Jézus élete és szolgálata

Az élet útja

AZ ÉLET útja nem más, mint megmaradni Jézus tanításai mellett. De ez nem könnyű. A farizeusok például hajlamosak voltak mások durva elítélésére, és ezt valószínűleg mások is utánozzák. Jézus ezért Hegyi beszéde folytatásában ezt a figyelmeztetést adja: „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek. Mert amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal lesztek megítélve.”

Veszélyes tehát a túlzottan kritizáló farizeusok példáját követni. Lukács beszámolója szerint Jézus ezt a veszélyt egy szemléltetéssel hangsúlyozza: „Ugye a vak nem vezetheti a világtalant? Nem esnek-e mindketten a verembe?”

Ha másokat túlzottan kritizálunk, felnagyítjuk hibáikat és ezeken lovagolunk folyton, ezzel súlyos bűnt követünk el. Ezért kérdezi Jézus: „Hogyan mondhatod a testvérednek: ’Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!’ — mikor íme, a saját szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a gerendát a saját szemedből, és akkor világosan meglátod, hogyan vedd ki a szálkát a testvéred szeméből.”

Ez nem jelenti azt, hogy Jézus tanítványai nem alkalmazhatják józan ítélőképességüket másokkal kapcsolatban. Jézus ugyanis ezt mondja: „Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se vessétek a disznók elé!” Az Isten Szavából származó igazságok szentek. Hasonlatosak — képletesen szólva — a gyöngyökhöz. Ha egyes személyek, akik kutyákhoz és disznókhoz hasonlóak, nem értékelik ezeket a drága igazságokat, Jézus tanítványai ott hagyják őket, és inkább más halló fülű embereket keresnek fel helyettük.

Bár Jézus beszédében korábban már tárgyalta az imát, most az imában való állhatatosságot emeli ki. „Állandóan kérjetek és megkapjátok” — mondja Jézus. Hogy mennyire kész Isten meghallgatni imáinkat, azt Jézus egy kérdéssel szemlélteti: „Valóban, ki az az ember köztetek, aki, amikor a fia kenyeret kér, követ ad neki? . . . Ezért ha ti, gonosz létetekre tudjátok, hogyan adjatok jó ajándékot gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jó dolgokat azoknak, akik kérik őt.”

Ezután Jézus lefekteti híressé vált viselkedési szabályát, amely Aranyszabályként is ismeretes: „Amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is mindazt hasonlóképpen tegyétek meg velük.” Ha e szerint a szabály szerint élünk, ez másokkal való viselkedésünkben építően fog megnyilvánulni, és úgy fogunk velük bánni, ahogy szeretnénk, hogy ők is bánjanak velünk.

Jézus maga is utal arra, hogy ez az életmód nem könnyű: „Menjetek át a szűk kapun; mert tágas és széles az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan járnak azon; viszont szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen találják meg azt.”

Mivel nagy a veszélye annak, hogy félrevezethetnek minket, Jézus így figyelmeztet: „Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, azonban belülről ragadozó farkasok.” Ahogyan a jó és rossz fát gyümölcseiről lehet felismerni, Jézus utal arra, hogy a hamis prófétákat is tanításaikról és viselkedéseikről lehet majd felismerni.

Jézus a továbbiakban kifejti, hogy nem az tesz valakit Krisztus tanítványává, amit mond, hanem amit tesz. Egyesek vallják, hogy Jézus az ő Uruk, de ha nem cselekszik Atyjának akaratát, Jézus szavai szerint, ez fog velük történni: „És én akkor mégis kijelentem nekik: ’Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, törvénytelenség cselekvői!’ ”

Jézus emlékezetes befejezéssel zárja beszédét: „Ezért mindaz, aki hallja ezeket a beszédeimet és cselekszi azokat, hasonló az értelmes emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött az eső, és jött az áradat, fújtak a szelek és csapkodták azt a házat, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.”

Másrészt kijelenti: „Viszont mindaz, aki hallja a beszédeimet és nem cselekszi azokat, hasonló az ostoba emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött az eső, és jött az áradat, és fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, és az összedőlt és nagy lett annak romlása.”

Amikor Jézus beszéde végére ér, a tömeg elcsodálkozik tanítási módján, mert úgy tanítja őket, mint akinek van hatalma, és nem úgy, mint a vallásvezetők. Máté 7:1–29; Lukács 6:27–49.

◆ Mit mond Jézus mások elítéléséről, de hogyan jelzi, hogy tanítványainak jó ítélőképességüket kell használniuk az emberekkel kapcsolatban?

◆ Mit mond Jézus még az imáról, és milyen viselkedési szabályt fektet le?

◆ Hogyan mutatja ki Jézus, hogy az élet útja nem lesz könnyű, és hogy fennáll a félrevezetésnek a veszélye?

◆ Hogyan fejezi be Jézus beszédét, és milyen hatása van beszédének hallgatóira?