1—2. a) Milyen kedves felszólítás vonatkozik mindenkire, aki szeretné a tiszta imádatot gyakorolni? b) Mi sodorhatja veszélybe a szellemiségünket?

JÉZUS tanítványai lévén jól ismerjük kedves felszólítását, mely így hangzik: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket . . . Mert az én igám kellemes, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30). A keresztények ezenkívül arra kapnak ígéretet, hogy ’felüdülés időszakai jönnek Jehovától’ (Cselekedetek 3:19). Biztosan téged is felüdített már, hogy bibliai igazságokat ismertél meg, ragyogó reménységed van a jövőre, és alkalmazod Jehova alapelveit az életedben.

² De Jehova imádói között némelyek időnként elfáradnak érzelmileg. Bizonyos esetekben csak rövid ideig tart a csüggedtség, míg máskor huzamosabban megmaradhat a kimerültség érzése. Van, hogy az idő múlásával egyesek inkább terhesnek érzik keresztényi kötelezettségeiket, semmint felüdítőnek, amilyennek Jézus jellemezte a terhét. Az ilyen rossz érzések veszélybe sodorhatják a Jehovával ápolt kapcsolatukat.

Kereszténynek lenni nem teher

5. Milyen látszólagos ellentmondás fedezhető fel abban, hogy mit jelent keresztény tanítványnak lenni?

⁵ Elismerjük, hogy aki keresztény, annak megfeszített erővel kell küzdenie (Lukács 13:24). Sőt, Jézus így fogalmazott: „Aki nem hordozza kínoszlopát, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom” (Lukács 14:27). Felszínesen tekintve ezek a szavak látszólag ellentmondanak Jézus azon kijelentésének, hogy az ő terhe könnyű és felüdítő. De a valóságban nincs ellentmondás.

6—7. Miért jelenthetjük ki, hogy nem kimerítő az imádati formánk?

⁶ A megfeszített erővel folytatott küzdelem és a kemény munka fizikailag fárasztó ugyan, de megelégedést nyújthat, és felüdítő lehet, ha jó ügyért fáradozunk (Prédikátor 3:13, 22). És mi lehet jobb annál, mint hogy megosztjuk embertársainkkal a Biblia csodálatos igazságát? Ugyanígy a küzdelem, amelyet azért folytatunk, hogy Isten magasztos erkölcsi irányadó mértékei szerint éljünk, eltörpül azok mellett az áldások mellett, amelyeket ennek az életmódnak köszönhetően élvezünk (Példabeszédek 2:10–20). Még akkor is megtiszteltetésnek tartjuk, hogy Isten Királyságáért szenvedhetünk, amikor üldöznek minket (1Péter 4:14).

⁷ Jézus terhe csakugyan felüdítő, kivált ha arra gondolunk, hogy milyen szellemi sötétségben vannak azok, akik a hamis vallás igája alatt maradnak. Isten gyengéden szeret minket, és nincsenek ésszerűtlen elvárásai velünk szemben. Jehova „parancsolatai . . . nem megterhelőek” (1János 5:3). Igaz kereszténynek lenni a Szentírásban foglaltak szerint nem teher. Semmi kétség afelől, hogy imádati formánk nem okoz kimerültséget és lehangoltságot.