Jehovának végzett, önfeláldozó szellemű szolgálat

„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és folyton kövessen engem” (MÁTÉ 16:24, New World Translation).

1. Hogyan tájékoztatta Jézus a tanítványait közelgő haláláról?

JÉZUS KRISZTUS a hófedte Hermon-hegy szomszédságában jut el életének egyik mérföldkövéhez. Már csak alig egy év van hátra életéből. Ő tudja ezt, tanítványai azonban nem. Most jött el az ideje, hogy ők is megtudják. Igaz, Jézus már korábban is utalt közelgő halálára, de ez az első alkalom, hogy nyíltan beszél róla (Máté 9:15; 12:40). Máté beszámolója így szól: „Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni” (Máté 16:21; Márk 8:31, 32).

2. Hogyan reagált Péter Jézusnak a saját eljövendő szenvedéséről mondott szavaira, és hogyan válaszolt neki Jézus?

² Jézus napjai meg vannak számlálva. Péter azonban felháborodik ezen a látszólag szörnyű gondolaton. Nem képes tudomásul venni, hogy a Messiást valóban megölik. Ezért merészeli rendreutasítani Mesterét. A legjobb szándéktól vezérelve hevesen így sürgeti őt: „Kedvezz magadnak, Uram: egyáltalán nem lehet ez a sorsod.” De Jézus azonnal visszautasítja Péter nem helyénvaló kedvességét, méghozzá olyan határozottan, mintha egy mérges kígyó fejét zúzta volna össze. „Távozz tőlem, Sátán! Botláskő vagy nekem, mert nem az Isten gondolata szerint gondolkozol, hanem az embereké szerint” (Máté 16:22, 23, NW).

3. a) Hogyan vált Péter akaratlanul is Sátán eszközévé? b) Milyen értelemben volt Péter az önfeláldozó életpálya botlásköve?

³ Péter akaratlanul is Sátán eszközévé válik. Jézus olyan határozottan vág vissza, mint amikor Sátánnak válaszolt a pusztában. Akkor az Ördög könnyű élettel, szenvedéstől mentes királysággal próbálta megkísérteni Jézust (Máté 4:1–10). Most Péter arra buzdítja, hogy kedvezzen magának. Jézus tudja, hogy Atyjának nem ez az akarata. Életének önfeláldozónak kell lennie, nem pedig önmagát kímélőnek (Máté 20:28). Péter botláskövévé válik az effajta életpályának, jó szándékú együttérzése pedig csapdává válik.a Jézus azonban tisztán látja, hogy ha az áldozat nélküli élet gondolatával foglalkozna, a sátáni csapda halálos szorítása által kiesne Isten kegyéből.

4. Miért nem kívánt Jézus sem magának, sem tanítványainak önkímélő kényelmes életet?

⁴ Péter gondolkodása tehát kiigazításra szorult. Jézushoz intézett szavai emberi elképzelést tükröztek, nem pedig isteni elképzelést. Jézus sem magának, sem tanítványainak nem kívánt önkímélő, kényelmes, szenvedéstől mentes, könnyű életet, hiszen Jézus ezután ezt mondta Péternek és a többi tanítványának: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és folyton kövessen engem” (Máté 16:24, NW).

5. a) Milyen kihívással jár az, ha valaki keresztény életet él? b) Mely három dologra kell egy kereszténynek felkészülnie?

⁵ Jézus újra és újra visszatér ehhez a kulcstémához: a kihíváshoz, amit a keresztényi életmód jelenthet. A keresztényeknek ahhoz, hogy Jézus követői legyenek, Vezetőjükhöz hasonlóan önfeláldozó szellemmel kell szolgálniuk Jehovát (Máté 10:37–39). Jézus ezért három olyan szükséges dolgot sorol fel, aminek megtételére egy kereszténynek fel kell készülnie: 1) önmaga megtagadása, 2) kínoszlopának felvétele és 3) az Ő állandó követése.

„Ha valaki utánam akar jönni”

6. a) Hogyan tagadja meg magát egy ember? b) Kinek kell örömet szereznünk inkább, mint magunknak?

⁶ Mit jelent önmagunk megtagadása? Azt jelenti, hogy teljesen meg kell tagadnunk magunkat; ez egy bizonyos fajta halál önmagunk számára. A „megtagadni”-nak fordított görög szó alapjelentése: „nemet mondani”, vagyis „tökéletesen megtagadni”. Így tehát, ha elfogadod a keresztény élet kihívását, akkor önként feladod saját törekvéseidet, kényelmedet, vágyaidat, boldogságodat, és örömödet. Lényegében egész életedet, mindazt, amit az tartalmaz, mindörökre Jehova Istennek adod. Önmagunk megtagadása többet jelent annál, hogy alkalmanként megtagadunk magunktól bizonyos örömöket. Inkább azt jelenti, hogy le kell mondanunk saját magunk tulajdonjogáról Jehova javára (1Korinthus 6:19, 20). Az az ember, aki megtagadta önmagát, nem azért él, hogy önmagának szerezzen örömet, hanem Istennek (Róma 14:8; 15:3). Ez azt jelenti, hogy életének minden pillanatában nemet mond az önző vágyaknak és igent mond Jehovának.

7. Mi a keresztény kínoszlopa, és hogyan hordozza azt?

⁷ Kínoszlopunk felvétele tehát nagy horderejű dolog. Az oszlop hordozása teher és a halál szimbóluma. A keresztény, ha szükséges, kész szenvedni, kész elviselni a gyalázatot vagy a kínt, sőt akár kész meghalni is azért, mert Jézus Krisztus követője. Jézus ezt mondta: „Aki nem fogadja el a kínoszlopát és nem követ engem, nem méltó énhozzám” (Máté 10:38, NW). Nem mindenki, aki szenved, hordoz kínoszlopot. Sok ’fájdalma’ van a gonosznak, de az nem kínoszlop (Zsoltárok 32:10, Ökumenikus fordítás). A keresztény élete azonban Jehova áldozatos szolgálatának kínoszlopát hordozó élet.

8. Milyen életmintát állított fel Jézus a követői számára?

⁸ A Jézus által említett utolsó feltétel az ő állandó követése volt. Jézus nem csupán azt követeli meg, hogy elfogadjuk és higgyük azt, amit tanított, hanem azt is, hogy egész életünkben állandóan kövessük azt a mintát, amelyet ő felállított. Milyen jellemző vonások láthatók életmintájában? Amikor végső megbízatását adta tanítványainak, ezt mondta: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket . . . tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek” (Máté 28:19, 20). Jézus a Királyság jó hírét prédikálta és tanította. Így tettek közvetlen tanítványai és az egész korai keresztény gyülekezet is. Ez a lelkes tevékenység és az a tény, hogy nem voltak részei a világnak, a világ gyűlöletét és szembenállását váltotta ki velük szemben, amely azt eredményezte, hogy a kínoszlopuk hordozása még nehezebb lett (János 15:19, 20; Cselekedetek 8:4).

9. Hogyan bánt Jézus az emberekkel?

⁹ Egy másik kiemelkedő minta Jézus életéből az a mód, ahogyan az emberekkel bánt. Kedves volt, „szelid és alázatos szívű”. Így hallgatói megújultak szellemben és jelenléte buzdította őket (Máté 11:29). Nem kényszerítette őket arra, hogy kövessék őt, s nem fektette le egyik szabályt a másik után arra vonatkozólag, hogyan és miként kell cselekedniük. Nem keltett bennük bűntudatot sem, rájuk erőltetve ezáltal azt, hogy tanítványaivá váljanak. Önfeláldozó életük ellenére őszinte örömet sugároztak magukból. Micsoda éles ellentétben állnak azokkal, akik az „utolsó napok”-ra jellemző önkímélő életmód világi szellemével rendelkeznek! (2Timótheus 3:1–4).

Fejleszd ki és őrizd meg Jézus önfeláldozó szellemét!

10. a) Hogyan tagadta meg magát Jézus a Filippi 2:5–8 szerint? b) Milyen szellemi beállítottságot kell felmutatnunk, ha Krisztus követői vagyunk?

¹⁰ Jézus példát állított fel az önmegtagadás terén. Felvette kínoszlopát és állandóan hordozta azt Atyja akaratának cselekvése által. Pál ezt írta a filippibeli keresztényeknek: „Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, a ki mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának [kínoszlopnak, NW] haláláig” (Filippi 2:5–8). Ki tudná megtagadni magát ennél teljesebben? Ha Krisztus Jézushoz tartozol és az ő követője vagy, akkor ugyanezt a szellemi beállítottságot kell megőrizned.

11. Kinek az akarata szerinti életet jelent az önfeláldozó élet?

¹¹ Egy másik apostol, Péter elmondja nekünk: mivel Jézus szenvedett és meghalt értünk, nekünk, keresztényeknek — mint a jól felszerelt katonáknak — ugyanazzal a szellemmel kell felfegyvereznünk magunkat, amellyel Krisztus rendelkezett. Ezt írja: „Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt” (1Péter 3:18; 4:1, 2). Jézus önfeláldozó élete világosan megmutatta, hogyan érzett ő ezzel kapcsolatban. Céltudatos volt önátadásában, Atyja akaratát mindig a sajátja elé helyezte, egészen a szégyenletes halálig (Máté 6:10; Lukács 22:42).

12. Vajon visszataszító volt Jézus számára az önfeláldozó élet? Magyarázd meg!

¹² Bár az önfeláldozó élet követése nehéz út, kihívás volt Jézus számára, mégsem találta visszataszítónak. Inkább örömet talált abban, hogy alávetette magát az isteni akaratnak. Számára Atyja munkájának végzése olyan volt, mint a táplálék. Valódi megelégedést kapott abból, pontosan úgy, ahogyan valaki megelégedést talál egy jó ételben (Máté 4:4; János 4:34). Ezért, ha igazi beteljesedést szeretnél érezni az életedben, nem tehetsz jobbat, mint hogy követed Jézus példáját az ő szellemi beállítottságát ápolva magadban.

13. Milyen értelemben bizonyul a szeretet az önfeláldozás szelleme mögötti hajtóerőnek?

¹³ Mi is valójában az önfeláldozás szelleme mögötti hajtóerő? Egyetlen szóval: a szeretet. Jézus ezt mondta: „Szeresd az Urat [Jehovát, NW], a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:37–39). Egy keresztény nem lehet önző és ugyanakkor engedelmes is e szavaknak. Saját boldogságát és érdekeit elsősorban és legfőképpen a Jehova, majd pedig a felebarátai iránti szeretetnek kell irányítania. Ez az, ami szerint Jézus az életét élte, és ezt várja el követőitől is.

14. a) Milyen felelősségeket fejt ki a Zsidók 13:15, 16? b) Mi sarkall bennünket a Jóhír buzgó prédikálására?

¹⁴ Pál apostol megértette a szeretet eme törvényét. Ezt írta: „Annakokáért ő általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét. A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten” (Zsidók 13:15, 16). A keresztények nem ajánlanak fel Jehovának állatáldozatokat vagy ehhez hasonlókat; így nincs szükségük emberi papokra egy fizikai templomban, akik imádatukban közreműködnek. Dicséretünk áldozata Krisztus Jézuson keresztül kerül felajánlásra. És elsősorban e dicséret áldozata, vagyis nevének nyilvános kijelentése az, amelyen keresztül megmutatjuk Isten iránti szeretetünket. Különösen szeretetben gyökerező önzetlen szellemünk sarkall bennünket a Jóhír lelkes prédikálására, mindig buzgón kínálva fel Istennek ajkaink gyümölcsét. Ily módon felebarátaink iránt is szeretetet mutatunk.

Az önfeláldozás gazdag áldást eredményez

15. Milyen önvizsgálati kérdéseket tehetünk fel magunknak az önfeláldozásra vonatkozóan?

¹⁵ Állj meg egy pillanatra, és gondolkodj el a következő kérdéseken: Vajon jelenlegi életmintám önfeláldozásról tanúskodik? Céljaim ilyen életre mutatnak? Családom tagjai részesülnek-e szellemi jutalomban a példámból? (Vö. 1Timótheus 5:8.) Mi a helyzet az árvákkal és az özvegyekkel? Merítenek-e ők is hasznot önfeláldozó szellememből? (Jakab 1:27). Vajon képes vagyok növelni azt az időt, amelyet a dicséret nyilvánosan végzett áldozatában töltök? Törekedhetnék-e az úttörő-, a Bétel- vagy a misszionáriusi szolgálat kiváltságára, elköltözhetnék-e olyan területre szolgálni, ahol nagyobb szükség van Királyság-hirdetőkre?

16. Hogyan segíthet nekünk a leleményesség önfeláldozó életet élni?

¹⁶ Néha csupán egy kis leleményességet igényel, hogy képességeink teljességére jussunk el a Jehovának végzett önfeláldozó szellemű szolgálatunkban. Janet például, aki általános úttörő Ecuadorban, teljes idejű világi munkát végzett. Időbeosztása hamarosan megnehezítette, hogy az általános úttörők órakövetelményének örömteli szellemmel tegyen eleget. Elhatározta, hogy elmondja gondját munkaadójának, és munkaóráinak a csökkentését kérte. Mivel munkaadója nem volt hajlandó csökkenteni a munkaidejét, legközelebb magával vitte Mariát, aki részidejű munkát keresett, hogy úttörőszolgálatot végezhessen. Mindketten félnapi munkát ajánlottak fel, így megosztva a teljes munkanapot. A munkaadó elfogadta a javaslatot. Most mindkét testvérnő általános úttörő. Látva e csodálatos eredményt, Kaffa, akit szintén kimerített az ugyanazon vállalatnál végzett teljes idejű munka és az úttörők időbeosztásával küzdött, magával vitte Magalit, és ugyanazt az ajánlatot tették. A munkaadó ezt is elfogadta. Így most két testvérnő helyett — akik már azon a ponton voltak, hogy elhagyják a teljes idejű szolgálatot — négy végezhet úttörőszolgálatot. A leleményesség és a kezdeményezés kifizetődött.

17—21. Hogyan és milyen eredménnyel értékelte újra egy házaspár az életcélját?

¹⁷ Nézzük most azt az önfeláldozó utat, amelyet Evonne követett az elmúlt tíz évben. A következőket írta a Watch Tower Societynak 1991 májusában:

¹⁸ „Családommal 1982 októberében látogatást tettünk a brooklyni Bételben. A látottak hatására önkéntes munkát szerettem volna ott végezni. Elolvastam egy kérdőívet, amelyen egy figyelemre méltó kérdés szerepelt: ’Mennyi az elmúlt hat hónapban végzett szántóföldi szolgálati óráid átlaga? Ha tíznél kevesebb, magyarázd meg, miért!’ Mivel nem volt igazi okom, kitűztem magam elé egy célt, s azt öt hónapon át el is értem.

¹⁹ Habár némi mentséget felhozhattam arra, hogy miért nem végeztem úttörőszolgálatot, amikor azonban elolvastam a Jehova Tanúi évkönyve 1983 című kiadványt, meggyőződtem arról, hogy mások az enyémnél nagyobb akadályokat győztek le azért, hogy úttörőszolgálatot végezhessenek. Így 1983. április 1-jén kiléptem jövedelmező teljes idejű állásomból és elkezdtem a kisegítő-úttörőszolgálatot, majd 1983. szeptember 1-jén beléptem az általános úttörők sorába.

²⁰ Az az öröm ért 1985 áprilisában, hogy egy nagyszerű kisegítőszolgához mentem feleségül. Három évvel később az egyik úttörőszolgálatról szóló kerületkongresszusi beszéd arra indította férjemet, hogy odahajoljon és megkérdezze: ’Tudsz valami indokot, ami miatt nem kezdhetném el az úttörőszolgálatot szeptember 1-jén?’ A következő két évben csatlakozott hozzám ebben a munkában.

²¹ Férjem két hétig önkéntes munkát is végzett a brooklyni Bétel építésénél, és jelentkezett a Nemzetközi Építési Programra is. Így 1989 májusában Nigériába mentünk egy hónapra, hogy segítsünk az ottani fiókhivatal építésében. Holnap Németországba utazunk, ahol a vízumokat intézik lengyelországi belépésünkhöz. Izgalommal tölt el bennünket az, hogy részt vehetünk egy ilyen történelmi jelentőségű építési programban és a teljes idejű szolgálat ezen új útján járhatunk.”

22. a) Hogyan válhatunk Péterhez hasonlóan akaratlanul is botláskővé? b) Mitől nem függ a Jehovának végzett önfeláldozó szellemű szolgálat?

²² Ha te magad nem is tudsz úttörőszolgálatot végezni, vajon buzdíthatnád-e azokat, akik a teljes idejű szolgálatban vannak, hogy tartsanak ki kiváltságukban, és talán segíthetnéd is őket abban, hogy így tegyenek? Vagy olyan leszel, mint némely jó szándékú családtag vagy barát, aki Péterhez hasonlóan azt mondja egy teljes idejű szolgának, hogy csak lassan, nyugodtan, kedvezz magadnak — nem is érzékelve, hogyan válhat ez botláskővé? Igaz, ha egy úttörő egészsége komoly veszélyben van, vagy ha elhanyagolja keresztény kötelességeit, szükség lehet arra, hogy egy időre abbahagyja a teljes idejű szolgálatot. Jehova önfeláldozó szellemű szolgálata nem függ olyan elnevezésektől, mint úttörő vagy Bétel-tag, vagy egyéb. Inkább attól függ, hogy milyen emberek vagyunk — hogyan gondolkodunk, mit teszünk, hogyan bánunk másokkal, hogyan éljük az életünket.

23. a) Hogyan rendelkezhetünk továbbra is azzal az örömmel, hogy Isten munkatársai vagyunk? b) Milyen biztosítékot találunk a Zsidók 6:10–12-ben?

²³ Ha valóban önfeláldozó szellemmel rendelkezünk, akkor örömet találunk abban, hogy Isten munkatársai vagyunk (1Korinthus 3:9). Megelégedést jelent majd számunkra az a tudat, hogy megörvendeztetjük Jehova szívét (Példabeszédek 27:11). Megvan a biztosítékunk arra, hogy Jehova soha nem fog megfeledkezni rólunk, és elhagyni sem fog bennünket addig, amíg hűségesek maradunk hozzá (Zsidók 6:10–12).

[Lábjegyzet]

Mit gondolsz?

◻ Hogyan vált akaratlanul is botláskővé Péter egy önfeláldozó élet számára?

◻ Mit jelent megtagadni önmagunkat?

◻ Hogyan hordozza a keresztény a kínoszlopát?

◻ Hogyan fejlesztjük ki és őrizzük meg az önfeláldozó szellemet?

◻ Mi az önfeláldozó szellem mögötti hajtóerő?

[Kép a 10. oldalon]

Kész vagy arra, hogy megtagadd magad, felvedd a kínoszlopod és állandóan kövesd Jézust?