’Nagy értékű gyöngyöt talált’

„Az egek királysága a cél, amelynek elérésére törekednek az emberek, és akik erre törekednek, megragadják azt” (MÁTÉ 11:12)

1—2. a) Milyen ritka tulajdonságot jelenített meg Jézus a Királyságról szóló egyik példázatában? b) Hogyan szól Jézus példázata az értékes gyöngyről?

VAN-E bármi, amit annyira nagyra értékelsz, hogy mindenedet odaadnád vagy feláldoznád azért, hogy megszerezhesd? Az emberek szoktak ugyan odaadásról beszélni, ha bizonyos célok eléréséről van szó — mondjuk pénzről, hírnévről, hatalomról vagy tekintélyről —, de ritkán esik meg, hogy valaki olyasmire bukkanjon, ami annyira kívánatos, hogy minden másról hajlandó lemondani érte. Jézus Krisztus erre a ritka és bámulatra méltó tulajdonságra utalt az Isten Királyságáról szóló számos, gondolatébresztő példázatának egyikében.

² Jézus ezt a példázatot vagy szemléltetést, mely az értékes gyöngyről szól, a tanítványai körében mondta el, a következő szavakkal: „hasonló az egek királysága egy utazó kereskedőhöz, aki drága gyöngyöket keres. Miután talált egyetlen nagy értékű gyöngyöt, elment, nyomban eladta mindenét, és megvette azt” (Máté 13:36, 45, 46). Mit akart tanítani Jézus a hallgatóinak ezzel a szemléltetéssel? És nekünk hogyan válhatnak javunkra a szavai?

Nagy értékű gyöngyök

3. Miért voltak annyira értékesek az ókorban a kiváló minőségű gyöngyök?

³ A gyöngyöket ősidők óta nagyra tartják mint díszeket. Egy forrásműből megtudhatjuk, hogy idősebb Plinius, a római tudós szerint „minden érték között [a gyöngyök] számítottak a legkiemelkedőbbnek”. Az aranytól, ezüsttől és sok drágakőtől eltérően a gyöngyöket élőlények hozzák létre. Közismert tény, hogy bizonyos kagylók képesek az őket irritáló dolgokat — például apró kőszilánkokat — fénylő gyöngyökké alakítani, mégpedig úgy, hogy bevonják őket a saját szervezetükből kiválasztott anyag, a gyöngyház rétegeivel. Az ókorban a legkiválóbb minőségű gyöngyöket jobbára a Vörös-tengerben, a Perzsa-öbölben és az Indiai-óceánban, tehát Izraeltől távol találták. Minden bizonnyal ezért beszélt Jézus ’egy utazó kereskedőről, aki drága gyöngyöket keres’. Ha igazán értékes gyöngyöket akart találni, ahhoz nem kis erőfeszítést kellett tennie.

4. Mi a fő mondanivalója Jézus példázatának, mely az utazó kereskedőről szól?

⁴ Igaz, a szép gyöngyök mindig is sokba kerültek, nyilvánvalóan nem a pénzben kifejezett értékük volt Jézus példázatának a fő mondanivalója. Ebben a példázatban Jézus nem csupán egy nagy értékű gyöngyhöz hasonlította Isten Királyságát, hanem felhívta a figyelmet ’egy utazó kereskedőre, aki drága gyöngyöket keres’, és arra, amit ez a kereskedő tett, amikor talált egy drága gyöngyöt. Az egyszerű üzlettulajdonosoktól eltérően az utazó gyöngykereskedők igazi szakértőknek számítottak, akiknek jó szemük és érzékük volt ahhoz, hogy megállapítsák egy gyöngy esztétikai értéke és az apró részletek alapján, hogy kivételes darabot tartanak-e a kezükben. Azonnal felismerték a valódi gyöngyöt, és nem hagyták magukat lóvá tenni silány minőségű vagy hamisított portékával.

5—6. a) Különösen mit érdemes megfigyelni a Jézus példázatában szereplő kereskedővel kapcsolatban? b) Mi válik világossá az utazó kereskedőt illetően az elrejtett kincsről szóló példázatból?

⁵ Még valamit érdemes megfigyelnünk ezzel a kereskedővel kapcsolatban. Egy átlagos kereskedő előbb valószínűleg kiszámolná a gyöngy piaci értékét, hogy el tudja dönteni, mennyit érdemes fizetnie érte, hogy legyen rajta haszna. Alighanem azt is átgondolná, hogy van-e kereslet ilyen gyöngyre, tehát el tudja-e majd gyorsan adni. Más szavakkal az érdekelné, hogy hamar megtérüljön a befektetése, nem az, hogy övé legyen a gyöngy. A Jézus példázatában szereplő kereskedő azonban másképpen gondolkodott. Nem az anyagi haszon megszerzése hajtotta. Ellenkezőleg, kész volt „mindenét” feláldozni — azaz feltehetően az összes javát és birtokát —, hogy megszerezze, amit már egy ideje keresett.

⁶ A példázatbeli férfiról a legtöbb kereskedő bizonyára azt gondolná, hogy ostobaságot követett el. Egy körültekintő üzletembernek eszébe sem jutna, hogy ilyen kockázatos vállalkozásba fogjon. Ám a Jézus példázatában említett kereskedőt másfajta értékrend vezette. Neki nem anyagi haszon volt a jutalma, hanem az abból fakadó öröm és megelégedettség, hogy valami kimagaslóan értékes lehet az övé. Ez a gondolat Jézusnak egy másik, hasonló szemléltetésében is megfigyelhető. Ez így szól: „Az egek királysága hasonló a mezőben elrejtett kincshez, amelyet egy ember megtalált és elrejtett; örömében aztán elmegy, eladja, amije van, és megveszi azt a mezőt” (Máté 13:44). Igen, a kincs felfedezésével és birtoklásával járó öröm elegendő indok volt arra, hogy ez az ember mindenéről lemondjon. Vajon vannak ma ilyen emberek? És van olyan kincs, amely megér ekkora áldozatot?

Akik nagyra becsülték a Királyságot

7. Hogyan fejezte ki Jézus, hogy nagyon nagyra becsüli a Királyságot?

⁷ Jézus ’az egek királyságáról’ beszélt a példázatában. Őróla feltétlenül elmondható, hogy nagyra becsülte a Királyságot. Az evangéliumi beszámolók cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy így volt. Miután Jézus i. sz. 29-ben megkeresztelkedett, elkezdett „prédikálni, ezt mondva: »Tanúsítsatok megbánást, mert elközeledett az egek királysága.«” Három és fél évig emberek tömegeit tanította a Királyságról. Keresztül-kasul beutazta az országot, ’városról városra és faluról falura járva, prédikálva és hirdetve az Isten királyságának jó hírét’ (Máté 4:17; Lukács 8:1).

8. Hogyan mutatta be Jézus, hogy mit fog megvalósítani Isten Királysága?

⁸ Mi több, Jézus azáltal, hogy országszerte sok csodát tett — betegeket gyógyított, éhes embereket lakatott jól, parancsolt a természeti erőknek, sőt, halottakat is támasztott fel — bemutatta, hogy mit fog megvalósítani Isten Királysága (Máté 14:14–21; Márk 4:37–39; Lukács 7:11–17). Végül úgy bizonyította be az Isten és a Királyság iránti lojalitását, hogy feláldozta az életét, mártírként végezve egy kínoszlopon. Az utazó kereskedőhöz hasonlóan, aki kész volt mindenét odaadni a ’nagy értékű gyöngyért’, Jézus nemcsak az életét szentelte a Királyságnak, hanem meg is halt érte (János 18:37).

9. Milyen ritka tulajdonság volt meg Jézus első tanítványaiban?

⁹ Jézus amellett, hogy a saját életét a Királyság köré építette, követőket is gyűjtött. Ez a kis csoport olyan emberekből állt, akik szintén nagyon nagyra becsülték a Királyságot. Közéjük tartozott András is, aki eredetileg Keresztelő János tanítványa volt. Amikor András és Jánosnak egy másik tanítványa — nagy valószínűséggel Zebedeus valamelyik fia, akit szintén Jánosnak hívtak — hallotta, amint János arról tanúskodik, hogy Jézus „az Isten Báránya”, azon nyomban csatlakozott Jézushoz, és hívővé lett. De ez még nem volt minden. András késedelem nélkül elment a testvéréhez, Simonhoz, és elújságolta neki: „Megtaláltuk a Messiást.” Nem telt bele sok idő, és Simon (aki később Kéfás vagy Péter néven vált ismertté) Fülöppel és annak barátjával, Nátánaellel együtt ugyancsak felismerte, hogy Jézus a Messiás. Nátánaelből önkéntelenül is előtörtek ezek a szavak: „te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya” (János 1:35–49).

Tettekre sarkallva

10. Hogyan reagáltak a tanítványok, amikor Jézus elment és elhívta őket valamivel azután, hogy először találkoztak vele?

¹⁰ Az izgatottság, mely úrrá lett Andráson, Péteren, Jánoson és a többieken, amikor megtalálták a Messiást, ahhoz az érzéshez hasonlítható, amelyet az utazó kereskedő élt át, amikor rábukkant a nagy értékű gyöngyre. Vajon mit tettek ekkor? Az evangéliumok nem írnak sokat arról, hogy mihez kezdtek, miután először találkoztak Jézussal. A legtöbbjüknek nyilván a megszokott mederben folyt tovább az élete. De körülbelül hat-tizenkét hónap múlva Jézus újra elment oda, ahol András, Péter, János és a testvére, Jakab a halászmesterséget űzte a Galileai-tengeren.a Amint meglátta őket, ezt mondta: „Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket.” Hogyan reagáltak erre? Máté beszámolója ezt írja Péterről és Andrásról: „rögtön otthagyták a hálókat, és követték őt.” Jakabról és Jánosról pedig ezt olvassuk: „rögtön otthagyták a csónakot és apjukat, és követték őt.” Lukács írása még hozzáteszi, hogy „mindent otthagyva, követték őt” (Máté 4:18–22; Lukács 5:1–11).

11. Feltehetően miért tettek eleget a tanítványok nyomban Jézus felszólításának?

¹¹ Vajon az, hogy a tanítványok nyomban eleget tettek Jézus felszólításának, elhamarkodott döntés volt a részükről? Egyáltalán nem. Igaz, miután először kerültek kapcsolatba Jézussal, folytatták családi vállalkozásukat, a halászatot, de amit akkor láttak és hallottak, kétségkívül mély nyomot hagyott a szívükben és az elméjükben. Csaknem egy év telt el, és ezalatt bőven volt idejük elmélkedni a történteken. Most pedig elérkezett a döntés pillanata. Vajon olyanoknak bizonyultak, mint az utazó kereskedő, akire annyira nagy hatással volt a felbecsülhetetlenül értékes gyöngy felfedezése, hogy — Jézus szavaival élve — „elment, [és] nyomban” megtette a szükséges lépéseket, hogy megvehesse a gyöngyöt? Igen. A látottak és a hallottak nagy hatással voltak rájuk. Felismerték, hogy ideje cselekedniük. Ezért tétovázás nélkül mindenről lemondtak, és Jézus követőivé váltak, ahogyan arról a beszámolókból értesülünk.

12—13. a) Hogyan reagáltak sokan, akik hallották Jézust? b) Mit mondott Jézus a hűséges tanítványairól, és mire utalnak a szavai?

¹² Mennyire mások voltak ezek a hűségesek, mint sokan, akikről később olvashatunk az evangéliumokban! Rengeteg olyan ember volt, akit Jézus meggyógyított vagy jóllakatott, és aki mégis úgy folytatta a mindennapjait, mintha mi sem történt volna (Lukács 17:17, 18; János 6:26). Sőt, némelyek felmentést kértek, amikor Jézus felszólította őket, hogy legyenek a követői (Lukács 9:59–62). Jézus rámutatott az éles ellentétre, amikor később ezt mondta a hűségesekről: „Keresztelő János napjaitól . . . mindmostanáig az egek királysága a cél, amelynek elérésére törekednek az emberek, és akik erre törekednek, megragadják azt” (Máté 11:12).

¹³ Mire utal a „törekednek” kifejezés? Egy bibliai szómagyarázó szótár ezt írja arról a görög igéről, amelyből ez a kifejezés ered: „Ez az ige erőteljes igyekezetet sejtet” (Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words). Magáról a versről pedig Heinrich Meyer bibliatudós kijelenti: „Így érzékelteti a közelgő messiási királyságra való buzgó, rendületlen törekvést és az érte való küzdelmet . . . A királyság iránti érdeklődés ennyire buzgó és erőteljes; többé már nem a nyugodt várakozás jellemzi.” Az utazó kereskedőhöz hasonlóan ez a néhány személy nyomban felismerte az igazi értéket, és kész volt mindenéről lemondani a Királyságért (Máté 19:27, 28; Filippi 3:8).

Mások is elkezdik a kutatást

14. Hogyan készítette fel Jézus az apostolokat a Királyság-prédikáló munkára, és mi volt ennek az eredménye?

¹⁴ Jézus a szolgálata végzése közben kiképzett másokat arra, hogy törekedjenek a Királyságra, és segített is nekik ebben. Először kiválasztott a tanítványai közül tizenkettőt, és kijelölte őket apostoloknak, vagyis a küldötteinek. Részletes utasításokat adott nekik, hogy miként végezzék a szolgálatukat, továbbá figyelmeztette őket a rájuk váró nehézségekre (Máté 10:1–42; Lukács 6:12–16). Azután úgy két évig elkísérték Jézust, amint ő az országot járva prédikált, így szoros kapcsolatba kerültek vele. Hallották a kijelentéseit, látták hatalmas tetteit és személyes példáját (Máté 13:16, 17). Mindez kétségtelenül igen nagy hatással volt rájuk, ezért az utazó kereskedőhöz hasonlóan buzgón és teljes szívvel törekedtek a Királyságra.

15. Mit mondott Jézus, milyen igazi okuk van a követőinek az örvendezésre?

¹⁵ Jézus a tizenkét apostol mellett „kijelölt hetven másikat, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helyre, ahová ő maga is menni készült”. Beszélt nekik a várható próbákról és nehézségekről is, és utasítást adott nekik arra, hogy ezt mondják az embereknek: „Elközeledett hozzátok az Isten királysága” (Lukács 10:1–12). A hetven tanítvány nagy örömmel tért vissza, és így számoltak be Jézusnak az élményeikről: „Uram, neved használatára még a démonok is alávettetnek nekünk.” Jézus azonban — talán nem kis meglepetésükre — rávilágított, hogy még nagyobb öröm vár rájuk a Királyság iránti buzgalmukért. Ezt mondta nekik: „ne annak örvendezzetek, hogy a szellemek alávettetnek nektek, hanem azért örvendezzetek, mert a nevetek fel van írva az egekben” (Lukács 10:17, 20).

16—17. a) Mit mondott hűséges apostolainak Jézus a velük töltött utolsó estéjén? b) Miért szereztek örömet Jézus szavai az apostoloknak, és mire kaptak biztosítékot általuk?

¹⁶ Végül Jézus az apostolokkal töltött utolsó estéjén, i. sz. 33. niszán 14-én bevezetett egy vacsorát, mely azóta az Úr Vacsorája néven vált ismertté, és megparancsolta nekik, hogy emlékezzenek meg erről az eseményről. Az este folyamán Jézus így szólt az ott maradt tizenegy apostolhoz: „ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban; és szövetséget kötök veletek, mint ahogy az én Atyám szövetséget kötött velem, egy királyságra, hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban, és trónokon üljetek, hogy ítéljétek Izrael tizenkét törzsét” (Lukács 22:19, 20, 28–30).

¹⁷ Micsoda öröm és elégedettség tölthette el az apostolok szívét, amikor ezeket a szavakat hallották Jézustól! Olyasfajta megtiszteltetést és kiváltságot ajánlottak fel nekik, amelynél nagyobb nem juthat osztályrészül embernek (Máté 7:13, 14; 1Péter 2:9). Az utazó kereskedőhöz hasonlóan sok mindenről lemondtak azért, hogy kövessék Jézust, és a Királyságra törekedjenek. Most biztosítékot kaptak arra, hogy eddigi áldozataik nem voltak hiábavalóak.

18. A tizenegy apostolon kívül végül kiknek hoz még áldást a Királyság?

¹⁸ A Királyság nemcsak az apostoloknak hoz áldást, akik Jézussal voltak azon az estén. Jehovának az volt az akarata, hogy összesen 144 000-en kerüljenek be a Királyság-szövetségbe mint Jézus Krisztus társuralkodói a dicsőséges égi Királyságban. János apostol ezenkívül látomásban látott ’egy nagy sokaságot, melyet senki nem volt képes megszámolni; a trón előtt és a Bárány előtt álltak’, és ezt mondták: „A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak!” Ők a Királyság földi alattvalói (Jelenések 7:9, 10; 14:1, 4).b

19—20. a) Milyen lehetőség áll nyitva minden nemzetből való emberek előtt? b) Milyen kérdést tárgyal a következő cikk?

¹⁹ Röviddel a mennybemenetele előtt Jézus ezt parancsolta hűséges követőinek: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:19, 20). Így minden nemzetből való emberek Jézus Krisztus tanítványaivá válhattak. Ők is nagyon vágynak a Királyságra — akár égi, akár földi jutalmat kapnak —, mint ahogy az utazó kereskedő vágyott a drága gyöngyre.

²⁰ Jézus szavai azt sejtették, hogy a tanítványképző munka egészen „a világrendszer befejezéséig” fog folytatódni. Vajon a mi időnkben is vannak olyan emberek, mint az utazó kereskedő, akik készek mindenükről lemondani Isten Királyságáért? Ezt a kérdést tárgyalja a következő cikk.

[Lábjegyzetek]

Akik ma keresik a „nagy értékű gyöngyöt”

„A királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul” (MÁTÉ 24:14)

1—2. a) Hogyan gondolkodtak a zsidók Jézus napjaiban Isten Királyságáról? b) Hogyan adta át Jézus a Királysággal kapcsolatos igazságokat, és mit eredményezett ez?

AMIKOR Jézus a földre jött, a zsidók sokat foglalkoztak Isten Királyságának a témájával (Máté 3:1, 2; 4:23–25; János 1:49). Eleinte azonban a legtöbbjük nem fogta fel teljesen, hogy mekkora hatalma lesz a Királyságnak, és hogyan jut érvényre. Azt sem értették meg, hogy ez egy égi kormányzat lesz (János 3:1–5). Még Jézus követői között is voltak olyanok, akik nem látták át pontosan, hogy mi Isten Királysága, illetve hogy mit kell tenniük, ha szeretnék megkapni azt az áldást, hogy Krisztus társuralkodói legyenek (Máté 20:20–22; Lukács 19:11; Cselekedetek 1:6).

² Ahogy múlt az idő, Jézus türelmesen sok igazságot megértetett a tanítványaival. Elmondta például a nagy értékű gyöngyről szóló példázatot, melyet az előző cikk boncolgatott. Felhívta rá a figyelmüket, hogy milyen fontos erőfeszítéseket tenniük az égi Királyságra törekedve (Máté 6:33; 13:45, 46; Lukács 13:23, 24). Mindez biztosan mély nyomot hagyott bennük, mivel rövid időn belül már a föld legtávolabbi részéig fáradhatatlanul és bátran hirdették a Királyság jó hírét, amit a Cselekedetek könyve számos bizonyítékkal igazol (Cselekedetek 1:8; Kolosszé 1:23).

3. Mit mondott Jézus a Királyságról a mi időnkre utalva?

³ Mit mondhatunk a mi időnkről? Milliók értesülnek a földi Paradicsom áldásairól, melyek a Királyság uralma alatt valósulnak meg. Jézus ’a világrendszer befejezéséről’ szóló, nagy horderejű próféciájában egyértelműen kijelentette: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:3, 14; Márk 13:10). Azt is elmondta, hogy ezt a nagyszabású tevékenységet óriási akadályok és nehézségek, sőt üldözés ellenére fogják végezni. De ígéretet tett arra, hogy „aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:9–13). Olyasfajta önfeláldozásra és odaadásra van tehát szükség, mint amelyet a Jézus példázatában szereplő utazó kereskedő nyilvánított ki. Vannak ma olyan emberek, akik ilyen hitet és buzgóságot tanúsítanak a Királyságra törekedve?

Az igazság megtalálásának öröme

4. Milyen hatással van ma az emberekre a Királysággal kapcsolatos igazság?

⁴ A Jézus példázatában említett kereskedő rendkívül boldog volt, amikor talált egy általa nagy értékűnek ítélt gyöngyöt. Öröme arra indította, hogy mindent megtegyen, amit csak tud, hogy megszerezze a gyöngyöt (Héberek 12:1). Ma az Istennel és a Királyságával kapcsolatos igazság ugyanígy vonz és tettekre indít embereket. Erről A. H. Macmillan testvér gondolatai juthatnak eszünkbe, aki a Faith on the March (A hit diadalútja) című könyvben arról írt, hogy annak idején kereste Istent, és szerette volna megismerni az emberiségre vonatkozó szándékát. Kijelentette: „Amit én megtaláltam, azt még most is évente több ezren találják meg. Éppen olyanok, mint te vagy én, mivel mindenféle nemzetiséget, rasszot, társadalmi réteget és korosztályt képviselnek. Az igazság nem személyválogató; mindenféle embert vonz.”

5. Milyen szép eredményeket jelez a 2004-es szolgálati évről szóló jelentés?

⁵ Szavai igaznak bizonyulnak, hiszen évről évre több százezer tiszta szívű embert ösztönöz arra az Isten Királyságáról szóló jó hír, hogy átadja életét Jehovának, és cselekedje az akaratát. Így volt ez a 2004-es szolgálati évben is, mely 2003 szeptemberétől 2004 augusztusáig tartott. Ez alatt a tizenkét hónap alatt 262 416-an jelképezték a nyilvánosság előtt vízben való megkeresztelkedéssel, hogy átadták magukat Jehovának. Erre 235 országban került sor, ahol Jehova Tanúi 6 085 387 házi bibliatanulmányozást vezetnek heti rendszerességgel, hogy segítsenek minden nemzetből és törzsből való, mindenféle nyelvű és hátterű embernek, hogy megismerje Isten Szavának életadó igazságát (Jelenések 7:9).

6. Minek köszönhető az évek során tapasztalt folyamatos növekedés?

⁶ Mi tette lehetővé mindezt? Semmi kétség afelől, hogy Jehova magához vonzza ezeket a helyes szívállapotú embereket (János 6:65; Cselekedetek 13:48). Ám nem szabad lebecsülni azoknak az önzetlenségét és fáradhatatlan munkáját sem, akik áldozatokat hoztak a Királyságra törekedve. Macmillan testvér 79 éves korában ezt írta: „A Biblia üzenetébe vetett reménységem egy cseppet sem halványult azóta, hogy először hallottam a beteg, haldokló emberiségre vonatkozó ígéretekről. Már akkor elhatároztam, hogy jobban megismerem a Biblia tanításait, hogy segíthessek a magamfajta embereknek, akik szeretnének ismeretet szerezni a mindenható Istenről, Jehováról és az emberiséget érintő, szép szándékairól.”

7. Milyen tapasztalat mutatja jól azoknak az örömét és buzgóságát, akik megtalálják a Biblia igazságát?

⁷ Ez a buzgóság ma is megfigyelhető Jehova szolgáinál. Nézzük például, hogy mit mond a bécsi Daniela: „Gyermekkorom óta Isten a legjobb barátom. Mindig is kíváncsi voltam a nevére, mert az »Isten« megszólítást nagyon személytelennek éreztem. Tizenhét éves koromig kellett várnom, mire megtudtam, mi a neve. Akkor ugyanis meglátogattak Jehova Tanúi, és mindent elmagyaráztak, amit tudni akartam Istenről. Végre megtaláltam az igazságot, és ez csodálatos élmény volt! Annyira fölbuzdultam, hogy mindenkinek prédikálni kezdtem.” Nem telt bele sok idő, és lelkesedése miatt az osztálytársai kigúnyolták. „Én azonban úgy éltem meg a dolgot, mintha látnám teljesedni a bibliai próféciákat — folytatja Daniela —, mert tudtam, hogy Jézus azt mondta, hogy a követőit gyűlölni és üldözni fogják a neve miatt. Rendkívül boldog voltam, és csak ámultam.” Daniela rövidesen átadta az életét Jehovának, megkeresztelkedett, és azon a célon kezdett dolgozni, hogy misszionárius legyen. Miután férjhez ment, a férjével, Helmuttal együtt a Bécsben élő afrikaiaknak, kínaiaknak, filippínóknak és indiaiaknak prédikált. Ma ez a házaspár misszionáriusként szolgál Délnyugat-Afrikában.

Nem adják fel

8. Egyebek között milyen, áldásokkal járó módon fejezik ki sokan az Isten iránti szeretetüket és a Királyságához való lojalitásukat?

⁸ Jehova népe ma egyebek között éppen a misszionáriusi szolgálattal fejezi ki az Isten iránti szeretetét és a Királysághoz való lojalitását. A Jézus példázatában szereplő kereskedőhöz hasonlóan azok, akik vállalják ezt a szolgálatot, készek nagy távolságra elmenni a Királyság kedvéért. Ők természetesen nem azért utaznak, hogy megtalálják a Királyság jó hírét, hanem hogy elvigyék azt a föld távoli pontjain élő embereknek, tanítsák őket, és segítsenek nekik Jézus Krisztus tanítványaivá válni (Máté 28:19, 20). Sok országban rendkívüli nehézségeket kell elviselniük. Kitartásukért azonban sok áldást kapnak jutalmul.

9—10. Milyen izgalmas élményeket élnek át a misszionáriusok távoli helyeken, például a Közép-afrikai Köztársaságban?

⁹ Vegyük például a Közép-afrikai Köztársaságot, ahol tavaly Krisztus halálának emlékünnepén 16 184-en vettek részt, vagyis körülbelül hétszer annyian, mint ahány Királyság-hírnök tevékenykedik az országban. Mivel sok helyen nincs áramszolgáltatás, az emberek általában a szabadban, egy fa árnyékában látják el a mindennapi teendőiket. Ezért semmi különleges sincs abban, hogy a misszionáriusok is így végzik a szolgálatukat: odakint, árnyat adó fák alatt folytatnak bibliatanulmányozásokat. Ez nemcsak azért jó, mert ott világosabb és hűvösebb van. A helyiek nagyon szeretik a Bibliát, és éppolyan megszokott dolog náluk vallásos témákról beszélgetni, mint más kultúrákban a sportról vagy az időjárásról. A járókelők gyakran felfigyelnek a tanulmányozásra, és bekapcsolódnak a beszélgetésbe.

¹⁰ Így történt, hogy amikor egy misszionárius éppen bibliatanulmányozást folytatott valakivel a szabadban, egy fiatal férfi, aki az utca túloldalán lakott, odament, és megkérte a misszionáriust, hogy jöjjön át hozzá, és vele is tanulmányozza a Bibliát, mivel őt még nem látogatta meg. A misszionárius természetesen örömmel átment, és a fiatalember azóta gyorsan halad előre. Abban az országban a rendőrök gyakran megállítják a Tanúkat az úton, de nem azért, hogy beidézzék vagy megbírságolják őket, hanem hogy elkérjék tőlük Az Őrtorony és az Ébredjetek! legfrissebb számait, vagy megköszönjenek egy cikket, amely különösen tetszett nekik.

11. A próbáik ellenére milyen érzésekkel gondolnak a szolgálatukra azok, akik már régóta misszionáriusok?

¹¹ Sokan azok közül, akik 40 vagy 50 éve kezdték a misszionáriusi szolgálatot, még mindig hűségesen munkálkodnak a szántóföldön. Milyen ragyogó példát mutatnak mindnyájunknak a hitükkel és a kitartásukkal! Egy házaspár 42 éve misszionáriusként szolgál, és ez idő alatt három országban éltek már. A férj elmondja: „Voltak nehézségeink. Hogy csak egyet említsek, 35 éven át küzdöttünk a maláriával. De soha nem bántuk meg, hogy misszionáriusok lettünk.” A felesége hozzáfűzi: „Mindig annyi mindenért lehettünk hálásak! A szántóföldi szolgálatban sok örömünk van, és könnyű bibliatanulmányozásokat kezdeni. Minden alkalommal, amikor látjuk, hogy a tanulmányozók eljönnek az összejövetelekre, és megismerkednek egymással, úgy érezzük, mintha egy családi találkozón vennénk részt.”

’Mindent veszteségnek tekintenek’

12. Hogyan bizonyíthatjuk be, hogy igazán nagyra becsüljük a Királyságot?

¹² Amikor az utazó kereskedő egy nagy értékű gyöngyre bukkant, „elment, nyomban eladta mindenét, és megvette azt” (Máté 13:46). Azokra, akik igazán nagyra becsülik a Királyságot, jellemző, hogy szívesen feladnak értékesnek tartott dolgokat. Pál apostol, aki arra tekinthetett előre, hogy együtt élvezheti Krisztussal a Királyság dicsőségét, ezt mondta: „bizony veszteségnek is tekintek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan értéke miatt. Őmiatta mindent kárba veszni hagytam, és egy halom szemétnek tekintek, hogy megnyerjem Krisztust” (Filippi 3:8).

13. Hogyan fejezte ki a Királyság iránti szeretetét egy férfi a Cseh Köztársaságban?

¹³ Ma sokan ugyanígy hajlandóak nagy változtatásokat végrehajtani az életükben, hogy elnyerhessék a Királyság áldásait. Például, a Cseh Köztársaságban 2003 októberében véletlenül egy hatvanéves iskolaigazgató kezébe került az Ismeret, amely örök élethez vezet című bibliatanulmányozási segédeszköz. Elolvasta, és rögtön kapcsolatba lépett a környékén élő Jehova Tanúival, hogy bibliatanulmányozást kérjen. Szellemileg jól előrehaladt, és hamarosan elkezdett járni valamennyi összejövetelre. De mi lesz a terveivel? Az volt a szándéka, hogy polgármesteri széket szerez, később pedig indul a választásokon egy parlamenti képviselői helyért. Végül úgy döntött, hogy másfajta pályának, az életért folyó versenynek szenteli az életét: Királyság-hirdető lesz. „Rengeteg bibliai irodalmat tudtam adni a diákjaimnak” — meséli. Egy 2004 júliusában megtartott kongresszuson keresztelkedett meg annak jelképeként, hogy átadta magát Jehovának.

14. a) Mire indít milliókat a Királyság jó híre? b) Milyen kijózanító kérdéseket tehetünk fel magunknak?

¹⁴ Világszerte milliók fogadják hasonló módon a Királyság jó hírét. Ezek az emberek kijönnek a gonosz világból, levetik régi egyéniségüket, szakítanak korábbi barátaikkal, és lemondanak világias céljaikról (János 15:19; Efézus 4:22–24; Jakab 4:4; 1János 2:15–17). Miért teszik mindezt? Azért, mert Isten Királyságának az áldásait jobban becsülik mindennél, amit a mostani rendszer fel tud ajánlani. Benned is ilyen érzéseket ébreszt a Királyság jó híre? Arra indít, hogy változtass, amin kell, hogy így összhangba hozd Jehova követelményeivel az életmódodat, az értékrendedet és a céljaidat? Ha megteszed, az gazdag áldásokat fog eredményezni, már most, és a jövőben is.

Az aratás a csúcspontjához közeledik

15. A prófécia szerint mit tesz Isten népe az utolsó napokban?

¹⁵ A zsoltáríró ezt jegyezte le: „Néped készséggel ajánlkozik a napon, melyen hadra kelsz.” Azok között, akik ajánlkoznak, ott van ’az ifjaknak serege, mint a harmatcseppek’, és ’a jó hírt vivő asszonyok nagy serege’ (Zsoltárok 68:11; 110:3). Milyen eredménnyel jár ezekben az utolsó napokban Jehova népének — férfiaknak, nőknek, fiataloknak és időseknek — a szorgalma és önfeláldozása?

16. Mondj példát arra, hogy Isten szolgái milyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy tanítsanak másokat a Királyságról!

¹⁶ Egy indiai úttörő testvérnő, azaz teljes idejű Királyság-hirdető azon tűnődött, hogy miként lehetne segíteni az országában élő több mint kétmillió siket embernek, hogy tanulhassanak a Királyságról (Ézsaiás 35:5). Úgy döntött, hogy beiratkozik egy jelnyelvtanfolyamra Bangaloréba. A tanfolyamon sok sikettel tudta megosztani a Királyság-reménységet, és bibliatanulmányozó csoportok alakultak. Néhány héten belül több mint tízen kezdtek járni a Királyság-teremben megtartott összejövetelekre. Később egy esküvőn az úttörő találkozott egy siket, kalkuttai fiúval, akinek sok kérdése volt, és aki nagyon szeretett volna többet megtudni Jehováról. Csakhogy volt egy kis gond. Vissza kellett térnie Kalkuttába, mely mintegy 1600 kilométerrel arrébb volt, hogy elkezdje a főiskolát, és ott nem voltak olyan Tanúk, akik ismerték a jelnyelvet. A fiú édesapja hosszas rábeszélésre végül beleegyezett, hogy a fiú inkább Bangaloréba járjon iskolába, hogy folytatni tudja a Biblia tanulmányozását. Szépen előrehaladt szellemileg, és körülbelül egy év múlva átadta az életét Jehovának. Azóta ő is számos siket emberrel tanulmányozta a Bibliát, köztük egy gyerekkori barátjával is. Az indiai fiókhivatal most jelnyelvoktatást szervez az úttörőknek, hogy segítséget tudjanak nyújtani a siketeknek.

17. Mondd el, hogy neked mi volt kiemelkedően buzdító a 2004-es szolgálati évről szóló jelentésben, mely a 19—22. oldalon található!

¹⁷ Ennek a folyóiratnak a 19—22. oldalán található a világméretű jelentés, mely Jehova Tanúi 2004-es szolgálati évben végzett szántóföldi tevékenységéről szól. Szánj rá egy kis időt, hogy átböngészd, és a saját szemeddel fogod látni annak bizonyítékát, hogy Jehova népe a földön mindenütt lelkesen összpontosít a ’nagy értékű gyöngy’ keresésére.

„Továbbra is keressétek először a királyságot”

18. Miről nem beszélt Jézus az utazó kereskedővel kapcsolatos példázatában, és miért nem?

¹⁸ Ismét visszatérve Jézusnak az utazó kereskedőről szóló példázatára, feltűnhet, hogy Jézus semmit sem mondott arról, hogy miből él a kereskedő, miután mindenét eladta. Gyakorlatias gondolkodásra vall, ha valaki megkérdezi: „Honnan lesz élelme, ruhája és szállása, ha nincsenek tartalékai? Mire lesz akkor jó neki az értékes gyöngy?” Fizikai nézőpontból ezek ésszerű kérdések. De Jézus a következőkre ösztönözte tanítványait: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:31–33). A példázat lényege az, hogy teljes szívű odaadást kell tanúsítani Isten iránt és őszinte buzgalmat a Királyság iránt. Mit tanulhatunk ebből?

19. Milyen fontos tanulságot vonhatunk le Jézusnak a nagy értékű gyöngyről szóló példázatából?

¹⁹ Akár nemrégiben ismertük meg a csodálatos jó hírt, akár már évtizedek óta törekszünk a Királyságra, és beszélünk másoknak az áldásairól, fontos, hogy az érdeklődésünk és figyelmünk középpontjában továbbra is a Királyság álljon. Nehéz időket élünk, de alapos okunk van hinni abban, hogy amire törekszünk, az valóságos és felülmúlhatatlan, éppen úgy, mint a kereskedő által talált gyöngy. A világesemények és a beteljesedett bibliai próféciák meggyőző bizonyítékul szolgálnak arra, hogy ’a világrendszer befejezésekor’ élünk (Máté 24:3). Az utazó kereskedőhöz hasonlóan tanúsítsunk őszinte buzgalmat Isten Királysága iránt, és örüljünk annak a kiváltságnak, hogy hirdethetjük a jó hírt! (Zsoltárok 9:1, 2).