NYILVÁNOS TANÍTÓ

Az a személy, aki egy bizonyos területen oktatásban részesült, és erre másokat nyilvánosan tanít. A „nyilvános tanító” kifejezés a görög gram·ma·teuszʹ szónak a fordítása. A The New English Bible úgy adja vissza, hogy „tanító”, a Knox-fordítás úgy, hogy „tudós” és „művelt ember”. A New World Translation of the Holy Scriptures—With References az egyik lábjegyzetében ezt írja: „tanult ember” (Mt 13:52, lásd még: Káldi, lábj.; 23:34). Ugyanezt a görög szót általában úgy fordítják, hogy „írástudó”, de az Új világ fordítás a „nyilvános tanító” kifejezést használja, amikor a szöveg Jézus tanítványaira utal, hogy világossá tegye, hogy nem az írástudókként ismert zsidó vallási csoportról van szó.

Amikor Jézus a földön járt, az írástudók (gram·ma·teiszʹ) a Törvényben jártas személyek voltak, a nép tanítói, írnokok, de az emberi hagyományok és pogány tanítások rossz irányba befolyásolták a gondolkodásukat. Az „írástudó” kifejezést inkább címként használták rájuk mint osztályra, és már nem annyira kapcsolódott az eredeti feladatkörükhöz, ahhoz, hogy másolók voltak.

Jézus azért jött a földre, hogy tanúskodjon az igazság mellett. A Királyság jó hírének prédikálása végett felkészítette a tanítványait arra, hogy nyilvános tanítók, azaz Isten Királyságának a tanítói legyenek. Amikor nyilvános tanítókként beszélt róluk, kiemelte a feladatukat és azt, hogy mennyire fontos hallgatni a tanításukra. Mindegyiküket egy olyan tanult emberhez hasonlította, akinek igazi kincsestára van, melyből meríteni lehet (Mt 13:52). Jézus Izraelhez küldte el őket, de Izrael írástudói nem fogták fel, hogy ezek által az emberek által Isten micsoda kincseket kínál nekik. Ellenkezőleg, szembeszálltak a nyilvános tanítással, és részt vettek Jézusnak és nyilvánostanító-társainak a megkorbácsolásában, üldözésében és megölésében, amivel csak azt bizonyították, hogy ők maguk hamis tanítók. Ennek ellenére az Izraelből és a nemzetekből valók közül sokan kaptak oktatást a Jézus által tanított személyektől, s ennek köszönhetően már ők maguk is Isten Szavának nyilvános tanítóivá váltak (Mt 23:34; 28:19, 20).

A Törvény hatálya alatt a lévitákra hárult a felelősség, hogy gondoskodjanak arról, hogy a nép nyilvános tanításban részesüljön (3Mó 10:11; 5Mó 17:10, 11; 2Kr 17:7–9). A lévita Mózes, aki a törvényszövetség közvetítője volt, később pedig az Efraim törzséből való Józsué, a nemzet vezetője Isten népének nyilvános tanítója volt (5Mó 4:1; 34:9; Jzs 8:35). Hozzájuk hasonlóan a bírák és a hűséges királyok is a Törvényből oktatták a népet, amikor meghallgatták és elbírálták az eseteket, illetve amikor az imádattal összefüggő eseményeken elnököltek (1Ki 8:1–61; 2Ki 23:2).

Ezsdrás pap kiemelkedő nyilvános tanító volt, aki Nehémiás támogatásával nyilvános oktatási programot szervezett a Babilonból hazatelepült izraelitáknak. Ezsdrás felolvasta a Törvényt, és megszervezte, hogy a léviták ellássák a feladataikat, vagyis hogy ’megmagyarázzák a törvényt a népnek’, ’értelmet vigyenek bele’, ’segítsenek megérteni az olvasottakat’, így ’oktatva a népet’ (Ne 8:1–9).