Járjunk Istennel az örökkévalóság kilátásával
„Mi . . . a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké” (MIKEÁS 4:5).
1. Miért hívhatjuk Jehovát az „örökkévalóság Királyának”?
JEHOVA ISTENNEK nem volt kezdete. Találóan nevezik „az öreg korúnak”, hiszen a végtelenségbe nyúlik vissza a léte (Dániel 7:9, 13). Jehovának a jövője is örök. Egyedül ő az „örökkévalóság Királya” (Jelenések 10:6; 15:3, NW). S előtte ezer esztendő annyi, „mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel” (Zsoltárok 90:4).
2. a) Mi Isten szándéka az engedelmes emberekkel? b) Mire összpontosítsuk reményeinket és terveinket?
2 Mivel az Életadó örökkévaló, megadhatta az első emberpárnak, Ádámnak és Évának a végtelen élet kilátását a Paradicsomban. Engedetlensége miatt azonban Ádám elveszítette az örökké tartó élet jogát, s a bűnt meg a halált utódainak is átadta (Róma 5:12). De Ádám lázadása nem hiúsította meg Isten eredeti szándékát. Jehovának az az akarata, hogy az engedelmes emberek örökké éljenek, és mindenképpen meg fogja valósítani a szándékát (Ésaiás 55:11). Mennyire illő tehát reményeinket és terveinket az örökkévalóság kilátásával Jehova szolgálatára összpontosítani. Miközben szeretnénk jól észben tartani „Isten napját”, létfontosságú emlékezetünkben tartani: az a célunk, hogy örökké Istennel járjunk (2Péter 3:12).
Jehova az általa meghatározott időben cselekszik
3. Honnan tudjuk, hogy Jehovának ’meghatározott ideje’ van arra, hogy megvalósítsa szándékait?
3 Mivel Istennel járunk, ezért nagyon szeretnénk teljesíteni az akaratát. Tudjuk, hogy Jehova a Nagy Időzítő, és bízunk benne, hogy sosem mulasztja el megvalósítani a szándékait az általa meghatározott időben. Amikor például „eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát” (Galátzia 4:4). János apostolnak elmondta, hogy van egy „meghatározott idő”, hogy beteljesítse azokat a prófétai képeket, melyeket János jelekben látott (Jelenések 1:1–3, NW). „A halottak megítélésére meghatározott idő” van (Jelenések 11:18, NW). Több mint 1900 évvel ezelőtt Pál apostol arra kapott ihletést, hogy mondja el, Isten „rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban” (Cselekedetek 17:31).
4. Honnan tudjuk, hogy Jehova véget akar vetni a dolgok e gonosz rendszerének?
4 Jehova véget fog vetni a dolgok e gonosz rendszerének, hisz a mostani világban szégyent hoznak a nevére. Virágzanak a gonoszok (Zsoltárok 92:8). Szavaikkal és tetteikkel sértik Istent, és fáj neki látni, amint gyalázzák és üldözik a szolgáit (Zakariás 2:8). Nem csoda, ha Jehova elrendelte, hogy hamarosan végez Sátán egész szervezetével! Isten már eldöntötte, hogy ez pontosan mikor fog megtörténni, és a bibliai próféciák beteljesedése egyértelművé teszi, hogy mi most „a végső időben” élünk (Dániel 12:4). Isten hamarosan cselekedni fog mindazok javára, akik szeretik őt.
5. Hogyan tekintette Lót és Habakuk a körülöttük lévő állapotokat?
5 Jehova szolgái a múltban vágyva vágytak arra, hogy meglássák a gonoszság végetértét. Az igazságos Lót „az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt” (2Péter 2:7). Habakuk próféta bánkódva a körülötte lévő állapotok miatt, így könyörgött: „Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg! Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erőszak van előttem, per keletkezik és versengés támad!” (Habakuk 1:2, 3).
6. Mit felelt Jehova Habakuk imájára, és mit tanulhatunk ebből?
6 Jehova részben a következő szavakkal válaszolt Habakuknak: „e látomás bizonyos időre [a meghatározott időre, NW] szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!” (Habakuk 2:3). Isten ezáltal tudatta, hogy „a meghatározott időben” cselekedni fog. Bár úgy tűnhet, mintha késne, Jehova mindenképpen meg fogja valósítani szándékát! (2Péter 3:9).
Szolgáljunk lankadatlan buzgalommal
7. Bár Jézus nem tudta pontosan, mikor jön el Jehova napja, hogyan munkálkodott?
7 Vajon feltétlenül ismernünk kell Jehova pontos időtervét az eseményeket tekintve ahhoz, hogy buzgalommal járjunk Istennel? Nem, nem kell ismernünk. Vegyünk néhány példát. Jézust nagyon érdekelte, mikor jön el az ideje annak, amikor meglesz Isten akarata a földön is, miképp az égben. Igen, Krisztus arra tanította követőit, hogy így imádkozzanak: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10). Jézus ugyan tudta, hogy teljesülni fog a kérése, de nem tudta ezeknek az eseményeknek a pontos idejét. A dolgok e rendszeréről szóló nagyszerű próféciájában ezt mondta: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Máté 24:36, Újfordítású revideált Biblia). Mivel Jézus Krisztus központi szerepet játszik Isten szándékainak a megvalósításában, közvetlenül is közreműködik égi Atyja ellenségeinek a kivégzésében. De amikor a földön volt, még Jézus sem tudta, hogy mikor fog cselekedni Isten. Vajon emiatt lanyhult a buzgalma Jehova szolgálatában? Hát persze hogy nem! Amikor a tanítványai látták, hogy micsoda buzgalommal tisztítja meg a templomot, „megemlékezének . . ., hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet [buzgalom, Katolikus fordítás] emészt engem” (János 2:17; Zsoltárok 69:10). Jézus teljes mértékben azzal a munkával volt elfoglalva, amiért küldték, és ezt lankadatlan buzgalommal tette. Ezenkívül az örökkévalóság kilátásával szolgálta Istent.
8., 9. Milyen feleletet kaptak a tanítványok, amikor a Királyság helyreállításáról kérdezősködtek, és hogyan reagáltak erre?
8 Ez Krisztus tanítványaira is igaz volt. Jézus találkozott velük közvetlenül azelőtt, hogy felment volna az égbe. A beszámoló ezt mondja: „Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?” Mesterükhöz hasonlóan vágytak a Királyság eljövetelére. Jézus azonban így felelt: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Cselekedetek 1:6–8).
9 Nincs rá utalás, hogy a tanítványok elkeseredtek volna e válasz miatt. Sőt, inkább buzgón elfoglalták magukat a prédikálómunkával. Heteken belül betöltötték Jeruzsálemet a tanításukkal (Cselekedetek 5:28). S 30 éven belül prédikálótevékenységüket olyannyira kiterjesztették, hogy Pál elmondhatta, a jó hír „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Kolossé 1:23). Bár a Királyságot nem ’állította helyre Izráelnek’, mint ahogyan a tanítványok tévesen várták, és a Királyság nem jött létre az égben az ő életidejükben, tovább szolgálták Jehovát buzgalommal, az örökkévalóság kilátásával.
Vizsgáljuk meg indítékainkat
10. Minek a bizonyítására ad lehetőséget az, hogy nem tudjuk, mikor pusztítja el Isten Sátán rendszerét?
10 Jehova modern kori szolgái szintén vágynak arra, hogy meglássák a dolgok e gonosz rendszerének a végét. De nem az a legfőbb gondunk, hogy bejussunk Isten megígért új világába. Hanem szeretnénk látni, amint Jehova neve megszentelődik, és szuverenitása igazolódik. Örülhetünk amiatt, hogy Isten nem mondta meg nekünk azt „a napot és órát”, amelyet kitűzött Sátán rendszerének az elpusztítására. Ez lehetővé teszi, hogy bizonyítékát adjuk, elhatároztuk, hogy örökké Istennel járunk; azért, mert szeretjük őt, és nem azért, mert rövid távú, önző céljaink vannak.
11., 12. Milyen kihívás érte Jób feddhetetlenségét, és mennyiben érint minket ez a kihívás?
11 Ha megőrizzük Isten iránti feddhetetlenségünket, az abban is segít, hogy bebizonyítsuk, az Ördögnek nem volt igaza, amikor azzal vádolta az igazságos Jóbot — és ezáltal a hozzá hasonló többi embert is —, hogy önző érdekből szolgálja Istent. Miután Jehova a szolgáját, Jóbot feddhetetlen, egyenes és istenfélő embernek írta le, Sátán gonoszul ezt állította: „Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!” (Jób 1:8–11). Jób azáltal, hogy megőrizte feddhetetlenségét a próbában, bizonyította, hogy nem igaz ez a rosszindulatú vád.
12 Ha hozzá hasonlóan mi is ragaszkodunk a feddhetetlen életúthoz, megcáfolhatunk minden olyan sátáni vádat, hogy mi csak azért szolgáljuk Istent, mert tudjuk, hogy hamarosan jutalmat kapunk érte. Mivel nem tudjuk a pontos idejét annak, hogy mikor áll bosszút Isten a gonoszokon, ez lehetőséget ad arra, hogy bebizonyítsuk, mi igazán szeretjük Jehovát, és örökké az ő útjain szeretnénk járni. Ez mutatja, hogy lojálisak vagyunk Istenhez, és megbízunk benne, hogy jól oldja meg a dolgokat. Ezenkívül, ha nem tudjuk a napot és az órát, az segít őrködnünk és szellemileg ébren maradnunk, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy bármikor eljöhet a vég, mint az éjjeli tolvaj (Máté 24:42–44). Ha nap mint nap Jehovával járunk, megörvendeztetjük a szívét, és megfelelhet az Ördögnek, aki ócsárolja (Példabeszédek 27:11).
Tervezzünk az örökkévalóságra!
13. Mire mutat rá a Biblia a jövőre való tervezéssel kapcsolatban?
13 Akik Istennel járnak, azok tudják, hogy bölcs dolog ésszerű terveket készíteni a jövőre. Tudván, milyen nehézségei és korlátai vannak az időskornak, sok ember megpróbálja kihasználni fiatalságát és erejét, hogy később anyagi biztonságban legyen. Mi a helyzet akkor az ennél jóval fontosabb szellemi jövőnkkel? A Példabeszédek 21:5 (Úf) ezt mondja: „A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak, de mindenki, aki elsieti a dolgát, csak ínségbe jut.” Igazán hasznos, ha az örökkévalóság kilátásával tervezünk. Mivel nem tudjuk pontosan, mikor jön el ennek a rendszernek a vége, gondolnunk kell valamelyest a jövőben felmerülhető szükségleteinkre. De legyünk kiegyensúlyozottak, és Isten érdekeit tegyük első helyre az életünkben. A nem hívő emberek talán úgy következtethetnek, hogy rövidlátásra vall, ha valaki Isten akaratának a cselekvését tartja legfőbb érdekének. De valóban arra vall?
14., 15. a) Milyen szemléltetést mondott Jézus a jövőre vonatkozó tervekről? b) Miért volt Jézus szemléltetésében a gazdag ember rövidlátó?
14 Jézus elmondott egy szemléltetést, amely segít megértenünk ezt a kérdést. Ezt mondta: „Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag” (Lukács 12:16–21).
15 Vajon Jézus itt azt emelte ki, hogy a gazdag embernek nem kellett volna dolgoznia azért, hogy biztonságban legyen anyagilag a jövőben? Nem, hiszen a Szentírás arra buzdít minket, hogy dolgozzunk keményen (2Thessalonika 3:10). Ez a gazdag ember abban hibázott, hogy nem tette azt, ami kellett volna ahhoz, hogy ’Istenben legyen gazdag’. Ha még tudta volna is élvezni sok éven át az anyagi bőséget, végül meghalt volna. Rövidlátó volt, nem gondolt az örökkévalóságra.
16. Miért támaszkodhatunk bátran Jehovára, ha biztonságos jövőt szeretnénk?
16 Ha az örökkévalóság kilátásával járunk Jehovával, az gyakorlatias is, és széles látókörre is vall. Ez a legjobb módja annak, ahogyan a jövőre tervezhetünk. Bár bölcs dolog gyakorlatias tervet készíteni az iskoláztatásra, a munkára és a családi felelősségekre, mindig gondoljunk arra, hogy Jehova sosem hagyja el lojális szolgáit. Dávid király így énekelt: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé” (Zsoltárok 37:25). Jézus ehhez hasonlóan arról biztosít minket, hogy Isten gondoskodni fog mindenkiről, aki először a Királyságot keresi, és Jehova igazságos útjain jár (Máté 6:33).
17. Honnan tudjuk, hogy közel a vég?
17 Bár az örökkévalóság kilátásával szolgáljuk Istent, azért még élénken elménkben tartjuk Jehova napját. A bibliai próféciák teljesedése ékesszólóan bizonyítja, hogy közel az a nap. Ezt a századot háborúk, járványok, földrengések és élelmiszerhiányok, valamint az igaz keresztények üldözése és Isten Királysága jó hírének az egész földre kiterjedő prédikálása jellemzi. Mindezek jellemző vonásai a dolgok e gonosz rendszere végidejének (Máté 24:7–14; Lukács 21:11). A világ tele van olyan emberekkel, akik „magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2Timótheus 3:1–5). Ezekben a válságos utolsó napokban Jehova szolgáiként nehéz életünk van. Mennyire várjuk a napot, amikor Jehova Királysága elsöpör majd minden rosszat! Addig is határozzuk el, hogy az örökkévalóság kilátásával járunk Istennel.
Szolgáljunk a végtelen élet kilátásával
18., 19. Mi mutatja, hogy a régen élt hűségesek az örökkévalóság kilátásával szolgálták Istent?
18 Miközben Jehovával járunk, tartsuk emlékezetünkben Ábel, Énókh, Noé, Ábrahám és Sára hitét. Pál, miután említést tett róluk, ezt írta: „Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön” (Zsidók 11:13). Ezek a hűségesek „jobb hely után törekszenek, mégpedig olyan után, amely az ég alá tartozik” (Zsidók 11:16, NW). Hittel jobb helyre vártak, amely majd Isten messiási Királyságának uralma alatt lesz. Biztosak lehetünk afelől, hogy Isten örök élettel jutalmazza meg őket ezen a jobb helyen — a Királyság-uralom alatti földi Paradicsomban (Zsidók 11:39, 40).
19 Mikeás próféta fogalmazta meg Jehova népének azt az elhatározását, hogy örökké fogja imádni Istent. Ezt írta: „minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké” (Mikeás 4:5). Mikeás mindhalálig lojálisan szolgálta Jehovát. Amikor majd feltámad az új világban, ez a próféta kétségtelenül továbbra is Istennel fog járni egy örökkévalóságon át. Mily nagyszerű példa ő mindannyiunknak, akik már jócskán a végidőben élünk!
20. Mit határozzunk el?
20 Jehova értékeli a szeretetet, melyet neve iránt mutatunk (Zsidók 6:10). Tudja, hogy nehéz megőriznünk iránta való feddhetetlenségünket ebben az Ördög uralta világban. „A világ elmúlik”, ellenben „a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17; 5:19). Határozzuk el tehát, hogy Jehova segítségével kiálljuk a próbákat, amelyekkel nap mint nap szembekerülünk. Gondolkodásunk és életmódunk irányuljon azokra a csodálatos áldásokra, melyeket szerető égi Atyánk ígért. Ezek az áldások a mieink lehetnek, ha továbbra is az örökkévalóság kilátásával járunk Istennel (Júdás 20, 21).
Hogyan válaszolnál?
◻ Mi Isten szándéka az engedelmes emberekkel?
◻ Miért nem cselekedett még Jehova, hogy véget vessen az istentelen világnak?
◻ Miért nem szabad hogy lanyhuljon a buzgalmunk, amiért nem tudjuk pontosan, mikor fog Isten cselekedni?
◻ Többek között milyen áldások származnak abból, ha az örökkévalóság kilátásával járunk Istennel?
[Kép a 17. oldalon]
Az Istennel való járás megkívánja, hogy buzgalommal szolgáljuk őt, mint Krisztus első tanítványai