ARETÁSZ

(erényes; kiváló):

Több ilyen nevű arab király közül az utolsó. Ő uralkodott Damaszkuszban, amikor annak kormányzója csatlakozott a zsidók összeesküvéséhez, akik végezni akartak Pállal. Az apostol úgy menekült meg, hogy egy vesszőkosárban leengedték a városfal egyik ablakán át (Cs 9:23–25; 2Ko 11:32, 33).

Aretász hozzáadta a lányát Heródes Antipaszhoz (lásd: HERÓDES 2.), de az később elvált tőle, hogy elvegye Heródiást; ezt a házasságtörő kapcsolatot ítélte el Keresztelő János (Mt 14:3, 4). A határviták még jobban elmérgesítették a helyzetet, ezért Aretász megtámadta Antipaszt, és totális vereséget mért rá. Tiberius császár akkor megparancsolta Szíria kormányzójának, Vitelliusnak, hogy élve vagy holtan, de fogja el Aretászt. Vitellius, aki egyébként nem volt Antipasz barátja, mozgósította erőit, de Tiberius i. sz. 37-ben meghalt, és törölték az Aretász elleni hadjáratot. Tiberius utódja, Caligula az ellenkezőjére fordította ezt a külpolitikát, Antipasz helyére I. Heródes Agrippát helyezte, és megengedte Aretásznak, hogy Damaszkuszban uralkodjon. Egy damaszkuszi pénzérme, melyen Aretász neve látható, ebből a korból származik.