13:45, 46). Milyen nagyszerű gondolkodás!

15. Hogyan tette a Királyság-érdekeket az első helyre egy testvérnő Libériában?

¹⁵ Napjainkban sokan gondolkodnak ugyanilyen nagyszerűen. Libériában például egy fiatal testvérnőnek lehetősége nyílott arra, hogy egyetemen tanuljon. Ebben az országban egy ilyen ajánlatot egyenlőnek tekintenek a biztos jövővel. Ő azonban úttörő volt (teljes idejű evangéliumhirdető), és épp meghívást kapott, hogy ideiglenesen különleges úttörőként szolgáljon. Úgy döntött, hogy a Királyságot fogja keresni először, és a teljes idejű szolgálatban marad. Elutazott a megbízatási helyére, és három hónap leforgása alatt 21 bibliatanulmányozást tudott kezdeni. Több ezer más Tanúhoz hasonlóan ez a fiatal testvérnő a Királyságot keresi először, még akkor is, ha emiatt le kell mondania bizonyos anyagi előnyökről. Mi segít nekik így gondolkodni ebben az anyagias világban? Az, hogy kiváló tulajdonságokat ápolnak. Vizsgáljunk meg ezek közül néhányat.

16—17. a) Miért fontos a szerénység ahhoz, hogy bízni tudjunk Jehovában? b) Miért bízzunk Isten ígéreteiben?

¹⁶ Szerénység. A Biblia ezt mondja: „Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj. Minden utadban vedd figyelembe őt, és akkor ő fogja egyengetni ösvényeidet. Ne légy bölcs a magad szemében” (Példabeszédek 3:5–7). Időnként egy bizonyos döntés talán gyakorlatiasnak tűnhet, ha a világ nézőpontja szerint gondolkodunk (Jeremiás 17:9). Egy igaz keresztény azonban Jehovától várja a vezetést (Zsoltárok 48:14). Szerényen figyelembe veszi Jehova tanácsát ’minden útjában’, legyen az akár gyülekezeti ügy, oktatás, munkahely, kikapcsolódás vagy bármi más (Zsoltárok 73:24).

¹⁷ Bizalom Jehova ígéreteiben. Pál ezt mondta: „aki [Isten elé] járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). Ha kételkedünk abban, hogy Jehova be fogja teljesíteni az ígéreteit, talán logikusnak tűnhet, hogy ’teljesen éljünk ezzel a világgal’ (1Korintusz 7:31). Ha viszont erős a hitünk, eltökéltek leszünk, hogy a Királyságot keressük először. Hogyan lehet erős hitet kifejleszteni? Úgy, hogy állandó, szívből jövő ima és rendszeres személyes tanulmányozás által közeledünk Jehovához (Zsoltárok 1:1–3; Filippi 4:6, 7; Jakab 4:8). Dávid királyhoz hasonlóan így imádkozhatunk: „én benned bízom, ó, Jehova! Azt mondom: »Te vagy Istenem.« Mily nagy a te jóságod” (Zsoltárok 31:14, 19).

18—19. a) Hogyan erősíti a Jehovába vetett bizalmunkat a serénység? b) Miért legyen kész egy keresztény áldozatokat hozni?

¹⁸ Szorgalom Jehova szolgálatában. Pál a Jehova ígéreteibe vetett bizalmat összefüggésbe hozta a serénységgel, amikor ezt írta: „Kívánjuk . . . , hogy mindegyikőtök ugyanazt a serénységet tanúsítsa, hogy a reménységnek teljes bizonyosságával legyen mindvégig” (Héberek 6:11). Ha buzgón végezzük Jehova szolgálatát, ő támogat bennünket. Valahányszor tapasztaljuk ezt a támogatást, a belé vetett bizalmunk egyre erősödik, és így „rendíthetetlenné, tántoríthatatlanná” válunk (1Korintusz 15:58). A hitünk megújul, a reménységünk pedig megszilárdul (Efézus 3:16–19).

¹⁹ Áldozatkészség. Pál ígéretes karrierről mondott le, hogy Jézus követője lehessen. Egyértelműen jó döntést hozott, noha anyagi téren voltak időnként gondjai (1Korintusz 4:11–13). Jehova nem ígér fényűző életet, és a szolgáinak néha nehézségeket kell átélniük. Ha hajlandók vagyunk leegyszerűsíteni az életünket és áldozatokat hozni, azzal bizonyítjuk, hogy szilárd bennünk az elhatározás Jehova szolgálatára (1Timóteusz 6:6–8).

20. Miért kell feltétlenül türelmesnek lennie annak, aki a Királyság-érdekeket teszi az első helyre?

²⁰ Türelem. Jakab tanítvány így intette keresztény hittársait: „Legyetek hát türelmesek, testvérek, az Úr jelenlétéig” (Jakab 5:7). Ebben a rohanó világban nem könnyű türelmesnek lenni. Azt akarjuk, hogy minden azonnal történjen. Ám Pál arra buzdít minket, hogy utánozzuk azokat, akik „hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Héberek 6:12). Legyünk készek várni Jehovára. Örök élet a paradicsomi földön — ezért biztosan megéri várni!

21. a) Minek adjuk tanújelét, ha a Királyság-érdekeket tesszük az első helyre? b) Mit fogunk megbeszélni a következő cikkben?

²¹ Igen, Jézus tanácsa, hogy először a Királyságot keressük, nagyon is gyakorlatias. Ha így teszünk, megmutatjuk, hogy valóban bízunk Jehovában, és hogy az egyetlen biztonságos módját választjuk annak, ahogy egy keresztény élhet. De Jézus azt is tanácsolta nekünk, hogy továbbra is „keressétek először . . . [Isten] igazságosságát”. A következő cikkben látni fogjuk, hogy miért van különösen szükségünk erre a buzdításra napjainkban.

Az igazságosság keresése megvéd bennünket

„Továbbra is keressétek először . . . [Isten] igazságosságát” (MÁTÉ 6:33)

1—2. Milyen döntést hozott egy fiatal keresztény, és miért?

ÁZSIÁBAN egy fiatal testvérnő titkárnőként dolgozott egy kormányhivatalban. Lelkiismeretes volt, időben érkezett a munkahelyére, és nem töltötte haszontalanságokkal a munkaidejét. De mivel még próbaidőn volt, napirendre került, hogy véglegesítsék-e. Az osztályvezető közölte a fiatal hölggyel, hogy véglegesíti őt, sőt, magasabb beosztásba is helyezi, egy feltétellel: ha hajlandó szexuális kapcsolatot létesíteni vele. A testvérnő ezt határozottan visszautasította, annak ellenére, hogy ez a munkahelye elvesztésével járt.

² Vajon nem gondolkodott reálisan ez a fiatal keresztény nő? De, gondosan alkalmazta Jézus szavait: „Így tehát továbbra is keressétek először . . . [Isten] igazságosságát” (Máté 6:33). Az igazságos alapelvek követését sokkal fontosabbnak tartotta, mint egy olyan előny megszerzését, amelyhez nemi erkölcstelenséget kellett volna elkövetnie (1Korintusz 6:18).

Az igazságosság fontossága

3. Mi az igazságosság?

³ Az „igazságosság” magában foglalja, hogy valaki erkölcsileg feddhetetlen és becsületes. A Bibliában használt héber és görög szavak a „tisztesség” és az „egyenesség” gondolatát hordozzák. Nem egyenlő az önigazságossággal, amikor valaki a saját mércéje szerint ítéli meg önmagát (Lukács 16:15). Itt inkább a Jehova irányadó mértékei szerinti egyenességről, Isten igazságosságáról van szó (Róma 1:17; 3:21).

4. Miért fontos az igazságosság egy kereszténynek?

⁴ Miért fontos az igazságosság? Mivel Jehova, az ’igazságos Isten’, akkor szereti a népét, ha az igazságosságot gyakorol (Zsoltárok 4:1; Példabeszédek 2:20–22; Habakuk 1:13). Aki igazságtalanságot cselekszik, nem ápolhat vele szoros kapcsolatot (Példabeszédek 15:8). Ezért sürgette így Pál apostol Timóteuszt: „Menekülj hát a fiatalkorral járó kívánságoktól, törekedj pedig az igazságosságra”, és más nélkülözhetetlen tulajdonságokra (2Timóteusz 2:22). És ezért van az, hogy Pál „az igazságosság mellvértjét” is megemlítette, amikor a szellemi fegyverzet különböző részeiről beszélt (Efézus 6:14).

5. Hogyan tudják tökéletlen teremtmények az igazságosságot keresni?

⁵ Természetesen egy ember sem igazságos teljes mértékben. Mindenki tökéletlenséget örökölt Ádámtól, mindenki bűnös és igazságtalan már születésétől fogva. Jézus mégis azt mondta, hogy keressük az igazságosságot. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Jézus váltságul adta értünk tökéletes életét, és ha hitet gyakorolunk ebben az áldozatban, Jehova kész megbocsátani a bűneinket (Máté 20:28; János 3:16; Róma 5:8, 9, 12, 18). Ezen az alapon, amint megtanuljuk Jehova igazságos irányadó mértékeit, és mindent megteszünk, ami csak tőlünk telik, hogy betartsuk azokat — segítségért imádkozva, hogy le tudjuk küzdeni a gyengeségeinket —, Jehova elfogadja az imádatunkat (Zsoltárok 1:6; Róma 7:19–25; Jelenések 7:9, 14). Mennyire vigasztaló ez a tudat!

Igazságosak egy igazságtalan világban

6. Miért volt veszélyes hely a világ a korai keresztények számára?

⁶ Amikor Jézus tanítványai megkapták azt a megbízatásukat, hogy a tanúi legyenek „a föld legtávolabbi részéig”, nehéz helyzetbe kerültek (Cselekedetek 1:8). Kijelölt területükről elmondhatták, hogy teljesen „a gonosz [Sátán] hatalmában van” (1János 5:19). A világot megmételyezte az általa terjesztett gonosz szellem, és a keresztények ki voltak téve ennek a fertőző befolyásnak (Efézus 2:2). A világ veszélyes hely volt számukra. Csak akkor tudtak kitartani úgy, hogy közben megőrzik feddhetetlenségüket, ha először Isten igazságosságát keresték. Legtöbbjük kitartott, de néhányuk letért ’az igazságosság ösvényéről’ (Példabeszédek 12:28; 2Timóteusz 4:10).

7. Milyen felelősségek miatt kell a keresztényeknek ellenállniuk a romboló befolyásoknak?

⁷ Vajon a keresztények ma nagyobb biztonságban vannak a világban? Semmiképpen sem! A világ ma még romlottabb, mint amilyen az első században volt. Ezenkívül Sátán le lett vetve a földre, és gyűlöletes háborút visel a felkent keresztények, az asszony „magvából megmaradtak ellen, akik megtartják az Isten parancsolatait, és akik ragaszkodnak a Jézus melletti tanúskodás munkájához” (Jelenések 12:12, 17). Sátán azokat is támadja, akik támogatják ezt a ’magot’. Ettől függetlenül a keresztények nem rejtőzhetnek el a világ elől. Miközben nem részei, benne kell hogy éljenek (János 17:15, 16). Prédikálniuk is ebben kell, hogy megtalálják a helyes szívállapotú embereket, és megtanítsák nekik, hogyan válhatnak Krisztus tanítványaivá (Máté 24:14; 28:19, 20). Mivel tehát a keresztények nem tudják teljesen elkerülni e világ romboló befolyását, ellen kell hogy álljanak neki. Vizsgáljunk meg most négy olyan módot, ahogyan a világ befolyásolni akar bennünket.

Az erkölcstelenség csapdája

8. Miért kezdték a moábiták isteneit imádni az izraeliták?

⁸ A 40 éves pusztai vándorlás vége felé sok izraelita letért az igazságosság ösvényéről. Jehova sok szabadító tettének voltak tanúi, és már nem álltak messze attól, hogy bevonuljanak az Ígéret földjére. Ebben a döntő pillanatban azonban a moábiták isteneit kezdték szolgálni. Miért? Mert engedtek ’a test kívánságának’ (1János 2:16). A beszámoló szerint „a nép erkölcstelenkedni kezdett Moáb lányaival” (4Mózes 25:1).

9—10. Milyen mai helyzet teszi létfontosságúvá, hogy mindig tartsuk elménkben a helytelen testi vágyak romboló befolyását?

⁹ Ez az eset rámutat, hogyan tudják megrontani a helytelen testi vágyak az elővigyázatlanokat. Jól tesszük, ha tanulunk belőle, különösen azért, mert manapság az erkölcstelenséget széles körben elfogadottnak tartják (1Korintusz 10:6, 8). Az Egyesült Államokról készített egyik beszámoló ezt mondja: „Az 1970-es évekig az együttélés törvénytelen volt Amerika összes államában. Ma már teljesen megszokott. Az első házasságoknak több mint a felét megelőzi az együttélés.” Ez, és hasonló laza erkölcsi szokások nem csak egy országra korlátozódnak. Az egész világban megtalálhatók, és sajnos néhány keresztény követte ezt az irányzatot — sőt, el is veszítette jó hírnevét a keresztény gyülekezetben (1Korintusz 5:11).

¹⁰ Úgy tűnik továbbá, hogy az erkölcstelenséget támogató propaganda mindenhol jelen van. A mozifilmek és a tévéműsorok azt sugallják, hogy teljességgel elfogadható, ha két fiatal szexuális kapcsolatot folytat házasság előtt. A homoszexuális kapcsolatokat normálisnak tüntetik fel. Sok műsor egyre nyíltabban mutatja be a szexet. A szexualitást nyíltan ábrázoló képek az interneten is könnyen hozzáférhetőek. Egy újságíró például arról számol be, hogy amikor a hétéves kisfia hazajött az iskolából, izgatottan mesélte neki, hogy az iskolatársa egy olyan internetes oldalt talált, ahol meztelen nőket lehet látni szex közben. Ez az apa ettől teljesen elborzadt, de vajon hány gyermek találkozik ilyen weboldalakkal úgy, hogy nem mondja meg a szüleinek? Továbbá hány szülő tudja, hogy milyen videojátékokkal játszik a gyermeke? Sok népszerű játékban undorító erkölcstelenséget, démonizmust és erőszakot lehet látni.

11. Hogyan védheti meg magát egy család a világ erkölcstelenségétől?

¹¹ Hogyan tud egy család ellenállni az ilyen lealacsonyodott „szórakozásnak”? Úgy, ha először Isten igazságosságát keresi, visszautasítva, hogy bármi erkölcstelenbe keveredjen (2Korintusz 6:14; Efézus 5:3). Azok a szülők, akik helyesen felvigyázzák a gyermekeik tevékenységeit, és beléjük vésik a Jehova és az ő igazságos törvényei iránti szeretetet, meg fogják erősíteni őket a pornográfiával, a pornográf videojátékokkal, az erkölcstelen filmekkel és más igazságtalan kísértésekkel szemben (5Mózes 6:4–9).a

A közösségtől jövő nyomás veszélye

12. Milyen nehézség támadt az első században?

¹² Amikor Pál a kis-ázsiai Lisztrában volt, csoda folytán meggyógyított egy férfit. A beszámoló elmondja: „A sokaság . . . látva, hogy mit tett Pál, felemelte a hangját, és likaóniai nyelven ezt mondta: »Az istenek emberekhez váltak hasonlóvá, és lejöttek hozzánk!« Aztán Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek hívták, mivel ő vitte a szót” (Cselekedetek 14:11, 12). Később ugyanez a sokaság meg akarta ölni Pált és Barnabást (Cselekedetek 14:19). Nyilvánvaló, hogy ezeket az embereket a környezetük könnyen tudta befolyásolni. Úgy tűnik, hogy amikor néhányan azon a környéken keresztények lettek, nem hagyták el teljesen babonás beidegződéseiket. A kolosszéi keresztényeknek írt levelében Pál arra figyelmeztetett, hogy ’az angyalok imádata’ helytelen (Kolosszé 2:18).

13. Többek között milyen szokásokat kell kerülnie egy kereszténynek, és honnan tud erőt meríteni ahhoz, hogy így tegyen?

¹³ Ma az igaz keresztényeknek szintén kerülniük kell azokat a széles körben elfogadott szokásokat, amelyek hamis vallásos elképzeléseken alapulnak, és sértik a keresztény alapelveket. Némelyik országban például sok hagyományos ünnepség, mely a születéshez és a halálhoz kapcsolódik, azon a hazugságon alapul, hogy van bennünk egy szellem, amely túléli a halált (Prédikátor 9:5, 10). Vannak olyan országok, ahol az a szokás, hogy a fiatal lányokat alávetik a nemi szervük megcsonkításának.b Ez egy kegyetlen és szükségtelen gyakorlat, amely nincs összhangban azzal a szerető törődéssel, amellyel a keresztény szülők tartoznak a gyermekeiknek (5Mózes 6:6, 7; Efézus 6:4). Hogyan tudnak a keresztények ellenállni a közösségtől jövő nyomásnak, és felhagyni az ilyen gyakorlatokkal? Úgy, hogy teljes bizalmukat Jehovába vetik (Zsoltárok 31:6). Az igazságos Isten meg fogja erősíteni azokat, és törődni fog azokkal, akik szívből ezt mondják neki: „Te vagy az én menedékem és erődöm, Istenem, akiben bízom” (Zsoltárok 91:2; Példabeszédek 29:25).

Ne feledkezzünk meg Jehováról!

14. Mire figyelmeztette Jehova az izraelitákat röviddel azelőtt, hogy bevonultak az Ígéret földjére?

¹⁴ Röviddel azelőtt, hogy Izrael bevonult az Ígéret földjére, Jehova figyelmeztette őket, hogy ne feledkezzenek meg róla. Ezt mondta: „Vigyázz, meg ne feledkezz Jehováról, a te Istenedről, nem tartva meg parancsolatait, bírói döntéseit és rendeleteit, amelyeket parancsolok ma neked; nehogy miközben eszel, jóllaksz, szép házakat építesz és azokban laksz, csordád és nyájad gyarapodik, ezüstöd és aranyad is gyarapodik, mindened gyarapodik, szíved felfuvalkodjon, és elfeledkezzél Jehováról, a te Istenedről” (5Mózes 8:11–14).

15. Hogyan tudjuk elérni, hogy biztosan ne feledkezzünk meg Jehováról?

¹⁵ Történhet valami hasonló napjainkban? Igen, ha rosszul állítjuk fel a fontossági sorrendünket. De ha először Isten igazságosságát keressük, a tiszta imádat lesz a legfontosabb az életünkben. Ahogy Pál buzdított minket, ’meg fogjuk vásárolni magunknak az alkalmas időt’, és a sürgősség érzetével fogjuk végezni a szolgálatunkat (Kolosszé 4:5; 2Timóteusz 4:2). Viszont ha az összejövetelek látogatása és a szántóföldi szolgálat kevésbé fontos számunkra, mint a kikapcsolódás vagy az élvezetek keresése, megfeledkezhetünk Jehováról abban az értelemben, hogy másodlagosnak tekintjük őt az életünkben. Pál azt mondta, hogy az utolsó napokban az emberek „inkább gyönyörszeretők, semmint Istent szeretők” lesznek (2Timóteusz 3:4). Az őszinte keresztények rendszeresen önvizsgálatot tartanak, hogy biztosan ne befolyásolja őket ez a fajta gondolkodás (2Korintusz 13:5).

Őrizkedjünk a függetlenség szellemétől!

16. Milyen helytelen szellemet nyilvánított ki Éva, és némelyek Pál napjaiban?

¹⁶ Édenben Sátán sikeresen használta ki Éva függetlenség iránti önző vágyát. Éva maga akarta eldönteni, hogy mi a jó, és mi a rossz (1Mózes 3:1–6). Az első században néhányan a korintuszi gyülekezetben hasonló független szellemet tanúsítottak. Úgy vélték, hogy többet tudnak Pálnál, aki gúnyosan fölöttébb kiváló apostoloknak nevezte őket (2Korintusz 11:3–5; 1Timóteusz 6:3–5).

17. Hogyan kerülhetjük el, hogy kifejlődjön bennünk a függetlenség szelleme?

¹⁷ A világban ma sokan „keményfejűek, büszkeségtől felfuvalkodottak”, és néhány keresztényt befolyása alá vont ez a fajta gondolkodás. Némelyek még az igazság ellenzőivé is váltak (2Timóteusz 3:4; Filippi 3:18). Amikor a tiszta imádatról van szó, létfontosságú, hogy Jehovára tekintsünk irányításért, és együttműködjünk ’a hű és értelmes rabszolgával’, valamint a gyülekezeti vénekkel. Így tudjuk az igazságosságot keresni, és ez megvéd minket attól, hogy kifejlődjön bennünk a függetlenség szelleme (Máté 24:45–47; Zsoltárok 25:9, 10; Ézsaiás 30:21). A felkentek gyülekezete „az igazság oszlopa és támasza”. Jehova azért hozta létre, hogy védelmezzen és vezessen minket (1Timóteusz 3:15). Ha felismerjük létfontosságú szerepét, az segíteni fog, hogy ’semmit se cselekedjünk önhittségből’, miközben alázatosan alárendeljük magunkat Jehova igazságos akaratának (Filippi 2:2–4; Példabeszédek 3:4–6).

Legyünk Jézus utánzói!

18. Milyen módokon kell utánoznunk Jézust?

¹⁸ A Biblia ezt a próféciát közli Jézusról: „Szereted az igazságosságot, és gyűlölöd a gonoszságot” (Zsoltárok 45:7; Héberek 1:9). Micsoda nagyszerű, utánzásra méltó magatartás! (1Korintusz 11:1). Jézus nem csupán ismerte Jehova igazságos irányadó mértékeit, hanem szerette is őket. Így, amikor Sátán megkísértette őt a pusztában, ő habozás nélkül, határozottan elutasította, hogy letérjen ’az igazságosság ösvényéről’ (Példabeszédek 8:20; Máté 4:3–11).

19—20. Milyen jó eredményekkel jár az igazságosság keresése?

¹⁹ Igaz, a test igazságtalan vágyai erősek lehetnek (Róma 7:19, 20). Mindazonáltal, ha az igazságosságot értékesnek tekintjük, az meg fog erősíteni bennünket a gonoszsággal szemben (Zsoltárok 119:165). Az igazságosság szívből jövő szeretete pajzsként fog oltalmazni, amikor megkörnyékez minket a bűn (Példabeszédek 4:4–6). Emlékezzünk rá, hogy minden alkalom, amikor engedünk a kísértésnek, egy újabb győzelem Sátánnak. Mennyivel jobb, ha ellenállunk neki, és így Jehováé lehet a győzelem! (Példabeszédek 27:11; Jakab 4:7, 8).

²⁰ Mivel az igaz keresztények az igazságosságot keresik, ’telve vannak igazságos gyümölccsel, ami Jézus Krisztus által van, Isten dicsőségére és dicséretére’ (Filippi 1:10, 11). Felöltik „az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett igazi igazságosságban és lojalitásban” (Efézus 4:24). Jehovához tartoznak, és azért élnek, hogy őt szolgálják, ne magukat kényeztessék (Róma 14:8; 1Péter 4:2). Ez vezeti a gondolataikat és a tetteiket. Micsoda örömet szereznek ezáltal égi Atyjuk szívének! (Példabeszédek 23:24).

[Lábjegyzetek]