Üres a sír!

Mennyire megdöbbennek az asszonyok, amikor felfedezik, hogy a sír üres! Mária Magdaléna elfut „Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett”, János apostolhoz (János 20:2). Mindeközben a többi asszony egy angyalt lát a sírnál. A sírba belépve pedig egy másik angyalt is látnak, aki fehér köntöst visel (Márk 16:5).

Az egyik angyal így szól: „Ne féljetek, mert tudom, hogy Jézust keresitek, akit oszlopra feszítettek. Nincs itt, mert feltámadt, ahogy megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! Aztán siessetek, és mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába!” (Máté 28:5–7). Így hát az asszonyok „félelemtől remegve és az érzelmektől felkavarva” elfutnak, és beszámolnak a történtekről a tanítványoknak (Márk 16:8).

Közben Mária találkozik Péterrel és Jánossal. Még kapkodja a levegőt, de rögtön elmondja nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” (János 20:2). Péter és János is futásnak ered. Mivel János gyorsabb, elsőnek ér a sírhoz. Benéz, látja a vásznakat, ám kint marad.

Amikor Péter is odaér, azonnal belép a sírba. Ő is látja a lenvásznakat, és azt a vásznat is, amely Jézus fején volt. János is belép, és már elhiszi, amit Máriától hallott. Hiába mondta nekik Jézus, hogy fel fog támadni, egyikük sem érti, mi történhetett (Máté 16:21). Tanácstalanul hazamennek. Ám Mária, aki szintén visszajött a sírhoz, ott marad.

Időközben a többi asszony a tanítványokhoz tart nagy sietve, hogy tudtukra adják Jézus feltámadását. Egyszer csak találkoznak Jézussal, aki így köszönti őket: „Üdvözöllek titeket!” A lábához borulnak és hódolnak neki. Jézus ezt mondja: „Ne féljetek! Menjetek, számoljatok be a testvéreimnek a történtekről, hogy aztán elmenjenek Galileába. Ott majd viszontlátnak engem” (Máté 28:9, 10).

Korábban, amikor a földrengés történt és megjelentek az angyalok, a sírt őrző katonák „ijedtükben remegtek és megdermedtek”. Miután magukhoz tértek, bementek a városba, és jelentették „a magas rangú papoknak mindazt, ami történt”. Ezután a papok beszéltek a zsidók véneivel. Úgy döntöttek, hogy lefizetik a katonákat, hogy azok elhallgassák a tényeket, ezt állítva: „A tanítványai éjjel eljöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk” (Máté 28:4, 11, 13).

A római katonákat halálbüntetésre ítélhetik, ha elalszanak szolgálat közben, ezért a papok ezt ígérik: „Ha pedig ez [az állításuk, hogy elaludtak] a kormányzó fülébe jut, mi majd elmagyarázunk neki mindent, nem kell aggódnotok” (Máté 28:14). A katonák elfogadják a megvesztegetésre kapott ezüstöt, és azt teszik, amit a papok mondanak. Így a zsidók között széles körben elterjed az a hazugság, hogy Jézus holttestét ellopták.

Mária Magdaléna még mindig a sírnál szomorkodik. Ahogy előrehajol, hogy benézzen a sírba, két fehér ruhás angyalt lát! Az egyik ott ül, ahol Jézus feje volt, a másik pedig ott, ahol a lába. „Asszony, miért sírsz?” – kérdezik. „Elvitték az Urat, és nem tudom, hová tették!” – feleli Mária. Majd megfordulva észrevesz még valakit, aki megismétli az angyalok kérdését és hozzáteszi: „Kit keresel?” Mária azt gondolja, hogy talán a kertész lehet az, ezért ezt mondja neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem” (János 20:13–15).

Valójában Mária magával a feltámasztott Jézussal beszél, noha nem ismeri őt fel. Ám amikor Jézus azt mondja neki, hogy „Mária!”, a beszédstílusáról azonnal rájön, hogy Jézus az. Örömmel így kiált fel: „Rabbóni!” (ami azt jelenti: ’tanító’). Ám attól félve, hogy Jézus mindjárt felemelkedik az égbe, belekapaszkodik a lábaiba. Jézus erre így szól: „Ne kapaszkodj tovább belém, mert még nem mentem fel az Atyához. Inkább menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: »Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez«” (János 20:16, 17).

Mária odafut, ahol az apostolok és a többi tanítvány összegyűlt. „Láttam az Urat!” – mondja nekik, megerősítve a többi asszony beszámolóját (János 20:18). Ennek ellenére a tanítványoknak mindez „képtelenségnek” tűnik (Lukács 24:11).