Nagyobb tevékenység küszöbén
„NEM volt versenyszellem. Mindenki azt akarta, hogy a másik sikeres legyen — mondta Richard és Lusia, amikor tanulótársaikat jellemezték az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 105. osztályában. — Mindannyian nagyon különbözünk egymástól, viszont minden egyes tanuló drága nekünk.” Lowell, az egyik osztálytársuk egyetértett velük, majd hozzáfűzte: „Különbözőségeink egymáshoz vonzottak minket.”
Az 1998. szeptember 12-én végzett osztály valóban sokszínű volt. Némelyik tanuló olyan területen végzett úttörőszolgálatot, ahol nagy a szükség Királyság-hírnökökre. Mások az otthonuk közelében szolgáltak hűségesen. Néhányuknak, mint például Matsnak és Rose-Marie-nak hosszú órákon át, fáradságos munkával kellett továbbfejleszteniük angoltudásukat, mielőtt az iskolába jöttek. A tanulók közül sokan gyermekkoruk óta gondoltak a misszionáriusi szolgálatra. Az egyik házaspár tizenkétszer jelentkezett. Mennyire boldogok voltak, amikor megkapták a meghívót a 105. osztályba!
Az intenzív képzéssel telt húsz hét gyorsan elrepült. Mire a tanulók felocsúdtak, már le is adták az utolsó írásbeli feladatukat, elmondták utolsó szóbeli beszámolójukat, s elérkezett a diplomaosztás napja.
A program elnöklője, Albert Schroeder, Jehova Tanúi Vezető Testületének tagja, arra emlékeztette az osztályt, hogy „a bibliaoktatás terén végzendő nagyobb tevékenység küszöbén állnak”, amelyben azt a több mint 7000 társukat követik, akik előttük végezték el a Gileádot. Kiemelte, hogy a nyár folyamán a tanulók annak a különleges lehetőségnek örülhettek, hogy hosszú ideje misszionáriusként szolgáló testvéreik társaságában lehettek, amikor azok a nemzetközi kongresszusok kapcsán meglátogatták a főhivatalt.
Schroeder testvér ezután bejelentette Max Larsont a Bétel Üzemeltetési Bizottságból, aki a következő témát fejtette ki: „Oktatás, amely örökké tartó élethez vezet”. Larson testvér idézte a Példabeszédek 1:5. versét, amely kijelenti: „Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes [ügyes, NW] útmutatást nyer” (Újfordítású revideált Biblia). Ügyességre van szükség ahhoz, hogy valaki hatékony misszionárius legyen. Az ügyes emberek királyok elé állnak (Példabeszédek 22:29). Miután öt hónapon át oktatást kaptak, a tanulók jól felkészültek lettek arra, hogy a legnagyobb Királyokat, Jehova Istent és Krisztus Jézust képviseljék.
David Olson, aki a Szolgálati Osztályon szolgál, a következő témáról beszélt: „Járulj hozzá Jehova szívének a megörvendeztetéséhez”. Ezt a kérdést tette fel: „Mit tehetnek a tökéletlen emberek azért, hogy megörvendeztessék Isten szívét?” A válasz? Hűségesen, lojálisan és örömmel szolgálhatják őt. Jehova azt akarja, hogy népe élvezze a neki végzett szolgálatát. Amikor örömmel tesszük Isten akaratát, örömet szerzünk a szívének (Példabeszédek 27:11). Olson testvér felolvasta egy misszionárius házaspár levelét, akik a Gileád 104. osztályában végeztek. Vajon élvezik az új megbízatásukat? „Mintegy 140 hírnökünk van — írták a gyülekezetükről —, átlagosan pedig 250-300 személy van jelen az összejöveteleken. A legjobb a szántóföldi szolgálat. Mindkettőnknek négy-négy tanulmányozása van, s egyesek már eljárnak az összejövetelekre.”
Lyman Swingle, a Vezető Testület tagja a következő témáról beszélt: „Itt az ideje, hogy megállj, és számba vedd áldásaidat”. A Gileád-képzés sok áldással járt. Hozzásegítette a tanulókat ahhoz, hogy növekedjenek az ismeretben, növekedjen az értékelésük Jehova szervezete iránt, s ahhoz, hogy létfontosságú tulajdonságokat ápoljanak, mint amilyen az alázat. „Alázatra tanító tapasztalattal jár idejönni, s időt tölteni az oktatás meghallgatásával” — mondta Swingle testvér. Hozzátette még: „Amikor innen távoztok, sokkal felkészültebbek vagytok arra, hogy Jehovát dicsőítsétek.”
„Ha ily nagy örömötök van, miért aggódnátok?” Ez volt a címe Daniel Sydlik előadásának, aki szintén a Vezető Testület tagja. Amikor nehézségek merülnek fel, keressetek vezetést az Írásokból — biztatott. Sydlik testvér a Máté 6. fejezetéből kiválasztott versek felhasználásával szemléltette, hogyan lehet ezt megtenni. A hit hiánya előidézheti nálunk, hogy köznapi dolgokért aggódjunk, mint amilyen az élelem és a ruházat. Jehova azonban tudja, mire van szükségünk (Máté 6:25, 30). Az aggodalmaskodás csak tetézi a gondokat, amelyeket minden egyes nap magával hoz (Máté 6:34). Másrészről, szükséges némi tervezés. (Vesd össze: Lukács 14:28.) „Amit Jézus tilt, az nem a jövőre vonatkozó bölcs megfontolás, hanem az oktalan aggodalmaskodás miatta — magyarázta Sydlik testvér. — A tevékenység az egyik legjobb gyógymód az aggodalom ellen. Amikor aggodalmaskodóvá válunk, jót tesz nekünk, ha beszélni kezdünk az igazságról.”
Búcsúintelem az oktatóktól
A Gileád oktatói karának három tagja tartott előadást ezután. Karl Adams beszélt először a következő témáról: „Mivel fogsz fizetni Jehovának?” Előadásának alapja a 116. zsoltár volt, amelyet Jézus a halálának előestéjén énekelhetett (Máté 26:30, Katolikus fordítás, lábjegyzet). Milyen gondolatok járhattak Jézus fejében, amikor ezeket a szavakat énekelte: „Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?” (Zsoltárok 116:12). Talán a tökéletes testen elmélkedett, amelyet Jehova készített neki (Zsidók 10:5). Másnap áldozatként mutatta be azt a testet, kimutatva szeretetének mélységét. A 105. osztály tanulói megízlelték Jehova jóságát az elmúlt öt hónap során. Most majd ők mutatják ki Isten iránti szeretetüket azáltal, hogy keményen dolgoznak a misszionáriusi megbízatásukban.
Mark Noumair, a másodikként előadást tartó Gileád-oktató ezt tanácsolta a tanulóknak: „Továbbra is tegyétek, ami helyes”. József, miután eladták Egyiptomba rabszolgának, tizenhárom éven át igazságtalan bánásmódot viselt el. Vajon engedte, hogy mások helytelenségei megbénítsák őt? Nem, ő továbbra is azt tette, ami helyes. Majd Isten kijelölt idejében József megszabadult a próbái alól. A börtönből egyik napról a másikra a palotába került (1Mózes 37—50. fejezet). Az oktató ezt kérdezte a tanítványaitól: „Ha nem azzal találkozol, amire számítasz misszionáriusi megbízatásodban, akkor otthagyod? Engedsz a kétségbeesésnek? Vagy kitartasz, miként József?”
Végül a Gileád Iskola titkára, Wallace Liverance egy élénk beszélgetést vezetett az osztály tagjaival a következő témáról: „Hirdessétek a Királyt és a Királyságot!” Néhány tanuló tapasztalatokat mondott el, amelyeket a házról házra, üzletről üzletre vagy az utcán való prédikálás során szerzett. Mások elmesélték, hogyan tanúskodtak más nyelvet beszélő embereknek. Megint mások bemutatták, hogyan kell különféle vallási hátterű embereknek prédikálni. Minden végzett tanuló lelkesedett azért, hogy teljes részét kivegye a szolgálatból a misszionáriusi területen.
Hosszú ideje szolgáló, boldog misszionáriusok
A következő részt Robert Wallen tartotta meg „A misszionáriusi szolgálatból származó örömteli eredmények” címmel, melyben a főhivatal személyzetéből négy olyan testvérrel készített interjút, akik nemrégiben tapasztalt misszionáriusok építő társaságát élvezték. Azok a misszionáriusok készségesen elismerték, hogy nem volt könnyű új nyelvet megtanulniuk, másik kultúrába beilleszkedniük, vagy alkalmazkodniuk egy másfajta éghajlathoz. Majd a gyötrő honvággyal is meg kellett küzdeniük. Időnként egészségi gondok adódtak. Ám a misszionáriusok mindezek közben megtartották pozitív magatartásukat, állhatatosságukat pedig áldás kísérte. Néhányuk sok-sok embert juttatott el Jehova ismeretére. Mások különféle módokon járultak hozzá a Királyság-munka átfogó növekedéséhez az országukban.
Utoljára Carey Barber, a Vezető Testület tagja beszélt. Az „Isten szerinti életút” kongresszus programjának kiemelkedő gondolatait tekintette át. „Milyen hatással volt a kongresszusi program a Jehovával ápolt kapcsolatodra?” — kérdezte hallgatósága tagjaitól. Az előadó szembeállította azokat az áldásos eredményeket, amelyek Isten útjának a követéséből származnak, azoknak a gyászos végével, akik a világ útját követik. Mózesnek a Méribánál elkövetett törvényszegésére utalva így figyelmeztetett: „Még ha valaki sok éven át szolgál is hűségesen, Jehova akkor sem fog átsiklani igazságos törvényeinek akár kisebb megsértése felett sem” (4Mózes 20:2–13). Bárcsak Isten minden szolgája mindenütt szorosan ragaszkodna drága szolgálati kiváltságaihoz!
Elérkezett az idő, hogy a tanulók átvegyék a diplomájukat. Majd egy testvér, aki az osztályt képviselte, felolvasott egy levelet, amely értékelést fejezett ki a képzésért, amelyet a tanulók kaptak. A befejező ének és szívből jövő ima után a diplomaosztási program véget ért. A 105. osztálynak azonban ez csupán a kezdetet jelentette, hiszen az új misszionáriusok a „nagyobb tevékenység küszöbén” álltak.
[Kiemelt rész a 23. oldalon]
Osztálystatisztika
A képviselt országok száma: 9
A kijelölt országok száma: 17
A tanulók létszáma: 48
A házaspárok száma: 24
Átlagéletkor: 33
Az igazságban eltöltött évek átlaga: 16
A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 12
[Kiemelt rész a 24. oldalon]
A teljes idejű szolgálatot választották
„Amikor fiatalabb voltam, nem terveztem, hogy úttörő leszek — mondja Ben, a 105. osztály egyik végzett tanulója. — Úgy gondoltam, hogy csak azok lehetnek úttörők, akiknek különleges képességeik, és eszményi körülményeik vannak — fűzi hozzá. — Ám megtanultam szeretni a szántóföldi szolgálatot. Majd egy napon felismertem, hogy úttörőnek lenni egyszerűen annyit jelent, hogy valaki nagyobb részt vállal a szolgálatból. Ekkor ébredtem rá, hogy úttörő lehetnék.”
„A teljes idejű szolgákat mindig nagyra becsülték otthonunkban” — meséli Lusia. Visszaemlékezik az izgatottságnak arra a hullámára, amely a gyülekezetén végigsöpört, amikor csak a misszionáriusok látogatóba jöttek. „Miközben cseperedtem, magától értetődő volt, hogy a teljes idejű szolgálat a terveim között szerepel” — mondja Lusia.
Theodis édesanyja meghalt, amikor ő 15 éves volt. „Abban az időben a gyülekezet valóban mellettem állt — meséli —, tehát azt kérdeztem magamtól: »Mit tehetnék, hogy kimutassam az értékelésemet?«” Ez arra indította őt, hogy a teljes idejű szolgálatba lépjen, most pedig a misszionáriusi munkába.
[Kép a 25. oldalon]
Az Őrtorony Gileád Bibliaiskolát elvégző 105. osztály
Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.
1. Sampson, M.; Brown, I.; Heggli, G.; Abuyen, E.; Desbois, M.; Pourthié, P. 2. Kassam, G.; Lindberg, R.; Dapuzzo, A.; Taylor, C.; LeFevre, K.; Walker, S. 3. Baker, L.; Pellas, M.; Woggon, E.; Böhne, C.; Asplund, J.; Haile, J. 4. Pourthié, T.; Whittaker, J.; Palmer, L.; Norton, S.; Gering, M.; Haile, W. 5. Walker, J.; Böhne, A.; Groenveld, C.; Washington, M.; Whittaker, D.; Abuyen, J. 6. Gering, W.; Washington, K.; Pellas, M.; Desbois, R.; Heggli, T.; Asplund, Å. 7. Woggon, B.; LeFevre, R.; Taylor, L.; Brown, T.; Groenveld, R.; Palmer, R. 8. Norton, P.; Sampson, T.; Baker, C.; Lindberg, M.; Kassam, M.; Dapuzzo, M.