39. fejezet

A büszkék és a szerények

ALÁMERÍTŐ János erényeinek felsorolása után Jézus a körülötte levő büszke és állhatatlan emberekre fordítja figyelmét: „Hasonló ez a nemzedék — mondja — a piacokon ülő gyermekekhez, akik így kiáltoznak játszótársaikhoz: ’Fuvoláztunk nektek, mégsem táncoltatok; siratódalt fújtunk, mégsem vertétek magatokat bánatotokban.’ ”

Mit ért ezen Jézus? Így indokolja: „Ugyanígy eljött János, aki se nem evett, se nem ivott, az emberek mégis azt mondják: ’Démona van’; eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, az emberek mégis azt mondják: ’Nézzétek! Lassú, falánk és borivó, az adószedők és bűnösök barátja!’ ”

Lehetetlen kielégíteni az embereket. Semmi sem tetszik nekik. János, mint nazireus, szigorú önmegtartóztató életet él, és megtartja az angyal rá vonatkozó kijelentését, hogy „nem szabad sem bort, sem szeszes italt innia”. És az emberek mégis azt mondják róla: démonos. Másfelől viszont Jézus úgy él, mint a többi ember, nem alkalmaz megszigorításokat, és mértéktelenséggel vádolják.

Milyen nehéz az emberek kedvében járni! Olyanok, mint a játszópajtások, akik nem táncolnak, amikor a többi gyerek furulyázik, vagy nem gyászolnak, amikor társaik jajgatnak. Jézus azonban ezt mondja: „Mert tettei által bizonyul igazságosnak a bölcsesség.” Igen, a bizonyítékok — a tettek — teszik nyilvánvalóvá, hogy a János és Jézus ellen emelt vádak hamisak.

Jézus a továbbiakban Korazint, Betsaidát és Kapernaumot veszi sorra, hogy elmarasztalja e városokat, amelyekben a legtöbb hatalmas tettét hajtotta végre. Ha ezeket a tetteket a főníciai Tírusz és Szidón városában tette volna — mondja Jézus —, ezek a városok biztosan megtértek volna zsákruhában és hamuban. Kapernaumot bírálva, amely nyilván kiinduló bázisa volt szolgálatának, Jézus kijelenti: „Szodoma földjének elviselhetőbb lesz az Ítélet napján, mint neked.”

Jézus ezután nyilvánosan magasztalja égi Atyját. Azért tesz így, mert Isten elrejti az értékes szellemi igazságokat a bölcs és értelmiségi személyek elől, de feltárja e csodálatos dolgokat az egyszerűeknek, képletesen szólva a kisgyermekeknek.

Befejezésül Jézus ezt a megindító meghívást adja át: „Jöjjetek énhozzám mindannyian, akik fáradoztok és terhet viseltek, és én felüdítlek titeket. Vegyétek fel az én igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes és az én terhem könnyű.”

Hogyan kínál Jézus felüdülést? Úgy, hogy megszabadít az olyan rabul ejtő hagyományoktól, mint például a sabbath nap megtartására vonatkozó korlátozó rendelkezésektől, amelyekkel a vallásvezetők terhelték az embereket. Az enyhülés útját is megmutatja azoknak, akik roskadoznak a politikai hatóságok uralkodásának nyomasztó terhe alatt, és akik lelkiismeret-furdalást éreznek bűnük súlya miatt. Ezeknek a lesújtottaknak mondja el, hogyan nyerhetnek bűnbocsánatot, és hogyan örvendhetnek értékes kapcsolatnak Istennel.

Az a kellemes iga, amelyet Jézus ajánl, az Istennek való teljes önátadás, mely a mi együttérző, irgalmas, égi Atyánknak való szolgálat. A könnyű teher pedig, melyet Jézus azoknak ajánl, akik hozzá jönnek, az Isten életre vonatkozó követelményeinek való engedelmesség, amely parancsai a Bibliában kerültek feljegyzésre. És az azok iránti engedelmesség pedig egyáltalán nem nehéz. Máté 11:16–30; Lukács 1:15; 7:31–35; 1János 5:3.

▪ Milyen értelemben hasonlítanak Jézus nemzedékének gőgős és állhatatlan emberei a gyermekekhez?

▪ Miért dicsőíti Jézus égi Atyját?

▪ Hogyan terheltettek meg az emberek, és milyen felüdülést ajánl Jézus?