² Az, hogy a megfelelő időben megkapjuk a szellemi eledelt, azt bizonyítja, hogy Jézus a gyülekezet fejeként betartja az ígéretét, és táplál minket. Ki által teszi ezt? Amikor a jelenlétének jeléről beszélt, megemlítette, hogy a hű és értelmes rabszolgát fogja felhasználni, hogy megadja a háziszolgáknak az „eledelüket a kellő időben”.a (Olvassátok fel: Máté 24:45–47.) Most, a vég idején Jézus a hű rabszolga által táplálja az igaz követőit. Nagyon fontos, hogy felismerjük, ki a hű rabszolga. A rabszolga segítségével tudunk szilárdak lenni az igazságban, és lehetünk jó kapcsolatban Istennel (Máté 4:4; Ján 17:3).

MIKOR TELJESEDNEK A SZEMLÉLTETÉSBEN MONDOTTAK?

4–6. Miért következtethetünk úgy, hogy a hű rabszolgáról szóló szemléltetésben mondottak csak 1914 után kezdtek teljesedni?

⁴ A szövegkörnyezet rámutat, hogy a hű és értelmes rabszolgáról szóló szemléltetésben mondottak nem i. sz. 33 pünkösdjén kezdtek el teljesedni, hanem a vég idején. Nézzük, hogy a Szentírás alapján, hogyan juthatunk erre a következtetésre.

⁵ Ez a szemléltetés annak a próféciának a része, melyet Jézus mondott a jelenlétének és a világrendszer befejezésének jeléről (Máté 24:3). A prófécia első részének, mely a Máté 24:4–22-ben lett feljegyezve, két beteljesedése van. Először i. sz. 33-tól 70-ig teljesedett, másodjára pedig napjainkban teljesedik, sokkal nagyobb méretekben. Vajon ez azt jelenti, hogy annak is két beteljesedése van, amit Jézus a hű rabszolgáról mondott? Nem.

⁶ A Máté 24:29-ben feljegyzett szavaktól kezdve Jézus főleg olyan eseményekről beszélt, melyek napjainkban történnek. (Olvassátok fel: Máté 24:30, 42, 44.) Amikor arról beszélt, hogy mi fog történni a nagy nyomorúság alatt, azt mondta, hogy az emberek „látni fogják az Emberfiát eljönni az ég felhőin”. Majd abban a részben, melyben az utolsó napokban élőket ösztönzi éberségre, ezt mondta: „nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok”, valamint „olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondolnátok”.b Jézus azután mondta el a hű rabszolgáról szóló szemléltetést, miután arról beszélt, hogy milyen események fognak történni az utolsó napokban. Ezért arra következtethetünk, hogy csak akkor kezdtek teljesedni a hű rabszolgáról mondott szavai, miután az utolsó napok 1914-ben elkezdődtek. De miért ésszerű ez a következtetés?

7. Milyen kérdés merült fel, amikor az aratási időszak elkezdődött, és miért?

⁷ Idézzük fel, mit kérdezett Jézus: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga . . . ?” Az első században aligha volt bárkinek is oka feltenni ezt a kérdést. Ahogy az előző cikkből láttuk, az apostolok csodákat tettek, sőt még másoknak is át tudták adni a szellem ajándékát. Ez azt bizonyította, hogy Isten támogatja őket (Csel 5:12). Egyértelmű volt, hogy kit nevezett ki Krisztus a vezetésre. 1914-ben viszont teljesen más volt a helyzet. Ebben az évben kezdődött az aratási időszak. A búza és a gyom szétválasztásának ideje végre elérkezett (Máté 13:36–43). Az aratási időszak kezdetén sok hamis keresztény volt, aki azt állította, hogy Jézus igaz követője. Ezért felmerült egy fontos kérdés: Hogyan lehet a búzát, vagyis a felkent keresztényeket azonosítani? A hű rabszolgáról szóló szemléltetés választ adott erre: Azok Krisztus felkent követői, akik szellemileg jól tápláltak.

KI A HŰ ÉS ÉRTELMES RABSZOLGA?

8. Miért ésszerű, hogy a hű rabszolga felkent keresztényekből áll?

⁸ A hű rabszolga tagjainak a földön lévő felkent keresztények közül kell kikerülniük. A felkenteket királyi papságnak nevezik, és azt a megbízatást kapták, „»hogy mindenfelé [hirdessék] annak kitűnő tulajdonságait«, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába” hívta őket (1Pét 2:9). Ésszerű, hogy a „királyi papság” tagjai közül legyenek azok, akik közvetlenül részt vesznek abban, hogy a hittársaikat tanítsák az igazságra (Mal 2:7; Jel 12:17).

9. Vajon a földön lévő összes felkent keresztény alkotja a hű rabszolgát? Magyarázd meg!

⁹ Vajon a földön lévő összes felkent keresztény alkotja a hű rabszolgát? Nem. Valójában nem minden felkent vesz részt abban a feladatban, hogy a világon minden keresztény megkapja a szellemi eledelt. A búza között vannak olyan felkent testvérek, akik talán kisegítőszolgaként vagy vénként szolgálnak a gyülekezetükben. Ők a gyülekezetben és házról házra tanítanak, és hűségesen követik a főhivatalból jövő irányítást. Ám nem vesznek részt a szellemi eledel szétosztásában a világméretű testvériség számára. A felkentek között vannak alázatos testvérnők is, akik sohasem próbálnának tanítani a gyülekezetben (1Kor 11:3; 14:34).

10. Ki a hű és értelmes rabszolga?

¹⁰ Akkor hát ki a hű és értelmes rabszolga? Azzal összhangban, hogy Jézus az első században is kevesek által táplált sokakat, a rabszolga a felkent testvérek egy kis csoportja, mely Krisztus jelenléte idején közvetlenül részt vesz a szellemi eledel elkészítésében és kiosztásában. Az utolsó napok idején a hű rabszolgát alkotó felkent keresztények együtt szolgálnak a főhivatalban. Ez a rabszolga Jehova Tanúi Vezető Testülete. Vegyük figyelembe, hogy noha a rabszolgát több személy alkotja, Jézus szemléltetésében csak egy rabszolga szerepel. Tehát a Vezető Testület tagjai mint rabszolga együttesen hozzák meg a döntéseket.

KIK A HÁZISZOLGÁK?

11–12. a) Milyen két kinevezést kap a hű és értelmes rabszolga? b) Mikor nevezte ki Jézus a hű rabszolgát a háziszolgái fölé, és kiket választott ki?

¹¹ Figyelemre méltó, hogy Jézus szemléltetésében a hű és értelmes rabszolga két kinevezést kap: először a háziszolgák fölé, másodszor pedig az úr mindene fölé. Mivel a szemléltetésben elmondottak csak a vég idején teljesednek, mindkét kinevezésnek azután kell megtörténnie, hogy 1914-ben Jézus jelenléte és királyi uralma elkezdődött.

¹² Mikor nevezte ki Jézus a hű rabszolgát a háziszolgái fölé? Ennek megválaszolására nézzük, mi történt 1914-ben, az aratási időszak kezdetén. Ahogy arról már korábban szó esett, akkoriban sok csoport állította magáról, hogy keresztény. Vajon Jézus melyik csoportból fogja kiválasztani a hű rabszolgát, hogy kinevezze? Ez akkor dőlt el, amikor Jézus eljött az Atyjával, és 1914-től 1919 első feléig megszemlélte a templomot (Mal 3:1).c Helyeslően tekintettek a hűséges Bibliakutatók kis csoportjára, akik teljes szívvel szerették Jehovát és az ő Szavát. Természetesen szükség volt még némi tisztításra. A Bibliakutatók viszont a próba és finomítás rövid időszaka alatt alázatosan engedték, hogy Jehova megtisztítsa őket (Mal 3:2–4). Valóban igaz keresztények voltak. Ők voltak a Jézus szemléltetésében szereplő búza. 1919-ben Jézus közülük választott ki képesített felkent testvéreket, hogy a hű és értelmes rabszolgaként szolgáljanak, és kinevezte őket a háziszolgái fölé.

13. Kik tartoznak a háziszolgák közé, és miért?

¹³ Akkor hát kik a háziszolgák? Egyszerűen megfogalmazva, ők azok, akiket táplálnak. Az utolsó napok elején a háziszolgák mind felkentek voltak. Később a más juhok nagy sokasága is háziszolga lett. Ma már a Krisztus vezetése alatt lévő „egy nyáj” nagy része a más juhokhoz tartozik (Ján 10:16). Mindkét csoport hasznot merít ugyanabból a megfelelő időben kapott szellemi eledelből, melyet a hű rabszolga oszt szét. És mit mondhatunk a Vezető Testület tagjairól, akik ma a hű és értelmes rabszolgát alkotják? Nekik is szükségük van arra, hogy táplálják őket szellemileg. Ezért alázatosan elismerik, hogy egyénenként ők is háziszolgák, akárcsak Jézus többi igaz követője.

14. a) Milyen feladattal lett megbízva a hű rabszolga, és ez mit foglal magában? b) Mire figyelmeztette Jézus a hű és értelmes rabszolgát? (Lásd a „Ha az a gonosz rabszolga azt mondaná valamikor is . . .” című kiemelt részt.)

¹⁴ Jézus súlyos felelősséggel járó feladattal bízta meg a hű és értelmes rabszolgát. A bibliai időkben egy megbízható rabszolga, vagy sáfár gondoskodott az ura háznépéről (Luk 12:42). A hű és értelmes rabszolga tehát azzal a felelősségteljes feladattal lett megbízva, hogy igazgassa a hit háznépét. Ez magában foglalja, hogy felügyeli az anyagi ügyeket, a prédikálómunkát, a kongresszusi programokat és a bibliai kiadványok előállítását, melyeket a szántóföldi szolgálatban, a személyes és a gyülekezeti tanulmányozáskor használunk. A háziszolgáknak szükségük van mindarra a szellemi eledelre, melyről a hű rabszolga gondoskodik.