¹³ Ha értékeljük, hogy Isten igazságosságát irgalom jellemzi, nem fogunk könnyen ítélkezni mások fölött olyan ügyekben, amelyekhez nem sok közünk van, vagy amelyek kevésbé jelentősek. Jézus a hegyi beszédében így intett: „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek” (Máté 7:1). Lukács beszámolója szerint Jézus még hozzátette: „ne ítéljetek el többé senkit, és semmiképpen nem ítélnek el titeket” (Lukács 6:37).a Látszik, hogy Jézus tisztában volt azzal, hogy a tökéletlen emberek hajlamosak megítélni egymást. Ha a hallgatói között volt olyan, aki rendszeresen kíméletlen ítéletet mondott másokról, annak le kellett szoknia erről.

14. Mi minden indokolja, hogy ’ne ítéljünk többé’ másokat?

¹⁴ Miért ’ne ítéljünk többé’ másokat? Egyrészt, mert korlátozott a hatalmunk. Jakab tanítvány arra emlékeztet bennünket, hogy „e g y van, aki törvényadó és bíró”, s ez nem más, mint Jehova. Jakab ezért határozottan felteszi a kérdést: „ki vagy te, hogy megítéled a felebarátodat?” (Jakab 4:12; Róma 14:1–4). Másrészt a bűnös természetünk könnyen rávesz, hogy részrehajló ítéletet mondjunk. Sokféle magatartásforma és indíték létezik — például előítélet, sértett büszkeség, féltékenység és önelégültség —, amely eltorzíthatja az emberekről kialakított képünket. További korlátaink is vannak, és ezekre gondolva nem engedhetjük meg magunknak, hogy könnyen hibát találjunk másokban. Nem látunk bele mások szívébe, és nem ismerjük pontosan a körülményeiket. Kik vagyunk akkor, hogy rossz indítékot tulajdonítsunk hívőtársainknak, vagy bírálgassuk az Isten szolgálatában tett erőfeszítéseiket? Mennyivel jobb, ha Jehovát utánozva a jót keressük testvéreinkben és testvérnőinkben, nem pedig a tökéletlenségeikre összpontosítunk!

15. Milyen szavaknak és viselkedésnek nincs semmi keresnivalójuk Isten imádói között, és miért?

¹⁵ Mit mondhatunk a családtagjainkról? A mai világban sajnos éppen ott születnek a legkíméletlenebb ítéletek, ahol békének kellene honolnia — otthon, a családban. Gyakran hallani erőszakos férjekről, feleségekről és szülőkről, akik folyamatos szóbeli vagy fizikai bántalmazás elviselésére „ítélik” családtagjaikat. Isten imádói között azonban semmi keresnivalójuk sincs a rosszindulatú szavaknak, a maró gúnynak és az erőszakos viselkedésnek (Efézus 4:29, 31; 5:33; 6:4). Jézus tanácsa, hogy ’ne ítéljünk el többé senkit’, otthon éppúgy érvényes, mint máshol. Ne feledjük, hogy az igazságosság gyakorlásához hozzátartozik, hogy úgy bánunk másokkal, ahogyan Jehova bánik velünk. Istenünk pedig sohasem durva vagy könyörtelen hozzánk. Sőt, „nagyon gyöngéd vonzalmú” azok iránt, akik szeretik őt (Jakab 5:11). Milyen ragyogó példát mutat nekünk!